Denverben is oktatott a Celtics, Phillyben nyert a Raptors

Indiana Pacers–Portland Trail Blazers 129–98

Nem volt kérdés. Ugyan a Pacers számára sincs tét már régóta, azért otthon a liga egyik leggyengébb csapata ellen mégis egy kiütéses győzelemmel kedveskedett a szurkolói számára. A hazaiak már az első félidőben lejátszották a pályáról ellenfelüket és 25 ponttal is vezettek, majd a nagyszünetben 21 volt közte, a harmadik negyedben pedig kozmetikázott ezen a Portland – Josh Hart egymaga 14 pontot szórt ekkor és 94–82-ig zárkóztak a vendégek. Az utolsó etapra azonban rendezte a sorait a Pacers és ott 35–16-ra múlta felül ellenfelét, így végül harminc egységnél is nagyobb különbséggel tudott nyerni. Taylorék 57 százalékos mezőnymutatóval, 43 százalékos triplázással és 38 gólpasszal nyertek, ellenállhatatlan formában támadtak, pedig a kezdők csak 20-26 percet játszottak, így egyéni extrát nem tudunk kiemelni – egyébként Oshae Brissett (24 pont, 9 lepattanó, 8/10 mezőnyből) volt a legjobb dobójuk. A Blazersnél Josh Hart (26 pont, 4 gólpassz, 11/13 mezőnyből) érdemel említést, de csapatként nem voltak egy súlycsoportban ellenfelükkel és tükörsima vereséget szenvedtek.

A Pacers legjobb dobói: Brissett 24/6, Anderson 18/9, Smith 17/6, Taylor 17/3
A Trail Blazers legjobb dobói: Hart 26/9, Watford 17/6, Eubanks 12

Houston Rockets–Memphis Grizzlies 98–122

Papírforma. Gyakorlatilag az történt ezen a mérkőzésen, amit várhattunk, a Ja Morant nélkül kiálló Grizzlies különösebb erőlködés nélkül fokozatosan meglépett a Houston elől és könnyedén hozta a kötelező győzelmet. A vendégek kilenc ponttal nyerték az első negyedet, tizenkettővel vezettek a nagyszünetben és bőven forgott a keret, végül csak Desmond Bane jutott 30 játékperc fölé, egyébként sok lehetőséget kapott a cseresor is. A fordulás után kicsit belassult a gárda és nem tudta dűlőre vinni a dolgot, a Rockets látótávolságon belül maradt, de aztán az utolsó tizenkét percben feljebb kapcsolt a Memphis és húsz pont fölé növelte a távolságot, egyúttal eldöntötte a győztes kilétét. Morant nélkül hat vendégjátékos is eljutott legalább 13 pontig, szépen megoszlottak a terhek, gördülékeny volt a játék és bár lezárni sokáig nem tudták a meccset, de érdemi veszély azért nem fenyegette a sikerüket. A hírek szerint egyébként Morant már egészséges, csak pihenőt akartak adni neki, mert egyébként szerdáig nem kell pályára lépniük, így kicsit felfrissülhetett az alapszakasz hajrája előtt – nagyon aggódniuk amúgy sem kellett, hiszen 14–2-re állnak nélküle az idény során. A Rockets megtette, amit lehetett, de ott is csak Kenyon Martin Jr. jutott 27 játékperc fölé, a texasiak sem állították bele magukat a földbe egy esetleges bravúr lehetőségéért – szépen őrizgetik utolsó helyüket a tabellán...

