NBA: Doncic 50 pontja, Harden karriercsúcsa – szenzációs játéknap

Orlando Magic–San Antonio Spurs 133–113

Ez már papírforma. Furcsa ezt írni egy alsóházi csapatról, de jelen pillanatban egyszerűen az a papírforma, hogy a Magic húsz ponttal jobb a Spursnél, főleg úgy, hogy a vendégek back-to-back érkeztek meg erre a mérkőzésre. Az Orlando az utóbbi kilenc találkozójából nyolcadszor tudott nyerni, most is ugyanazt a hatékony, letisztult játékot játszotta, amit a elmúlt időszakban, 57,5%-kal dobott mezőnyből, 53%-kal emelt be 17 hármast, és szétosztott 30 gólpasszt, ráadásul egyénileg is szinte mindenki hozzátett valamit az aktív rotációból. Emeljük ki Cole Anthonyt, aki 23 ponttal, 10 lepattanóval, 9 gólpasszal és 4/4 triplával szállt be a kispadról, összességében öten dobtak náluk 14-23 pont között, de a viszonylag sok eladott labda és kicsit lazára vett lepattanózás miatt egészen sokáig közel tudott maradni a San Antonio. A megnyert első negyed után a másodikban elolvadt a Magic előnye és egyenlített a Spurs, majd a harmadik játékrészben ismét el tudott kicsit nyúlni a vendéglátó, de végül csak a negyedikben tette egyértelművé a sikerét – azt 39–24-re nyerte meg, és annak az elején sikerül egy 12-0-t repeszteni pillanatok alatt, ami eldöntötte a küzdelmet. A hátralévő bő kilenc percben már nem volt kérdés, így összességében érvényesítette a papírformát az Orlando, a védekezésben átjáróháznak bizonyuló, és a végére talán el is fáradó San Antonio pedig pontosan azt hozta, amit várhattunk tőle.

A Magic legjobb dobói:Anthony 23/12, F. Wagner 21/6, Banchero 18/9
A Spurs legjobb dobói: K. Johnson 17/6, Jones 16/6, Vassell 14/6

Philadelphia 76ers–Los Angeles Clippers 119–114

Embiid, Harden és a második félidő. Nagyjából így tudjuk összegezni a Sixers-győzelem okait, ugyanis a két szupersztár klasszisteljesítménye és a remekül összerakott második félidő hozta meg a sikert a hazaiaknak. Joel Embiid egészen elképesztő estét produkált és ízekre szedte Ivica Zubacékat, végül 18/30-as mezőnymutatóval 44 pontot dobott, minden büntetőjét a helyére küldte, védekezésben volt két blokkja, igazi első opcióként funkcionált - míg Harden 20 ponttal, 11 lepattanóval és karriercsúcsnak számító 21 gólpasszal tripla-duplázott, folyamatosan dobatta a társakat, megtalálta a megoldást. Mindez pedig a második félidőre formálódott eredményes gépezetté, a kezdés ugyanis nem sikerült, a Clippers kilenc ponttal elvitte az első negyedet, és már kereken húsz (!) egységgel is vezetett, a nagyszünetben 12 volt közte, innen állt fel óriási energiákat mozgósítva a Sixers. A harmadik negyedben már a hazaiak akarata érvényesült, és a játékrész végére egál lett az állás, az utolsó felvonásban pedig megmaradt a Philly lendülete: Milton hét, Niang öt pontot dobott annak elején, amivel átvették a vezetést, de erre még válaszolni tudott a Los Angeles, és 103-103-nál ismét egyenlített, sőt négy perccel a vége előtt Nic Batum triplájával még 107-108-ra vezetett is. Itt azonban megrázta magát a Sixers, Harris majd Melton is bevert egy-egy rendkívül fontos hármast, Embiid is beköszönt, Harden is bedobott két büntetőt, így 107-108-ról 117-108 lett két és fél perc alatt, a LAC sorozatban négy dobást hibázott el, míg a Philly minden labdabirtoklásából pontokat szerzett, ami eldöntötte a rangadót. A hátralévő idő már nem volt elég ahhoz, hogy visszajöjjenek a vendégek, büntetőkkel szépítettek a végeredményen, de ez a két és fél perc megpecsételte a sorsukat, így 20 pontos előnyből szenvedtek vereséget, míg a Sixers sorozatban hetedszer is nyerni tudott.

