Antetokounmpo karriercsúcsa ellenére nyert a Philly Milwaukee-ban

New York Knicks–Los Angeles Lakers 124–123

James besült a végén. Egymeccses kihagyása után összességében jó számokkal (33 pont, 6 lepattanó, 8 gólpassz) tért vissza a Lakershez LeBron James, vezetésével a vendégek a pocsék első negyed után át is vették az irányítást és egy parádés második negyeddel vezetéshez jutottak, de hiába álltak közel a győzelemhez, mégsem tudták megverni a ligautolsót. Pedig bő három perccel a vége előtt még tizenegy ponttal jobban álltak, a hátralévő időben viszont következett a totális összeomlás, eladott labdák, támadóhiba, majd az utolsó percben James is bőven kivette ebből a részét: előbb DeAndre Jordan blokkolta, majd „csak úgy” mellédobott egy tempót, hogy aztán két másodperccel a vége előtt Mario Hezonja is betakarja, megfosztva ezzel a potenciális győztes dobástól. A szörnyű leolvadás a tankolásnak persze jót tesz, de nagyon csúnya volt a vendégek részéről ez a végjáték és azért egy Knicks elleni vereség még akkor is kínos, ha nyíltan elengedték a szezont – ráadásul megint előkerült a téma, hogy James külön ült a kispadon a társaitól...

Megtört a New York szériája. Sorozatban nyolc vereség után tudott újra mérkőzést nyerni a Knicks, amelyben ezúttal több jó egyéni teljesítményt is találhattunk: Emmanuel Mudiay (28 pont, 8 gólpassz, 8/11 mezőnyből), Damyean Dotson (25 pont, 6 lepattanó), DeAndre Jordan (15 pont, 17 lepattanó, 7 gólpassz), Kevin Knox (19 pont, 3/5 tripla) és Mario Hezonja (17 pont, 8 lepattanó, 8/8 büntető) is kitett magáért, vagyis a komplett kezdő (Smith, Ntilikina és Vonleh nem játszott) dicsérhető. Az első negyed remeklése (41 dobott pont) után ugyan a szakadék szélére sodródott a gárda, de a végjátékot szenzációsan oldotta meg, Jordannek, Hezonjának és Dotsonnak is voltak clutch játékai, úgyhogy a 24 eladott labda ellenére nyerni tudtak – 58 százalékkal dobtak mezőnyből és 46 százalékkal tripláztak, ezzel pedig ellensúlyozták, hogy 60–46-ra kikaptak a festékben és hogy 22 pontot engedtek gyorsindításból. Ennek ellenére továbbra is ők a sereghajtók, hiszen ez még csak a 14. sikerük volt idén.

A Knicks legjobb dobói: Mudiay 28/9, Dotson 25/9, Knox 19/9
A Lakers legjobb dobói: James 33, Kuzma 18, Bullock 14/6

Miami Heat–Charlotte Hornets 93–75

Működött Erik Spoelstra terve. Az egyik „legbiztosabb” módja a Heat sikerének idén (is) az, hogy egy kevéspontos, fizikális, védekezésről és az ellenfél játékának elrontásáról szóló meccset tud vívni a társaság, majd a végén vagy jön Dwyane Wade clutch módja, vagy egyszerűen annyira felőrli ellenfelét a Miami, hogy könnyebben talál utat a gyűrűig támadásban. Most az utóbbi jött be, három negyeden keresztül minden egyes passzért, dobásért meg kellett izzadniuk a feleknek, ez a stílus pedig a hazaiaknak feküdt jobban, a szinte teljesen egál meccs negyedik játékrészében pedig összeállt a támadójáték is a floridaiaknál: Goran Dragic (19 pont, 4/6 tripla) és a csípősérülése ellenére óriásit hajtó Dwyane Wade (17 pont, 8 lepattanó, 2/2 tripla) megtolta a szekeret, ezt a negyedet 32-15-re nyerte a Heat, amivel magabiztosan hozta a győzelmet. Erik Spoelstra, a hazaiak vezetőedzője nagyon dicsérte is játékosait, főleg Wade-et, mindenki megcsinálta, amit kellett, kiválóan kapcsolták ki Kemba Walkert, úgyhogy a 40 százalék alatti mezőnymutató is elég volt a nagyon fontos sikerhez – az egyik üldözőt így két meccsre leszakította magáról az együttes.

