Jannisz 44-et dobott a Lakersnek, megállíthatatlan a Phoenix

Philadelphia 76ers–Phoenix Suns 109–114

Ezt is megnyerte a Suns. A listavezető a Chicagóban behúzott rangadó másnapján, back-to-back lépett pályára, de Monty Williams továbbra is űzi-hajtja játékosait és mindent kisajtol belőlük az alapszakasz során: most a fáradtság (bár a délelőtti dobóedzés helyett alvást rendelt el a csapatnak) ellenére Devin Booker 37, Mikal Bridges 41, Chris Paul pedig 42 percet töltött parketten. A nyolc és fél emberből álló rotáció azonban végül ki is harcolta az újabb értékes sikert, ugyan nem dobott jól (45% mezőnyből és alig 23% távolról), nem játszott könnyedén, de fantasztikusan védekezett, héttel kevesebb labdát adott el, megnyerte a lepattanózást és a záró etapban a maga javára döntötte el a találkozót. A vendégek 14 pontos hátrányból álltak fel azok után, hogy egyetlen triplát sem tudtak bedobni a harmadik negyedben: az utolsó felvonás elején fordítottak, majd a végjátékot „természetesen” Chris Paul nyerte meg nekik. A veterán irányító egymaga hat kulcsfontosságú pontot szerzett, egy kihagyott büntetője után visszakerült hozzá a támadópattanó és gyilkos triplát bombázott be, majd két percnél egy clutch tempót is a gyűrűbe küldött – itt már hat ponttal vezettek és nem is rontották el a hátralévő időt. A 35 egységig jutó Devin Booker tökéletesen büntetőzött az utolsó pillanatokban, Mikal Bridges (23 pont, 9/14 mezőnyből) is jól mozgott, a padról dupla-duplával szállt be JaVale McGee, így belefért az, hogy Jae Crowder 0/6-ot, Cam Johnson pedig 1/8-at dobott mezőnyből és az is, hogy Deandre Ayton teljességgel eltűnt Joel Embiid mellett. A Suns ezzel már 44–10-re javította a mérlegét, holnap pedig hazai pályán megvívhatja a tavalyi nagydöntő visszavágóját a Milwaukee-val szemben.

A vége hiányzott a Sixersnél. A hazaiak sem voltak rosszak, a kisebb sérüléssel bajlódó Matisse Thybulle végül ott volt a kezdőben, Joel Embiid (34 pont, 12 lepattanó, 3 gólpassz, 3 labdaszerzés) és Tobias Harris (30 pont, 13/18 mezőnyből) is kitett magáért és főleg a második negyedben tudtak a Suns fölé nőni. A 14 pontos előnyük azonban nem tartott ki, csapatszinten túl sok labdát adtak el és túl sok pontot kaptak ezekből (27-et), nem tudtak visszarendeződni és átfutott rajtuk az ilyen helyzetekben könyörtelen Phoenix, majd a hajrában több kulcsfontosságú hibát is elkövettek. Paul kihagyott büntetője után Harris nem tudta megfogni a védőlepattanót, abból kaptak egy triplát, az utolsó percben pedig Embiid előbb csúnyán elrontott egy hármast, majd kidobta a labdát a pályáról hárompontos hátrányban – keveset hibázott az este folyamán, de a legvégén az ő keze is megremegett. Összességében az nyilván nem rossz, hogy egylabdás meccset vívtak a liga legjobb csapatával, de otthon minden esélyük megvolt a győzelemre is, ezzel most nem tudtak élni – az újabb vereség után csak ötödikek Keleten, következőleg a Thundert fogadják.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 34/6, Harris 30/6, Maxey 14
A Suns legjobb dobói: Booker 35/9, Bridges 23/3, Paul 16/3

