Megszakadt a címvédő nagy sorozata; kikapott a ligaelső

Cleveland Cavaliers–Atlanta Hawks 127–105

Egyszer minden sorozat véget ér. Zsinórban tizenkét hazai vereség után tudott újra nyerni ebben a csarnokban a Cleveland, méghozzá régen látott jó játékkal - főleg azok után, hogy legutóbb 41 ponttal kapott ki saját közönsége előtt. John Beilein alakulata már az első negyedben meglépett tíz pont feletti előnnyel, a harmadikban pedig 23 is volt közte és bár innen egyszer még benézett tíz alá az Atlanta, de ennél közelebb nem engedte ellenfelét a Cavs - sőt, a végére megint szétnyitotta az ollót és magabiztos sikert könyvelhetett el. Egyénileg kiemelendő Tristan Thompson (27 pont, 11 lepattanó, 3/3 tripla a padról), Larry Nance Jr. (23 pont, 12 lepattanó, 8/11 mezőnyből, 2/5 tripla, 3 labdaszerzés, 2 blokk) és Andre Drummond (14 pont, 15 lepattanó, 2 blokk, 22 perc) is, a három magasember abszolút dominálni tudott, amellyel megalapozták a sikerüket, de melléjük felnőtt még Collin Sexton (23 pont, 6 gólpassz) és Kevin Porter Jr. (18 pont, 7/11 mezőnyből) - csapatszinten 50% feletti mezőnymutatóval zártak és végig uralták a találkozót. Utoljára karácsony előtt nyertek otthon, úgyhogy most jobb szájízzel mehetnek szünetre, majd az All-Star után Washingtonban lépnek pályára.

Már a pihenőre gondolt az Atlanta. Trae Young, a vendégek irányítója szerint fejben nem volt itt ezen a meccsen a Hawks, úgy fogalmazott, hogy mindenki azon gondolkodott már, hogy hova is megy a repülője a most kezdődő szünetben. Ez abszolút meglátszott a pályán is, elöl és hátul sem voltak a helyzet magaslatán, tompán, energia és tűz nélkül játszották le a meccset, tényleg úgy tűnt, mintha csak túl akarnának lenni rajta - egyszer azért felszívták magukat a második félidőben, de az is csak átmenetinek bizonyult, úgyhogy teljesen simán kikaptak a liga egyik leggyengébb csapatától. Szeretnék magukat úgy beállítani, mint jó csapat és az utóbbi hetekben valóban előrébb is léptek játékban, de ez a meccs nem illik bele a sorba...

A Cavaliers legjobb dobói: Thompson 27/9, Nance Jr. 23/6, Sexton 23/3
A Hawks legjobb dobói: Young 27/6, Collins 23/3, Reddish 16/6

Orlando Magic–Detroit Pistons 116–112 – hosszabbítás után

A Magic nyerte a hullámvasutat. Komoly íve volt ennek a mérkőzésnek, az Orlando ugyanis 22 pontos előnyt épített fel remek játékkal, de később ezt leadta, sőt, a végén már a Pistons vezetett hét egységgel. A hajrá azonban megint a Magicé lett, Markelle Fultz és Aaron Gordon játékával ismét kiegyenlítettek, sőt, az utolsó percben kétszer vezettek is és úgy tűnt, hogy Nik Vucsevics triplájával meg is nyerik a meccset - ám két másodperccel az órán, 108-105-nél még Langston Galloway is dobott egy hármast, amellyel hosszabbításra küldte a feleket. A túlórában azonban már a Magic bizonyult jobbnak, összesen négy pontot dobott a Detroit, úgyhogy egy-két jó játék elég is volt ahhoz, hogy a hazaiak kiizzadják a győzelmet a rendkívül fordulatos mérkőzésen - egyénileg az említett Gordon (25 pont, 9 lepattanó, 9 gólpassz, 3/4 tripla) és Fultz (22 pont, 10 gólpassz, 8/14 mezőnyből, 0 eladott labda) remekelt igazán, de Vucsevics és Evan Fournier is hozzátette a magáét, csapatszinten pedig a 34 gólpasszt érdemes kiemelni. Akárhogy is, de behúzták a fontos győzelmet, így tartják előnyüket az üldöző Washingtonnal szemben a keleti nyolcadik helyen, az All-Star után pedig a Dallas elleni hazaival nyitják majd az alapszakasz hajráját.

