A Boston legyőzésével erősítette meg nyugati első helyét a Lakers

Los Angeles Lakers–Boston Celtics 114–112

Ebben a játékvezetők is benne voltak. Végig szorosan alakult a mérkőzés, az első félidőben a Lakers járt előrébb néhány ponttal és a Celtics futott az eredmény után, majd a második félidőre fordult a kocka, a parádézó Tatum vezérletével a Boston diktálta az iramot és a Los Angelesnek kellett kapaszkodni. A hazaiaknak azért ez egész jól ment és többször így is vezetni tudtak, a végjátékhoz gyakorlatilag fej-fej mellett érkeztek meg a csapatok, a kiélezett szituációkban pedig sajnos a játékvezetők is főszereplőkké váltak: döntő helyzetekben két-három alkalommal is a Lakersnek adták a labdát, pedig jog szerint a Celticset illette volna, ami egy ilyen egydobásos találkozón abszolút döntő jelentőséggel bír. Emellett azért mindkét fél kitett magáért, Tatum, Brown, James, Davis is clutch dobásokat süllyesztett el, de ha csak az utolsó percet nézzük: 108-110-nél fújtak egy véleményes faultot James javára, a következő labdabirtoklásnál úgy ítélték meg, hogy Tatumnél kipattant a játékszer a pályáról (korábban egy ilyennél egyértelműen elvették a labdát a Bostontól, tévesen), technikait adtak reklamálásért Brad Stevensnek, majd tévesen adták vissza a Lakersnek a labdát a kihagyott büntető után. 112-114-nél aztán az utolsó dobásnál támadófaultot fújtak Tatumre - tény, hogy az egyébként rangadóhoz méltó csatába eléggé belefolytak a végén a sporik.

Tatum 41 pontja sem volt elég. Kemba Walker nélkül is nagyon közel állt a győzelemhez a Boston, ez pedig Jayson Tatumnek köszönhető, aki sokáig foghatatlan volt ezen az estén. A bedobó az első félidőben is villogott, majd a harmadik negyedben öt perc alatt 16 pontot bombázott be és végül kereken 41 egységgel zárt, amellyel beállította karriercsúcsát: 12/20 dobása a gyűrűben landolt, közte 4/7 tripla, ehhez pedig 13/15 büntetőt tett hozzá. A végére azért kicsit lelassult, az utolsó másfél negyedben már csak hat pontot szerzett, de a többiek igyekeztek kisegíteni, a 20 pontos Jaylen Brown vette át a fő pontszerző szerepét, ám a végjáték végül nem alakult jól számukra, így vereséget szenvedtek. A Lakers oldaláról a tulajdonképpen győztesnek bizonyuló duplát elsüllyesztő LeBron James (29 pont, 8 lepattanó, 9 gólpassz), valamint a 32 pontos Anthony Davis (10/25 mezőnyből, 13 lepattanó, 2 blokk) is dicsérhető, a padról 16 pontot szórt Kyle Kuzma, jól szállt be Rajon Rondo és a végén nagyot védekezett Tatumön Kentavious Caldwell-Pope is - a LAL visszavágott a bostoni vereségért és öt meccsel vezet a Denver, illetve 6,5 meccsel a Clippers előtt a nyugati tabellán.

A Lakers legjobb dobói: Davis 32/9, James 29/12, Kuzma 16/3
A Celtics legjobb dobói: Tatum 41/12, Brown 20/9, Theis 16/6

