James Harden karriercsúcsot és idei NBA-rekordot döntött

Indiana Pacers–Toronto Raptors 110–106

Nagy győzelem, de ez most senkit se érdekel. Megnyerte a játéknap talán legnagyobb rangadóját a Pacers, de ez most abszolút másodlagos dolog a csapatnál, ugyanis a második negyedben, védekezés közben nagyon súlyosnak tűnő térdsérülést szenvedett Victor Oladipo – mindkét csapat játékosai körbeállták, amíg a földön volt, úgy kellett levinni a pályáról és Nate McMillan vezetőedző is annyit mondott, hogy „súlyos a sérülés”, de pontosabbat majd csak később tudhatunk meg. Az Indianánál attól tartanak, hogy Oladipo szezonja véget ért, ez pedig az ő, eddig varázslatos idényüket is beboríthatja – bár eddig 7–4-et hoztak idén nélküle és ezt a mérkőzést is megnyerték, hosszabb távon más lehet a helyzet. Ezen az összecsapáson remekül kezdtek, az első negyedben nagyszerűen védekeztek, a másodikban kiválóan támadtak és összességében 12 ponttal vezettek a nagyszünetben, majd a fordulás után, Oladipo nélkül már visszaestek, de így is kellően stabilak voltak ahhoz, hogy a fáradtabb Raptorst maguk mögött tartsák. Bő négy perccel a vége előtt 98–97-re zárkóztak a vendégek, ám itt még egyszer megrázták magukat Youngék és kiharcolták a győzelmet. Azonban ez most csak egy adalék a második negyedben történtekhez...

Egy kicsi hiányzott a Raptorsnak. Leonard, Valanciunas és Anunoby nélkül, egy back-to-back második felén lépett pályára a Toronto és az első félidőben egyértelműen gyengébb, pontatlanabb is volt ellenfelénél, aztán a fordulás után összeszedte magát a gárda, de a végjátékban egyszerűen nem dobott elég jól ahhoz, hogy megfordítsa a találkozót. 98–97 után sorozatban négy dobást hibáztak el, de mivel itt már a Pacersnél is komoly gondok voltak, így nem szakadtak le, Danny Green tripláját követően 105–104 állt az eredményjelzőn fél perccel a vége előtt. Itt azonban a Bogdanovic-Young páros megcsinálta a clutch játékot válaszként, Green újabb dobása pedig kimaradt, ennyin múlt a leginkább Oladipo sérüléséről szóló, a Pacers által gyakorlatilag végig kézben tartott rangadó, úgyhogy 2.5 meccsre csökkent a távolság a csapatok között.

A Pacers legjobb dobói: Young 23/6, Collison 17, Bogdanovic 16/6
A Raptors legjobb dobói: Ibaka 23, Lowry 20/9, Siakam 16/3

Boston Celtics–Cleveland Cavaliers 123–103

Magabiztos Boston. A hazaiaknál Al Horford és Kyrie Irving sem lépett pályára, Brad Stevens mindkettejüket pihentette, mert úgy érezte, hogy ezt a találkozót nélkülük is hozniuk kell és be is jött a terve – a gyengébb kezdés után a második negyedben megrázta magát a Celtics, 18 pontot vert a Clevelandre és végül kérdés nélkül hozta a kötelezőt. Ebben nagy szerepe volt a remekül játszó és Irving helyén kezdő Terry Roziernek, aki 6/6 jó dobással és 16 pontos negyeddel nyitott, de a 23 pontos Jaylen Brown, illetve a 18-at szóró Gordon Hayward is remekül szállt be a kispadról, Stevens pedig Aron Bayney játékát is dicsérte – a center ugyan csak 2 pontot szerzett, de a tréner szerint folyamatosan érezni az ő jelenlétét, nagyon komoly pluszt ad a csapatnak. A bostoni siker egyáltalán nem forgott veszélyben, bár a végeredmény utólag módosult csak 123–103-ra, miután elvettek egy korábban beírt kosarat Jayson Tatumtól – az NBA szerint egy technikai hiba miatt került be a neve mellé, de utólag visszanézve ez kiderült, úgyhogy elvették tőle. A társaság most már készülhet a GSW elleni, soron következő rangadóra.