Most jobb volt a Detroit. Az utóbbi meccsekhez képest javult a Pistons, bár a találkozó elejét nagyon elrontotta a gárda, de volt elég tartása (és tudása) ahhoz, hogy visszajöjjön, sőt, a végén nagyon közel állt a győzelemhez is - igaz, az utolsó, hosszabbításra mentő dobást is nekik kellett elkövetni, de előtte egy-két jó védekezésre voltak arról, hogy megnyerjék a mérkőzést. Főleg Christian Wood remekelt (26 pont, 12 lepattanó, 2 blokk), de a felzárkózásuk kulcsa a kiváló kinti dobóformájuk volt, a Maker-Snell-Morris trió 10/13 hármast bombázott be, csapatszinten 40%-kal dobtak 18 triplát, ennek köszönhették azt, hogy a záró etapban vezetni tudtak. A hosszabbításra azonban kifogyott a tár, ott már egyszer sem találtak be távolról, más módon pedig nem nagyon tudtak már pontot szerezni, egy Jackson-kettes és egy Wood-zsákolás jutott nekik, úgyhogy végül mégis vereséget szenvedtek - sorozatban negyedszer kaptak ki, az All-Star után pedig a Milwaukee lesz az első ellenfelük.

A Magic legjobb dobói: Gordon 25/9, Fultz 22/3, Vucsevics 19/3, Fournier 19/12
A Pistons legjobb dobói: Wood 26/3, Maker 18/6, Snell 16/12

New York Knicks–Washington Wizards 96–114

A Wizards komolyan gondolja a rájátszást. Az utóbbi időben már nem csak beszélnek a playoffról a fővárosiaknál, hanem tényleg tesznek is érte, az All-Star csapatok kijelölése és Bradley Beal kihagyása óta hét meccsből ötöt nyertek két szoros vereség mellett, most pedig egy back-to-back második felén is képesek voltak győzelmet aratni, ráadásul idegenben. Ami pedig még inkább biztató a jövőjükre nézve, az a védekezésük, amely ezúttal nagyon harapott, teljesen elvették a Knicks kinti dobásait és a hét kiosztott blokkjuk mellett szereztek 13 labdát is, amelyből tudtak rohanni - közben a New York leindításait nagyon fegyelmezetten védték le, csak öt pontot kaptak ilyenből. Elöl most nem brillíroztak, de azért tették a dolgukat, Bradley Beal 30 pontot dobott, Isaac Bonga 3/3 triplát süllyesztett el, Davis Bertans 16-ot szórt a kispadról beszállva, a Napier-Brown páros kivette a részét a játékszervezésből és a meccs végére felőrölték ellenfelüket: sokáig szoros volt a találkozó, aztán a negyedik negyedben egy 24-8-as rohammal eldöntötték a győztes kilétét. Így jó szájízzel mehetnek szünetre, nincsenek messze a rájátszástól, ha így folytatják, akkor lehet esélyük odakerülni az alapszakasz végén.

Bobby Portis megint nem bírt magával. Teljesen érthetetlen butaságot csinált megint a Knicks magasembere, bár a csapatnál már nem először történt ilyen a szezon során és Portisról is tudni lehet, hogy mentálisan mennyire "erős". Most annyi történt, hogy a Washington időt kért, majd rögtön ezután Shabazz Napier még eldobott egy hármast csak úgy, ami nagyon rosszul érintette valamiért Portist - még a levegőben elkapta a labdát, majd megdobta vele a pad felé induló Napier-t. A csodálatos tettért (némileg lehet, hogy túlzó módon) kiállítás járt, nem történt semmi meglepő - inkább az volt váratlan, hogy négy győzelem és egy vállalható vereség után most miért volt megint ilyen gyenge a Knicks, amelynek az utolsó negyedben már esélye sem volt, de a harmadik játékrészben sem állt a helyzet magaslatán, csak ott még látótávolságon belül tudta magát tartani.