Nagyon mélyen volt most a Hornets. A vendégek nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy Walkernek folyamatosan csapdákkal kellett megküzdenie és 10 pontot szenvedett össze 4/16-os mezőnymutatóval, úgyhogy teljességgel becsődöltek csapatszinten. A 31 százalékos mezőnymutatójuk negatív szezoncsúcs, ebbe 19 százalékos triplázás fért bele, a 75 dobott pont pedig szintén a legrosszabb eredményük, sőt, az egész ligát tekintve is a harmadik legrosszabb eredmény ebben az idényben – ezekből már egyenesen következik, hogy a két csapat által összehozott 168 dobott pont szintén idei negatív NBA-csúcs. James Borrego vezetőedző csak a negyedik negyedet emelte ki, hogy ott nem tudtak a gyűrűbe találni, de ez nem igaz, végig teljesen esetleges volt a játékuk és a végén inkább a védekezésük fáradt el a korábbiakhoz képest – kulcsmeccset vesztettek és a Sixers elleni következő találkozójuk sem lesz egyszerű.

A Heat legjobb dobói: Dragic 19/12, Wade 17/6, Adebayo 16
A Hornets legjobb dobói: Lamb 21/9, Kaminsky 13, Batum 12/3

Milwaukee Bucks–Philadelphia 76ers 125–130

Antetokounmpo karriercsúcsa sem volt elég. Brett Brown Joel Embiidet tette rá Giannis Antetokounmpóra védekezésben és az első félidőben többé-kevésbé jól is működött ez a fegyver, mert a görög klasszis magához képest szenvedett a festékben – igaz, bevert viszont két triplát, illetve tökéletesen büntetőzött, úgyhogy 17 pontot így is beszórt a nagyszünetig. Igazán azonban a fordulás után vált tarthatatlanná, onnantól 10/13-at dobott mezőnyből 14/16 büntetővel és 35 pontot pakolt fel a táblára, úgyhogy végül 52-vel zárta az estét, ami új karriercsúcs számára - döbbenetes teljesítmény (15/26 mezőnyből, 3/8 tripla, 19/21 büntető), főleg, hogy 16 lepattanóval és 7 gólpasszal is kiegészítette. Az ő elképesztő estéje sem volt azonban elég a Milwaukee-nak a sikerhez, a Malcolm Brogdont nélkülöző ligaelső egyrészt nem dobott különösebben jól kintről, másrészt elvesztette a lepattanózást, harmadrészt védekezésben nem tudta megoldani a feladatot és főleg ez okozott jelentős problémákat – hiába tartott végig az Antetokounmpo-show, a Phillynek mindig mindenre volt válasza. A végén többször is nagyon megközelítették ellenfelüket a hazaiak, de a védekezés- és lepattanózásbeli gyengeségüket nem tudták annyira ellensúlyozni, hogy fordítsanak – igaz, így sem csökkent az előnyük a tabella élén, mert az üldöző Toronto is vereséget szenvedett.

Presztízsgyőzelem. Nagyon kellett a Sixersnek egy idegenben megnyert rangadó, ráadásul ezen az estén a hangulat is közelített a playoffban várhatóhoz: a közönség nem kímélte a Philly játékosait és egyébként is nagyon nyerni akart mindkét fél. A vendégek azonban szinte végig kézben tartották az eseményeket, Joel Embiid igyekezett felvenni a kesztyűt Antetokounmpóval (40 pont, 15/31 mezőnyből, 15 lepattanó, 6 gólpassz) és olyan hatása volt a festékben, hogy csapata nem kapott ki az ezen a területen brutális Buckstól, ráadásul 21 pontot szereztek második esélyből, inkább ők érvényesültek a palánk alatt. Ezen felül kintről is ki tudták használni a Milwaukee védekezési hibáit, JJ Redick 4/4 triplát küldött a gyűrűbe és Jimmy Butler is nagyon élt (27 pont, 8/16 mezőnyből, 2/2 tripla), de amikor kellett, akkor megvillant Harris, Simmons, vagy éppen a padról Scott, esetleg McConnell is. A remekül sikerült második negyeddel tíz pont körüli előnybe kerültek és mivel ők is megállíthatatlanok voltak támadásban, így ezt menedzselni is tudták a folytatásban és a Bucks csak az utolsó másodpercekben jött be hat pont alá, addig végig tíz egység körül mozgott a távolság – itt viszont Embiid és Harris is hibátlanul büntetőzött, úgyhogy nem rontotta el a Philly. Minden szempontból sokat jelent nekik ez a siker, azt pedig tegyük hozzá, hogy jelenleg 6–1-re állnak azokon a mérkőzéseken, amelyeken a jelenleg kezdőötös minden tagja bevethető volt. A Philly győzelmével már biztos playoffrésztvevőnek tekinthető.

