A Boston nyerte a Denver elleni rangadót, parádésan dobott a Bulls

Detroit Pistons–Charlotte Hornets 119–141

Nem hibázott a Hornets. Sorozatban hat vereség után kötelező volt nyernie a Charlotte-nak a back-to-backet játszó ligautolsó ellen, ezt pedig sikerült is megoldania a társaságnak, méghozzá rendkívül simán. A vendégek az utóbbi meccsek szenvedése és rossz dobóformája után ezúttal parádéztak támadásban, az első negyedben 36, a másodikban pedig 43 pontot dobtak, a nagyszünetig kialakított húsz egység feletti előnyüket kényelmesen, könnyedén menedzselték a folytatásban. A kosárszerzés ekkor sem jelentett nekik gondot, 56 százalékkal dobtak mezőnyből, 43 százalékkal tripláztak és 36 gólpasszt osztottak szét, a korábban látott ritmusban és hatékonysággal dolgoztak. Egyénileg LaMelo Ball (31 pont, 12 gólpassz, 4 labdaszerzés, 7/9 tripla) és Terry Rozier (25 pont, 10 lepattanó, 11 gólpassz, 4 labdaszerzés) is azt csinált, amit csak akart, de jó játékkal (15 pont, 6 lepattanó, 7/9 mezőnyből 22 perc alatt) debütált a frissen megszerzett magasember, Montrezl Harrell is. A félidei 79 dobott pont második a vonatkozó franchise-listán és James Borrego vezetőedző is csak úgy értékelte a meccset, hogy „jó móka volt” – a Detroitba hiába tért vissza Cade Cunningham és hiába szórt 25 pontot Saddiq Bey, nem voltak egy súlycsoportban a felek.

A Pistons legjobb dobói: Bey 25/9, Diallo 16, Stewart 15, Grant 15/3
A Hornets legjobb dobói: Ball 31/21, Bridges 25/6, Rozier 25/9

Indiana Pacers–Cleveland Cavaliers 113–120

LeVert kellett a Cavs sikeréhez. Egy hete még a Pacers mezében dobott 42 pontot, most viszont ellenfélként tért vissza Indianába Caris LeVert, akire nagy szüksége is volt a vendégcsapatnak, mert Darius Garland megint nem tudott pályára lépni. LeVert két és fél negyeden keresztül nem tudta pótolni a csapat kezdő irányítóját, a lesajnált Indiana pedig 21 pontos előnyt épített fel és az első negyedben átrohant ellenfelén, majd onnantól nagyon sokáig vezetni is tudott. Még bő három perccel a harmadik negyed vége előtt is 16 pont volt a hazai előny, de a Cleveland a legjobbkor váltott ritmust: még ebben a negyedben dobott egy kosarat és kiosztott három gólpasszt Rajon Rondo, majd a záró etapban jött az említett LeVert és sorozatban négy clutch dobást küldött a gyűrűbe. Az ex-indianai hátvéd emellett elképesztő védekezést mutatott be és csapata vezére, motorja lett hátul, amivel még inkább felpörgette az amúgy is belendült ohióiakat, akik 109–110-nél vették át először a vezetést, majd két LeVert-kosár után az utolsó percben Evan Mobley zsákolása döntötte el a küzdelmet. LeVert végül 22 ponttal, 5 gólpasszal és 3 labdaszerzéssel zárt, a szintén remeklő, clutch játékokat szállító Rajon Rondo 17 ponttal, 7 lepattanóval, 6 gólpasszal és 3 labdaszerzéssel szált be a padról, Jarrett Allen 22 pontig és 14 lepattanóig jutott, Evan Mobley 2 labdaszerzést és 3 blokkot tett a közösbe, de a padról még Love és Osman is dobott 14-14 pontot. Összességében nagyot küzdve aratott fontos idegenbeli győzelmet a Cavs, ezzel pedig jelenleg a második helyen áll Keleten.