A Rockets legjobb dobói: Schröder 17/9, Martin Jr. 15/9, Porter Jr. 14/6
A Grizzlies legjobb dobói: Bane 24/9, Brooks 20/6, Melton 16/12

Atlanta Hawks–New Orleans Pelicans 112–117

Működött a magas szerkezet. Ugyan Brandon Ingram és Devonte' Graham sem lépett pályára a New Orleansnál, taktikailag mégis a vendégek akarata érvényesült, akik ezt nagyon értékes idegenbeli győzelemre tudták váltani. A taktika lényege továbbra is az extra magas szerkezet volt, hiszen ezúttal is két klasszikus magasemberrel kezdett a gárda és ennek köszönhetően uralták a lepattanózást: 54–40-re nyertek ezen a területen, 18–7-re vitték el a támadópattanózást és 62–42-re győztek a festékben. Végül Jonas Valanciunas (26 pont, 12 lepattanó, 4 gólpassz), Jaxson Hayes (12 pont, 12 lepattanó, ebből 6 támadó) és a padról besegítő Willy Hernangomez (17 pont, 10 lepattanó, ebből 7 támadó alig 15 perc alatt) is dupla-duplázott, ők megadták az alaphangot, így összesen hét bedobott triplával és az említett két periméter-játékos nélkül is kontrollálni tudták az eseményeket. A 17 ponttal nyert első negyed után azért fogyott az előny, majd a harmadik játékrészben megint rá tudtak tenni egy lapáttal és +15-tel indították az utolsó felvonást, ahol nagyot hajrázott a Hawks, de a végén még tudott válaszolni a Pels – a záró öt percben előbb három, majd egy pontra zárkózott az Atlanta, végül 108–108-nál ki is egyenlített. Az utolsó másfél percet azonban 7–2-re megnyerte a New Orleans, Valanciunas mellett Jose Alvaradónak is volt clutch kosara és 13 másodpercnél az ő két büntetőjével kerültek ismét egy labdán kívülre, amiből már nem volt visszaút. A 25 pontos, 8 gólpasszos CJ McCollumot emeljük ki, de a kiváló lepattanózás, a parádés rajt és a higgadt utolsó pár perc hozta meg a Pels fontos sikerét, így a Lakers elé kerültek a tabellán.

Gyengécske Atlanta. A nem 100 százalékos Trae Young végül ott volt a pályán, az ellenfélnél két meghatározó játékos hiányzott és amúgy is nyerni kellett volna otthon úgy, hogy a Hawks szeretne előrébb kerülni a playin-helyeken, mert továbbra is csak tizedik Keleten. Ennek ellenére az utolsó negyed felzárkózásán kívül nagyon harmatos meccset hozott a gárda, Young 5/14-et dobott mezőnyből, Huerter 0/5-tel zárt, Lou Williamsnek sem jutott nagy szerep, a dobásaikkal, tűzerejükkel abszolút nem tudták ellensúlyozni a palánk alatti hátrányukat. Nate McMillan szerint a találkozó elejét rontották el nagyon, amikor sorra adták el a labdákat és egyáltalán nem voltak fizikálisak, könnyedén megadták magukat, amit a Pels kihasznált és bár a hajrában már ők voltak jobbak, az utolsó másfél percben mégis kikaptak – engedtek két közelit, aztán egy támadópattanót is, ezek nem férhettek bele. Így ismét 50 százalék alatt áll a mérlegük és képtelenek elmozdulni a 10. helyről...

A Hawks legjobb dobói: Gallinari 27/9, Young 21/9, Bogdanovics 21/6
A Pelicans legjobb dobói: Valanciunas 26/3, McCollum 25/6, Hernangomez 17

Orlando Magic–Oklahoma City Thunder 90–85

Carter Jr. volt a mérleg nyelve. A várakozásoknak megfelelően alacsony színvonalú meccset hozott a két tankoló csapat „küzdelme”, amelyen igazából az döntött, hogy Wendell Carter Jr. kellően élvezte a játékot ahhoz, hogy sikerre vigye a hazaiakat. A magasember végül 30 pontos karriercsúcsot szórt, 12/15 dobását a gyűrűbe küldte és leszedett 16 lepattanót is, abszolút kiemelkedett a mezőnyből, ráadásul tíz egységet az utolsó negyedben tett fel a táblára. Így is szoros volt a mérkőzés egészen a hajráig, alig két és fél perccel a vége előtt vette át úgy a vezetést az Orlando, hogy azt már nem adta vissza, majd Carter Jr. kettesével sikerült meglépni annyira, hogy a Thunder csak szépíteni tudott a folytatásban. A vendégek egyébként is a liga legrosszabbul támadó csapatát alkotják, ezen pedig nem segített, hogy a három legjobb dobójuk hiányzott a meccsről (köztük Shai Gilgeous-Alexander is), így a pályára lépők közül Darius Bazley volt az egyetlen, aki szezonszinten elérte a tízpontos határt. Így nem csoda, hogy a gárda 32.6 százalékos hatékonysággal célzott mezőnyből – az azért sokat elárul, hogy ezzel együtt is partiban volt a győzelemért, de végül a 38.6 százalékkal dobó Orlando „ünnepelhetett”...