A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 52/9, Middleton 19/9, Lopez 14/9
A 76ers legjobb dobói: Embiid 40/12, Butler 27/6, Redick 19/12

Detroit Pistons–Toronto Raptors 110–107

A festékben kapott ki a Toronto. A vendégeknél ezúttal sem játszott még Kyle Lowry és Serge Ibaka, 12 kihagyott mérkőzés után visszatért viszont Fred VanVleet, de ő nem tudott segíteni csapata legfőbb problémáján: a Raptors 58–34-re kikapott a festékben. Kintről ugyan mindent megtett a gárda, beszórt 18 triplát 50 százalékkal, ebből VanVleet is kivette a részét 4/5-tel, de ezzel teljesen nem tudták ellensúlyozni azt, hogy belül elöl-hátul elnyomta őket Andre Drummond és Blake Griffin – hiába Kawhi Leonard (33 pont, 10 lepattanó, 5/8 tripla) remeklése, ez most kevésnek bizonyult. A kanadaiak a harmadik negyedben fogtak ki egy jobb periódust, ott átvették a vezetést, de aztán a záró etapot rögtön egy 14–5-tel kezdte a Detroit, a teljesen kiegyenlített végjátékból pedig ezúttal a hazaiak jöttek ki jobban – Leonard és VanVleet is többet hibázott az utolsó bő egy percben, ezeket pedig megbüntette a Pistons. Az egyértelmű, hogy nincs meg igazán a Toronto ritmusa, az utóbbi hét meccsből ez volt a gárda negyedik veresége, úgyhogy továbbra sem tud közelíteni a Buckshoz, következőleg a Knicks ellen már nem hibázhat és most már azért visszatérhet a Lowry-Ibaka páros is.

A Casey-hatás. Tavaly még a Toronto vezetőedzője volt Dwane Casey, akkor a Raptors 4–0-ra verte az alapszakaszban a Pistonst, a tréner most viszont már a Detroitot irányítja, „ennek megfelelően” idén 3–0-ra verte az alapszakaszban volt csapatát - nem kis dolog a ligamásodik együttest háromból háromszor legyőzni, de Casey szerint ezzel még nem értek el semmit. Andre Drummond (15 pont, 17 lepattanó) volt az, aki a festékbeli dominancia mellett elsüllyesztett két clutch büntetőt, illetve ellopott egy labdát az utolsó percben 100–100 után, amellyel döntő előnyhöz juttatta a Pistonst, de Blake Griffin (25 pont, 8 lepattanó, 3 gólpassz), Reggie Jackson (20 pont, 0 eladott labda) és szinte a teljes kispad is kiemelhető – Smith, Galloway és Pachulia is sokat tett hozzá, velük talán még jobban működött a Detroit. A nagyon fontos győzelemmel másfél meccsre növelték előnyüket a Brooklynnal szemben és már néggyel vezetnek a kilencedik Magic előtt, úgyhogy a playoffhelyüket már-már bebiztosították azzal, hogy az utóbbi 18 mérkőzésükből 14-et megnyertek.

A Pistons legjobb dobói: Griffin 25/12, Jackson 20/6, Drummond 15
A Raptors legjobb dobói: Leonard 33/15, VanVleet 17/12, Siakam 12, Green 12/12

Orlando Magic–Atlanta Hawks 101–91

Kötelező volt a Magicnek. A hazaiak számára elengedhetetlen volt ez a győzelem, hogy továbbra is ott maradjanak a Heat sarkában és a keleti playoffharcban, főleg úgy, hogy a Hawks egy back-to-back második felén lépett pályára. Ennek megfelelően borzasztó agresszív, kemény védekezéssel rukkolt elő az Orlando, amely végig kordában tartotta ellenfelét, faultgondokba kergette John Collinst, közben pedig a túloldalon két jó egyéni teljesítménnyel lehozta a győzelmet – Nik Vucsevics (27 pont, 20 lepattanó) már az első nyolc percben 17 pontot szerzett, de Aaron Gordon (22 pont, 3/6 tripla, 8 lepattanó) is kitett magáért mellette. Támadásban másra nem is nagyon volt szükségük, DJ Augustin kevés hibával elosztotta a labdákat és bár nem dobtak jól (40 százalék alatt), így is végig vezettek 7-14 pont között a második negyed elejétől kezdve, nem engedték kibontakozni az Atlantát, úgyhogy úgy hozták a kötelező győzelmet, ahogy az a nagy könyvben meg van írva – plusz adalék, hogy bemutatkozott náluk a frissen leigazolt Michael Carter-Williams, aki 16 percet kapott a kispadról beszállva.