Elrontotta a Clippers. Az első félidő alapján nyernie kellett volna ezt a meccset a Los Angelesnek, de az addig remeklő Paul George például összesen öt pontot dobott a nagyszünet után, mert Melton vezetésével eltüntette őt a Philly, és nem igazán találtak megoldást (az addigi 63 pont helyett 51-et dobtak a második félidőben), miközben védekezésben eszköztelennek bizonyultak a Harden-Embiid párossal szemben, ők ketten azt csináltak, amit akartak - 51 pont után 68-at kaptak a harmadik-negyedik negyedben, nem tudták megállítani ellenfelüket. Ugyan Kawhi Leonard (28 pont, 5 gólpassz, 12/19 mezőnyből) vagy éppen Norman Powell (21 pont, 4 gólpassz 23 perc alatt) jó számokkal zárt, és csapatszinten ők is elérték az 50%-os mezőnymutatót, de a második félidő és főleg az a bizonyos két és fél perc a vesztüket okozta - bánhatják, hogy leadták a 20 pontos fórt, de ez az elvesztett rangadó jó iránymutatás lehet nekik a folytatásra, főleg mert jó ideig ők is topcsapat-szintet hoztak.

A 76ers legjobb dobói:Embiid 44/3, Harden 20/9, Harris 14/6
A Clippers legjobb dobói:Leonard 28/3, George 22/9, Powell 21/6

Atlanta Hawks–Detroit Pistons 130–105

A fordulás után a gázra lépett az Atlanta. Kötelező volt nyernie ezt a mérkőzést a Hawksnak, de az első félidő még nagyon nem így alakult, a Detroit ugyanis két ponttal nyerte az első negyedet és hárommal vezetett a nagyszünetben, főleg védekezésben volt nagyon harmatos az, amit a hazaiak előadtak. A pihenő alatt viszont felrázta csapatát Nate McMillan, mert úgy jöttek vissza a parkettre, ahogy kellett: 35-18-ra nyerték a harmadik negyedet, és összességében 70-42-re a második félidőt, ez már az a különbség volt, amit várhattunk a csapatok között. A harmadik negyedben négy perc alatt sikerült egy 17-3-as rohamot intézni, amivel átvették a vezetést, és meg is léptek, onnantól nem néztek vissza, a Pistons pedig kicsit el is engedte az ügyet, nem tudott már veszélyeztetni vagy egyáltalán elállítani a vérzést, stabilizálni a különbséget. A Hawksnál Trae Young (26 pont, 13 gólpassz) és Dejounte Murray (26 pont, 5 gólpassz, 4 labdaszerzés) is kitett magáért, ráadásul 10 ponttal, 10 lepattanóval és 2 blokkal visszatért a sérüléséből Clint Capela, így kiegészült a keret - ez a kötelező végül meglett, újra 50% felett állnak, karácsony után mennek Indianába, majd fogadják a Brooklynt és a Lakerst még idén.

A Hawks legjobb dobói:Young 26/9, Murray 26/9, Bogdanovics 19/9
A Pistons legjobb dobói:Bogdanovic 23/6, Hayes 17/3, Ivey 15/3

Boston Celtics–Minnesota Timberwolves 121–109

Brown és a negyedik negyed. Három játékrészen keresztül szoros mérkőzést láthattunk, a Minnesota hét ponttal nyerte az első felvonást, még a nagyszünetben is előrébb járt, de az utolsó etap is csak kétpontos Boston-előnyről indult, és még annak elején is volt egál az állás. Aztán jött Jaylen Brown és szállította a győzelmet a hazaiaknak: ő egymaga 23 pontot dobott a negyedik negyedben, mindjárt az elején másfél perc alatt bevert sorozatban tízet, amivel megalapozta a Celtics hét-nyolc egységnyi fórját, itt összeállt a csapatvédekezés, a hátralévő időben pedig ezt már kellően jól sikerült menedzselni. Brown megállíthatatlan volt ebbenaz időszakban, szinte minden labdabirtoklást ő oldott meg, a játékrész közepén is volt egy személyes "futása", és 111-99 után már egyértelmű volt, hogy ez a meccs a Bostoné, nem tudott veszélyeztetni a Timberwolves. Brown végül 36 pontig jutott, mellette 30 pontot, 8 lepattanót és 5 gólpasszt jegyzett Jayson Tatum, 17 ponttal és 11 lepattanóval segített Al Horford, de a 10 gólpasszos, 0 eladott labdás Marcus Smart is hozzátette a magáét - összességében most is csak 44%-kal dobtak, 30% alatt tripláztak, de 20 támadópattanót szereztek meg, 11-gyel több büntetőt harcoltak ki, és öttel kevesebb labdát adtak el, amik Brown legjobbkor érkező extrájával együtt elégnek bizonyultak a sikerhez. Márpedig ez nagyon kellett már nekik a hatból öt vereség után, és mivel a Milwaukee ismét kikapott, így visszavették az első helyet a tabellán.

