Súlypontemelkedésével bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, ő lett az NBA első szuperatlétája és a legjobban fizetett játékosa, valamint egyike azoknak a tragikus sorsú játékosoknak, akik elvesztegették a tehetségüket, és a csúcs helyett rendkívül mélyre jutottak.
Mindenki ismeri a mesét, amikor legkisebb parasztfiú/királyfi lesz az egyetlen, aki véghez visz valamit a testvérek közül. David Thompson élete hasonló körülmények között indult, csak itt nem 2-3, hanem 10 idősebb testvérrel lakott együtt, ráadásul egy közművesítetlen házban az észak-karolinai Boiling Springsben. A kertben összebarkácsoltak két kosárpalánkot, a gyűrűt pedig olyan biciklifelnikkel helyettesítették, amikből kiszedték a küllőket.
Thompson istenadta tehetség volt, aki ehhez még a kemény munkát is hozzátette. A bokájára rögzített súlyokkal ugrált vagy futott már gyerekkorában is, ennek köszönhetően nyolcadikos korában, 172 centiméteres magassággal már tudott zsákolni. Két évvel később és néhány centivel magasabban már rutinból ment neki az, hogy egymás után állóhelyből tízszer felugorva könyökkel (!) megérintse a 305 centire feltett gyűrűt.
Első egyetemi évében regisztrált 44 inches, azaz körülbelül 112 centiméteres súlypontemelkedésével bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is. A három egyetemi éve alatt a létező összes egyéni díjat besöpörte az Egyesült Államokban, sőt, még az Universiade legjobbjának is őt választották.
Körülbelül 100 kilométerrel arrébb, a szintén észak-karolinai Wilmingtonban ekkoriban kezdett el komolyabban kosárlabdázni egy bizonyos Michael Jordan, aki így emlékezett vissza Thompsonra:
„Megváltoztatta a játékot. Utáltam az NCSU-t, de Thompsonért rajongtam, felnéztem rá. Olyan akartam lenni, mint ő, úgy szárnyalni a levegőben.″
A teljes cikket ide kattintva olvashatják el.