Denver Nuggets–Minnesota Timberwolves 128–116

Millsap összeszedte magát. Nincs jó szezonja a Denver erőcsatárának, aki védekezésben továbbra is fontos láncszem, de támadásban nem nagyon találja magát, legutóbb az OKC ellen pedig mindössze két pontot tudott szerezni. Itt azért már azt mondta, hogy ebből elég, extra órákat szánt videózásra és arra, hogy kitalálja, hogy hogyan tud fejlődni, ez pedig működött: ezen az estén 6/6 jó dobással kezdett, végül pedig 25 pontos szezoncsúcsot szórt 9/11-es mezőnymutatóval, 4/6 triplával, 7 lepattanóval és 2 blokkal kiegészítve, alig 26 perc alatt. Az ő feljavulása nagyon kellett is a Denvernek, amelynek azért küzdenie kellett a kötelező győzelem behúzásáért, ugyan Millsap mellett Nikola Jokics (24 pont, 7 lepattanó, 6 gólpassz, 2-2 labdaszerzés és blokk) és Jamal Murray (19 pont, 6 gólpass) is kitett magáért, csapatszinten pedig 59%-kal (!) tüzeltek mezőnyből, de védekezésben bőven voltak hiányosságaik, így sokáig nem tudták magukról igazán leszakítani a Minnesotát - aztán a negyedik negyedben egy 22-2-es rohammal végül mégis eldöntötték a küzdelmet. Ezzel hozták a kötelezőt, másfél meccsel megléptek a Clippers elől és készülhetnek a Detroit elleni hazaira, ahol a mostanihoz hasonlóan masszív favoritok lesznek majd.

Amíg lehetett, tartotta a lépést a Wolves. A szűk rotáció ellenére sokáig partiban voltak a vendégek, akiknek feküdt ez a védekezést csak nyomokban tartalmazó dobópárbaj és az első félidőben még vezettek is 60-56-ra. Ezt egy 15-3-as denveri futás követte és innentől már hátrányban voltak 10, majd 15 ponttal is, de a negyedik negyedben még egy 9-0-s rohammal visszajöttek meglehetősen közelre - erre jött válaszul a fent említett 22-2, az már túl sok volt a társaságnak. Karl-Anthony Towns és D'Angelo Russell nélkül így sem vallottak szégyent, a hónapot még Denverben kezdő Michael Beasley 17 pontot szórt, Jordan McLaughlin dupla-duplázott, Kelan Martin 21 pontot szerzett a padról beszállva és a hullámvölgyeik ellenére azért ők is jók voltak támadásban - a győzelem viszont elérhetetlen volt számukra, nem tudtak meglepetést okozni.

A Nuggets legjobb dobói: Millsap 25/12, Jokics 24, Murray 19/6
A Timberwolves legjobb dobói: Martin 21/9, Beasley 17/6, McLaughlin 15/6

Toronto Raptors–Indiana Pacers 127–81

Oktatófilm. Rangadó helyett egy könnyed edzést kellett letudnia ezen az estén a Torontónak, amely valósággal megsemmisítette jobb sorsra érdemes ellenfelét. A hazaiak már az első negyedben 20 pont feletti előnyt építettek ki és innentől már csak a végső statisztikák lehettek kérdésesek, amelyek a következőképpen alakultak: ez volt a Raptors történetének legnagyobb különbségű győzelme, a 49 pontos előny (ennyivel is vezettek) szezoncsúcs és a 81 kapott pont is szezoncsúcsnak számít náluk. Kyle Lowry sorozatban hatodszor is dupla-duplázott, Matt Thomas 17 pontot (karriercsúcs) szerzett a negyedik negyedben és még sorolhatnánk a hasonló érdekességeket - a lényeg viszont az, hogy a Toronto értelmezhetetlenül nagy fölénnyel verte laposra ellenfelét, így tökéletesen hangolt a soron következő, Milwaukee elleni csúcsrangadóra.

Ezt felejtsük el. Victor Oladipo nem léphetett pályára, Jeremy Lamb a meccs közben szenvedett térdsérülést (a röntgen negatív lett, de ma megy MRI-re), de ez még önmagában nem magyarázat arra a borzalomra, amit a csapat bemutatott. 0/9-cel kezdtek mezőnyből, 0/7-tel a triplavonalon túlról, az első negyedben 4/23-at sikerült dobniuk és egészen a negyedik játékrészig nem volt náluk senki, aki elérte volna a tízpontos határt - egészen szörnyű teljesítményt nyújtottak, a különbség a látottak alapján kicsit sem túlzó. A meccset megelőzően úgy tűnt, hogy talán elindultak felfelé, de ez az este nem ezt támasztotta alá - következőleg a Hornets ellen kötelező lesz nyerniük.

