Megint nyert a Lakers, javított a Suns, kikapott a Miami

Toronto Raptors–New York Knicks 120–105

Uralta a meccset a Raptors. A hazaiaknál a szezon során először fordult elő, hogy a rotáció első nyolc játékosa egyszerre álljon rendelkezésre, vagyis azok után, hogy egy hete még tíz emberüket kellett nélkülözniük, hirtelen az idei legerősebb keretükkel tudtak kiállni. Ez meg is látszott a játékukon, a három ponttal nyert első negyed után a másodikban már megléptek és tíz egység fölé növelték az előnyüket a nagyszünetre, majd a fordulás után még egy lapáttal rá tudtak tenni és eldöntötték a küzdelmet: a harmadik negyedben 40 pontot dobtak, 15/22-es mezőnymutatót hoztak össze és 25 egységgel is vezettek már. Különösen ebben a játékrészben volt elemében Fred VanVleet is, aki egymaga 19 pontot dobott ekkor, végül pedig 35 pontos szezoncsúccsal zárt – 11/17-es mezőnymutatójába 7/13 tripla fért bele, 5 gólpasszára pedig egyetlen eladott labda sem jutott. Mellette Pascal Siakam (20 pont, 14 lepattanó, 7 gólpassz) is remekül játszott, de most nagyjából mindenki tette a dolgát, úgyhogy természetesen Nick Nurse is elégedett volt: december 13-a óta először arattak back-to-back győzelmet, méghozzá tükörsimán.

Tartalékos New York. Julius Randle és MitchelL Robinson révén a két magasember, Kemba Walker révén pedig az irányító hiányzott a vendégek kezdőjéből, ráadásul Derrick Rose-zal a csereirányító, Nerlens Noellel pedig a cserecenter sem állt rendelkezésre, így egyrészt nagyon tartalékosak voltak, másrészt kulcsposztok maradtak „üresen”. Támadásban így is volt bennük valamennyi fantázia, Obi Toppin (45 perc, 19 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz) nagyon igyekezett, a Fournier, Barrett duó 39 ponttal jelentkezett és a kispadról is többen hozzá tudtak szólni, de hiába érték el négy meccs óta először a 100 dobott pontot, a torontói gépezetet nem tudták lelassítani, így összességében nem volt komoly esélyük a győzelemre. Tom Thibodeau vezetőedző szerint több játékosával is elégedett lehet, mert megvolt a szükséges akarata, de amikor ennyire foghíjas a keret, akkor nem várhat csodákat - így viszont már csak tizenegyedikek Keleten, éppen a Raptors előzte meg őket a tabellán.

A Raptors legjobb dobói: VanVleet 35/21, Siakam 20, Anunoby 14/3
A Knicks legjobb dobói: Fournier 20/12, Toppin 19/3, Barrett 19/6

Boston Celtics–Orlando Magic 116–111 – hosszabbítás után

Nagy hajrával mentette meg magát a Boston. A hazaiaknál Jayson Tatum és Robert Williams III révén még mindig hiányzott két meghatározó játékos, de a többiek már rendelkezésre álltak, így pedig alapvetően kötelező volt nyerniük a liga holtversenyben legrosszabb csapatával szemben. Az első negyed még jól is alakult és sikerült meglógniuk 14 ponttal, de mivel eladott labdából is produkáltak 14-et a nagyszünetig, így a játékszert csak négyszer elvesztő Magic átvette az irányítást és a második etapban fölénybe került – két negyed után csak három pont volt a bostoni előny. A harmadik játékrészben aztán teljesen „elsüllyedtek” a hazaiak, az Orlando ugyanis egy 20–4-es rohammal megfordította a derbit és meg is lógott, innentől pedig nagyon sokáig uralta a helyzetet, hiszen még bő négy perccel a rendes játékidő vége előtt is 96–82-re, 14 ponttal vezetett. A Boston innen mentette meg végül az estéjét, egy óriási rohammal (18–2-es futás) érte utol, sőt, előzte meg ellenfelét fél perccel az órán, három és fél perc alatt minden szempontból megsemmisítették vendégeiket Smarték, de Tim Frazier még válaszolni tudott a legvégén és hosszabbításra küldte a feleket. Ott a Magic kezdett jobban, majd bár a Celtics hamar átvette a vezetést, de 40 másodpercnél Wendell Carter Jr. kezében maradt a vendégek egyenlítése, még ott is bármi történhetett volna – ám a büntető kimaradt, az ellentámadásból pedig Al Horford bebombázott egy triplát, amellyel eldöntötte a küzdelmet. A vártnál sokkal-sokkal nehezebben, az „életéért futva”, de csak sikerült behúznia a meccset Ime Udoka legénységének...