Nem volt több fokozat a Wolvesban. Chris Finch, a vendégek vezetőedzője úgy fogalmazott, hogy a csapatok a negyedik negyedekben emelnek a szintjükön, ott dőlnek el a mérkőzések, ők pedig ezt egyelőre nem igazán tudják megtenni, az a feladat, hogy képesek legyenek javulni az utolsó felvonásra. Hiába volt meg minden esélyük a sikerre, apróságokból (technikaikért kapott fájó pontok, harmadik negyedet lezáró dudaszós Horford-tripla, két perc alatt eldobott 9 pontos előny a harmadik negyedben, stb.) jöttek ki nagyon rosszul, a végén pedig valóban nem ők tudtak váltani, hanem Brown, így belenéztek egy újabb bosszantó vereségbe. Anthony Edwards (30 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz, 2 blokk) és D'Angelo Russell (21 pont, 7 lepattanó, 10 gólpassz) is tette a dolgát, Rudy Gobert is leszedett 12 lepattanót, de a bostoni akarat most elsöpörte őket a végén, így három győzelem után másodszor kaptak ki, karácsony után Miamiban javíthatnak majd.

A Celtics legjobb dobói:Brown 36/9, Tatum 30/3, White 18
A Timberwolves legjobb dobói:Edwards 30/9, Russell 21/9, McDaniels 17/3

Brooklyn Nets–Milwaukee Bucks 118–100

Jobb volt a Nets. A két keleti topcsapat rangadóján végül nagyjából egyértelműek lettek az erőviszonyok, a Brooklyn ezen az estén kérdés nélkül jobb volt a Milwaukee-nál. A hazaiak nagyon szigorú védekezéssel fogadták a játéknap előtt még listavezető vendégeket, közben pedig remekül járatták a labdát, és 50%-kal dobtak mezőnyből, így az első félidőben ők kontrollálták a játékot, és 13 ponttal vezettek a nagyszünetben. A Bucks itt felszívta magát, és a fordulás után kicsit közelebb zárkózott, ami egészen a negyedik negyedig kitartott, ott tízen belül járt a társaság, de aztán begyújtotta a rakétákat az addig összesen egy kosarat jegyző Kyrie Irving: az irányító egymaga 14 pontot dobott a záró etapban, és az ő fontos dobásaival hamarosan meglett a közte húsz, eldőlt a küzdelem. Volt közte 23 is a hazaiak javára, akik végig vezetni tudtak, a szűk 50%-os mezőnymutató mellé 40% feletti triplázás és 90% feletti büntetőzés párosult, volt 30 gólpasszuk és 24 pontot dobtak leindításból, ráadásul bár ez tűnt a legnagyobb problémájuknak, a lepattanózást is kihozták egálra az ezen a téren extrára képes Bucks ellen. Egyénileg nem voltak csodáik, csak remek teljesítmények, Kevin Durant 24-5-6-tal zárt, Irving 18-9-6-ig jutott, Ben Simmons 12-11-8-at pakolt össze, Nic Claxton 9/10 jó dobással zárt és ő is kivette a részét az előkészítésből, míg Royce O'Neale 5/8 triplát ágyúzott be - mindent jól csináltak, úgyhogy összességében magabiztos, kérdés nélküli győzelmet arattak az egyik fő riválisukkal szemben, ezzel zsinórban nyolcadik sikerüket könyvelhették el.

Nem az igazi a Bucks. A Khris Middletont ezúttal is nélkülöző Milwaukee-nál a 18 eladott labda és az abból kapott 24 pont volt az egyik fő probléma, a másik az, hogy a Nets alapjátékát sem tudták levédekezni, hiába számítanak elit védőcsapatnak, a harmadik pedig az, hogy támadásban sem tudták megugrani a lécet - ez visszatérő probléma, most pedig a negyedik negyedben például dobást sem vállalt Janisz Adetokunbo, őt nagyon megfogtaa Brooklyn. A görög azért 26 ponttal, 13 lepattanóval és 7 gólpasszal nem hozott rossz számokat, de eladott 7 labdát és kicsit üresnek bizonyultak most ezek a statisztikák, ráadásul csapatként nagyon nem működtek: 25% alatt tripláztak, és több eladott labdájuk volt, mint gólpasszuk. Az újabb vereséggel elbukták az első helyüket, ráadásul Giannis kézsérülést is szenvedett közben, de a röntgen negatív lett, egyelőre nem tudják, hogy mekkora a gond - az biztos, hogy nincsenek kirobbanó formában, hétből négy vereséggel hangoltak a karácsonyi bostoni csúcsrangadóra.