A Knicks legjobb dobói: Randle 21/3, Payton 19/3, Barrett 16
A Wizards legjobb dobói: Beal 30/6, Bertans 16/6, Bonga 13/9

Indiana Pacers–Milwaukee Bucks 118–111

Most nem volt elég éles a Bucks. Ezúttal sem játszott a listavezetőnél Giannis Antetokounmpo és a görög klasszis játéka, energiája most valóban hiányzott a csapatának, mert a vendégek meglehetősen tompák voltak, főleg támadásban. Igazából senki nem tudott előlépni vezérré, sem Khris Middleton, sem Eric Bledsoe nem tudta ellátni ezt a szerepet, csapatszinten csak 40%-kal dobtak mezőnyből és mindössze 18 gólpasszt osztottak ki, nem működött a gépezet - ennek megfelelően az első félidőben konkrétan agyonverte őket az Indy, a nagyszünetben már húsz pont feletti hátrányban voltak. Ahhoz képest abszolút vállalhatóra mentették a helyzetet, a harmadik negyedben védekezésben mentek nagyot, aztán a negyedikben támadásban találtak rá valamire és dobtak 40 pontot, ezzel konkrétan 88-84-ig visszajöttek és meccset csináltak az egyszer már kb. elvesztett estéből - ennél többre azonban nem futotta, egy 12-2-vel válaszolt a Pacers és több futása nem volt a Milwaukee-nak. A tabellán mindez persze igazából meg sem látszik, 6,5 meccsel vezetik Keletet, 4,5-lel a ligát, egyedül a sokak által emlegetett 70 győzelmes szezonra van így most valamivel kevesebb esély. Egy dolognak örülhetnek: a frissen megszerzett Marvin Williams debütált, dobott kilenc pontot és benne volt a nagy felzárkózásban, vele a pályán +20-ban volt a társaság.

Magára talált a Pacers. Sorozatban hat vereség után most ismét jól játszott az Indiana, megvolt az egyensúly és egy extra teljesítményt is sikerült találniuk: hatan is 12 pont fölé jutottak náluk, közülük pedig TJ Warren 35 egységet szórt 16/19 jó dobással, ő ihletett formában játszott. Az első félidőben abszolút dominálni is tudtak, a remek játékuk mellett büntették a Bucks hibáit is, de a végén is volt válaszuk arra, amikor szinte hibátlan teljesítménnyel jött fel a víz alól a vendégcsapat: a korábbi Buck, Malcolm Brogdon egymaga 10 pontot és 5 gólpasszt jegyzett a negyedik negyedben, végül 17 ponttal és karriercsúcsot beállító 13 gólpasszal zárt, ő hozta a fontos játékokat. Kellett nekik ez a siker és a negatív széria lezárása így a szünet előtt, ezt a pihenőt pedig arra kell felhaszálniuk, hogy kezdjenek valamit Victor Oladipóval, mert a bő egy éves kihagyás után visszatérő hátvéd eddig 30% alatt dob mezőnyből...