Jaylen Brown nagy estéje. Schröder (21 pont, 7 gólpassz), vagy Smart (17 pont, 7 lepattanó, 7 gólpassz), esetleg Horford (9 pont, 8 lepattanó, 5 blokk) is kiemelhető a hazaiaknál, de ez a mérkőzés mégis teljesen egyértelműen Jaylen Brownról szólt, akitől egy óriási karriercsúcs kellett ahhoz, hogy lekardozzák az Orlandót. Brown félelmetes produkciót nyújtott, különösen a negyedik negyedben volt megállíthatatlan, amikor egymaga 21 pontot dobott 9/12-es mezőnymutatóval és az utolsó dobásokat is ő küldte a gyűrűbe, teljességgel foghatatlannak bizonyult – aztán a ráadásban már csendesebb volt, de egy clutch triplával azért ott is beköszönt. A korábbi karriercsúcsa 46 volt szintén ebből a szezonból, most pedig kereken 50-et dobott 19/29-es mezőnymutatóval, 5/10 triplával és 11 lepattanóval – mint mondta, annyira elkapta a gépszíj a negyedik negyedben, hogy nem is tudta, hogy hol tart, csak a végén szóltak neki, hogy egyébként már az 50-hez közelít. A Magicnél ilyen produkciót nem láthattunk, de azért Terrence Ross padról szórt 33 pontja remekül mutat és Cole Anthony nélkül abszolút korrekt támadójátékkal jelentkeztek – győzelmet viszont ez sem ért, így 7–30-as mérleggel várhatják a folytatást.

A Celtics legjobb dobói: Brown 50/15, Schröder 21/6, Smart 17/6
A Magic legjobb dobói: Ross 33/12, Harris 23/3, Carter Jr. 15/3

Cleveland Cavaliers–Indiana Pacers 108–104

LeVert nélkül a Pacers is elfogyott. Már eddig sem számíthattak a vendégek a Brogdon, Duarte, Lamb sorra, de az utóbbi meccseken bombaformában lévő Caris LeVert valamelyest ellensúlyozta mindezt, ezúttal viszont már ő sem tudott pályára lépni a koronavírus-protokoll miatt, így pedig egyszerűen beszakadt a vendégek perimétere. A mostani helyet előtt összesen pár perc NBA-tapasztalattal rendelkező Duane Washington Jr., valamint az élete harmadik NBA-meccsét játszó Keifer Sykes volt a két kezdő hátvéd, nekik muszáj volt 34-35 percet játszaniuk, a frissen leigazolt Lance Stephensonnak is pályán kellett lennie szűk negyedórát, ezzel a rotációval pedig értelemszerűen nem tudták igazán megbüntetni, hogy a Cavs ugyanezeken a posztokon legalább ennyire tartalékos volt. Nem játszottak rosszul és a 19 bedobott triplájuk óriási fegyvertény volt a kintről veszélytelen Clevelanddel szemben, de a harmadik negyed végétől bekapott nagy ütésből sosem tudtak igazán felállni, ott véglegesen hátrányba kerültek és onnantól csak futottak az eredmény után – a végén azért két triplával visszajöttek egy labdára, de ennél közelebb nem jutottak. Rick Carlisle vezetőedző szerint büszke játékosaira, mert nagyot küzdöttek a körülmények ellenére, de éppen ezért csalódott a vereség miatt, mert mindent megtettek a sikerért – egyénileg leginkább Domantas Sabonist (32 pont, 13 lepattanó, 7 gólpassz) lehet kiemelni, de ő sem tudott segíteni. Idegenben valahogy egyáltalán nem megy nekik, hiszen utoljára november 22-én tudtak nyerni vendégként...

Nagy clevelandi győzelem. A hazaiaknál összesen két klasszikus hátvéd volt bevethető, Kevin Pangos kezdőként, Brandon Goodwin pedig csereként játszott 26-27 percet, ráadásul azt az Isaac Okorót is elvesztették sérülés miatt 12 perc után, aki még csak-csak beillett volna kisembernek. Innentől abszolút a csatárok és centerek csapatát láthattuk náluk, Evan Mobley (24 pont, 9 lepattanó), Kevin Love (20 pont, 8 lepattanó) és Jarrett Allen (18 pont, 11 lepattanó, 3 blokk) mellett helyenként Lauri Markkanen, valamint a padról 15 pontos szezoncsúcsot dobó, alapvetően csatár, de most „kisemberként” használt Lamar Stevens is kitett magáért. A döntő ütést pedig a harmadik negyed végén indították el, amikor 84–73-as hátrányból egy 17–0-s rohamot raktak össze, amely átlógott a negyedik játékrészbe is: ezzel vették a kezükbe a meccset és többször már nem is adták ki onnan, ezt követően kontrollálták az eseményeket - Love egymaga nyolc pontot vállalt abból a 17-ből és ez a futás bizonyult kulcsfaktornak. A gyenge triplázásukat és a leindításból szerzett 0 (!) pontjukat a megnyert lepattanózással és a festékben aratott 58–26-os győzelmükkel ellensúlyozták, valamint azzal, hogy kétszer annyi büntetőt harcoltak ki, mint a Pacers – jól kamatoztatták a szerkezetük előnyeit, próbálták elfedni a hátrányait, így pedig a fontos hiányzóik ellenére nagyon értékes győzelmet arattak.