A Magic legjobb dobói: Carter Jr. 30/6, F. Wagner 11, M. Wagner 10/3
A Thunder legjobb dobói: Bazley 18/6, Mann 13/9, Waters III 12/12

Sacramento Kings–Phoenix Suns 124–127 – hosszabbítás után

Elfogyott, mégis nyert a Suns. A listavezetőnél Chris Paul, Cam Johnson és Cam Payne sem állt rendelkezésre, így irányító poszton meglehetősen tartalékosan tudott csak kiállni, majd a visszatérő Jae Crowder a harmadik negyedben megsérült és lesántikált a pályáról, a záró etapban kipontozódott Deandre Ayton, végül a hosszabbításban a helyén játszó JaVale McGee, valamint a vezér, Devin Booker is kivált a hatodik faultjával. Így meglehetősen szűk lett a rotáció a találkozó legvégére, de megoldották a feladatot: a záró etap utolsó másodperceiben még egyenlített a Kings (igaz, nem sokkal előtte fordított csak a Suns), a túlóra vége előtt harminc másodperccel viszont Landry Shamet könyörtelenül bevert egy hármast, amivel 123–121-es előnybe kerültek. Az ellentámadásnál a Kings hibázott, majd Mikal Bridges büntetőzhetett, végül Damian Jones is elrontott egy dobást a vonalról, amire Torrey Craig zsákolással válaszolt, így eldőlt a küzdelem, a teljességgel elfogyó Phoenix óriási csatában kiharcolta a győzelmet. Egyénileg Booker (31 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz), Bridges (27 pont, 9/18 mezőnyből, 50 perc) és Shamet (21 pont, 5/9 tripla) is említést érdemel, támadásban minden gondjuk ellenére most is jók voltak, 50 százalékkal dobtak és 43 százalékkal tripláztak, csak védekezésben nem votlak elég fegyelmezettek és határozottak, de most végül ez is belefért – tíz meccsük van hátra és kilenccel vezetik a mezőnyt, hamarosan kihirdethetjük, hogy megnyerték az alapszakaszt.

Sabonis megsérült. Az utolsó szalmaszálakba kapaszkodó Sacramentónak nagyon nem hiányzott egy ilyen vereség, óriásit harcolt a gárda azért, hogy bravúrt mutasson be és életben maradjon úgy, hogy De'Aaron Fox nem is tudta vállalni a játékot, de végül csak egy újabb vereséget írhattak be maguknak. Jelenleg hat meccs a hátrányuk a nyugati 10. Lakershez képest és ha a Portlandet nem is számoljuk, de még a Spurs is előttük van 2,5 meccsel, akárhogy szépítjük, ha innen minden mérkőzésüket megnyerik, még akkor is nagyon necces, hogy megmentik-e a szezonjukat. Ráadásul a gondjaikat tetézi az, hogy Domantas Sabonis komolynak tűnő térdsérülést szenvedett a negyedik negyedben: egy betörést próbált levédekezni lábon, de ütközés lett a vége, elesett és azonnal a térdéhez kapott – nem nézett ki jól az eset és nem is tért már vissza a pályára. A hírek szerint ma megy MRI-re, utána derül ki, hogy valójában mennyire súlyos a dolog.