A Pacers legjobb dobói: Warren 35/3, Brogdon 17/3, Sabonis 15
A Bucks legjobb dobói: DiVincenzo 19/9, Middleton 17/9, Bledsoe 15

Brooklyn Nets–Toronto Raptors 101–91

Elfogyott a mágia. Az utóbbi 15 mérkőzés során 50%-kal dobott és 121,2 pontot átlagolt a Toronto, nem meglepő, hogy mind a tizenötöt meg is tudta nyerni, mint ahogy az sem meglepő, hogy a mostani 91 pont és bőven 40% alatti mezőnymutató azt eredményezte, hogy megszakadt ez a parádés széria. Egyszerűen elfogyott az erő támadásban, Serge Ibaka (28 pont, 5/10 tripla) és Fred VanVleet (22 pont, 4/10 tripla) még igyekezett, de Kyle Lowry és Pascal Siakam dobásai sem ültek, OG Anunoby teljesen eltűnt, a kispad pedig összesen kilenc pontot tett hozzá - nincs mit szépíteni, ez most egy nagyon rossz nap volt a kanadaiak számára, a 12 ponttal elvesztett első félidő után sem tudtak igazán változtatni, úgyhogy nem tudták az All-Starig elnyújtani óriási sikerszériájukat.

Kézben tartotta a meccset a Nets. Caris LeVert (20 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz, 4 labdaszerzés), Spencer Dinwiddie (17 pont, 9 gólpassz, 0 eladott labda) és Joe Harris (19 pont, 7/12 mezőnyből) vezérletével végig kontrollálta az eseményeket a Brooklyn, remekül védekeztek a hazaiak, elvették a Raptors játékait, elöl pedig könyörtelen kosarakat szerezve haladtak előre. Az első félidőben megalapozott előnyüket okosan osztották be a folytatásban, amikor kellett, akkor mindig hozzá tudtak tenni, vezettek már 15 ponttal is és minden torontói kísérletre válaszolni tudtak - ezzel visszavágtak a pár nappal ezelőtti szoros vereségért a Raptorsnak, megerősítették keleti hetedik helyüket és úgy állnak 25-28-ra az All-Star idején, hogy Kyrie Irving eddig közel csak a meccsek harmadán volt bevethető.

A Nets legjobb dobói: LeVert 20, Harris 19/6, Dinwiddie 17/6
A Raptors legjobb dobói: Ibaka 28/15, VanVleet 22/12, Siakam 16/3

Memphis Grizzlies–Portland Trail Blazers 111–104

Újabb fontos memphisi győzelem. Legközelebbi üldözője ellen aratott nagyon fontos sikert a Grizzlies, ezzel már négy mérkőzésre növelte előnyét a nyugati nyolcadik helyen - éppen ennyire van a hetediktől is, úgyhogy minden várakozást felülmúltva mehet pihenőre. Ja Morant szokásosan jó játéka (20 pont, 5 lepattanó, 9 gólpassz, bár gyenge dobószázalék) mellett most Brandon Clarke hozta az extrát, ő 27 pontos karriercsúcsot termelt 12/14 jó dobással a padról beszállva, emellett pedig keményen védekezett az egész csapat: 26%-os triplázással és 70% alatti büntetőzéssel nem is lehet másképp rangadót nyerni, csak ha hátul érvényesíti akaratát egy csapat. Brooksék remekül odaértek minden dobásra, jól védték a pick-and-rollokat, a festékben pedig szokás szerint brutális dominanciát mutattak, 76-34-re nyertek erről a területről - olyan igazán nagy előnyt azért nem építettek fel, a második félidőben lett csak kétszámjegyű a különbség, de kordában tartották a fáradtabb Portlandet, így magabiztosan zárták le az AS előtti időszakot.

Lillard megsérült. A vereségnél is nagyobb baj a Blazersnél, hogy a hajrában megsérült Damian Lillard, aki emiatt ki is fogja hagyni az All-Star meccset, bár saját elmondása szerint ebből a szempontból a legjobbkor jött a sérülés, hiszen most van idő foglalkozni vele, nincsenek mérkőzések. Igazából addig sem játszott jól, sok dobást hibázott ő és CJ McCollum is, nem igazán tudtak érvényesülni a Memphis védekezésével szemben, ehhez jött Carmelo Anthony 1/15-ös mezőnymutatója, úgyhogy csapatszinten bőven 40% alatt dobtak - ha nincs Anfernee Simons 6/7 triplája, akkor hamarabb is eldőlhetett volna a küzdelem, így azért végig látótávolságon belül tudtak maradni. A back-to-back vereség nagyon nem jött jól nekik a szünet előtt, hiszen az volt a terv, hogy itt jelentősen megközelítik a Grizzliest, hogy az All-Star után reális esélyük legyen arra, hogy bejutnak a playoffba - most sincs még veszve a szezonjuk, de nincsenek jó helyzetben, Lillard esetleges kihagyásáról pedig egyelőre nincs információ.