Haliburton és Hield is debütált. Bemutatkozhattak a hazaiaknál a Domantas Sabonisért Sacramentóból érkező hátvédek, ráadásul Tyrese Haliburton és Buddy Hield is rögtön 40-40 percet játszott kezdőként, nem nagyon vesztegették az idejüket. Az irányító 23 ponttal, 6 gólpasszal és 4/6 triplával szinte azonnal csapata vezérévé is vált, Hield pedig szokatlan sokoldalúságot mutatva 16 ponttal, 9 lepattanóval és 8 gólpasszal közelített egy tripla-duplához – mellettük a dupla-duplázó Brissett vagy a 4/7 triplás Duarte is dicséretet érdemel, csapatként pedig 18 hármast bombáztak be. Mégsem értek végig az előnyükkel, az utolsó bő egy negyedben elsősorban támadásban fogytak el az addigi remeklés után, így hiába kezdtek 10/12 triplával és egy 47 pontos (franchise-rekordot jelentő) első negyeddel, ez sem ért nekik bravúrgyőzelmet – azt pedig majd meglátjuk, hogy az érkezők mennyire lesznek hasznosak hosszabb távon.

A Pacers legjobb dobói: Haliburton 23/12, Brissett 18/9, Duarte 18/12
A Cavaliers legjobb dobói: Allen 22, LeVert 22/3, Rondo 17/6

Philadelphia 76ers–Oklahoma City Thunder 100–87

Gyenge támadójátékkal is nyert a Sixers. Nem játszott szépen, vagy gördülékenyen ezen az estén a Philly, de így is kipipálhatta a hazai kötelezőt, a publikum pedig a James Harden érkezése miatti izgalom okán most talán nem is haragszik azért, hogy „csak” csúnya győzelmet aratott a gárda. Joel Embiid is sokat hibázott, de az akaratára nem lehetett panasz (25 pont 9/25 dobással, 19 lepattanó, 4 gólpassz, 5 blokk), Tyrese Maxey 24 ponttal és 9/14 jó dobással segített, de Tobias Harris is hozott egy 17 pontos, 11 lepattanós, 3 blokkos performanszt – csapatszinten 40 százalék alatt maradtak mezőnyből és bőven 30 százalék alatt tripláztak, de ezúttal így is kiharcolták a sikert. A szenvedésük oka elsősorban az volt, hogy a periméterről nem tudtak kreálni, az OKC agresszív védekezése komoly problémákat okozott a Maxey-t leszámítva érdemi labdakezelő nélkül erőlködő társaságnak, így lassan, körülményesen játszottak – viszont mivel ők még hatékonyabban védekeztek, így a harmadik negyedben sikerült 15 pont körüli előnybe kerülniük és azt már beosztani a végéig. Az OKC amúgy is harmatos támadógépezete abban a bizonyos harmadik negyedben sült be igazán, amikor 0/8 hármast tudott összehozni a vendégcsapat, amely ugyan nyerni tudott a festékben, de 21 pontot engedett leindításból, amivel sok esetben lenullázta a kiváló félpályás védekezését. Összességében egy izmozós, küszködős, kemény védekezésekkel és szenvedős támadójátékkal tarkított meccset nyert a Philly, amely most back-to-back fogadja a Clevelandet – továbbra is Harden nélkül.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 25/3, Maxey 24/6, Harris 17/6
A Thunder legjobb dobói: Favors 16, Dort 15/3, Pokusevski 15/3