A Raptors legjobb dobói: Siakam 21/3, Thomas 17/15, Lowry 16/9
A Pacers legjobb dobói: A. Holiday 14/3, Sabonis 14, J. Holiday 14/12

Chicago Bulls–Washington Wizards 126–117

White Jordan nyomdokain. Komoly tettet hajtott végre Coby White, a Chicago újonca, aki előző este 33 dobott ponttal karriercsúcsot szórt, most pedig a back-to-back második felén megismételte ezt - ezzel ő lett az első Bulls-elsőéves egy bizonyos Michael Jordan óta, aki egymást követő két mérkőzésen is elérte a 30 pontos határt. White 11/18-as mezőnymutatóval és 5/9 triplával zárta az estét és ezúttal társa is akadt, Zach LaVine 32 pontot és 6/12 triplát süllyesztett el, ezzel pedig franchise-rekordot döntött az egy szezonban bedobott hármasok tekintetében, úgyhogy ő is bekerült a klub történelemkönyvébe - mellettük dobott még 23 pontot Thad Young, 15 ponttal és 13 gólpasszal dupla-duplázott Tomas Satoransky, a Chicago pedig a back-to-back ellenére remek játékkal törte meg nyolcmeccses vereségsorozatát. Az együttes a harmadik negyedben döntötte el a küzdelmet, amikor zsinórban szerzett 15 pontot és 25 egységnyire növelte az előnyét, innentől már csak be kellett ezt osztani - a Wizards nagyon igyekezett, de amikor kellett, akkor betaláltak a hazaiak és végül be is húzták a győzelmet.

Beal karriercsúcsa is kevés volt. Parádés meccset játszott Bradley Beal, a Wizards vezére 53 pontos karriercsúcsot pakolt fel a táblára, tényleg azt csinált, amit akart - 15/27 dobása esett be, közte 5/11 tripla, ezt pedig 18/20 büntetővel egészítette ki. Az ő "megőrülése" azonban nem volt elég a győzelemhez, Scott Brooks vezetőedző szerint ugyanis a csapata egyszerűen túl puhán kosárlabdázik és ezen a meccsen is pontosan ez volt a probléma - a papíron fáradtabb, sérültebb, motiválatlanabb Bulls könnyedén szedte őket ízekre, a White-LaVine páros akkor és úgy dobott kosarat, amikor és ahogy akart, ez pedig egyszerűen nem férhet bele. A fővárosiak mennének a rájátszásért, de ez a hozzáállás nagyon-nagyon-nagyon kevés ehhez - egyébként a vereségükkel az is eldőlt, hogy közel két hónappal az alapszakasz vége előtt már biztosan ott lesz a playoffban a Milwaukee, ilyen hamar pedig senki sem biztosította be a részvételét az utóbbi tizenöt évben.

A Bulls legjobb dobói: White 33/15, LaVine 32/18, Young 23/15
A Wizards legjobb dobói: Beal 53/15, Bertans 22/15, Smith 10/6, Hachimura 10