A Cavaliers legjobb dobói: Mobley 24, Love 20/9, Allen 18
A Pacers legjobb dobói: Sabonis 32/9, Washington Jr. 20/12, Holiday 18/18

Sacramento Kings–Miami Heat 115–113

Fox döntötte el a végén. Fordulatos meccset vívtak a felek, a hazaiak remekül kezdtek és nyolc ponttal nyerték az első negyedet, vezettek 11-gyel is, de aztán a Heat időszaka következett és a floridaiak olyannyira fordítottak, hogy már ők is jártak előrébb nyolc egységgel. A hajrához közeledve azonban eljött De'Aaron Fox ideje: 100–103 után egymaga 11 pontot dobott, ebből az első kilencet sorozatban, amellyek szűk három perc alatt fordítottak és négy egységnyi előnybe kerültek, majd ugyan fél perccel az órán Jimmy Butler még egyszer kiegyenlítette a találkozót, de a végén megint jött Fox – hat másodpercnél faultot harcolt ki, be is dobta mindkét büntetőt, a Heat válasza pedig kimaradt, így megnyerte a meccset a Sacto. Fox az utóbbi mérkőzések gyengélkedései után így végül 24 ponttal, 6 gólpasszal és 14/15 büntetővel segítette csapatát, Buddy Hield 26 pontot és 7/14 triplát bombázott be, Tyrese Haliburton keveset vállalt, de 12 gólpasszt osztott szét, Damian Jones pedig 18 ponttal és 10 lepattanóval jelentkezett kezdő centerként – csapatszinten 50 százalék feletti mezőnymutatóval és 31 gólpasszal zártak, ezúttal a győztes játékot is meg tudták csinálni, úgyhogy megérdemelten nyertek négyből már harmadszor.

Megszakadt a Heat szériája. A tartalékos, néha teljességgel B kerettel kiálló Miami sorozatban öt győzelemből érkezett meg erre az estére, itt viszont most nem talált módot a győzelem kiharcolására. Három alapemberük rendelkezésre állt, Kyle Lowry (14 pont, 12 gólpassz) kifejezetten jól játszott, de Jimmy Butler és Tyler Herro már összesen 45 dobásból kapart össze 43 pontot, ők rengeteget hibáztak – hiába Ömer Yürtseven (22 pont, 16 lepattanó) nagy meccse, komolyan vehető kispad (a Silva, Highsmith, Guy, Stauskas sor jött onnan) nélkül nem fért bele, hogy két húzóember is gyenge napot fogott ki. Így is partiban voltak a végéig, Butler még dobhatott is az egyenlítésért az utolsó pillanatban, de az kimaradt, így vereséget szenvedtek. Ugyan tíz játékosuk is hiányzott különböző okok miatt, de Erik Spoelstra nem erre fogta a vereséget, szerinte sok játéknál hoztak most rossz döntést, Butler pedig annyit mondott, hogy a végén nem a betörést, hanem a távoli dobást kellett volna választania – megpróbálnak tanulni ebből, következőleg viszont a Golden State-hez látogatnak.

A Kings legjobb dobói: Hield 26/21, Fox 24, Jones 18
A Heat legjobb dobói: Herro 22/12, Yürtseven 22, Butler 21/3