A Kings legjobb dobói: Mitchell 28/12, Barnes 21/3, Sabonis 18/3
A Suns legjobb dobói: Booker 31/6, Bridges 27/6, Shamet 21/15

New York Knicks–Utah Jazz 93–108

Mitchell és a védekezés. Mike Conley és Bojan Bogdanovic nélkül utazott el erre a meccsre a Jazz és a vendégek nem is kezdtek jól, öt ponttal elvesztették az első negyedet és kilenc egységnyi hátrányban is voltak már. A második játékrésztől viszont „bekattant” náluk a védekezés, már azt az etapot 34–22-re nyerték és fordítottak, majd a teljes második félidőben összesen 40 pontot engedélyeztek a Knicksnek – a magasembereiket leradírozták a pályáról a Gobert, O'Neale páros (valamint a padról beszálló Whiteside) vezetésével, de a periméteren is ott voltak mindenhol, a hazaiak alig tudták megbontani őket. Közben pedig a túloldalon az egyébként New York-i születésű Donovan Mitchell villogott, aki 36 ponttal, 8 lepattanóval, 6 gólpasszal és 7/12 triplával jelentkezett, szinte egymaga intézte a támadójátékot – főleg a második félidőben, mert az elsőben Jordan Clarkson is beszórt 18 pontot, de a másodikban már csak ötöt tett ehhez hozzá. A harmadik negyed során stabilizálta és magabiztossá tette előnyét a társaság, onnantól már kézben tartotta a meccset Quin Snyder alakulata – a záró etapban aztán jött egy hullámvölgy támadásban, a Knicks 93–89-ig zárkózott vissza, de még időben reagálban Mitchellék és egy 12–0-s futással végleg eldöntötték a küzdelmet. Snyder a magasembereit dicsérte nagyon, Gobert és Whiteside összesen egy dobást vállalt az egész első félidőben, de dominálták a lepattanózást és az egész pályát uralták védekezésben, mindenhova odaértek, ketten együtt hét blokkot osztottak ki – meggyőző teljesítménnyel arattak idegenbeli győzelmet, így megerősítették negyedik helyüket Nyugaton.

Támadásban esett össze a New York. Az utóbbi meccsek jó formája után ezúttal sem játszott alárendelt szerepet a Knicks, jól kezdett, majd a végén is megnehezítette kicsit a Jazz dolgát, de összességében olyan erőtlenül támadott, hogy ezen úszott el a bravúr lehetősége. A hazaiak csak 37 százalékkal céloztak mezőnyből és különösen közelről voltak reménytelenek, ugyanis távolról 16 triplát dobtak be 40 százalékkal viszont ennél kevesebb, mindössze 15 kétpontost küldtek a gyűrűbe és azokat csak 35 százalékkal értékesítették – Gobert-ék teljességgel eltüntették őket a festékben. Ez az amúgy minőségi magasemberek számain is látszott, Mitchell Robinson négy ponttal és három lepattanóval zárta a mérkőzést, Julius Randle pedig 6/21-et erőlködött össze mezőnyből – tartásuk volt, védekezésben ők is kapartak, de ilyen támadójátékkal nem arathattak győzelmet.

A Knicks legjobb dobói: Barrett 24/12, Fournier 17/15, Quickley 16/6
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 36/21, Clarkson 23/3, O'Neale 14/12, Gobert 14

Denver Nuggets–Boston Celtics 104–124

Szenzációs Boston. Egy percig sem volt kérdés a játéknap rangadóján, a most már hónapok óta bombaformában lévő Celtics nem hagyott kétséget afelől, hogy melyik a jobb csapat: végig uralta a játékot és a második negyedtől olyan kényelmes előnyben volt, hogy a Nuggets csak a kiütés elkerüléséért küzdhetett. A vendégek már az első negyedet is megnyerték hat ponttal, de a másodikban csavartak még egyet a védekezésükön és megmozdulni sem nagyon engedték ellenfelüket – az első negyedben Nikola Jokics még azért tudott kosarakat dobni, onnantól viszont olyan fizikálisak voltak vele is, hogy még az MVP is elveszett a szorításban. Ehhez jött egy komolyabb triplaeső, sorozatban öt hármast küldtek a gyűrűbe a nagyszünet előtti percekben, így ott bőven húsz pont feletti előnyt építettek fel, 28 volt a legnagyobb különbség a javukra – onnantól kényelmesen menedzselhették ezt és élvezhették a játékot. Jayson Tatum (30 pont, 7 gólpassz, 6/10 tripla) és Jaylen Brown (30 pont, 12/19 mezőnyből) ismét hozta magát, de emeljük ki az 5/5 triplás Payton Pritchard teljesítményét vagy éppen Robert Williams III +36-os +/- mutatóját is – oktatófilmet vetítettek Denverben, utolérték a Phillyt és fél meccsre megközelítették a keleti második Milwaukee-t.