Atlanta Hawks–San Antonio Spurs 121–136

Ihletett napot fogott ki a Spurs. Parádés dobóformával kezdte a mérkőzést a vendégcsapat, amely 8/9 hármast bombázott be az atlantai gyűrűbe csak az első negyed során - meg is nyerte a játékrészt 43-29-re és bár az iszonyatos kinti tűzerő kicsit visszaesett a folytatásban, de a texasiak képesek voltak építeni erre a bombázásra. A nagyszünet előtt aztán jött a kegyelemdöfés, amikor Jakob Pöltl a dudaszó pillanatában félpályáról dobott egy hármast csont nélkül, ott láthatóan kicsit megtörtek az atlantai játékosok, mert tudták, hogy ez egy ilyen nap... A San Antonio végül "csak" 18 triplával zárt, de azokat 56 százalékos hatékonysággal küldte a gyűrűbe, mezőnyből is 56 százalékos dobott a Popovich-legénység, amely ráadásul 37 gólpasszt osztott szét, most egészen ellenállhatatlan támadójátékot produkált. Egyénileg Dejounte Murray All-Starhoz méltó produkcióval állt elő (32 pont, 10 lepattanó, 15 gólpassz, 4 labdaszerzés), az elcserélt Derrick White helyén a kezdőbe kerülő Devin Vassell is élvezte a helyzetet (20 pont, 9/13 mezőnyből) és Keldon Johnson is bevert 26 pontot 6/8 hármassal, 5 gólpasszal - minden működött és a parádés első negyedükre építve végül túldobták az Atlantát.

Átverte a vezetőséget a Hawks? Pár héttel ezelőttig óriási csalódás volt az Atlanta szereplése, akkor a vezetőség részéről olyan hírek érkeztek, hogy szinte csak Trae Young érinthetetlen, egyébként megbánták, hogy nem erősítettek nyáron és most robbanthatják a keretet – aztán utána összeszedte magát a gárda, nyert zsinórban hetet, majd egy vereség után a Phoenixet is legyőzte. A deadline így eseménytelenül telt számukra, a klubvezetés úgy döntött, hogy mégis rendben lesz ez a keret, a Suns elleni bravúr óta azonban négyből harmadszor is kikapott Nate McMillan legénysége és főleg ez a mostani magyarázható nehezen. A tréner nem is tudott mit mondani a meccs után, csak annyit, hogy „laposak” voltak és hogy ő nem érti, honnan jönnek ezek a teljesítmények, fogalma sincs róla – megbeszélték a találkozó előtt, hogy nagyon kell nekik a győzelem, hogy nagyon fontos most a jó forma és hogy feljebb zárkózzanak a tabellán a keleti tizedik helyről, ehelyett "lődörgést" produkáltak a játékosai. A csúnyán elrontott első negyed után azért nagyjából összeszedték magukat, de az ottani hátrányukon képtelenek voltak változtatni, azt végig húzták magukkal – ilyen védekezéssel nem lehet reális esélyük a céljaik elérésére és így ismét ott liheg a nyakukban a Washington.

A Hawks legjobb dobói: Bogdanovics 23/15, Young 18/6, Gallinari 16/6
A Spurs legjobb dobói: Murray 32/6, Johnson 26/18, Vassell 20/6

Boston Celtics–Denver Nuggets 108–102

A második félidőben már a Boston dominált. Az első két negyed során nem tudta ráerőltetni akaratát ellenfelére a Celtics, sőt, inkább a Nuggets vezetett: a vendégek 11 ponttal jártak előrébb az első negyed során, majd abból visszajött a Boston, de a nagyszünetben újra a Malone-legénység lehetett nyugodtabb a kilencpontos fórral. A fordulást követően azonban sebességet váltott a jóval agresszívebbé és határozottabbá váló hazai alakulat, amely az addigi 60 után 42 ponton tartotta ellenfelét és folyamatos labdaeladásokba kergette bele. Ezzel és a 18 támadópattanóval ellensúlyozta azt Ime Udoka csapata, hogy egyébként még a 40 százalékot sem (!) érte el mezőnyből, majd amikor a 15–2-es futásra még válaszolt és visszavette a vezetést a Nuggets, a záró etapban még egy lapáttal rá tudott tenni a vendéglátó. A zöldek három és fél perccel az órán, 97–96-nál kerültek véglegesen előnybe, a Denver a következő hat labdabirtoklásából összesen két pontot tudott szerezni, miközben a Celtics "büntetett": az utolsó percben 8/8-at dobtak a vonalról a hazaiak, ezzel pedig meg is szerezték a győzelmet. A második félidei intenzív, koncentrált játék fontos sikert ért számukra, egyénileg Tatum (24 pont, 6 lepattanó, 5 gólpassz, 3 labdaszerzés), Brown (22 pont, 5 lepattanó, 7 gólpassz, 5 labdaszerzés), Robert Williams III (15 pont, 16 lepattanó, 2 labdaszerzés, 3 blokk) és a most debütáló, első Celtics-meccsét a padról beszállva 15 ponttal lehozó Derrick White is kitett magáért, úgyhogy zsinórban hetedszer nyertek és bombaformában várják a folytatást.

