NBA: eleinte papnak készült, most ő a döntős Raptors hőse

De'Aaron Fox és D'Angelo Russell valóban sokat fejlődött, utóbbi még csapatát, a Brooklyn Netset is rájátszásba tudta vezetni, de hiába esélyesek mindketten a 2018–2019-es NBA-idény legtöbbet fejlődő játékosa címére, azt Pascal Siakamnak kell megkapnia a Toronto Raptorsból.

MAKACS VOLT, DE JÓL TANULT

A 25 éves kameruni erőcsatár csaknem minden mutatóban karrierje legjobbját produkálta az alapszakaszban, aztán a rájátszásban még rátett egy lapáttal. Az előző idényben 81 mérkőzésen ötször tették a kezdőbe, most 80 meccsből 79-szer ott volt a kezdő ötösben. Úgy néz ki, Nick Nurse vezetőedző jobban bízik benne, mint elődje, Dwane Casey – ez az átlagosan 11-gyel több játékpercben is megmutatkozik. S bár Siakam felhívta magára a figyelmet az alapszakaszban, a playoffban egészen különleges produkciót mutat be, hasonlóan együtteséhez, amely 2–1-re áll a címvédő Golden State Warriors ellen. Mert hát mikor máskor érjen el a playoffban karriercsúcsot Siakam 32 ponttal, ha nem a finálé első mérkőzésén, amit meg is nyertek a kanadaiak?

Úgy, hogy 17 éves koráig nem is kosárlabdázott szervezett keretek között. Gyermekéveit a kameruni Szent András Papneveldében töltötte Bafia városában, ami mintegy 130 kilométerre északra fekszik a fővárostól, Yaoundétól. Amikor az ESPN újságírója ellátogatott az afrikai országba, az intézmény igazgatója, Armel Collins Ndjama atya arról tájékoztatta a riportert, hogy amikor a kis Pascal először betoppant hozzájuk, pontos volt, kötelességtudó, sőt, lelkes is. Neki kellett megtestesítenie a Siakam család katolicizmusát. Azonban ahogy cseperedett a fiú, a kezdeti biztató jelek eltűntek, Siakam például nem írta meg a házi feladatait. Az intézmény megjelölt bizonyos napokat, amikor el lehetett hagyni a falait, hősünk azonban jött és ment, amikor éppen kedve tartotta.

Collins atyában felvetődött, hogy eltanácsolja a makacs fiút, ám a tanulmányi eredményei így is figyelemre méltóak voltak.

A NEM HIVATALOS VÉDŐSZENT

A család egyébként megfertőződött a kosárlabdával, épp Pascalt leszámítva, akinek három testvére folyamatosan nézte az NBA-közvetítéseket, ráadásul a srácok mindahányan főiskolai ösztöndíjat kaptak és mehettek az Egyesült Államokba. Pascal Siakam valami másra vágyott volna, de nem épp a katolikus papi pályára, azonban apja döntését nem akarta megkérdőjelezni.

„Sosem mentem szembe az akaratával – mondta később. – Nincs nála jobb ember, akit ismertem.”

A diákok napi egy órát sportolhattak, Siakam főként focizott, de néha a hajlott gyűrűjű, repedt betonpályán kosárlabdát is dobált. Tizenöt éves korára Siakam számára is egyértelmű volt, hogy sohasem lesz belőle pap, ezért igyekezett kirúgatni magát a Szent Andrásból. Elküldték szülővárosába, Doualába, nyolc órát buszozott, hogy találkozzon apjával, Tchamóval, aki ragaszkodott hozzá, hogy térjen vissza kötelességei teljesítéséhez.

„Azt hamar megértettem, hogy az apának van egy elképzelése, de Pascal nem osztotta a nézetét – emlékezett vissza Collins atya az ESPN újságírójának érdeklődésére. – Tudtam, hogy valószínűleg nem leszünk képesek felkészíteni őt arra, hogy pappá válhasson, de még mindig reméltem, megtaníthatjuk neki, hogy ember legyen.”

2012-ben aztán nagy nehézségek árán leérettségizett, ekkor már túl volt a közelebbi ismeretségen a kosárlabdával. 2011 nyarán néhány haverjával elment Luc Mbah a Moute táborába, aki a sportág nem hivatalos védőszentje Kamerunban, 11 évet húzott le az észak-amerikai profi ligában, jelenleg klub nélküli, miután a Los Angeles Clippers áprilisban lemondott róla. Mbah a Moute szülőhazájában ingyenes táborokat hozott létre, hogy ösztönözze a fiatal kosarasokat és segítséget nyújtson az olyan csillagoknak, mint például a jelenleg a Philadelphia 76ers meghatározó játékosának számító Joel Embiid, hogy ne kallódjanak el. Siakam atletikussága és versenyszelleme felkeltette az edzők érdeklődését.

„FILLÉREKÉRT” PATTOGTAT

A 2012-es tábor után Pascal Siakam megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy kiválasztották őt az NBA „Kosárlabda határok nélkül” elnevezésű programjába. A válogatón hatalmas lelkesedéssel játszott (itt látta őt először Masai Ujiri, a Raptors elnöke), blokkolta a dobásokat, s bár a dobáskészsége eléggé kezdetleges volt, jutalma egyetemi ösztöndíj lett. Amikor felhívta a hírekkel James bátyját, ő azt hitte, az öccse csak a bolondját járatja vele.

„Kinevettem őt. »Te? Kosárlabdázol? Nem hiszem el!«” – mondta
James Siakam.

Pedig Pascal elkezdett kosárlabdázni, nem is akárhogyan. A New Mexico State Egyetemen minden szabad percét az edzőteremben töltötte, a pályán pedig folyamatosan fejlődött, elsősorban a támadások terén. Az sem állította meg, hogy a 2014–2015-ös évad előszezonjának kezdete előtti estén nővére, Raissa hívta őt a kollégiumi szobájában, és elmondta neki a szomorú hírt, hogy apjuk autóbalesetben elhunyt. Mindenáron haza akart repülni Kamerunba, ám a családja lebeszélte, mert veszélyeztette volna vele, hogy vissza tudjon térni az Államokba a bürokrácia miatt, vagyis a jövője forgott kockán.

A fájdalom, hogy nem lehetett jelen a temetésen, talán sosem múlik el Pascalban, aki szenvedélyesebb lett a borzasztó haláleset után, és mindent megtett azért, hogy úgy érezze, apja büszke lenne rá. Az egyetemi bajnokság (NCAA) Nyugati főcsoportjának legjobb újoncává választották 2015-ben, aztán a következő évben a konferencia legjobb játékosa is ő lett.

A 2016-os NBA-draft előtt a Toronto Raptors buffalói előkészítő táborában próbálkozott. Casey, az akkori edző szerint Siakamnak olyan „motorja” van, amilyet ő korábban nem látott. A játékost a börzén a 27. helyen választotta ki a franchise, amely vele jutott be története során először a nagydöntőbe. Ez az ember „csupán” másfél millió dollárt keresett ebben az idényben, miközben a Raptors kezdőjátékosai közül az őt éppen megelőző Danny Green is tizet... Biztos, hogy a 2016-ban kötött négyéves, 6.4 millió dolláros kontraktust újra kell tárgyalni, mert Pascal Siakam a legnagyobbak játszóterén is megállja a helyét.

Mit neki a kameruni bentlakásos suli után...