Nem találta magát az Atlanta. A bostoni vereség másnapján elég erőtlennek bizonyult a Hawks, ugyan még a Celticsnek is beszórt 120 pontot a gárda és az All Star-gála óta 120 felett átlagolt, ezen az estén nem tudott mit kezdeni a fegyelmezett orlandói védekezéssel – a 23 százalékos triplázás, a 18 eladott labda és a mindössze 10 kiharcolt büntető nem volt elég az üdvösséghez. Fájó pont volt számukra, hogy John Collins alig 20 percet tölthetett a pályán, majd kipontozódott, de Dedmon is csak 25 percet játszott a személyi hibái miatt, úgyhogy összességében egyedül Trae Young (20 pont, 9/18 mezőnyből, 5 gólpassz) hozta magát többé-kevésbé, ami nagyon kevés volt a sikerhez.

A Magic legjobb dobói: Vucsevics 27, Gordon 22/9, Iwundu 14/6
A Hawks legjobb dobói: Young 20, Len 13/3, Collins 10, Dedmon 10/6

Sacramento Kings–Chicago Bulls 129–102

Ujjgyakorlat. Tulajdonképpen minden feladatot kipipált ezen a mérkőzésen a Sacramento, hiszen az egy ponttal nyert második negyed után átgázoltak ellenfelükön a hazaiak és kiütéses győzelmet arattak, mindezzel együtt mindenki megkapta a kellő játékpercét, de senki sem játszott sokat, harmadrészt pedig villogtak a fiatalok: Marvin Bagley (21 pont, 4 támadópattanó 21 perc alatt) és Harry Giles (16 pont, 6 lepattanó, 3 gólpassz, 3 blokk 21 perc alatt) is kitett magáért, Dave Joerger vezetőedző pedig dicsérte is mindkettejüket. A meccsről sok egyéb érdekességet nem lehet elmondani, a nagyszünetben már 16-tal, a harmadik negyedben 27-tel vezetett a Kings, nem nagyon kellett megizzadnia és az is belefért, hogy igazi egyéni extra egy sem akadt a csapatnál – az más kérdés, hogy a playoff már így is elérhetetlen távolságban van tőlük.

Elveszett a Chicago. A korábbi jó periódus a múlté a Bullsnál, sorozatban ötödször kapott ki az együttes és Jim Boylen vezetőedző szerint a kezdőjátékosainak sokkal jobban kell teljesíteni, ez nem kérdés – hozzátette, hogy elvesztették a lepattanózást és több labdát adtak el, ezek nem férnek bele idegenben. Egyúttal dicsérte is a Kings kemény, fizikális játékát, illetve kiemelte, hogy a hazaiak gyorsabbak, atletikusabbak is voltak náluk, mindezekkel nem tudtak mit kezdeni, úgyhogy igazából csak asszisztáltak a Sacramento sikeréhez.

A Kings legjobb dobói: Bagley 21, Fox 17/6, Hield 16/6, Giles 16
A Bulls legjobb dobói: LaVine 18/6, Markkanen 11/3, Harrison 11, Luwawu-Cabarrot 11/9

Houston Rockets–Minnesota Timberwolves 117–102

A harmadik negyedben döntött a Houston. Az első félidő elég szorosan alakult, nem játszott igazán gyorsan és pontosan a Rockets, úgyhogy csak egy ponttal vezetett a nagyszünetben, a fordulás után azonban emelt a tempón a társaság és állva hagyta a Minnesotát. Rögtön Eric Gordon két triplája nyitotta a félidőt, majd Chris Paul rövid időn belül három hármast is a helyére küldött, hirtelen jött egy 11-0-s hazai roham, úgyhogy az egypontos különbségből pillanatok alatt 15-16 pontos távolság lett, ezt pedig már beosztotta Mike D'Antoni legénysége a végéig. A vezér most abszolút az említett Paul (25 pont, 7 lepattanó, 10 gólpassz, 6/7 tripla 29 perc alatt) volt, a nyaksérüléssel bajlódó James Harden kevesebbet vállalt (20 pont, 10 gólpassz), kettejük játékát egy izmos dupla-duplával egészítette ki Clint Capela (20 pont, 13 lepattanó, 2 blokk), csapatszinten pedig 21 triplával zárták az estét – nagyobb erőfeszítés nélkül hozták a kötelezőt, az utóbbi 12 meccsükből ez volt a 11. győzelmük és levegőhöz jutottak a nyugati harmadik helyért zajló küzdelemben.