A Grizzlies legjobb dobói: Clarke 27, Morant 20, Valanciunas 12, Melton 12/3
A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 23/9, Simons 22/18, Lillard 20/6

Minnesota Timberwolves–Charlotte Hornets 108–115

A második félidő a Hornetsé volt. A 14-ből 13 vereség után érkező Charlotte nem hazudtolta meg önmagát az első félidőben, elöl-hátul gyengén játszottak a vendégek és bele is csúsztak egy kétszámjegyű hátrányba, úgy tűnt, hogy csak a szokásos teljesítménnyel rukkolnak elő. A fordulás után azonban váratlanul felpörögtek, főleg védekezésben, sokkal fizikálisabbá vált a gárda, ez pedig annyira nem ízlett a Minnesotának, hogy Biyombóék át is vették az irányítást: a nagyszünetet követően 42 ponton és 30%-os mezőnymutatón tartották ellenfelüket és 18 pontos hátrányól felállva nagy győzelmet arattak. A kiváló védekezés mellett a szezon korábbi részében gyakrabban látott önmagát idéző Devonte' Graham (28 pont, 8 gólpassz, 5/11 tripla) és Malik Monk (25 pont, 10/20 mezőnyből) is nagyon élt, Miles Bridges is beszórt egy húszast, az említett Biyombo dupla-duplázott, Terry Rozier hiánya abszolút nem tűnt fel, úgyhogy rászolgáltak a sikerre - ez jót is tett a lelküknek a szünet előtt, bár a szezonjuknak túl sok értelme az eredmény szempontjából már nincs.

Hagyjuk és ne firtassuk. Ettől a Charlotte-tól kikapni nem túl biztató teljesítmény a két meccsel ezelőtt még "ünnepelt" új Wolves részéről, igaz, Karl-Anthony Towns nem volt ott a parketten, nélküle követték el ezt az estét. Ezzel együtt D'Angelo Russell (26 pont, 11 gólpassz), vagy Malik Beasley (28 pont, 11/25 mezőnyből) azért próbálkozott, de a "kellemes" első félidő után képtelenek voltak reagálni arra, hogy a Hornets elkezdett védekezni és hogy meg kellett küzdeni minden dobóhelyzetért - annyira nem találtak erre megoldást, hogy teljesen szétestek elöl, az egész félidőt borzalmas játékkal hozták le, úgyhogy a sima győzelemnek induló meccsből egy nagyon kellemetlen vereség lett. Persze tét számukra sincs már, a playoff régen elúszott...

A Timberwolves legjobb dobói: Beasley 28/15, Russell 26/12, Hernangomez 16/3
A Hornets legjobb dobói: Graham 28/15, Monk 25/9, Bridges 20/9