Oklahoma City Thunder–San Antonio Spurs 131–103

Ez most sima volt. Az All-Star előtt némileg váratlanul nyert ebben a csarnokban a San Antonio, most viszont esélyt sem adott erre az OKC, Billy Donovan legénysége az egálra hozott első negyed után állva hagyta ellenfelét - a harmadik negyedben eldőlt a meccs, ott húsz pont fölé hízott a különbség, utána már csak a végeredmény volt kérdéses. A második negyedben egyébként voltak még kilencpontos hátrányban is, de ott a gázra léptek, futottak egy 16-0-t és többet nem is néztek vissza, kiemelkedő csapatteljesítménnyel ütötték ki a Spurst - nyolcan is kétszámjegyű pontterméssel zártak, erre pedig azóta nem volt náluk példa, mióta elköltözött a franchise Seattle-ből. Voltak hát mögötti átadásaik, látványos megoldásaik, a two-way szerződéssel rendelkező újonc, Luguentz Dort 6/6 dobást süllyesztett el, Chris Paul egy lepattanóra volt egy tripla-duplától, Gilgeous-Alexander és Adams is 20 pont fölé jutott, Dennis Schröder pedig lelkendezve beszélt a csapatról a meccs után - szerinte lenyűgöző, amit csinálnak és jelenleg az elsőkörös pályaelőny is elérhető közelségben van számukra.

Menjünk haza. Egy nyolcmeccses, maratoni túrát zárt le a Spurs és bár volt két szép győzelme, a többi mérkőzését elveszítette, úgyhogy itt az ideje hazatérni - mintha Gregg Popovich is elfáradt volna, a meccs után sajtótájékoztatón félbeszakította az újságírókat, tőmondatokban elmondta a véleményét, majd egy perc után megkérdezte, hogy ugye nincs több kérdés, mert beszélnie kell a főnökével. Nagyjából másfél negyed jutott most a csapatának, a többi a Thunder gálaelőadásáról szólt, a San Antoniónál DeRozan és Aldridge is erőtlennek tűnt és az egész társaság több fokozattal lassabban dolgozott, mint az ellenfél - jelenleg a tizenegyedik helyen állnak Nyugaton, négy meccsre a nyolcadik Memphistől.

A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 22/3, Adams 21, Dort 15/6
A Spurs legjobb dobói: Gay 14/3, Belinelli 13/9, DeRozan 11

Golden State Warriors–New Orleans Pelicans 101–115

A második félidőre összeszedte magát a Pelicans. Kötelező volt a győzelem a New Orleans számára, de az első félidőben egyáltalán nem tudott megfelelő fordulatszámra felpörögni a vendégcsapat és voltak már 12 pontos hátrányban is Alvin Gentry fiai - a nagyszünetben tíz volt közte, illett feljebb kapcsolni. Ezt aztán sikerült is megtenniük, a harmadik negyedben már ők diktáltak, eltüntették a különbséget és egállal mentek neki a záró etapnak, ahol aztán tovább emeltek a tempón és átrohantak ellenfelükön - itt már 18 ponttal is vezettek, a vége pedig közte 14 lett. A siker kulcsa egyébként egyértelműen az újonc Zion Williamson volt, aki egyrészt megint dominált a pályán (28 pont, 7 lepattanó, 13/20 mezőnyből és még kihagyott öt büntetőt is), másrészt a nagyszünetben már az öltözőben is előlépett vezérré: ő tartott lelkesítő beszédet a többieknek, nagy szerepe volt abban, hogy felpörgött a csapat és végül érvényesítette a papírformát. Mellette Jrue Holiday (23 pont, 7 lepattanó, 15 gólpassz, 11 pont az utolsó negyedben) is remekelt, a padról pedig Nicolo Melli bombázott be 20 pontot és 6/7 triplát - ezútal Brandon Ingram gyengébb napja is belefért, úgyhogy még közelebb araszoltak a rájátszást jelentő helyezésekhez.

Sokáig tartotta magát a Warriors. A GSW kezdőjét ezúttal a Poole-Lee-Wiggins-Paschall-Looney ötös alkotta, a padról pedig érkezett a meccs előtt tíznapos szerződéssel megszerzett Bender, az újonc Bowman, a másik újonc Smailagic, valamint az NBA-karrierjét ebben a hónapban elkezdő Toscano-Anderson - néha kicsit azért elfelejtjük, hogy mennyire lehetetlen kerettel küzdenek Steve Kerrék. Ennek ellenére az első félidőben ők diktáltak, Lee 22 pontot szórt 4/8 triplával, Poole 19 egységig jutott, Bowman 15 ponttal, 6 lepattanóval és 7 gólpasszal, Toscano-Anderson pedig 16 ponttal, 8 lepattanóval és 2 blokkal jelentkezett. Amíg a Pelicans csak "döcögött", addig ez elég is volt, aztán ahogy felszívták magukat Williamsonék, úgy természetesen kijött a minőségbeli különbség, a negyedik negyedben már nem sok közük volt a meccshez a hazaiaknak, ott sorra dobálták a triplákat és húzták be a zsákolásokat a vendégek - ez van, ezzel a kerettel egyszerűen nem létezik az a kifejezés, hogy „alulteljesítés”, úgyhogy...