A Nets legjobb dobói:Durant 24/6, Claxton 19, Irving 18/9
A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 26, Lopez 23/6, Holiday 18/6

Cleveland Cavaliers–Toronto Raptors 107–118

Ez a Raptors párharca. Ebben a szezonban már harmadszor győzte le a Clevelandet a Toronto, két hazai siker után most idegenben is nyerni tudott, ami azért különösen értékes, mert egyrészt a kanadaiak összesen ötödször győztek vendégként idén, a Cavs pedig mindössze harmadszor kapott ki otthon - ráadásul keleti csapattal szemben most először. Márpedig a Raptors szinte lesimázta az estét: remek dobóformával (szezoncsúcsot jelentő 19 tripla), óriási energiával (45-35-re nyert lepattanózás és parádés periméter-védekezés) lejátszotta a pályáról a Cavalierst az első félidőben, a nagyszünetben 69-53 állt az eredményjelzőn, de volt közte 26 is a vendégek javára, ezt a fórt tudta kényelmesen elkoptatni a végéig Nick Nurse alakulata. Egyénileg Pascal Siakam (26 pont, 7 lepattanó, 9 gólpassz), OG Anunoby (26 pont, 9 lepattanó, 6/9 tripla) és Scottie Barnes (25 pont, 10 lepattanó, 4 gólpassz) is remekelt, Fred VanVleet is hozta a szokásost, így bár összesen csak nyolc játékost forgattak, de mégis szétszedték a ligaelső clevelandi védekezést - folyamatosan le tudták bontani, elmentek a gyűrűig, jöttek a kiosztások, atletikusnak, erőszakosnak, agresszívnek tűnt a társaság. Főleg a magukhoz képest váratlan triplázás lett extra, ez és a legutóbbi New York-i győzelem pedig kicsit stabilizálta őket a korábbi letargia után –az ünnepek között a Clippers elleni hazain bizonyíthatják, hogy tényleg több van bennük.

Már az ünnepre készült a Cavs. J.B. Bickerstaff a harmadik negyed hajrájában lekapta a pályáról a kezdőötösét, majd úgy fogalmazott, hogy nem tartották be az alku rájuk eső részét - mint mondta, túl könnyelműen álltak a meccshez, a Raptors pedig jól szájon vágta őket ezért. Felmentést nem, de magyarázatot azért adott a teljesítményre, szerinte még mindig nagyon fiatalok, még mindig tanulják, hogy hogyan kell sorozatban nyerni ebben a ligában, de ez a vereség része a tanulási folyamatnak, fontos leckét kaptak most. Az eddig parádés védekezésük fellazult, támadásban pedig ötlettelennek tűntek, nem volt bennük agresszivitás, kicsit megúszósra vették a figurát, amiből végül egy váratlan és egyértelmű pofon lett. Külön is emeljük ki Donovan Mitchellt, aki a harmadik negyedben csak négy pontnál tartott, végül 12-t kapart össze pocsék teljesítménnyel, kicsit úgy tűnt, mintha ő és az egész csapat már az ünnepre készült volna és kötelező testmozgásnak fogta volna fel a mérkőzést - a Raptors ezt megbüntette, a hétfői, Nets elleni rangadón más arcukat kell mutatni.

A Cavaliers legjobb dobói:Garland 17/6, Okoro 15/6, Love 13/9, Osman 13
A Raptors legjobb dobói:Siakam 26/6, Anunoby 26/18, Barnes 25

New York Knicks–Chicago Bulls 117–118

DeRozan megbüntette a New York könnyelműségét. A Knicks volt az esélyesebb a találkozó előtt, de a Chicago végig partiban volt, egyszer sem alakult ki nyolc pontnál nagyobb különbség egyik irányba sem, folyamatosan szorosan, kiélezetten zajlott a küzdelem. A végén mégis úgy tűnt, hogy a Knicks megnyerheti a találkozót, ugyan a negyedik negyedben korábban meglévő hatpontos előnyét leadta, de Julius Randle 2+1-e miatt az utolsó percet így is 115-112-es előnyből kezdhette meg. Ott azonban Quentin Grimes kihagyott két clutch, a mérkőzés eldöntésére is alkalmas büntetőt, 17 másodpercnél engedtek egy támadópattanót, majd egy ziccert Zach LaVine-nek, végül hat másodpercnél Jalen Brunson is kihagyott két büntetőt - négy pontot hagytak az asztalon, plusz az elrontott védekezés sem segített. Így az időkérés után maradt hat másodperce a Chicagónak arra, hogy 117-116-ról megnyerje a meccset, az ilyen dobások nagymestere, DeMar DeRozan pedig megoldotta a helyzetet: egy-két leütés után emberrel az arcában, kézen át beverte a győztes középtávolit faulttal együtt, majd ugyan a büntetőt kihagyta, de már csak tizedmásodpercek voltak hátra, ez volt a meccset eldöntő dupla. A Knicks bánhatja, hogy kiengedte a kezéből a szinte már meglévő győzelmet, így bosszantó, fájdalmas hazai vereséggel mehet karácsonyozni, míg a Chicago vérrel és verejtékkel kiizmozta magának sorozatban a harmadik sikerét, méghozzá mindhármat idegenben, így a rendkívül mély gödörből már két kézzel mászik kifelé...