Dallas Mavericks–Sacramento Kings 130–111

Doncic visszatért. Hét kihagyott meccs után léphetett újra pályára Luka Doncic, a Dallas vezére és a szlovén klasszis rögtön meg is csillogtatta tudását, több látványos megmozdulása mellett abszolút első embere volt csapatának. Végül 33 pontig jutott 10/18 jó dobással és 10/12 büntetővel, leszedett 12 lepattanót és kiosztott 8 gólpasszt, azonnal visszatért arra a szintre, amelyet a sérülése előtt mutatott, úgyhogy nem is meglepő a Mavs magabiztos sikere. Mondjuk Doncic mellett másokat is dicsérnünk kell, Kristaps Porzingst nem törte meg a sztártárs visszatérése és ő is klasszisteljesítményt nyújtott (27 pont, 13 lepattanó, 5 gólpassz, 3 blokk, 11/16 mezőnyből), de Tim Hardaway Jr. (19 pont, 6 gólpassz, 5/11 tripla) és Seth Curry (18 pont, 6 gólpassz, 3/3 tripla) parádés játéka is kellett ahhoz, hogy megint ennyire megállíthatatlan legyen a dallasi támadójáték. Az 56,5%-os mezőnymutató, a 42,5%-os triplázás és a 34 gólpassz is magáért beszél, egyszerűen túldobták a Sacramentót, úgyhogy ők is feldobva mehetnek el a szünetre, hiszen ezzel a sikerrel visszaelőzték a tabellán a Thundert.

A Kingsben nem volt ekkora tűzerő. A vendégek problémái ott kezdődtek, hogy védekezésben nem nagyon tudtak hozzászólni a Dallas támadójátékához, képtelenek voltak megfogni Doncicot, Porzingist és a két shootert, minden védekezésüknél jó esély volt rá, hogy abból kosarat kapnak, egyáltalán nem volt válaszuk a texasiakra. Innentől pedig dobópárbajba kényszerültek, ahol nekik fogyott el előbb a lőszer, sőt: meg sem közelítették a Mavs dobóformáját, csak a jóval kevesebb eladott labda és a jóval több támadópattanó miatt sokkal több labdabirtoklásuk volt, így ideig-óráig ott tudtak maradni ellenfelük mögött. Ezzel azonban végig nem lehetett mindent ellensúlyozni, csak 41%-kal dobtak mezőnyből és 30%-kal tripláztak, a mai Dallast így abszolút nem lehetett megverni - hét meccsre vannak a playofftól, nekik reális esélyük már nincs arra, hogy bejussanak.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 33/9, Porzingis 27/6, Hardaway Jr. 19/15
A Kings legjobb dobói: Hield 22/12, Fox 16, Bazemore 15/6

Utah Jazz–Miami Heat 116–101

Fordulás után elfogyott a nafta. Kiválóan kezdte a meccset a Miami, az első félidőben általában ők voltak előrébb, a nagyszünet előtt pedig futottak egy 8-0-t, ők mehettek jobb szájízzel pihenni. A harmadik negyed elején is jól tartották magukat, ám ekkor a Jazztől jött egy pusztító pár perc, amikor a hazaiak zsinórban hét támadásból szereztek kosarat – ezt a megroggyanást még egyszer menedzselték Butlerék, de a Jazz megint futott egy 9-0-t, arra már érdemi válasz nem érkezett. A Heat annak örülhet, hogy Jae Crowder továbbra is parádés formában szórja a hármasokat (ma 3/4-et süllyesztett el), Andre Iguodala is három hármast termelt, ugyanakkor hiába Jimmy Butler 25 pontja, a játékszervezésben ő is becsődölt, Bam Adebayo pedig sokoldalú volt ugyan (9 pont, 11 lepattanó, 5 gólpassz, 4 szerzett labda, 2 blokk), de alapvetően nem tudott felnőni Rudy Gobert mellé. A vereség természetesen kalkulálható volt, ugyanakkor nem tudták kihasználni a keleti harmadik Boston tegnapi botlását, így kétmeccses hátrányban mehetnek az All-Star szünetre - legközelebb Atlantába látogatnak, már talán Tyler Herróval kiegészülve.