A Warriors legjobb dobói: Lee 22/12, Poole 19/3, Toscano-Anderson 16/9
A Pelicans legjobb dobói: Williamson 28/3, Holiday 23/9, Melli 20/18

Portland Trail Blazers–Detroit Pistons 107–104

McCollum és Anthony intézte. Damian Lillard nélkül sem engedhette meg magának a playoffért harcoló Portland azt, hogy hazai vereséget szenvedjen a szezont nagyjából már elengedő Detroittól, de ez a csapat ebben a formában azért nem a legacélosabb, így kellettek az extra teljesítmények ahhoz, hogy hozni tudják a kötelezőt. Két játékos is parádés estét rakott össze, elsősorban CJ McCollum volt az, aki átvette Lillard szerepét és bevert 41 pontot 6/11 triplával, kilenc lepattanóval, illetve karriercsúcsot jelentő 12 gólpasszal, mellette pedig Carmelo Anthony volt még az, aki átérezte a helyzetet: 32 pontos szezoncsúcsot termelt, 11/16 dobását, közte 5/9 tripláját a gyűrűbe küldte és a végjátékban, 21 másodperccel az órán is elsüllyesztett egy clutch kettest, ami nagyon kellett a sikerhez. Anthony egyébként szinte napra pontosan három éve, 2017 február 25-én, még a New York Knicks játékosaként érte el utoljára a 30 pontos határt, most viszont nagyon szeretne playoffba jutni, ezért pedig mindent megtesz - emeljük még ki Hassan Whiteside (16 pont, 17 lepattanó, 4 blokk) teljesítményét is, de a munka oroszlánrészét most McCollum és Anthony intézte.

Pedig közel járt a Pistons. A pocsék kezdőötös miatt 40-24-re elvesztette az első negyedet a Detroit, de a vendégcsapat nem tört meg és kissé váratlanul visszavágott a folytatásban: a második játékrészben összesen 13 pontot engedélyeztek a Portlandnek, sőt, később a vezetést is át tudták venni. Christian Wood (26 pont, 9 lepattanó, 2 blokk) kintről-bentről büntetett és sikerült azért találni egy működő ötöst annak ellenére, hogy a kezdőben Maker, Doumbouya, Mykhailiuk és Snell is borzalmas teljesítményt nyújtott - meg is volt az esélyük a győzelemre, de a záró etapban a McCollum-Anthony páros már sok volt nekik. Ez a duó 21 pontot termelt ebben a clutch időszakban és a kiélezett végjátékban sem tudták őket megállítani, úgyhogy bár a végén maradt még két másodpercük arra, hogy egy triplával egyenlítsenek, de nem tudták összehozni, úgyhogy maradt számukra a szoros, de papírforma vereség.

A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 41/18, Anthony 32/15, Whiteside 16
A Pistons legjobb dobói: Wood 26/6, Knight 15/9, Rose 15/3

NBA, ALAPSZAKASZ
Los Angeles Lakers–Boston Celtics 114–112
Toronto Raptors–Indiana Pacers 127–81
Denver Nuggets–Minnesota Timberwolves 128–116
Chicago Bulls–Washington Wizards 126–117
Oklahoma City Thunder–San Antonio Spurs 131–103
Golden State Warriors–New Orleans Pelicans 101–115
Portland Trail Blazers–Detroit Pistons 107–104