Osman és Zizic dicsérhető. A győzelemre nem volt esélye a Cavsnek, úgyhogy részsikereknek örülhetnek a sereghajtónál, például annak, hogy megnyerték az első negyedet, vagy annak, hogy két fiatal is jó egyéni teljesítményt nyújtott. Cedi Osman 25 pontos karriercsúcsot szórt 8 lepattanóval és főleg kiemelendő a 6/7 bedobott triplája, míg Ante Zizic 19 ponttal és 8 lepattanóval, közte 6 támadóval zárta a találkozót – ennyit a pozitívumokról, a szélesebb kép pedig az, hogy az utóbbi 18 mérkőzésükből ez volt a 17. vereségük.

A Celtics legjobb dobói: Rozier 26/12, Brown 23/6, Hayward 18
A Cavaliers legjobb dobói: Osman 25/18, Zizic 19, Sexton 16/6

Brooklyn Nets–Orlando Magic 114–110

Nem Vucsevics napja. Végig kiélezett találkozót vívtak egymással a felek, az első negyedet egy ponttal a Nets nyerte, a másodikat egy ponttal a Magic és a fordulás után is hasonló maradt a helyzet – ugyan egy-két ponttal inkább a Brooklyn vezetett, de folyamatosan ott lihegett ellenfele nyakában az Orlando. Nik Vucsevics (21 pont, 14 lepattanó, 5 gólpassz, 2 labdaszerzés, 4 blokk), DJ Augustin (19 pont, 6 gólpassz) és Jonathan Isaac (16 pont, 4/7 tripla, 3 blokk) is kifejezetten jól játszott, kordában tudták tartani a Nets támadójátékát, a végén azonban Vucsevics két hibája megpecsételte a sorsukat: előbb elkövetett egy támadóhibát egy könnyű kettes helyett másfél perccel az órán, negyven másodpercnél felment a lepattanóért, de a saját gyűrűjébe pofozta be a labdát, majd három másodperccel a vége előtt túl korán ütötte vissza a támadópattanót, így elvették tőle a kosarat, mert a labda még a gyűrűn volt, amikor hozzáért. Ez a dobás hosszabbításra küldhette volna a feleket, így viszont a Nets két büntetővel lezárta a találkozót, Vucsevics pedig magyarázkodhatott utána, hogy mi is történt vele itt a végjátékban...

Ezt is behúzta a Brooklyn. A Netsnél most már érvényesül a „jó csapatnak szerencséje van” mondás, hiszen az egyértelmű, hogy a végjátékban Fortuna is kegyeibe fogadta a gárdát, de az elmúlt hetek parádéja után akkor is behúzott egy újabb győzelmet Kenny Atkinson csapata és már három meccsel van 50 százalék felett, ezzel a mérleggel pedig Nyugaton is playoff-helyen állna. D'Angelo Russell (25 pont, 7 lepattanó, 10 gólpassz) és Spencer Dinwiddie (29 pont, 10/17 mezőnyből) duója megint szenzációs volt, rajtuk kívül még Carroll, Kurucs és Harris is tíz pont fölé jutott, 58–44-re nyertek a festékből és 15–7-re győztek a leindításból szerzett pontokat tekintve – nem érdemtelenül lett övék a meccs akkor sem, ha a hajrára „leigazolták” Vucsevicset...

A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 29/6, Russell 25/9, Carroll 19/9
A Magic legjobb dobói: Vucsevics 21/3, Augustin 19/6, Isaac 16/12

Miami Heat–Los Angeles Clippers 99–111

Most sokkal jobb volt a Clippers. Előző este pocsék támadójátékkal, szörnyű dobóformával szenvedett vereséget a Los Angeles, ezúttal viszont a back-to-back második felére összeállt a gépezet és bár az első negyedet négy ponttal még elvesztette az együttes, a folytatásban át tudta venni az irányítást. A nagyszünetben egál volt az állás, a harmadik negyedben először a védekezést sikerült igazán a helyére tennie a vendégcsapatnak, aztán a záró etapra a támadás is kiegyenesedett és végül a remekül játszó Tobias Harris (31 pont, 12/19 mezőnyből, 7 lepattanó, 6 gólpassz) vezetésével kiharcolták a fontos idegenbeli győzelmet – különösebb egyéni extra nem volt mellette, de csapatszinten 50 százalék felett dobtak és mindössze hét labdát adtak el, hátul pedig elég stabilak voltak, úgyhogy felülmúlták a Miamit. Doc Rivers megint variált a kezdőn, visszatette Harrell helyére Gortatot és ez is jól sült el, Harrell a hajrára komoly energiával érkezett meg és 16 pontjából 14-et a negyedik negyedben szerzett – ezzel az estével elégedett lehet a Clippers, amely így tartja magát a playoff-vonal felett.