Charlotte Hornets–Phoenix Suns 99–133

Nem adott esélyt a Phoenix. A legutóbbi és az elmúlt négy meccs alatt elszenvedett három vereség után most nagyon koncentrált és fegyelmezett játékot mutatott be a Suns, amelynél az sem jelentett problémát, hogy az Ayton, McGee, Crowder sor és Monty Williams vezetőedző most sem állt rendelkezésre. A vendégeknél Jalen Smith (24 perc alatt 19 pont, 12 lepattanó, 2 blokk) és a hétvégén leigazolt Bismack Biyombo (18 perc alatt 11 pont, 6 lepattanó) megoldotta a centerposztot, a Bridges, Johnson páros 6/11 triplával és remek védekezéssel segített be, Chris Paul 16 gólpaszt osztott szét, Devin Booker 24 pontot dobott, Shamet és Payne is nagyszerűen szállt be a kispadról, hozták a kinti dobásokat, a betöréseket, az agresszív védekezést. Most egyszerűen minden a helyére került náluk, automatikusan, hezitálás nélkül játszották le a figuráikat, megvoltak a jó zárások, azokból a jó döntések és a befejezéseknél sem hibáztak sokat – 50 százalék feletti mezőnymutatóval, 40 százalék feletti triplázással, hibátlan büntetőzéssel, 36 gólpasszal és 15 labdaszerzéssel zártak. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy esélyt sem adtak a Charlotte-nak, már a nagyszünetben 26 ponttal vezettek és végig nyomasztó fölényben játszottak, így pedig senki nem lépte túl a 30 játékperces határt – kiütéses, könnyed győzelmet arattak és kijavították azokat a hibákat, amelyek miatt legutóbb kikaptak Bostonban.

Nem volt elég tűz a Hornetsben. James Borrego, a hazaiak vezetőedzője szerint a pályán az látszott, hogy a Suns jobban kezelte a vereségeit, mint amennyire az ő csapata a győzelmeket, hiszen sorozatban három siker után léptek pályára és egyszerűen nem volt meg bennük a megfelelő tűz – nem voltak elég „éhesek”, így fogalmazott a szakember. A fizikalitás és az élesség valóban teljességgel hiányzott belőlük, minden játéknál érződött, hogy a Phoenix mennyire akarja a labdát és mennyire akar védekezni, illetve elöl jó döntést hozni, míg a Hornets sokkal lazábban, dekoncentráltabban lépett pályára, így egy félidő alatt el is dőlt a találkozó, a második negyedben már esélyük sem volt a sikerre. Egyénileg sem tudunk senkit kiemelni, irányítóként LaMelo Ballban és Ish Smithben volt fantázia, de egyikük sem játszott olyan sokat, hogy igazán jó legyen a statisztikája, Borrego is inkább pihentetett a második félidőben, hiszen nem volt értelme erőlködniük – most mennek a közvetlen rivális Washingtonhoz, ott sokkal jobban kell majd kaparniuk.

A Hornets legjobb dobói: Ball 17/9, Oubre Jr. 15/9, Smith 13/3
A Suns legjobb dobói: Booker 24/9, Smith 19, Shamet 17/15

Oklahoma City Thunder–Dallas Mavericks 86–95

Doncic visszatért, nyert a Dallas. Több mint három hete lépett pályára utoljára Luka Doncic, így egy hosszabb kihagyás után térhetett vissza a texasiakhoz és egyelőre nem is volt igazán jó: 14 dobásból szedett össze 14 pontot büntető nélkül, 10 gólpasszára jutott 7 eladott labda, bár a 9 lepattanója miatt közel volt egy tripla duplához, de vele a pályán mínusz négyben voltak, vagyis nélküle vertek 13 pontot az OKC-re. Az egyre inkább kiegészülő keretből egyébként hiányzott Kristaps Porzingis, aki mostanában a csapat legjobbjaként tündökölt és talán ezért, talán másért, de megint nem találták a ritmust támadásban – lassúak voltak, sokat hibáztak, mindenféle átütőerő hiányzott belőlük. A kemény védekezés és a stabilitást adó kispad viszont sokat segített, erre építve pedig az első negyed hajrájától kezdve végig vezettek, sokszor tíz pont körüli előnnyel, így összességében végig kézben tartották az eseményeket – 15 pontnál jobban nem léptek meg, de folyamatosan ők voltak elöl és egyszer sem engedtek nagyobb, veszélyesebb futást az OKC-nek. A győzelem kötelező volt, ezt hozták is, Doncic visszatérése mindenképpen pozitívum, így újra 50 százalékon állnak.

Josh Giddey történelmet írt. A több játékost, köztük Shai Gilgeous-Alexandert nélkülöző Thunder számára nem volt reális a győzelem, bár egy nagyobb futásra voltak ettől az egész este folyamán, de ebben a felállásban a jól védekező Dallas ellen egyszer sem tudtak ilyet produkálni és a keretek közötti különbség miatt ez igazából nem is volt elvárás. Egy pozitívumot viszont így is ki kell emelnünk náluk, ez pedig Josh Giddey estéje, aki újoncként 17 ponttal, 13 lepattanóval és 14 gólpasszal zárt (a 4 labdaszerzés már csak ráadás), emiatt pedig ő lett az NBA történetének legfiatalabb olyan játékosa, aki tripla-duplát ért el – 19 évesen, 2 hónaposan és 23 naposan érte el ezt a bravúrt, ezzel LaMelo Ball rekordját adta át a múltnak. Giddey teljesítményét saját csapattársai és edzője mellett az ellenfél trénere, Jason Kidd is megtapsolta: a játékospályafutása során 107 TD-t összehozó tréner szerint a fiatal már most úgy érti a játékot, ami nagyon ritka 19 éves korban, ő úgy látja, hogy nagyjából bármire képes lehet ebben a ligában.