Atlanta Hawks–Indiana Pacers 133–112

Csak a végeredmény volt kérdéses. Miután Caris LeVert elcserélését követően a meccs előtti órákban Domantas Sabonist is „eladta” az Indiana, nem nagyon lehetett kérdés, hogy mi lesz a találkozó kimenetele – csak azon lehetett vitatkozni, hogy pontosan mennyivel is nyer az Atlanta. A vendégek tették, amit tudtak, maradt nyolc bevethető emberük, akik közül Chris Duarte (25 pont, 4 gólpassz, 8/16 mezőnyből) és Lance Stephenson (24 pont, 9 lepattanó, 8 gólpassz) próbált élni a lehetőséggel, de a Hawks nem tette meg azt a szívességet, hogy „elaludjon”: Nate McMillan alakulata már az első negyedet 40–22-re nyerte meg és onnantól is végig dominálni tudott. A 30 perces határt végül csak Kevin Huerter lépte át, a Collins, Capela duó például alig 21-21 percet játszott, de Trae Young így is remek statisztikákat gyártott: 34 ponttal, 11 gólpasszal, 13/20-as mezőnymutatóval és 6/9 triplával szállt ki a meccsből. Az Atlanta végül 58%-os mezőnymutatóval, 51.5%-os triplázással, valamint 36 gólpasszal zárt és volt közte 35 pont is, mielőtt az utolsó negyedben jelentősen kozmetikázott a helyzeten a Pacers. Nem történt semmi meglepő, a szezont elengedő és az új embereit még nem bevető Indy ennyit tudott, az utóbbi meccsek gyengébb eredményei után kötelező győzelemre érkező Atlanta pedig igazolta a papírformát.

A Hawks legjobb dobói: Young 34/18, Collins 20/6, Okongwu 14
A Pacers legjobb dobói: Duarte 25/6, Stephenson 24, Brissett 15/3

Brooklyn Nets–Boston Celtics 91–126

Ezt már rossz nézni. Sorozatban kilencedik vereségét szenvedte el a Brooklyn, méghozzá rendkívül megalázó módon: nyilván B-kerettel állt ki a csapat Harden, Irving, Harris, Durant, Aldridge és Claxton nélkül, de akkor is botrányos, hogy hét perc után 28–2 (!) állt az eredményjelzőn a Boston javára – valamint az is, hogy végül a teljes brooklyni kezdőöötös összesen 21 (!) pontot tudott dobni az este folyamán. Steve Nash vezetőedző csak annyit mondott, hogy nem kérhetik a cserecsapattól, hogy partiban legyen egy olyan minőségi, jó formában lévő társasággal, mint a Boston, azt viszont már csak mi tesszük hozzá, hogy a lélektelen, érdektelen, akarat nélkül lézengésre mindez még nem magyarázat. A Netsről meccsek óta azt írjuk, hogy padlón van, de minden egyes mérkőzéssel további szintekkel löki magát mélyebbre a társaság – Nash mindenesetre megerősítette, hogy nem fognak cserélni, azon dolgoznak, hogy az alapszakaszt egy nagy futással zárják, amint mindenki egészséges lesz.

Nem izzadt meg a Boston. A Celtics egyébként is kirobbanó formában érkezett meg erre a találkozóra, de alig pár perc után egyértelművé vált, hogy most sem kell megszakadnia a győzelemért. Ime Udoka végül 22–28 percet adott a kezdőknek és mind a tizenhárom benevezett játékosát pályára küldte, sőt, közülük csak Bruno Fernando nem kapott legalább 12 percet – tulajdonképpen játszottak egy lötyögős edzőmeccset Brooklynban, amit 28–2-vel kezdtek és megnyertek 35 ponttal, erről szólt a kedd estéjük. Végül 55%-os mezőnymutatóval és 32 gólpasszal zártak, egyénileg Marcus Smart (22 pont, 6/13 tripla) és Jaylen Brown (22 pont, 7 lepattanó, 9 gólpassz) élt legjobban a csökkentett játékidővel, összességében pedig már hat meccsre növelték a sikersorozatukat és vészesen közelítenek a keleti élmezőnyhöz – igaz, következőleg a Denver ellen azért nehezebb dolguk lesz.

A Nets legjobb dobói: Carter 21/21, Johnson 17/3, Thomas 17
A Celtics legjobb dobói: Smart 22/18, Brown 22/3, Tatum 19/6

Memphis Grizzlies–Los Angeles Clippers 135–109

A harmadik negyedben dőlt el. Már az első félidőben is a Grizzlies akarata érvényesült, a hazaiak folyamatosan tudtak rohanni, leszedték a lepattanókat, labdákat szereztek és azokból képesek voltak szétfutni a Clipperst, így a nagyszünetben 70–55-re vezetett a gárda. A döntő pofont aztán a harmadik negyedben vitték be, amikor 77–64 után állva hagyták ellenfelüket és onnantól egy 27–10-es futással kiütötték a Los Angelest – a játékrész végén már megvolt a közte harminc pont is, lehetett „csomagolni”. A Grizzlies összességében ellenállhatatlan és szokás szerint látványos támadójátékot produkált, Ja Morant (alig 26 perc alatt 30 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz) és Jaren Jackson Jr. (szintén 26 perc, 26 pont, 11 lepattanó) vezetésével azt csináltak, amit csak akartak, az 50% feletti mezőnymutatóhoz pedig 21 (!) támadópattanót tettek hozzá. Leindításból végül 22–8-ra tudtak nyerni, a festékben pedig 78–46-ra győztek, egy pillanatig sem okozott nekik nehézséget a Clippers, így végül gálagyőzelemmel javították 38–18-ra a továbbra is ligaharmadik helyet érő mérlegüket.