A második félidőre elfogyott a Miami. A nagyszünetig még többé-kevésbé rendben volt a Heat, de azt követően elvesztette a fonalat a társaság, főleg támadásban. Dwyane Wade az addigi 13 pontjához pontosan nullát tett hozzá és más sem tudott igazán felpörögni, nem jöttek a jó dobóhelyzetek, az egyéni megoldások, igazából semmi sem sikerült a floridaiaknak. Ezt pedig a Clippers kihasználta és a félidő első húsz percét 18 ponttal megnyerte, a végén ugyan ezen egy kicsit kozmetikázott a Miami, de ez már nem igazán számított, az összeeső támadójáték vereséget eredményezett. Wade is ezt emelte ki a találkozó után, mi pedig azt még hozzátehetjük, hogy 12 ponttal kaptak ki, éppen annyival, amennyivel a második esélyből szerzett pontok csatáját (21–9) elvesztették.

A Heat legjobb dobói: Whiteside 22, Richardson 17/9, T. Johnson 15/3
A Clippers legjobb dobói: Harris 31/6, Harrell 16, Williams 13/3

New York Knicks–Houston Rockets 110–114

Harden új magasságokban. Idén már nem először döntött karriercsúcsot a Rockets MVP-je, most tovább javította eddigi rekordját és 61 ponttal terhelte meg a Knicks gyűrűjét – 17/38-as mezőnymutatójába 5/20 tripla fért bele és 22/25 büntetővel egészítette ki mindezt, így jött össze az új csúcs, amellyel egyébként beállította Kobe Bryant vendégként dobott MSG-rekordját és megdöntötte az idei NBA-csúcsot is, ebben a szezonban senki nem jutott még 60 fölé. A közönség reakciója érdekes volt, hiszen ünnepelt, amikor Harden dobálta a nehéz kosarait és pfújolt, amikor kiharcolta a faultjait, mindenesetre már a nagyszünetben 36 pontnál (zsinórban 21. legalább 30 pontos meccse) és 9 lepattanónál tartott, itt lehetett érezni, hogy ezúttal sem nagyon fog beférni 50 alá. Az más kérdés, hogy összességében a csapat most meglehetősen gyenge volt, az első negyedet el is vesztették és abban a 8 percben, amikor Harden nem volt a pályán, 15 ponttal kikaptak a Knickstől – a záró etapban a hazaiak a vezetést is átvették és csak szoros végjátékban tudott nyerni a vendég együttes. Az utolsó percben oda-vissza változott a vezető kiléte, majd 110–109 után, 11 másodperccel az órán Eric Gordon vert be egy nagy triplát, amellyel előnyhöz juttatta csapatát – az ellentámadásnál szintén ő lopta el a labdát, úgyhogy Harden egy kettessel lezárhatta az estét és átléphette a 60 dobott pontot. Mike D'Antoni szerint hajmeresztő volt, amit csapata csinált ezen az estén, de a lényeg, hogy valahogy behúzták a meccset...

Frusztráló meccs a Knicks számára. Váratlanul jó esélyei voltak a győzelemre a hazai csapatnak, az újonc Allonzo Trier szenzációsan játszott és 31 ponttal karriercsúcsot döntött, a Rockets gyengébb időszakait rendre ki tudták használni, 12 másodperccel a vége előtt még vezettek, de aztán két elrontott játék miatt kicsúszott a kezükből a bravúr és csak egy újabb vereséget jegyezhettek fel. Dave Fizdale-t, a gárda vezetőedzőjét egyébként egy perccel a vége előtt kiállították két technikaival úgy, hogy ő maga nem is tudta, hogy ezt miért kapta – meglehetősen frusztrált volt a hangulat a csapatnál a végén. Erre pedig Enes Kanter is rátehetett egy lapáttal, ugyanis Luke Kornet sérülése után arról volt szó, hogy ő fog kezdeni, saját bevallása szerint maga Fizdale is ezt mondta neki, ennek ellenére pályára sem lépett, egyetlen másodpercet sem kapott...