Malone felhúzta magát. A hazaiak vezetőedzője, Michael Malone „undorítónak” találta csapata játékát és annyira felment a vérnyomása a második negyed miatt, hogy a komplett kezdőt kiültette: a nagyszünet után a cseresor kezdte újra a mérkőzést, a teljes első ötös a kispadra került büntetésből. Mint mondta, akaratgyengén, botrányos hozzáállással játszottak és ezt nem hajlandó elfogadni, hozzátéve, hogy március vége felé járnak úgy, hogy fontos pozíciókért hajtanak, hiszen ezzel a vereséggel a Minnesota utol is érte őket és így már csak hetedikek Nyugaton, vagyis playin-helyen állnak. Ezúttal Jokics sem váltotta meg a világot, csak 8/23-at dobott mezőnyből 8 lepattanóval és 4 gólpasszal, vele a parketten – 21-ben voltak, ráadásul az utóbbi hat meccsükből már negyedszer kaptak ki – Malone figyelmeztette játékosait, hogy ideje lezárni ezt a hullámvölgyet, kíváncsian várjuk a folytatást.

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 23/6, Gordon 13/3, Cousins 12/3
A Celtics legjobb dobói: Tatum 30/18, Brown 30/9, Pritchard 17/15

Philadelphia 76ers–Toronto Raptors 88–93

A Raptorsé lett az egylabdás végjáték. Mindkét csapat óriásit védekezett bizonyos időszakokban, de mindkettőnél voltak hullámvölgyek, így rendkívül billegő mérkőzést láthattunk: az első negyedet 37–27-re nyerte a Sixers, aztán a másodikat 30–17-re a fordító Raptors, majd a nagyszünet után ismét a Philly játszott jobban és egy 20–12-es harmadik negyeddel visszavette a vezetést, hogy a záró etapban megint a Toronto kerüljön fölénybe. Az utolsó hat percnek 82–82-vel mentek neki a felek, de ott végül a Raptors bizonyult fizikálisabbnak: Armoni Brooks triplájával vezetést szereztek és ezt már csak egyszer, 23 másodpercre adták vissza. 86–85 után Gary Trent Jr. dobott be két büntetőt, James Harden viszont lefagyott és mindkettőt kihagyta a vonalról, a következő játékból Pascal Siakam dobott egy kettest, majd Joel Embiid és Harden is hibázott, végül fél perccel az órán Embiid elvesztette a labdát – ezt már kihasználták a kanadaiak, Precious Achiuwa büntetőjével négypontos előnybe kerültek. Itt Tyrese Maxey még zsákolt egyet, majd Scottie Barnes elkövette azt a hibát, hogy ő is kihagyott két büntetőt, így a Sixers 88–90-nél egy időkérés után még támadhatott az egyenlítésért vagy a győzelemért. Harden megkapta a labdát, elindult, betört, el is jutott a gyűrűig, de ott ütközött és nem hogy nem kapott büntetőt, hanem még rá fújtak egy támadót, sőt végül flagrant lett belőle – a labda a Raptorsé, itt a vége. A rengeteg hibát hozó végjátékot így megnyerte a Toronto, az egész meccsen szenvedő Phillynél pedig a hajrában mindkét szupersztár betlizett – Harden emellett ziccert rontott és két büntetőt is kihagyott, Embiid pedig az elrontott dobása mellett az eladott labdájával segítette győzelemhez a vendégeket.