Vissza a védekezéshez. Az rendben van, hogy Norman Powell és Robert Covington érkezésétől a sokszor harmatos támadójáték feljavulását várták/várják Los Angelesben, de a csapat eddig szinte kizárólag a kemény, fizikális védekezésével ért el sikereket a szezon során – ehhez képest most 135, legutóbb pedig 137 pontot sikerült kapni, ha nem térnek vissza a védekező felfogáshoz, akkor az igazolások sem tudnak segíteni rajtuk. Powell egyébként most már ott volt a kezdőben Amir Coffey helyén és 23 perc alatt 16 pontot dobott 50%-os hatékonysággal, valamint 2 blokkal, Covington 14 pontot és szintén 2 blokkot hozott csereként, elsősorban nem rajtuk múlt a kiütéses vereség, de csapatszinten nem voltak elég koncentráltak – Tyronn Lue szerint sokat beszéltek arról, hogy hogyan kell megállítani a Memphis gyors játékát, erre ugyanúgy szétfutották őket Moranték, úgyhogy nem elégedett. A keménység végül csak Marcus Morris kiállításában manifesztálódott, amikor az erőcsatár lemészárolta Morantet egy betörésnél – rendezniük kell a soraikat, mert most már a Minnesota is kezdi állva hagyni őket.

A Grizzlies legjobb dobói: Morant 30/3, Jackson Jr. 26/3, Clarke 18
A Clippers legjobb dobói: Hartenstein 19/3, Powell 16/3, Covington 14/3, Mann 14/3

New Orleans Pelicans–Houston Rockets 110–97

Jobb volt a Pelicans. Ugyan a Rockets kezdett jobban és 12–4-es előnybe került, de ezt követően átvette az irányítást a New Orleans, már az első negyedben fordított és onnantól végig vezetett, egyszer sem volt még csak döntetlen sem az állás. A hazaiak a nagyszünetben 11 ponttal jártak előrébb és a fordulást követően szinte végig két számjegyű fórt menedzselhettek, majd a záró etapban volt már közte 19 is, ott dőlt el végleg az összecsapás. A Pelsnél még nem játszhatott a frissen megszerzett CJ McCollum, de természetesen már nem léphetett pályára az elcserélt Josh Hart és Nick Alexander-Walker is, akik viszont ott voltak a nézőtéren és szurkoltak eddigi csapatuknak, Hart például egy Brandon Ingram-mezben feszített – az aréna meg is tapsolta őket, amikor megjelentek a kivetítőn. A New Orleans az összességében magabiztos, kontrollált játékkal, szigorú védekezéssel és 50% feletti dobóteljesítménnyel hozott kötelezővel sorozatban negyedik sikerét aratta és stabilizálta tizedik helyét Nyugaton, McCollummal pedig természetesen szeretne tovább kapaszkodni felfelé, míg a Rockets továbbra is jelentős hátránnyal utolsó a konferenciában. A vendégeknél ugyan 27 pontot és 7/12 triplát jegyzett Kevin Porter Jr., amivel a meccs legeredményesebb játékosa lett, de csapatként csak 37%-kal céloztak, büntetőből is kihagytak 11-et, 19 gólpasszukra pedig 21 eladott labda jutott – végig csak „követték” a New Orleanst, de nem tudtak futást vezetni, nem volt reális esélyük arra, hogy fordítanak.