A Knicks legjobb dobói: Trier 31/6, Hardaway Jr. 21/12, Mudiay 14/3
A Rockets legjobb dobói: Harden 61/15, Gordon 20/9, Faried 11

Philadelphia 76ers–San Antonio Spurs 122–120

Újabb megnyert rangadó. Az elmúlt meccseken azért bizonyít a Sixers, ezúttal is Jimmy Butler nélkül vert meg egy jó csapatot, úgyhogy 3–1-gyel tudta kezdeni a 12 meccses, gyakorlatilag csak rangadóból álló időszakát. Ezen az estén Joel Embiid (33 pont, 19 lepattanó) volt a vezér, de a tripla-duplázó (21 pont, 10 lepattanó, 15 gólpassz) Ben Simmons, vagy a hat triplával jelentkező JJ Redick is dicsérhető, nem is beszélve a padról 14 ponttal, közte két óriási játékkal beszálló Landry Shametről – utóbbinak volt egy 3+1-es játéka a negyedik negyedben, majd még egy triplát és egy gólpasszt is betett a közösbe. Ezzel együtt nagyon meleg volt számukra a pite a hajrában, 120–112-re vezetett a San Antonio két perccel az órán, de az időkérés után jött egy Simmons-dupla, egy Embiid-blokk, egy Shamet-tripla, majd egy Redick-hármas faulttal együtt, úgyhogy alig egy perc alatt egy 9–0-val megfordította az eredményt a hazai alakulat – itt még azért volt izgalom, de Wilson Chandler betakarta DeRozant, Brewer bedobott egy büntetőt és végül behúzta az őrült végjátékot a Philly. A következő feladat a Denver, méghozzá idegenben.

Pedig DeRozan feljavult. Most már jó ideje nem találta magát a Spurs hátvédje, ezen az estén viszont újra megbízhatóan működtette a támadójátékot, hatékonyan (12/19 mezőnyből) szerzett 26 pontot, leszedett 9 lepattanót, de a végén ő sem tudott segíteni csapatán. Pedig extra dobóformát fogott ki a társaság, 57 százalékkal tüzeltek mezőnyből a vendégek, 48 százalékkal tripláztak, heten is elérték a tízpontos határt, de egyrészt nem bírtak Embiiddel (volt, hogy zsinórban 16 pontot kaptak a centertől), másrészt a végjátékot iszonyatosan elrontották elöl és hátul is – az, hogy az utolsó két percben nem tudtak pontot szerezni, megpecsételte a sorsukat. Fájdalmas vereség ez így számukra, mert félig már a kezükben volt az idegenbeli siker, úgyhogy a holtversenyes nyugati hatodik-hetedik hellyel utazhatnak tovább New Orleansba.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 33/6, Simmons 21, Redick 19/18
A Spurs legjobb dobói: DeRozan 26, Aldridge 17, Mills 17/9

Chicago Bulls–Atlanta Hawks 101–121

Dominált az Atlanta. A meccs előtt kissé azért kérdéses volt, hogy a legutóbbi gyenge teljesítmény után érvényesíti-e most az elmúlt hetekben látott jobb formáját a Hawks, de ez végül nem lett kérdés: már az első negyedben 42 pontot szórt a vendégcsapat és bár a második játékrészben elérte egy hullámvölgy, ezt leszámítva végig egyértelmű volt a fölénye. Ehhez persze kellett John Collins szenzációs napja, aki 29 perc alatt 35 pontos karriercsúcsot dobott 14/16-os mezőnymutatóval, közte 4/4 triplával, csapatszinten 50 százalékkal céloztak, kiosztottak 31 gólpasszt és leszedtek 16 támadópattanót is, a játék minden elemében messze a Bulls fölé nőttek. A hamar megszerzett 20 pontos előnyük ugyan a nagyszünetre leapadt, de a fordulás után megint megléptek és a második félidőt összesen 14 egységgel nyerték meg, úgyhogy nem forgott veszélyben a sikerük – Lloyd Pierce vezetőedző érthetően elégedetten értékelt, tetszett neki, amit látott.

