NFL: „Amíg félig le nem szakad a lábam, ott leszek a pályán”

Gladys Henry már alig tudott beszélni.

Előbb csak köhögési rohamok fogták el, majd bevizesedett a tüdeje, kórházba került, és gégemetszést hajtottak végre rajta, két hónapig a hangszálait sem tudta használni. A 81 éves asszony ágyát a 14 gyermek, 26 unoka, 26 dédunoka és két ükunoka közül vagy kéttucatnyi rokon állta körül 2015 decemberében, és a kórház rehabilitációs termében álló tévét nézték, ahol egy nagydarab fiatalember épp átvette a legjobb egyetemi futballjátékosnak járó Heisman-trófeát, és utána a nagymamájáról beszélt a kamerába: „Nélküle most nem lehetnék az, aki vagyok.”

Gladys Henry elmosolyodott az ágyon.

Kedvenc unokája, Derrick Henry a valóságban is véghez vitte, amiért a nagyi annyit pörölt vele. Tinédzserkorában ugyanis a fiúcska teljesen rá volt kattanva az NCAA Football nevű egyetemi focis videojátékra: először létrehozott benne egy Derrick Henry nevű futballistát, majd betette egy csapatba, és addig nyomkodta a gombokat, amíg nem ő lett a legjobb focista, és meg nem nyerte a Heisman-trófeát. Ha nem sikerült, újra- és újrakezdte, miközben Gladys nagyi csak bosszankodott: „Fiam, fejezd már be azt a hülye játékot, és írd meg a leckédet!”

A KUTYÁT IS LEFUTOTTA

A nagyi azonban sokáig hiába veszekedett a tanulás miatt a kis Derrickkel, akinek az amerikai futball volt az élete. Már amikor gyerekkorában egyik nagynénje elvitte a játékboltba, egyfolytában kergetőznie kellett vele, mert a kölyök a hóna alá csapott egy tojáslabdát a sportosztályon, s azzal szaladgált a polcok között. Méghozzá nem mindennapi tempóban: Henryék családi legendáriumának visszatérő története, hogy a fiúcska hatévesen addig bosszantotta egy nagybácsi kutyáját, amíg az meg nem orrolt rá és hazáig nem kergette Yulee, a tízezres floridai kisváros utcáin – a kis Derrick szélvésztempóban sprintelte végig az utat.

Ahogy cseperedett, hamar kiemelkedett kortársai közül – főleg méreteit tekintve. Az is családi legenda, hogy a kölyökbajnokságban egyszer sem tudták földre vinni, annyival nagyobb volt mindenkinél. A többi szülő gyakran panaszkodott is, hogy kiskamasz gyermekeiket egy fiatal felnőtt tarolja le minden futásnál. Derrick edzői kénytelenek voltak hetente bizonygatni, hogy a srác egykorú a többiekkel. Később is azt csinált a pályán, amit akart: ő lett a gimnáziumi bajnokságok történetének legtöbb yardot szerző futójátékosa – egy 330 milliós országban, 59 évig fennálló rekordot megdöntve...

Ezt úgy, hogy a keze túl nagy volt az NFL-ben használtnál két számmal kisebb gimis labdához, így nem tudta szakszerűen a karjába szorítani a veknit, és időnként elejtette – olyankor felkapta, és nyargalt vele tovább. Ki akadályozhatta volna meg, főként miután rákapott a testépítés ízére is, és elkezdte szénné gyúrni magát az edzőteremben, szépen kitöltve hatalmas formáját? Akár újabb legenda, akár nem, a történet szerint a srác azért kényszerült megállni 250 kilónál, amikor a földről elemelt súlyokkal gyakorolt, mert a rúd nem bírt el többet.

Ilyen adottságokkal természetesen más sportokra is rábeszélték: már 17 évesen alig 11 másodpercen kívül futotta a 100 métert, baseballpályafutásának legemlékezetesebb eleme pedig az a hazafutás, amelynél nemcsak a sportpálya kerítésén ütötte át a labdát, de a pályát a parkolótól elválasztó magasabb falon is, sikerrel berobbantva egy iskolabusz ablakát.

A KIS TRAKTOR KALANDJAI

Gladys nagymama hatalmas boldogságára Derricket az egyetemek is tárt karokkal várták – na ja, mégiscsak őt választották a 2012-es év legjobb gimnáziumi sportolójának. (Nem amerikaifutball-játékosának – sportolójának.) Az amerikai egyetemi rendszer szereplőinek csavaros észjárásáról sokat elárul, hogy voltak iskolák, amelyek a történelem legjobb gimnáziumi futójátékosából inkább védőt akartak faragni, mondván, mi van, ha csak azért volt eredményes, mert nagyobb darab volt a többieknél? De szerencsére Nick Saban, az Alabama mestere nem akarta feltalálni a csőben a lyukat, így Derrick maradhatott a kaptafánál.