A lepattanózás a Torontóé lett. MVP-jelölt Philly-center ide vagy oda, a Raptors dominálta a lecsorgók csatáját, ugyanis 56–40-re nyerte meg úgy, hogy 20–5 (!) volt a támadók aránya – Achiuwa, Birch és Boucher is 5-5-5 labdát szedett vissza elrontott dobás után, ezzel óriási előnyt szereztek. Ugyan mindkét csapat veszélytelen volt kintről és bőven 30 százalék alatt célzott a vonalon túlról, de mezőnyből jobban dobott a Sixers és több büntetőt is harcolt ki, ezekkel ellensúlyozta a lepattanózást, a végén azonban nem tudta megcsinálni a győztes játékokat, az utolsó három perc alatt dobott két pont nem férhetett bele. Doc Rivers annyit mondott, hogy „szétrúgták a seggünket”, Harden pedig kijelentette, hogy neki személy szerint javulnia kell, mert ez kevés – valóban nincsenek kirobbanó formában, a Boston már utol is érte őket, ráadásul most back-to-back találkoznak a keleti listavezető Miamival.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 21, Maxey 19/6, Harden 17
A Raptors legjobb dobói: Siakam 26/3, Achiuwa 21/6, Barnes 13/3

Golden State Warriors–San Antonio Spurs 108–110

Hibából győzelem. Érdekes véget ért a mérkőzés azok után, hogy a Spurs folyamatosan vezetett. A vendégek 6–0-val kezdtek, az első negyedet 14 ponttal nyerték és egészen a harmadik játékrész legvégéig ők jártak előrébb, ott tudott 84–83-ra fordítani a Warriors – így kiélezett záró etapot láttunk, bár a Spurs egyszer ott is meglógott már kilenc ponttal. A vége viszont bármerre elbillenhetett volna, Jordan Poole dobásával az utolsó percben 107–107 volt az állás, majd oda-vissza jöttek a hibák és már úgy tűnt, hogy hosszabbítás következik. Alig három másodperccel az órán aztán Andrew Wiggins büntetőzhetett, de a másodikat kihagyta, a lepattanóért zajló harcban pedig faultot fújtak Kevon Looney-ra, amit Steve Kerr finoman szólva is vitatott – 108–107, de két büntetővel jöhetett a Spurs. Jakob Pöltl állhatott a vonalra, ám ő is elrontotta a másodikat, 108–108-as egál, azonban a támadópattanót Keldon Johnson megszerezte és 0,3 másodperccel az órán visszalökte azt a gyűrűbe – 108–110, elképesztő jelenetek után a San Antonio vitte el a győzelmet.

Pedig Kerr kérését teljesítette a GSW. Steve Kerr azt mondta, hogy Steph Curry sérülése után az a kérdés, hogy az alapszakasz végéig képesek-e újra top1-2 védekezést összerakni, amit korábban megtettek már a szezon során. Ezt gyakorlatilag megtették, bőven 40 százalék alatti mezőnymutatón tartották a Spurst, kiszorították ellenfelüket a festékből (52–34-re nyertek onnan), viszont a védekezésüket felborították az eladott labdáikkal: 22 pontot kaptak ezekből, ami túl soknak bizonyult. Így hiába voltak jók félpályán és hiába nyerték meg a lepattanózást, ezek a hibák nem fértek bele, a végjátékban pedig egyszerűen nem volt szerencséjük, az utolsó másodpercek akárhogy alakulhattak volna – Kerr emiatt nem dühös, a játékvezetői ítéletek miatt viszont igen, szerinte össze-vissza fújtak a legfontosabb pillanatokban és bár egyszer ide, egyszer oda tévedtek, de ez nem hiányzott a kiélezett helyzetben.

A Warriors legjobb dobói: Poole 28/12. Thompson 24/18, Wiggins 16, Porter Jr. 16
A Spurs legjobb dobói: Richardson 25/9, Murray 19/6, Johnson 14/6