NBA: visszavonult a Warriors háromszoros bajnoka

Amikor a pályán Stephen Curry első számú váltótársát, Shaun Livingstont nézték, biztosan nem gondolták, hogy 2007-ben majdnem le kellett vágni az egyik lábát. Ha így történt volna, sosem jut el három NBA-bajnoki címig, amelyekért alaposan megdolgozott.

TÍZ MÁSODPERC EGY ÓRA

Tehát 12 évvel ezelőtt, 2007. február 26-án olyan esemény történt, amely megváltoztatta Livingston életét. Ami egyébként sem volt egyszerű és rózsás, mert rengeteg szenvedéssel járt karrierje az észak-amerikai profi ligában. Miután 2004-ben megválasztották őt Mr. Illinoisnak, vagyis az állam legjobb fiatal kosárlabdázójának, az egyetemi esztendők kihagyásával azonnal draftolta őt a Los Angeles Clippers, mégpedig a negyedik helyen, ami legalábbis finoman utal rá, mennyire szépreményű játékosról beszélünk.

Aztán az első három idényében a lehetséges 246 mérkőzésből 101-et kellett kihagynia különböző sérülések miatt. Amikor a Clippers elkezdett reménykedni abban, hogy Livingstonnál eljöhet az áttörés ideje, beütött a krach. Elmozdult a bal térdkalácsa, eltört a bal lába, elülső és hátsó keresztszalag-, valamint oldalsó porcgyűrűszakadása lett – ezt a borzasztó diagnózist kapta kézhez Livingston, ráadásul az oldalszalagja is meghúzódott. Az esetről megtalálható a felvétel a népszerű videomegosztó oldalon, de ne keressenek rá, mert döbbenetes és felkavaró.

„Eldeformálódott a lábam, a térdízületem elmozdult a helyéről. Fájdalmas volt, tíz másodperc egy órának tűnt – emlékezett vissza Livingston. – Csak tíz-tizenöt másodperc volt az egész, de amíg vissza nem rakták a térdemet oda, ahová való, gyötrelmes szenvedést éltem át.”

Különböző vizsgálatokat kellett elvégezni, hogy nincs-e szükség amputációra vagy nem lép-e fel üszkösödés. Szerencsére mindkettőt megúszta a magas irányító – jöhetett a következő lépcsőfok, 21 évesen újra járni tanulni…

SAJÁT KÉPESSÉGEIT KÉRDŐJELEZTE MEG

Livingston kihagyta a teljes 2007–2008-as idényt. 2008. június 16-án térhetett vissza a kosárlabdával kapcsolatos elfoglaltságokhoz, 16 hónappal azután, hogy a horribilis sérülés megtörtént. A Clippers nem meglepő módon nem adott neki rendes szerződést, korlátlan szabadügynökké vált, a Miami Heat csapott le rá, s ezzel szinte végeláthatatlan csapatkeringő vette kezdetét.

Három hónap telt le kétéves szerződéséből, mindössze 41 percet töltött a parketten, amikor elpasszolták a Memphis Grizzlieshez, amely azonnal megvált tőle, így belekóstolhatott a D-liga gyönyörűségeibe. 2009 márciusának végén az Oklahoma City Thunderhez került, onnan karácsony előtt három nappal vágták ki.

„Megalázó volt a helyzet, arra késztetett, hogy megkérdőjelezzem saját képességeimet” – idézte fel a gyászos időszakot hősünk, aki ekkor azon gondolkozott, szerencsét próbál a tengerentúlon. Viszont ezelőtt beesett egy lehetőség, kétszer tíz napot töltött a Washington Wizardsnál, aztán aláírt az évad hátralévő részére, és itt megkapta a bizalmat, újra elkezdett hinni abban, hogy nem rossz játékos. Következett egy két évre érvényes, hétmillió dollárt érő kontraktus Michael Jordan klubjával, a Charlotte
Hornetsszel, amelyik csapat ellen elszenvedte súlyos sérülését. Itt sem töltötte ki az idejét, újabb kesze-kusza hónapok következtek Livingston életében.

A Brooklyn Netsnél ismét felcsillant a remény, hogy sínre kerülhet Livingston karrierje, 76 alapszakasz-mérkőzésen játszott a 2013–2014-es idényben, ez egyéni csúcs volt, ráadásul a rájátszásban 12 találkozóból tízszer a kezdő ötösbe jelölte Jason Kidd edző.

„Ahogy előkészítettem a visszatérésémet az NBA-be, majd visszatértem és egyre jobb lettem, úgy éreztem, a célom az, hogy inspiráljam az embereket a nehéz időkben és a küzdelemben. Fentről érkezett hívásként fogtam fel a helyzetet, ez magasztosabb cél volt annál, mint amit játékosként elérhettem.”

Ahogy néhány éve a The Undefeated, vagyis „A verhetetlen” nevű portálon Livingstonról megjelent portré címe is mondja: nem lehet őt legyőzni.

A NYUGALOM SZOBRA

A Golden State Warriors már korábban is érdeklődött iránta, ugyanis helyettest keresett Curry mögé. Livingstont választotta ki a franchise erre a szerepre, Bob Myers általános igazgató szerint azért, mert több poszton is bevethető és rendkívül intelligens játékos. Az ötlet maradéktalanul bevált, rögvest bajnok lett vele a csapat, a playoff mérkőzésein 18 percet átlagolt, tehát markáns szerepet kapott a tapasztalt, a támadásokat remekül lefuttató, régi vágású, középtávoli dobásokkal operáló kosaras.

Myers szerint Livingston az összes Harcosnál jobban megérdemelte az aranygyűrűt. A GSW-nál vigyáztak rá, egy mérkőzésen sem töltött harminc percnél többet a parketten, és ő is nagyon figyelt arra, hogy megelőzze a sérüléseket. Azóta sem mulasztott el NBA-nagydöntőt, 2017-ben és 2018-ban győzött a Golden State-tel, 2016-ban és idén alulmaradt vele. Tény, a 2018–2019-es évadban már nem volt az igazi, hat éve nem játszott olyan kevés alapszakaszmeccset, mint legutóbb, továbbá az alapszakaszban és a rájátszásban mutatott átlagai is arra utaltak, túl lehet a zeniten.

Hosszú, szívhez szóló üzenetben búcsúzott a közvéleménytől a 34 éves kosárlabdázó, aki oszlopa volt az NBA története egyik legmeghatározóbb gárdájának. A Warriorsnál töltött öt éve alatt a nyugalom szobra volt az öltözőben, pályán egyaránt. Őszintén és némi hősködéssel a mondandójában beszélgetett az újságírókkal a ligában eltöltött 15 esztendeje alatt. Vitathatatlanul jelentős mértékben hozzájárult Steve Kerr alakulatának három bajnoki címéhez, fenséges hárompontosaival még világklasszis, körülrajongott játékostársait is lenyűgözte.

Üde színfoltja volt az NBA-nek, és mint Myers általános igazgató hangsúlyozta tőle búcsúzva: Livingston története az egyik leginspirálóbb sztori az egyetemes sporttörténelemben.