A Thunder legjobb dobói: Giddey 17/9, Roby 12/3, Jerome 12/6
A Mavericks legjobb dobói: Hardaway Jr. 15/6, Chriss 15/9, Doncic 14/6

Los Angeles Lakers–Minnesota Timberwolves 108–103

Újra 50 százalékon a Lakers. Utoljára karácsony előtt volt 50 százalékos mérlegen a Los Angeles, most pedig négyből harmadik győzelmét aratva ismét elérte ezt az állást az arany-lila alakulat egy olyan meccsen, amelyen nagyon kellett figyelnie a végén. Az este folyamán ugyanis oda-vissza változott a vezető kiléte, hol egyik, hol másik csapat tudott összerakni egy-egy szebb futást, amellyel átmenetileg magához ragadta a kezdeményezést, de tíz pontnál nagyobb fór egyik oldalra sem alakult ki és a záró etapban is ez a hullámzás folytatódott. A Lakers aztán a játékrész derekán végérvényesen átvette a vezetést, 82–86 után Russell Westbrook 2+1-ével és Carmelo Anthony öt pontjával fordítottak a hazaiak, majd Malik Monk is bevert egy triplát, innentől pedig már végig ők jártak előrébb – a Wolves 99–98-nál jött vissza egyetlen pontra, de itt Anthony egy faulttal együtt bedobott triplával válaszolt, ettől kezdve pedig már nem forgott veszélyben a sikerük. Összességében jól védekezve, a fontos pillanatokban kulcsdobásokat elsüllyesztve harcolták ki az újabb győzelmet, támadásban ugyan visszafogottak voltak, de LeBron James (26 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz) és Monk (22 pont, 4/9 tripla) azért hozta, amit kell és a végén Anthony, valamint Avery Bradley is jókor talált be, de a kilenc eladott labdát felmutató Westbrook is akkor hozott éppen jó döntést, amikor nagyon kellett. A következő meccseken meg kell erősödniük a mérleget és a csapatjátékot tekintve is, mert január közepétől bedurvul a sorsolásuk, kemény ellenfelekkel találkoznak majd folyamatosan és lesz egy hatmeccses keleti túrájuk is – most nem állnak rosszul, de ez könnyen változhat, ha nem javulnak...

Hiába dominált a festékben a Minny. Mivel a Lakersnél kitartanak az alacsony, center nélküli szerkezet mellett és a magasemberek most is a padról nézték végig a meccset, így a Wolves Naz Reid vezetésével dominált a palánk alatt: a vendégek 56–28-ra nyerték a lepattanózást és 20–4-re a támadópattanózást, a festékben pedig 58–32-es győzelmet arattak. A 24 eladott labda, a sok fault és a veszélytelen triplázás azonban összességében végül ellensúlyozta mindezt, a hajrában nagyon kellett volna Karl-Anthony Towns és D'Angelo Russell, akikre továbbra sem számíthattak és bár Reid 23 ponttal, illetve 11 lepattanóval villogott, de egyszerűen nem volt bennük elég pont ahhoz, hogy győzelemre váltsák a fizikai fölényüket. Nincsenek jó passzban, sorozatban harmadszor, illetve hatból ötödször kaptak már ki, nagyon kellene nekik vissza a két húzóemberük, ráadásul most maradnak ebben a csarnokban, hogy back-to-back találkozzanak a Clippersszel is.

A Lakers legjobb dobói: James 26/9, Monk 22/12, Westbrook 20
A Timberwolves legjobb dobói: Reid 23, Edwards 18, Beasley 16/12

NBA, ALAPSZAKASZ
Toronto Raptors–New York Knicks 120–105
Boston Celtics–Orlando Magic 116–111 – hosszabbítás után
Cleveland Cavaliers–Indiana Pacers 108–104
Sacramento Kings–Miami Heat 115–113
Charlotte Hornets–Phoenix Suns 99–133
Oklahoma City Thunder–Dallas Mavericks 86–95
Los Angeles Lakers–Minnesota Timberwolves 108–103