És védekezni ki fog? A Chicago rendkívül figyelmetlen volt hátul ezen a mérkőzésen, Collins nagyrészt ezek miatt szedte össze a karriercsúcsát: Markkanenék nem figyeltek arra, hogy mit csinál labda nélkül, úgyhogy folyamatosan bemozgott a gyűrű alá és dobálta az üres duplákat, vagy éppen kilépett a triplavonalon kívülre egy tiszta távoli dobásra. Ugyan a második negyedben volt egy futásuk a hazaiaknak, de összességében rengeteg tiszta helyzetet engedtek ellenfelüknek, nem értek oda a dobásokra, volt, hogy a karjukat sem emelték fel, így pedig nem nagyon lehetett esélyük – ezúttal egyébként támadásban sem tudták felvenni a kesztyűt, nem tudták megközelíteni a Hawks szintjét.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 23/6, Markkanen 22/9, Dunn 16/3
A Hawks legjobb dobói: Collins 35/12, Prince 15/9, Lin 15/6

Memphis Grizzlies–Charlotte Hornets 107–118

Pedig felpaprikázták a Memphis sztárjait. Azok után, hogy a Grizzlies elhintette, hogy hajlandó elcseréni Mike Conley-t és Marc Gasolt is és újraépíteni a csapatot, mindkét sztár jelezte, hogy mire is képes: Conley 31 pontig jutott 10/17 jó dobással, míg Gasol 22 ponttal, 17 lepattanóval és 10 gólpasszal tripla-duplázott, mindketten kiváló teljesítményt nyújtottak. Ebből viszont a csapat nem nagyon tudott profitálni, J.B. Bickerstaff vezetőedző szerint a védekezéssel most nem nagyon törődtek, a Hornets játékosai folyamatosan az ő festékükben jártak és 118 kapott ponttal ők nem tudnak mérkőzést nyerni, pedig a 107 dobottnak elégnek kellene lenni hozzá – igazából végig a Charlotte diktált és a negyedik negyedben komoly veszélyt már nem is jelentett ellenfelére a Memphis. A gárda ezzel zsinórban hetedik vereségét szenvedte el, de úgy fest, hogy ezt a vezetőség annyira nem bánja már...

Működött a Hornets. Nagyon energikusan, határozottan és fegyelmezetten játszotta le ezt a meccset a venedégcsapat, ültek a betörés-kiosztások, 40%-kal tripláztak, Nic Batum elemében volt, vigyáztak a labdára, a kispad pedig még egy lapáttal rá tudott tenni minderre. A cseresor nagyjából +13-14-es +/-t hozott, Kidd-Gilchrist, Hernangomez, vagy Monk is hozzátett, Tony Parker pedig alig 17 perc alatt 17 pontig jutott. Az 50 százalék feletti mezőnymutatóval és a kontrollált játékkal szépen meg is léptek, aztán a záró etapban, amikor a Grizzlies megpróbált rohamozni, előlépett Kemba Walker, aki 22 pontjából 15-öt ebben az időszakban szerzett és All Starhoz méltó módon a „sereg” élére állt – James Borrego vezetőedző is azt emelte ki, hogy a jó csapatjátékot a végén kiegészítette a vezér, ennek köszönhetik a győzelmet. A gárda az utóbbi öt meccsből négyet nyert és a keleti hetedik helyen áll, viszont következőleg a Milwaukee otthonában lép pályára.

A Grizzlies legjobb dobói: Conley 31/6, Gasol 22/6, Jackson Jr. 15/3
A Hornets legjobb dobói: Walker 22/9, Batum 18/12, Lamb 17/3, Parker 17

New Orleans Pelicans–Detroit Pistons 94–98

Bajban van a New Orleans. Anthony Davis sérülése lehet, hogy súlyosabb a vártnál, de legutóbb nélküle is nyert idegenben a Pelicans, most otthon, az Andre Drummondot nélkülöző Detroit ellen nagyon-nagyon kellett volna a siker a playoff miatt. Ezúttal azonban borzasztóan akadozott a gépezet és az egész játék erőlködésbe csapott át, a kezdőötösben például senki nem dobott egyetlen triplát sem és bár a kispadról érkezett hat jó távoli, ez semmit sem oldott meg – igazából csak Jrue Holiday (29 pont, 14/24 mezőnyből, 7 gólpassz, 0 eladott labda) és érdekes módon a Davist pótló Jahlil Okafor (17 pont, 10 lepattanó, 6 blokk) dicsérhető, a többiek nem hozták, amit kellett volna. Az otthon dobott 94 pont mindenképpen nagyon kevés tőlük és bár a korábbi nagyobb hátrányukat a negyedik negyedben nagyrészt eltüntették, az utolsó percben 95-92-re zárkóztak, ez már késeinek bizonyult, a fordítás nem jött össze – blamaszagú hazai pofont kaptak, jelenleg négy meccsre és négy helyre vannak a rájátszástól.