A második félidőben nem kérdezett a Jazz. Semmi rendkívüli nem történt az első félidőben, a langyos iram (a Jazz egész meccsen három gyorsindításos pontot szerzett...) pedig inkább a Heatnek kedvezett. Ahogy azonban mentek bele a csapatok a meccs sűrűjébe, úgy kezdett el elfogyni a Miami, a Jazz pedig egyre jobban felpörgött – a harmadik negyed derekán indítottak egy 18-7-es futást, a negyedik negyedben jött még egy 9-0, illetve a végén is zsinórban négy támadásból dobtak kosarat, ennyi extra pedig már bőven elég volt a sikerhez. Rudy Gobert nagyszerűen adott alapot (16 pont, 20 lepattanó, 2 blokk), Donovan Mitchell és Bojan Bogdanovic egymást múlta felül dobások terén, Joe Ingles 9 gólpasszt osztott ki, a padról pedig természetesen jött Jordan Clarkson extrája (21 pont, 8/12 mezőnyből), de Bradley és Niang is hozzá tudott szólni. Sorozatban negyedik győzelmével a Jazz megerősítette nyugati negyedik helyét, legközelebb a szünet után a Spurst fogadják –a most betegség miatt hiányzó Mike Conley-val és valószínűleg a hátműtétjéből felépülőben lévő Ed Davisszel kiegészülve.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 26/12, Bogdanovic 22/9, Clarkson 21/12.
A Heat legjobb dobói: Butler 25, Robinson 18/18, Crowder 15/9.

Phoenix Suns–Golden State Warriors 112–106

Devin Bookert akarják az All-Starra. Damian Lillard sérülése után megnyílhat az út a Suns hátvédje előtt, hogy ott legyen a gálán, a phoenixi közönség is ezt szeretné, illetve Lillard is őt ajánlotta maga helyett. A mai meccsen speciel nem ő volt a legjobb játékos a pályán, aki nem lesz ott a hétvégén Chicagóban, a 27 pontja szép, de a 8/22-es, azon belül a 2/8-as triplamutató már kevésbé, és a 9 gólpasszt is árnyalja az öt eladott labda – mindez pedig nem egy élcsapat, hanem a ligautolsó Warriors ellen született. Húzóembere felemás meccse miatt a Suns nem is tudta hamar eldönteni a csatát, pedig heten dobtak nyolc és 15 pont között, a Phillyből kitett, 10 napra gyorsan leigazolt magasember, Jonah Bolden is jól mutatkozott be, ennek ellenére még a negyedik negyedben sem dőlhettek igazán hátra. A győzelem végül meglett, de a meggyőzőtől messze volt a Phoenix – ezzel a győzelemmel még talán életben tartják a lángot a playoffot illetően, de ez inkább már csak matematikai esély, mint valós...

Andrew Wiggins eddig bizonyít. A múlt héten több cserét is eszközölt a Warriors, több kiegészítőtől elköszöntek, helyettük pedig jobbára ismeretlen vagy rég nem látott arcok érkeztek – utóbbi például a 33 éves Jeremy Pargo, aki a GSW fiókcsapatában játszott, és utoljára a 2012-13-as évadban lépett pályára az NBA-ben. A hátvéd ezúttal 15 ponttal bizonyított, mellette pedig dicsérhető volt Marquese Chriss és Eric Paschall is, míg Draymond Green ezúttal is inkább a piszkos munkát végezte és próbálta összefogni az ifjoncokat. Ebben nagy segítségére volt a szintén múlt héten érkezett Andrew Wiggins, aki rövid idő alatt már nem először játszott vezérként – ezúttal 9/14-es mezőnymutatóval, tőle szokatlan 3/4 triplával jelentkezett, de volt 4 lepattanója, 5 gólpassza, 2 szerzett labdája és 4 (!) blokkja is, vele a pályán jobban nézett ki a Warriors, mint ellenfele. A forgatókönyv természetesen a szokásos módon alakult, a 22 eladott labda és az abból kapott 32 pont nem férhetett bele, de továbbra is van tartása a GSW-nek, látszik a fejlődés, és most gyakorlatilag ezek a fő célok arrafelé.

A Suns legjobb dobói: Booker 27/6, Oubre Jr. 15/9, Bridges 14/6.
A Warriors legjobb dobói: Wiggins 27/9, Chriss 18, Pargo 15/9.