Nem tudott meglepetést okozni a Wolves. Karl-Anthony Towns (22 pont, 10 lepattanó, 6 gólpassz, 2 blokk 29 perc alatt) ismét nagyon csipkedte magát a Rose-t, Teague-et, Denget és Covingtont is nélkülöző vendégeknél, de hiába nőtt fel mellé Josh Okogie (21 pont, 8/14 mezőnyből) is, néhány rossz perc elég volt ahhoz, hogy kikapjanak – három egál negyedet játszottak, de hiába, a harmadikban kapott 43 pont megpecsételte a sorsukat. Összességében nem játszottak igazán jól, 41 százalékkal dobtak, 31 százalékkal tripláztak és bár megnyerték a lepattanózást, a Houston még kicsit pihenősebben (csökkentett játékpercekkel) is lenyomta őket – Towns azért bosszankodott a végén, hogy az az egy futás okozta a vesztüket, de nem tűnt úgy, hogy a csapat egészét annyira megrázta volna a papírforma vereség.

A Rockets legjobb dobói: Paul 25/18, Harden 20/12, Capela 20
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 22/6, Okogie 21/9, Gibson 15

Los Angeles Clippers–Brooklyn Nets 119–116

Lou Williams szállította a hazai győzelmet. A pihentebb hazai csapat nem tudta igazán érvényesíteni vélt erőfölényét ezen az összecsapáson, igazi hullámvasút volt ez mindkét fél számára. Az első félidőben 18 pontos hátrányban volt a Clippers, majd futott egy 33–9-et (!) és a nagyszünetben már vezetett, hogy aztán a második félidőben kétszer is elszórakozza tíz pont feletti előnyét – mindez előkészítette az utolsó támadást, ahol természetesen az ismét nagyot játszó (25 pont, 8/16 mezőnyből, 11 egység az utolsó negyedben) Lou Williams kapta a labdát. A Nets megpróbálta fault nélkül megoldani a helyzetet és kiharcolni a hosszabbítást (116–116 volt az állás, az utolsó vendégkosár után öt másodperc maradt), de Williams ezúttal is nagyon érezte a csít és a dudaszó pillanatában bevágta a meccsnyerő hármast meglehetősen nehéz helyzetből – ezzel szállította a győzelmet a Los Angelesnek. Doc Rivers, a hazaiak vezetőedzője szerint az egész meccsnek semmi értelme nem volt, csak örül, hogy valahogy végül ők nyerték meg, Kenny Atkinson, a vendégek trénere pedig azt mondta, hogy igazából megcsinálták az utolsó védekezést, ennél többet nem tehettek. Williams egyébként 24 pontot átlagol ebben a hónapban és vezérletével 7–1-et hozott eddig a LAC, úgyhogy még tényleg bármire képes lehet, hiszen a nyugati negyedik Portland csak két meccsel előzi meg...

Nem látszódott a back-to-back. Előző este, a Jazz otthonában nem volt esélye a Brooklynnak, de most sokkal harcosabb, jobb játékot nyújtott a gárda, igaz, a vendégek teljesítménye is iszonyatosan hullámzó volt – a kezdeti parádé után következett egy érthetetlen összeomlás, majd egy felzárkózás, egy újabb gyenge időszak és végén az utolsó egy-két percben egy újabb nagy roham. Az egyenlítés azonban végül nem ért hosszabbítást, hiába hozták a nagy játékokat, hiába remekelt D'Angelo Russell (32 pont, 10 gólpassz, 6/12 tripla), a győzelem ezúttal sem jött össze – pedig egy-két ilyen sikerre még mindenképpen szükségük lenne és nem nagyon várhatnak a verhető ellenfelekre, mert szinte csak ilyen meccseik vannak hátra az alapszakaszban. Márpedig a playoffrészvételük még nincs biztosítva...

A Clippers legjobb dobói: Williams 25/6, Harrell 20, Gallinari 20/3
A Nets legjobb dobói: Russell 32/18, Carroll 22/9, Allen 13, Dinwiddie 13/3