Griffin megint. Drummond nélkül ismét egyedül vette a hátára a Detroitot Blake Griffin, az erőcsatár a 98 pontból 37-et vállalt magára, leszedett 9 lepattanót, kiosztott 7 gólpasszt, a közeli brusztolásai mellett 4/9 triplát is bebombázott, mindent megcsinált, amit csak kérni lehetett tőle. Azonban ő és a csapata is fokozatosan kifulladt, a negyedik negyedben már csak 19 pontot szereztek a vendégek és hátrányba is kerültek, de aztán 82–81-es Pels-vezetés után összeszedték magukat, Reggie Jackson hozzászólt, futottak egy 14–5-öt, visszavették az előnyt, majd a hajrában volt némi mázlijuk is: 95–92-nél, az utolsó fél percben Fred Jackson kihagyott egy üres triplát, a labda pedig valahogy Bullock elé pattant, aki végigrohant a pályán és egy üres zsákolással eldöntötte a küzdelmet. Nagyot harcolt a Pistons és bár a félidei 10 pontos előnyét leadta, nem érdemtelenül húzta be a győzelmet, amellyel így másfél meccsre megközelítette a keleti nyolcadik Miamit.

A Pelicans legjobb dobói: Holiday 29, Okafor 17, Randle 13
A Pistons legjobb dobói: Griffin 37/12, Jackson 17/12, Leuer 11

Utah Jazz–Denver Nuggets 114–108

Kintről nyerte meg a Jazz. Ezúttal a periméteren nyújtott teljesítményével nyerte meg a rangadót a Utah, ugyanis a társaság 13 bedobott triplával franchise-rekordot döntött az első félidőben, majd a másodikban további hatot tett hozzá, így 19 hármassal zárt – a festékben inkább a Nuggets volt az úr, de amikor kellett, akkor a hazaiak mindig reagálni tudtak egy-két jól időzített távolival. A meccset is így kezdék Inglesék, aztán a denveri cseresor fordított a dolgokon és a tíz pont feletti hazai előny után átvette a vezetést a Nuggets, de a nagyszünet előtt hét triplát rámolt be pár perc alatt a Utah, amelyből négyet Donovan Mitchell vállalt magára, úgyhogy nyolc ponttal ők jártak előrébb a félidőben – majd a harmadik játékrészben szintén a kinti dobásokra építve futottak még egy 11–2-t és innentől lemenedzselték a találkozót. A vége azért szoros lett, 111–107-re zárkózott a Denver, de itt Rudy Gobert hozzátett két büntetőt, Mitchell pedig blokkolta Torrey Craig kísérletét, úgyhogy megoldotta a feladatot a Snyder-legénység – Mitchell egyébként 35 ponttal, 6/10 triplával és 6 gólpasszal, Ricky Rubio 17 ponttal és 6 gólpasszal zárt, a kinti tűzerőt pedig rajtuk kívül az Ingles-Crowder-Korver trió jelentette. Azt is elbírták, hogy Derrick Favorst (és a túloldalról Mason Plumlee-et) már az első negyedben kiállítsák lökdösődés miatt, így is remek játékkal vertek meg egy nagyon jó csapatot, utolérték a nyugati hatodik San Antoniót, következőleg pedig a Minnesotát fogadják.

Hiába a benti uralom. Nikola Jokicsra nem lehetett panasz a Denvernél, a center dobott 28 pontot, leszedett 21 lepattanót és kiosztott 6 gólpasszt, abszolút ő volt csapata vezére, rá építve meg is nyerték a lepattanózást, a festékből pedig 54–32-re győztek, de mindez kevésnek bizonyult a sok lábon álló és nehéztüzérséggel támadó Jazz ellen. A Harris-Murray hátvédpár ezúttal nem játszott igazán jól, Paul Millsappel a pályán -20-ban volt a csapat, távolról pedig 30 százalék alatt céloztak, ami nem fért bele ezen a napon – akárhogy is, a 11-11-es idegenbeli mérlegük továbbra sem az igazi, vendégként valahogy nem működik úgy a játék, mint otthon, úgyhogy kezdenek leszakadni a Golden State-től.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 35/18, Rubio 17/6, Gobert 15, Crowder 15/9
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 28/3, Barton 22/12, Harris 16