A Pelicans legjobb dobói: Ingram 26/3, Hayes 14, Marshall 14/6
A Rockets legjobb dobói: Porter Jr. 27/21, Wood 19/9, Green 12/6

Dallas Mavericks–Detroit Pistons 116–86

Doncic villogott, simázott a Mavs. 21–21-ig tudott partiban lenni ezen az estén a Pistons, utána a Dallas egy 15–5-tel zárta le az első negyedet és ezt követően fokozatosan nyitotta szét az ollót – a nagyszünetben 14 pont volt közte, a harmadik játékrészben pedig végleg eldőlt a küzdelem, amikor a 30 egységet közelítette már a texasiak előnye. Mindezt ezúttal is Luka Doncic alapozta meg, aki hol a dobásaival, hol a passzaival szedte ízekre a detroiti védekezést, Dwane Casey, a vendégek vezetőedzője azt mondta, hogy szinte mindenkit kipróbáltak a szlovénen, csapdázták is, de bármit tettek, azonnal megtalálta az ellenszert. Doncic már az első negyedben 15 pontnál és 5 gólpassznál tartott (ebből négyet is triplára váltottak a társak), végül pedig 33 ponttal, 7 lepattanóval és 11 gólpasszal zárta a találkozót – 9/18-at dobott mezőnyből és 5/9-et távolról, ezúttal abszolút hatékonyan dolgozott. Mellette Jalen Brunson (21 pont, 7/11 mezőnyből 26 perc alatt) és a padról érkező Trey Burke (18 pont, 4/6 tripla) is jól mozgott, Maxi Kleber visszatért és végül a Porzingis, Hardaway Jr. páros nélkül is 50%-kal céloztak mezőnyből, valamint távolról is. Újabb magabiztos sikerükkel őrzik a nyugati ötödik helyüket, a héten még játszanak két hazai meccset a Clippersszel, majd elindulnak egy öt állomást tartalmazó idegenbeli túrára.

Pocsékul dobott a Detroit. A vendégek vereségének fő oka Doncic és a Mavs minőségi támadójátéka volt, de azért alakult ki ekkora különbség, mert a Pistons közben az óceánba se tudott volna betalálni: a 38%-os mezőnymutatónál is csúnyább az 5/30-as, 16,7%-os triplázás. Az utóbbi időben több parádés meccset játszó Saddiq Bey ezúttal borzasztó napot fogott ki, 1/11-et dobott mezőnyből és 1/7-et távolról, nagyon hiányzott a továbbra is sérült Cade Cunningham, de Joseph és Hayes is eltűnt – nem volt érdemi playmakerük, a pontszerzők (Bey mellett Grant is rengeteget hibázott) teljességgel besültek, így nem lehetett reményük. Ezzel és a Magic sikerével viszont újabb helycsere történt, megint Diallóék a sereghajtók az egész ligát tekintve, jelenleg 12–42-es mérleggel szerénykednek.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 33/15, Brunson 21/6, Burke 18/12
A Pistons legjobb dobói: Diallo 18/3, Grant 15/3, Stewart 14

Denver Nuggets–New York Knicks 132–115

Szétdobta ellenfelét a Denver. A hazaiak szenzációs támadójátékot mutattak be, különösen az első félidőben voltak elemükben és már ott meg is tudták törni a New Yorkot. Michael Malone alakulata az első negyedben is dobott 40 pontot, de akkor még tartani tudta a lépést a Knicks, a második játékrészben viszont már szétnyílt az olló: a Nuggets 43–24-re nyerte ezt a 12 percet, így a nagyszünetben 83–60-ra, 23 ponttal vezetett. A fordulás után nem is került már érdemi veszélybe a vendéglátó sikere, a Knicks 13 pontnál közelebb nem tudott zárkózni és bár a denveri gépezet érthető módon lassult a harmadik-negyedik negyedben, de így is tükörsima győzelmet aratott a gárda. Nikola Jokics (21 pont, 11 lepattanó, 7 gólpassz) ezúttal magához képest nem is játszott extrát, de rajta kívül Bones Hyland, JaMychal Green, Will Barton és Aaron Gordon is 19–22 pont között zárt, csapatszinten pedig 51%-os mezőnymutatót, 40% feletti triplázást és 31 gólpasszt hoztak össze. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a második negyedben nagyrészt a cseresor volt a pályán, amikor egy 22–2-es (!) futással átgázoltak a New Yorkon a hazaiak, főleg Hyland látványos dobásai tüzelték a csapatot és az arénát – Malone érthetően elégedetten értékelt, szerinte most nagyon jó a játékosok közötti kémia, így bizakodó a folytatásra nézve.