Barrett ihletett napját is kidobta a Knicks. Szenzációs meccset játszott RJ Barrett, akin egyáltalán nem múlt a New York sikere. szezoncsúcsot jelentő 44 pontot termelt, 14/20 mezőnykísérlete és 10/13 büntetője a gyűrűben landolt, ráadásul előbbibe 6/6 tripla is belefért - a 7 lepattanó és 4 gólpassz már csak ráadás. Mellette Julius Randle (29 pont, 12 lepattanó, 2 blokk, 5/10 tripla) is kitett magáért, de a Bullsnál Zach LaVine (33 pont, 4/9 hármas), DeMar DeRozan (25 pont, 7 lepattanó, 10 gólpassz) és Nik Vucevic (21 pont, 12 lepattanó) is jól mozgott, ráadásul a vendégek csapatszinten összesen négy labdát adtak el, ami óriási fegyverténynek bizonyult. A végén persze mindez nem számított, csak a négy kihagyott New York-i büntető és DeRozan meccsnyerő tempója, de tény, hogy a Knicksnél is minden adott volt a sikerhez, csak nem sikerült feltenni a pontot az i-re - a korábbi nagy sikerszéria után két hasonló hazai vereséget szenvedett el a gárda, és a Sixers elleni karácsonyi derbi sem lesz könnyű.

A Knicks legjobb dobói:Barrett 44/18, Randle 29/15, Quickley 15/3
A Bulls legjobb dobói:LaVine 33/12, DeRozan 25/3, Vucevic 21/9

Miami Heat–Indiana Pacers 108–111

Haliburton varázsolt. Tyrese Haliburton parádéjáról szólt ez a mérkőzés, hiszen az Indiana irányítója egészen elképesztő estét produkált: 43 ponttal karriercsúcsot dobott, és franchise-rekordot jelentő 10 triplát bombázott a gyűrűbe. Az első öt mezőnykosara mind a triplavonalon túlról érkezett, és végig megállíthatatlannak bizonyult, majd a hajrában stílusosan az ő távolija jelentette a győzelmet: ugyan a Heat visszajött a 12 pontos lemaradásából és tíz másodpercnél egyenlített, de az oldalbedobás után Haliburton megkapta a labdát, lerázta magáról Tyler Herrót és két másodpercnél könyörtelenül bevágta a meccsnyerő dobást. A Heatnek már csak egy félpályás Herro-dobásra futotta, ami nem ért célt, így az Indiana a bostoni sikere után Miamiban is nyert, ezzel újra 50% fölé javult, Haliburton pedig karrierje eddigi legjobbjával kápráztatta el a szurkolókat - mellette a 7/11 triplás Buddy Hield, illetve a 14 pontos, 11 lepattanós, 3 blokkos Jalen Smith teljesítményét is érdemes kiemelni, de ez a találkozó az elejétől a végéig Haliburtonről szólt, ő hozta a győzelmet a Pacersnek.

Nincs változás. Most éppen a hiányzókra sem foghatja az újabb vereséget a Miami, hiszen szinte mindenki visszatért, teljes volt a kezdő, a padon ott volt Strus és Oladipo is, elvileg Robinson és Vincent is bevethető állapotba került, mégsem tudtak nyerni. Támadásban megint kicsit esetlennek tűnt a társaság, a 43%-os mezőnymutató is jelzi, hogy sem a kiválasztás, sem az értékesítés nem igazán ment, védekezésben pedig ugyan nem voltak rosszak, csak éppen jött egy olyan meccs az ellenfél sztárjától, amivel nem nagyon lehetett mit tenni. Így is küzdöttek-hajtottak, voltak pillanatok, amikor vezettek, a végén visszajöttek mínusz tizenkettőről, de megint nem tudták lezárni a találkozót, és ebben benne volt az is, hogy Jimmy Butler ismét megsérült: még az első negyedben fordult alá a bokája, ami rosszabbodott az este folyamán, és a negyedik negyedet már kiülte, nem számíthattak rá. Ezen talán már meg sem lepődnek Floridában, Butler is csak annyit mondott, hogy a szerencse volt már kedvezőbb is, de ez is része a játéknak, együtt kell vele élni...