Denver Nuggets–Los Angeles Lakers 116–120 – hosszabbítás után

Jokics túl sokat rontott a végjáték(ok)ban. Igazi hullámvasút-meccset hozott a nyugati első és második összecsapása, az első negyed végén nyolc ponttal járt előrébb a Denver, a másodikban 14 pontot vert ellenfelére a Lakers, majd a harmadikban ismét a Nuggets került nyeregbe. A negyedik negyed már kiegyenlítettebb játékot hozott, a végjátékban sem engedték el egymás kezét a felek – a hazaiaknál a faultgondokkal küzdő Jokics (aki a negyedik faultját azért elég véleményes körülmények között kapta Davis ellen) többször is túlerőltette a kosárszerzést, amiből profitált a Lakers, amikor viszont elkezdett passzolni az utolsó percben, máris ki tudott egyenlíteni a Denver. A negyedik negyed végén kibekkelték James középtávoliját, a ráadásban viszont Jokics megint szenvedett, 116-119-nél pedig egy nagyon csúnya eladott labdával zárta le a meccset. Ha csak a számokat nézzük (22 pont, 9/18 mezőnyből, 11 lepattanó, 6 gólpassz, 3 szerzett labda), nem tűnik ki, de nagyon sok rossz clutch megoldása volt, most inkább a Lakers tudott alkalmazkodni hozzá, és nem fordítva - így aztán Jamal Murray extrája (32 pont, 10 gólpassz), illetve az egyaránt legalább 10 pontig jutó Grant, Harris, Morris és Millsap teljesítménye is ment a levesbe. A hazaiak ezzel a vereséggel egyrészt négy meccsre távolodtak a Lakerstől, másrészt vesztett meccsek tekintetében utolérte őket a Clippers, és a Jazz sincs messze, szóval kemény menet vár rájuk a szünet után.

A Lakers nyugodtan várhatja az alapszakasz hajráját. Ahogy fentebb taglaltuk, nem volt egyszerű meccs, a vendégek az első negyedben például összeraktak egy 29-10-es futást, ami ezúttal semmit nem jelentett. Bár Jokics a harmadik negyed derekán kénytelen volt leülni, ezúttal ez sem okozott különösebb gondot a sok lábon álló Denvernek, ám a rendes játékidő végén úgy tűnt, hogy a vendégek kerekednek felül. LeBron James lubickolt ezekben a percekben, a párpontos előnyt azonban nem tudták megtartani, majd az utolsó támadásnál James lepörgette az órát, de kihagyta a győztesnek szánt középtávolit. A ráadásban már inkább a Lakers volt felül, de a végén még egy nagyon jó csapatvédekezésre volt szükség a sikerhez – a meccs taktikai nehézségeit jól jellemzi, hogy itt a padról érkező Alex Caruso és Kentavious Caldwell-Pope oldotta meg a passzsávok levédését, amiből következett Jokics rossz passza. A két hátvéd nagyon nagy szerepet játszott, ahogyan a szintén csereként dupla-duplázó Dwight Howard is, ez is mutatja, hogy a Los Angeles alapjátéka azért igencsak döcögött, nehezen találták meg a nyerő felállásokat. Ami persze állandó, az a tripla-duplázó LeBron James (32 pont, 15/29 mezőnyből, 12 lepattanó, 14 gólpassz) és Anthony Davis (33 pont, 12/23 mezőnyből, 10 lepattanó, 2-2 blokk és szerzett labda), akik addig tartottak védőernyőt a gárda fölé, amíg az edzői stáb megtalálta a puzzledarabokat – a Lakers így megnyugtató előnnyel várja a folytatást, legközelebb a meglepetéscsapat Grizzliest fogadják.

A Nuggets legjobb dobói: Murray 32/9, Jokics 22/6, Grant 15/3.
A Lakers legjobb dobói: Davis 33/9, James 32/3, Howard 14.

A tabella IDE KATTINTVA megtekinthető.