És a módszerein sem sokat változtatott, ha valaki eléállt, Henry nemes egyszerűséggel átgázolt rajta. A 191 centis testmagassága mellé társuló 112 kilóval olyan volt, mint egy tank, méghozzá egy mindenre képes tank: az Alabama az egyik legnagyobb presztízsű egyetem, amelynek védelmében is sorjáznak a szupertehetségek, mégis ketten-hárman kellettek, hogy földre vigyék az edzéseken, és ha nem adták bele minden erejüket az ütközésbe, Derrick lerázta őket magáról.

Egy spanyol nyelvű tévéközvetítésben már első szezonjában megkapta az El Tractorcito, vagyis A kis traktor becenevet. Mindenkin átpöfögve harmadik iskolaévére ő lett az Alabama első számú futója, és egymás után döntögette az iskolai rekordokat – egy olyan egyetem színeiben, amelybe későbbi NFL-legendák sora járt. Elnyerte a kiskora óta vágyott Heisman-trófeát, és a csapattal első lett az egyetemi bajnokságban is, majd az utolsó iskolaévet feláldozva bejelentkezett az NFL 2016-os draftjára.

MEGÍGÉRTE, HOGY LEDIPLOMÁZIK

Mondanunk sem kell, hogy az NFL főokosai is igyekeztek kicselezni saját magukat Henryvel kapcsolatban: ezúttal az szólt ellene, hogy a megelőző hét egyetemi és gimnáziumi évben több mint kétezer alkalommal kellett cipelnie a labdát, meg hát amúgy is túl magas ehhez a pozícióhoz, és nem is annyira gyors, mint mások – a tény, hogy talán nem is ez stílusának lényege, és hogy ettől még bárhol pályára lépett, ott az ország legjobbja lett, nem különösebben akadályozta az ítészeket abban, hogy ízekre szedjék. Végül a második kör közepén a Tennessee Titans foglalta le a játékjogát.

Henry az edzőtábor kezdete előtt még ellátogatott a jacksonville-i kórházba, ahol Gladys nagyi feküdt, addigra már ismét beszédképtelenül, csöveken és gépeken lógva. Unokája az ágya szélén ült, s mint a kisiskolások óra közben, beszélgetés helyett cetliket cserélgettek, mennyire szeretik egymást és mennyire büszkék a másikra.

Gladys 2016. szeptember 13-án hunyt el – két nappal azután, hogy Derrick bemutatkozott az NFL-ben.
A történet azonban nem itt ér véget.

Henry ugyanis nemhogy nem feledkezett meg nagymamája intelmeiről (melyek szerint első az Úristen, utána a kemény munka, a tanulás és a család következik), de megfogadta, hogy bár otthagyta az egyetemet, mihamarabb lediplomázik. És valóban, már javában profi NFL-esként 2018 nyarán át is vehette az oklevelét, ahogy megígérte Gladysnek, aki mindig azt mondogatta neki: „A foci sem tart örökké.”

Egyelőre azonban még tart – nem is akárhogy. Merthogy Derrick Henry az első szezonjában még csak kispados volt a Tennessee-ben, a másodikban már melegcsákány-váltásban dolgozott egy másik futóval, a harmadikban pedig már kivívta a helyet a kezdőcsapatban. Na ja, aki beállítja az NFL-csúcsot egy szolid 99 yardos touchdown-futással, három embert is lerázva magáról, az talán kellőképpen bizonyította, hogy elég gyors az NFL-hez. Az idei szezonra pedig már vitán felül a legjobb játékosok közé tartozik: 13 mérkőzés után ő szerezte a második legtöbb yardot a ligában, övé a legtöbb touchdown, a Titans pedig legutóbbi hét mérkőzéséből hatot megnyerve masírozik a rájátszás felé. Mindezt úgy, hogy hősünk egyébként hetek óta sérüléssel bajlódik, és amint eldőlnek a meccsek, már viszik is le a cserepadra, hogy óvják az egészségét.

Őt azonban ez sem zavarja: „Amíg félig le nem szakad a lábam, ott leszek a pályán – jelentette ki a minap. – Én sosem adom fel.”

Hiszen mit szólna akkor Gladys nagyi?