A Heat legjobb dobói:Hero 28/15, Lowry 21/12, Butler 20/3
A Pacers legjobb dobói:Haliburtom 43/30, Hield 21/21, Smith 14/3

Houston Rockets–Dallas Mavericks 106–112

A Luka-show elintézte. Tim Hardaway Jr. 0/7 triplával, Christian Wood 2/6-os mezőnymutatóval végzett, Spencer Dinwiddie is megállt 11 egységnél, így aztán a Dallasnak nem volt más megoldása, mint bízni Luka Doncic-ban. A szlovén klasszis nem is okozott csalódást, karrierje során másodszor érte el az 50 pontot, ráadásul 50% felett célzott, bevert hat hármast, sőt 10 gólpasszt, 8 lepattanót és 3 szerzett labdát is jegyzett. Az már csak hab a tortán, hogy a negyedik negyedben 17 pontot termelt, erre pedig nem érkezett válasz houstoni oldalról. A csapat többi része 10/32 triplát szenvedett össze, nagyon nem ment a dobás, de például Wood 4 blokkot jegyzett, a padról pedig Bertans és Pinson segített - a sikerrel 50 százalék fölé került a Mavs mérlege, most pedig három hazai meccsük következik, elsőként a Lakers ellen karácsonykor.

Doncic védésén kívül mindent jól csinált a Rockets. A liga utolsó helyéért “küzdő” vendégeknél a támadásért felelős trió remekelt: Jabari Smith Jr. 24 pontot és 10 lepattanót, Jalen Green 23 pontot és 8 pattanót, Alperen Sengün pedig 19 pontot, 8 lepattanót és 7 gólpasszt jegyzett, sőt a kezdőötösben Kevin Porter Jr. és Kenyon Martin Jr. is elérte a 10 pontot. A kispad viszont borzalmasan játszott, ennek köszönhetően a Rockets szenvedett az első félidőben, és bár a harmadik negyedben fordítani tudtak, a végjátékban Doncic-csal nem tudtak mit kezdeni. Talán majd legközelebb: december 30-án Dallasban vághatnak vissza.

A Rockets legjobb dobói: Smith 24/9, Green 23, Sengün 19.
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 50/18, Dinwiddie 11/9, Bertans 11/6.

Oklahoma City Thunder–New Orleans Pelicans 125–128

Egyik esélyt sem tudta kihasználni az OKC. A Thunderben Shai Gilgeous-Alexander karriercsúcsot jelentő 44 pontot szórt, Josh Giddey 20 -ig jutott, a két vezér 10-10 pattanóval és 6-6 gólpasszal végzett, Pokusevski 17 pontja mellett 4 labdát csent el, azonban a trió mellett a többiek nem villogtak. Jalen Williams és Lu Dort is borzasztóan dobott, a kispadról érkezők vagy támadásban, vagy védekezésben gyengélkedtek, az első félidőben 18 pontos mínuszban álltak. Fordulás után úgy tűnt, hogy megtalálta játékát az OKC, hamar egál közelébe jöttek fel, a negyedik negyed elején meglógtak és a 45. percben még 110-102-re vezettek. Innen jött vissza egálra a Pelicans, a végén pedig hiába volt 24 másodpercük, Tre Mann hibázott. A ráadásban benyeltek két gyors hármast, de a hosszabbítás végén két duplát hagytak ki, majd amikor Jaxson Hayes a végén rontott egy büntetőt, még maradt egy lövésük az egyenlítésért - SGA bődületes távolságól eleresztett dobása viszont kipattant a gyűrűből...

A New Orleans kitartott, és ennyi elég is volt. Zion Williamson koronavírus miatt hiányzott, Brandon Ingram még nem térhetett vissza, így új vezérekre volt szüksége a Pelicansnek, akiket meg is találtak. Jaxson Hayes 8/9-es mezőnymutatóval szórt 21 pontot a padról, Trey Murphy III 5/8 triplával jutott el 23 egységig, mellettük pedig CJ McCollum 17 pontos, 11 gólpasszos dupla-duplával jelentkezett. A padról Jose Alvarado is sokat tett hozzá, ugyanakkor Jonas Valanciunas eléggé elveszett, a kezdőben Naji Marshall és Herb Jones sem villogott, így a második félidőben csúnya összeomlást produkált a vendéggárda. A rendes játékidő végén viszont Hayes mellé felnőtt Jones, ez a duó pedig kiharcolta a ráadást, ahol aztán a komplett csapat előlépett támadásban - bár hozzá kell tenni, hogy 42 másodperccel a vége előtt még 120-127 állt az eredményjelzőn, rezgett a léc. A Pels végül behúzta a győzelmet és a nyugati 3. helyen várja az ünnepeket.