Nem volt rossz a Knicks, de a jó sem ilyen. Nagyjából így összegezhetjük Tom Thibodeau szavait, aki szerint jól kezdték a meccset, a kezdők teljesítményével elégedett volt, majd védekezésben megborultak és nehéz úgy mérkőzést nyerni, hogy 83 pontot kapnak egy félidő alatt – aztán a nagyszünet utáni időszakkal már megint elégedett lehetett, szerinte megfelelő hozzáállással kosaraztak játékosai. Julius Randle (28 pont, 10 lepattanó, 6 gólpassz) és Evan Fournier (21 pont, 4/10 tripla) egyénileg is jól mozgott, de hiába, ilyen csapatvédekezéssel valóban nem lehetett reális esélyük annak ellenére, hogy a harmadik negyedre összeszedték magukat és nagyot harcoltak azért, hogy vállalhatóra mentsék az estét. Ez utóbbi talán sikerült Robinson és Noel hiányában is (centerposzton Taj Gibson kezdett), de győzelmet nem értek az erőfeszítéseik, így zsinórban negyedszer is kikaptak és egyre távolabb vannak a playinhelyektől. Kemba Walker két pontját pedig csak lábjegyzetként említjük meg...

A Nuggets legjobb dobói: Hyland 22/12, Jokics 21, Barton 20/12, Ja. Green 20/6
A Knicks legjobb dobói: Randle 28/9, Fournier 21/12, Barrett 18/12

Los Angeles Lakers–Milwaukee Bucks 116–131

Most megállíthatatlan a Bucks. Sorozatban negyedszer nyert a címvédő, mind a négyszer teljesen simán, ebből az utóbbi három alkalommal a 130 pontot is túllépve, abszolút ellenállhatatlan üzemmódba kapcsolt Mike Budenholzer csapata. Ezen az estén sem volt kérdés, a vendégek már az első negyedet 14 ponttal nyerték meg, a nagyszünetben pedig 22 egységgel vezettek, nem adtak érdemi esélyt a Lakersnek, sőt, később kereken 30 pont is volt az előnyük – innen jött vissza egy óriási rohammal a Los Angeles, hogy megpróbálja izgalmassá tenni a végét. A hazaiak 20–5-ös futása azonban „csak” arra volt elég, hogy tíz egységre csökkentsék a távolságot, ott viszont Bobby Portis triplájával elállította a vérzést a Bucks és a folytatásban nem tudott tizenegy pontnál közelebb kerülni a vendéglátó. Ugyan mindkét csapat 50% feletti mezőnymutatóval zárt, de nem volt kérdés, hogy melyikük a jobb, a Lakers részéről csak szépségtapaszt jelentett a felzárkózás – a Milwaukee a Heat mögött fél meccsel lemaradva második Keleten, míg a Los Angeles 26–29-cel csak kilencedik Nyugaton.

Jannisz pusztított. A domináló Bucksból is ki kell emelnünk Jannisz Adetokunbót, aki egészen elképesztő produkcióval szállította csapata győzelmét. A kétszeres MVP ugyanis 11/11-gyel kezdett mezőnyből és először a harmadik negyed hajrájában hibázott dobást, végül 17/20-as (!) mezőnymutatóval zárta az estét, bedobott 2/2 triplát és bár a büntetővonalról csak 8/13-mal célzott, de ez is elég volt neki ahhoz, hogy 44 pontos performanszt tegyen le az asztalra. Emellett leszedett még 14 lepattanót, kiosztott 8 gólpasszt és 2 blokkot is, így övé lett a játéknap legnagyobb egyéni teljesítménye, ezzel elhomályosította Jrue Holiday dupla-dupláját, vagy a túloldalon LeBron James (27 pont, 5 lepattanó, 8 gólpassz), illetve Anthony Davis (22 pont, 9 lepattanó, 4 gólpassz, 3 blokk, 8/10 mezőnyből) játékát is.

A Lakers legjobb dobói: James 27/9, Davis 22, Monk 20/9
A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 44/6, Portis 23/15, Middleton 21/9