Túl sokat hibázott a Nuggets. A vendégek 21 labdát adtak el az este során és bár ehhez képest nem sok az ebből kapott 22 pont, de egyébként egy ilyen kiélezett találkozón igenis jelentős hátrányba hozták magukat ezekkel a hibákkal. Az egy személyben kilenc eladott labdát vétő Nikola Jokics ki is mondta, hogy az egész szezonban ez a legnagyobb problémájuk, egyes estéken jobban kidomborodik ez, másokon nem annyira, de alapvetően mindig „önveszélyesek” – a kilenc hibája nála is jelentősen rontott a 23 pontos, 16 lepattanós, 11 gólpasszos tripla-dupláján. A felkeményedő bostoni periméter-védekezéssel nem tudtak mit kezdeni, voltak ugyan villanásaik, jobb időszakaik, de a második félidőben már nem volt gördülékeny a támadójátékuk, így kikaptak - ezzel kicsit leszakadtak a Dallastól, de szerencséjükre a Minnesota sem tudott nyerni.

A Celtics legjobb dobói: Tatum 24/3, Smart 22/6, Williams III 15, White 15/9
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 23/9, Gordon 17, Campazzo 14/9

Chicago Bulls–Minnesota Timberwolves 134–122

Túldobta ellenfelét a Chicago. Egyik fél sem a védekezéséről volt híres mostanában, tűzerővel viszont mindkettő bőven rendelkezik, így az volt a realitás, hogy egy sokpontos, látványos meccset vívnak egymással, ez pedig tökéletesen be is igazolódott. Három negyeden keresztül közel jártak egymáshoz, nem alakult ki nagy különbség és mindkét oldalon dörögtek az ágyúk, majd az utolsó felvonásban a hazai pályán játszó Bulls tudott még egy kicsit emelni a tempón – 41–32-re nyerte a játékrészt és az addigi egypontos előnye után kicsit el tudott nyúlni ellenfelétől. A döntő ütést igazából 97–100 után, a negyed derekán vitte be a gárda, ott egy 29–10-es etapot repesztett Billy Donovan legénysége, aminek nem volt egyéni „katalizátora”, egyszerűen mindenki feljebb tudott kapcsolni. Végül DeMar DeRozan (35 pont, 6 gólpassz, 14/22 mezőnyből), Nik Vucsevics (26 pont, 8 lepattanó, 7 gólpassz, 11/14 mezőnyből), Javonte Green (23 pont, 10/13 mezőnyből) és Coby White (22 pont, 6/10 tripla) együttesen már száz pont felett szórt, hozzájuk csatlakozott 14 ponttal, 10 gólpasszal és 6/7 dobással Ayo Dosunmu, így bőven belefért, hogy Zach LaVine magához képest pocsék meccset játszott. A társaság egészen félelmetes 63,2%-os mezőnymutatót hozott össze, 45 százalékkal triplázott és 32 gólpasszal zárt, de a lepattanózást is megnyerte, elképesztő dobófesztivált rendezve nyerte meg a pontpárbajt.