A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 44/9, Giddey 20/6, Pokusevski 17/9.
A Pelicans legjobb dobói: Murphy III 23/15, Hayes 21, McCollum 17/9, Marshall 17/3.

Denver Nuggets–Portland Trail Blazers 120–107

Egy brutális negyed elég volt. Michael Porter Jr. 13 meccs után tért vissza, Jamal Murray egy meccs kihagyás után jelentkezett a játékra, mindketten jól is teljesítettek: Murray majdnem tripla-duplázott (25 pont, 8 lepattanó, 12 gólpassz), Porter pedig 18 pontot és 5 lepattanót jegyzett, Malone vezetőedző dicsérte a védekezését is. Nikola Jokics hozta a szokásost (29 pont, 8 lepattanó, 11 gólpassz), Aaron Gordon és Caldwell-Pope is jól mozgott a kezdőötösben, viszont a cseresortól most nem jött megőrülés, amit ki is használt a Portland és a második negyedben 37 pontot szórt, kis előnnyel mehetett szünetre. Az öltözőből viszont csak egy csapat tért vissza, a a harmadik negyedet 35-16-ra dominálta a Nuggets, onnantól kezdve pedig rutinosan le is menedzselte a végjátékot. A Grizzlies-zel holtversenyben vezetik is Nyugatot, és lassan újra teljes csapattal küzdhetnek, ami sok jót nem jelent a ligának...

A Blazers elfáradt a túra végére. Az első félidőben még benne volt egy nagy roham a Damian Lillard (34 pont, 7 lepattanó, 8 gólpassz) vezette Portlandben, akik hatmeccses túrájuk utolsó állomásán küzdöttek, azonban a sztár mellé csak Jerami Grant és Josh Hart tudott felnőni. Anfernee Simonstól az 1/10 tripla ma nagyon nem fért bele, Nurkic megállt 11 pontnál és 21 perc alatt kipontozódott Jokicson, ezt pedig tetézte a kispad terített betlije. 2-4-gyel végeztek a kiránduláson, Lillard a meccs után nem is volt elégedett - következő hat meccsükből négyszer megint idegenben játszanak majd, és már nagyon várják, hogy a védőklasszis Gary Payton II végre felépüljön, vele elmozdulhatnak az 50% környékéről.

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 29, Murray 25/9, Porter Jr. 18/6.
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 34/12, Grant 20/9, Simons 14/3, Hart 14.

Phoenix Suns–Memphis Grizzlies 100–125

Rangadónak indult, nem lett az. Devin Booker zsinórban harmadik meccsét hagyta ki ágyékhúzódás miatt, a Suns pedig az előző két meccshez hasonlóan csak szenvedett. A meccs gyakorlatilag az első negyedben eldőlt, itt 19 pontos hátrányt szedtek össze a hazaiak, és bár a két középső negyedben Ayton, Paul és Shamet vezetésével igyekeztek meccsben maradni, a negyedik negyedre már közel 30 volt közte, nem is erőltette tovább a kezdőket Monty Williams. A túloldalon Desmond Bane 17 ponttal és jó játékkal tért vissza, idén talán először játszhatott a Grizzlies teljes fegyverzetben, ami impresszívre sikeredett: Jaren Jackson Jr. a pontok mellett hátul is kiválóan dolgozott, Dillon Brooks 7/9-es mezőnnyel szórt 16 pontot, Brandon Clarke a padról sziporkázott (24 pont, 10 lepattanó), de Santi Aldama is jól szállt be. A gárda azt is elbírta, hogy Ja Moranttól semmi extra nem kellett (11 gólpassz, 12 pont 4/14-es mezőnnyel) - a Grizzlies így is vezeti Nyugatot, kéz a kézben a Denverrel.

A Suns legjobb dobói: Ayton 18, Shamet 15/9, Washington 14/6.
A Grizzlies legjobb dobói: Jackson Jr. 24/3, Clarke 24, Bane 17/6.

Sacramento Kings–Washington Wizards 111–125

A Wizardsban most volt akarat. A fővárosiak utóbbi 11 meccsükből 10-et buktak el (egyedül a Booker nélküli Sunst verték), hatmeccses túrájukat viszont győzelemmel akarták zárni. Wes Unseld Jr. vezetőedző szerint végre jól védekeztek, ez volt a kulcs - ezt Kristaps Porzingis magára is veheti, a lett magasember borzasztóan dobott, viszont 13 pattanót és 2 blokkot jegyzett, nagy szerepe volt Domantas Sabonis limitálásában. Persze elöl is kaparniuk kellett, mert az idei Kings ellen csak a jó védekezés kevés, szerencséjükre támadásban Kyle Kuzma 32 pontot szórt 5 gólpassz mellett, Bradley Beal 10/16-os mezőnymutatóval jelentkezett, Rui Hachimura pedig a padról szállított 21 pontot, sőt még Monte Morris is eljutott 16 egységig. A második negyedben sikerült bevinniük egy 40-23-as ütést, ezzel alapozták meg a sikerüket, de még így is 12. helyen állnak Keleten...