Portland Trail Blazers–Orlando Magic 95–113

Élt a lehetőséggel a Magic. A Portland néhány órával a találkozó előtt cserélte el CJ McCollumot, így Norman Powell és Robert Covington után egy újabb kezdőt, sőt, egy éra meghatározó alakját küldte el, ezzel egyértelművé tette, hogy indul a tankolás és az építkezés. Az Orlando köszönte szépen az esélyt és sokkal motiváltabb játékot bemutatva szállította a győzelmet, a vendégek már a nagyszünetben 15 ponttal vezettek, majd a harmadikban volt közte 18 is, mielőtt a Blazers még egyszer azért felszívta magát. A hazaiak visszajöttek egészen 95–90-ig hat perccel a meccs vége előtt, de Chuma Okeke zsákolása újraindította az orlandói gépezetet és a hátralévő időben nagyon simán lelépte ellenfelét a vendégcsapat. Jamahl Mosley vezetőedzőnek tetszett, amit látott, a Magic végül 49%-kal dobott mezőnyből, 50%-kal süllyesztett el 19 triplát, illetve 34 gólpasszt osztott szét, könnyedén, látványosan, hatékonyan kosárlabdázott. Egyénileg Cole Anthony (23 pont, 7 lepattanó, 9 gólpassz) és Wendell Carter Jr. (18 pont, 8 lepattanó, 5 gólpassz, 3 blokk) emelhető ki leginkább, míg az alig 35%-kal dobó és 29%-kal triplázó Blazersnél senki – tétje nem volt a meccsnek, egyik fél sem lesz playoffban idén, de az Orlando legalább begyűjtött némi sikerélményt és ellépett az utolsó helyről, mivel megelőzte a Detroitot. Az egyetlen negatívum a vendégek számára Jalen Suggs sérülése volt, aki az Achillesét fájlalta és végül hét perc játék után inkább ki is vette őt a meccsből az edzői stáb, nem akartak vele kockáztatni.

A Trail Blazers legjobb dobói: Simons 19/3, Brown III 15/6, Nurkic 14
A Magic legjobb dobói: Anthony 23/9, Carter Jr. 18/6, Okeke 18/12

Sacramento Kings–Minnesota Timberwolves 114–134

A második félidő a Wolvesé volt. Miután a Sacramento a meccs előtti órákban elcserélte Tyrese Haliburtont és az érte kapott Domantas Sabonisra értelemszerűen még nem számíthatott, így pláne kötelező volt a győzelem az amúgy is magasabban jegyzett, remek formában lévő, teljes kerettel érkező Minnesota számára. Az első félidőben azonban így is tartotta magát a Sacto, a hazaiak De'Aaron Fox (29 pont, 7 lepattanó, 6 gólpassz), Damian Jones (18 pont, 6 lepattanó, 5 gólpassz, 2 blokk) és Harrison Barnes (21 pont, 12/12 büntető) vezetésével csak hatpontos hátrányban voltak a nagyszünetben, majd a Wolves bement az öltözőbe, kijavított egy-két apróságot és sokkal hatékonyabb védekezéssel jött ki a folytatásra – ennek köszönhetően pedig el is kezdett meglépni és végül nagyon sima győzelmet aratott. A fordulás után csak 47 pontot engedtek ellenfelüknek a vendégek az addigi 67 után, letisztultabb, fizikálisabb játékot játszottak, az utolsó negyedet már 12 pontos előnnyel kezdhették meg és a negyedik felvonásban erre még rá tudtak tenni egy lapáttal. Kiemelendő, hogy a cseresor mekkora munkát végzett, ugyanis a kispadok csatáját 72–32-re (!) nyerte meg a Wolves, ez volt az igazi döntő faktor – a kezdők csak 21–28 percet játszottak, mert több energia volt a cserékben. Végül 34 gólpasszal és 22 (!) bedobott triplával zárt Chris Finch csapata, amely a támadópattanózást is megnyerte 16–5-re, így érvényesítette a papírformát – a Kings három meccsre van a nyugati 10., playint érő helytől, meglátjuk, hogy képes lesz-e ezt elérni.

Most minden szép a Minnesotánál. Évek óta nem állt olyan jól a Wolves, mint jelenleg, a Butler-szezon óta biztosan nem nézett ki olyan szépen a csapat helyzete, mint most. A Minny ezen az estén is simán nyert, összességében sorozatban ötödik sikerét könyvelhette el, 29–25-tel hetedik Nyugaton és már három meccsel leszakította magáról a Clipperst, valamint három és féllel a Lakerst, űzi maga előtt a Denvert, ott van a jó nyugati csapatok között. Megvan a fiatal mag, akik talán-talán kezdenek össze- és beérni, de a kiegészítők is kezdenek a helyükre kerülni, csapatszinten képesek ritmust váltani meccseken belül is és ha nem is mindig, de bizonyos periódusokban képesek a védekezésükre támaszkodni. Chris Finch vezetőedző és Karl-Anthony Towns is nagyon elégedetten értékelt, most maradnak Sacramentóban még egy meccsre, majd a Chicago–Indiana back-to-backkel zárják le idegenbeli túrájukat hétvégén.

A Kings legjobb dobói: Fox 29/12, Barnes 21/3, Jones 18
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 25/6, Beasley 21/21, Russell 14/3