Nem volt ennyi kosár a Minnyben. A vendégek is mindent megtettek támadásban, ők is elérték az 50 százalékos mezőnymutatót, nyertek a festékben, egyénileg pedig Anthony Edwards (31 pont, 6 lepattanó, 8 gólpassz), Karl-Anthony Towns (27 pont, 8 lepattanó, 8 gólpassz) és D'Angelo Russell (18 pont) sem okozott csalódást – utóbbi azért nem villogott annyira, de nem ez volt a fő gondjuk. A vereségük oka természetesen az, hogy minimális védekezést sem tudtak kitenni a pályára, az ellenfél szezoncsúcsot hozott pontokban és mezőnyszázalékban is, ez azért nem a győzelem receptje, főleg nem idegenben. Nagy titkok nincsenek, ennél sokkal fizikálisabbnak kell lenniük hátul és voltak is erre példáik, de az elmúlt két találkozón megint a korábbi önmagukat mutatták. Illetve Russell szerint mégsem: ő azt mondta, hogy a szurkolók ne aggódjanak, ez már nem a régi Wolves, nem pánikolnak, higgadtan dolgoznak és kijavítják a hibáikat. Jelenleg stabil hetedikek Nyugaton, a bizonyításra pedig most back-to-back lesz lehetőségük Indianában.

A Bulls legjobb dobói: DeRozan 35, Vucsevics 26/6, Green 23/9
A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 31/9, Towns 27/3, Russell 18/6

Utah Jazz–Orlando Magic 114–99

Nem adta könnyen magát a Magic. A vendégek pocsékul kezdték a meccset és a 28–12-es első negyed után úgy tűnt, hogy el is vesztették az esélyüket, de hamar rendezték a soraikat és kemény védekezést bemutatva visszajöttek látótávolságon belülre: a nagyszünetben csak öt pont volt a hátrányuk, a harmadik negyedben pedig tovább közelítettek – olyannyira, hogy 54–54-nél egyszer ki is egyenlítettek. Átbillenteni viszont nem tudták a mérkőzést, a Utah mindig válaszolni tudott és nem remegtek meg a hazaiak kezek fontos pillanatban – az Orlando küzdött-hajtott, de valahol a negyedik negyed derekán egyértelművé vált, hogy nincs benne elég átütőerő támadásban ahhoz, hogy megfordítsa a küzdelmet. Ott ismét tíz pont körüli, majd afeletti különbség alakult ki, a Jazz pedig ezt már nem rontotta el, így ha nem is könnyedén, de csak sikerült kiharcolnia a győzelmet. Egyébként mindkét fél 45 százalék alatt dobott mezőnyből, a Utah 32 százalék alatt triplázott, inkább a védekezésről szólt az este, abban pedig egy fokkal jobbnak bizonyultak a hazaiak, így zsinórban ötödik sikerükkel erősítették tovább a pozíciójukat.

Cserecenterek segítsége. Rudy Gobert továbbra sem léphetett pályára a Jazznél, de a helyettesei fontos szerepet vállaltak a hazaiak sikerében. Az ezúttal is kezdőként bevetett Udoka Azubuike 21 perc alatt 12 pontos karriercsúcsot dobott 6/6-os mezőnymutatóval és 7 lepattanóval, a csereként beszálló Hassan Whiteside pedig a 15 pontja mellett 18 lepattanós szezoncsúcsot szállított – ő is csak két dobást rontott, ha a centerekhez került a labda, az elég jó eséllyel hozott pontot a Utah-nak. Mellettük Donovan Mitchell (24 pont, 3 labdaszerzés) dicsérhető még a csapatnál, míg az Orlando oldalán Wendell Carter Jr. (22 pont, 9 lepattanó), a 16-8-at hozó Mo Bamba vagy a 3/3 triplás Cole Anthony emelhető ki.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 24/9, Clarkson 18/3, Whiteside 15
A Magic legjobb dobói: Carter Jr. 22/3, Anthony 18/9, Bamba 16/6

NBA, ALAPSZAKASZ
Detroit Pistons–Charlotte Hornets 119–141
Indiana Pacers–Cleveland Cavaliers 113–120
Philadelphia 76ers–Oklahoma City Thunder 100–87
Atlanta Hawks–San Antonio Spurs 121–136
Boston Celtics–Denver Nuggets 108–102
Chicago Bulls–Minnesota Timberwolves 134–122
Utah Jazz–Orlando Magic 114–99