Kicsit beárazták a Kingst. Eddig fix playoff-helyen áll a rájátszást 2006 óta nem látott Sacramento, ódákat zengenek a Sabonis-Fox duóról, de időről időre azért érkezik egy kijózanító pofon. A mai egy ilyen volt, Sabonis hiába tripla-duplázott (20 pont, 15 lepattanó, 10 gólpassz), a dobásait megnehezítették Porzingisék és védekezésben sem volt az igazi, De'Aaron Fox pedig hiába ment előre (26 pont, 9/16 mezőnyből, 13 kiharcolt fault), a gólpasszait elvette a Wizards, innentől kezdve pedig akadozott a gépezet. A padról Lyles és Monk 30 pontot tett hozzá, de ez is csak arra volt elég, hogy látótávolságban maradjanak - és például Monk vastagon benne volt a második negyedes leolvadásban. Így is hatodik helyen állnak Nyugaton, de az ilyen győzelmek kellenének, hiszen most jön az emelkedő: a következő négy meccsükön kétszer játszanak a Denverrel és egyszer a Memphis-szel...

A Kings legjobb dobói: Fox 26, Sabonis 20, Monk 16/6.
A Wizards legjobb dobói: Kuzma 32/6, Beal 24/6, Hachimura 21/9.

Los Angeles Lakers–Charlotte Hornets 130–134

Ezt csúnyán elrontotta a Lakers. Anthony Davis helyén szokás szerint Thomas Bryant kezdett, aki 13 lepattanót szedett, bedobott 2 triplát, LeBron James 34 pontot, közte 4/8 hármast jegyzett 8 gólpasszal, mellettük pedig háromhátvédes rendszerben próbálták meg felvenni a versenyt LaMelo Ballékkal. Az első félidőben nem is volt gond, sokpontos meccsen egál körül álltak a felek, a harmadik negyedben viszont szétesett a Lakers játéka, pillanatok alatt 16 pontos gödörbe kerültek - a Russell Westbrook (17 pont, 6/12 mezőnyből, 7 gólpassz), Austin Reaves (20 pont, 3/6 tripla) és Wenyen Gabriel (13 pont, 7 lepattanó) vezette kispadnak kellett megállítania a zuhanást és közelebb hozni a Los Angelest. A negyedik negyedben végig ott loholltak a Hornets nyakán, azt is kibírták, hogy Bryant vállsérüléssel kiszállt és a végjátékra utol is érték ellenfelüket - ahol aztán kezdetét vette a bakiparádé. 130-130-nál támadott a Hornets, de a hazaiak labdát szereztek, a lerohanás végén viszont Reaves dobás helyett passzolni akart; a Hornets következő támadásából kosár született, miután James megütötte a palánkot, majd 6 másodperccel a vége előtt James csúszott el a labdával - ebből a helyzetből is tökéletes passzt adott a sarokban álló Schrödernek, aki viszont kihagyta az ajtó-ablak győztes hármast... Jamesék karácsonykor Doncic-ékhoz mennek, az ilyen hibákat Luka is büntetni fogja.

A Charlotte köszönte a karácsonyi ajándékot. A Hornets ezzel a győzelemmel mozdult el a liga holtversenyes utolsó helyéről, LaMelo Ball (23 pont, 8 lepattanó, 8 gólpassz, 3 szerzett labda) vezetésével talán most kezdik el bizonyítani, hogy ennél sokkal jobb csapat. Ball mellett minden dicséretet megérdemel PJ Washington és Terry Rozier, akik elöl-hátul óriásit melóztak, ugyanazt kisebb volumenben megtette Gordon Hayward is, míg a padról Kelly Oubre Jr. csekkolt be 19 egységgel. A védekezésük viszont továbbra sem az igazi, egyedül a harmadik negyed egyes szakaszaiban tudták ráerőltetni akaratukat az ellenfélre, a végén pedig sorra hibáztak, nem igazán rajtuk múlt, hogy megnyerték a meccset. Most még mennek Portlandbe és San Franciscóba, majd egy egészen brutális január vár rájuk, remélhetőleg ezt a sikerélményt elraktározzák a nehéz napokra.

A Lakers legjobb dobói: James 34/12, Reaves 20/9, Westbrook 17/6.
A Hornets legjobb dobói: Washington 24/9, Rozier 23/15, Ball 23/12.