Kebelbarátok, de egymással nem beszélnek – Michael Jordan és Charles Barkley 60 éves

Pénteken, február 17-én volt 60 éves Michael Jordan, s ma, 20-án lett hatvan Charles Barkley. Az biztos, hogy az észak-amerikai kosárlabdaliga történetének legjobb ötven játékosa közé 1997-ben beválasztott két ikon évtizedeken át kebelbarát volt, egymást azonban – jó eséllyel – most nem köszöntik fel. Ugyanis egy évtizede nincsenek beszélő viszonyban. Kapcsolatuk azt követően romlott meg, hogy 2012-ben a Turner Network Television (TNT) sportcsatorna elemzőjeként dolgozó Barkley azt találta mondani: cimborája nem végzett jó munkát a Charlotte Bobcats (azóta már Hornets) élén. Jordan 2010-ben lett a klub tulajdonosa, előtte négy éven át kisebbségi befektetőként vett részt a franchise életében. Barkley bírálata nem volt alaptalan: a 2011–2012-es idényt 7/59-es győzelem/vereség mutatóval zárta a Charlotte (s azóta is csak háromszor jutott be a rájátszásba, de rendre az első körben kizuhant).

A szókimondó Barkley szakkommentátorként nem feledkezik meg egy másik NBA-legenda, Julius Erving jó tanácsáról, miszerint a mikrofonnál legyen őszinte, sohase kérje a mondanivalójához mások jóváhagyását. Jordan robbant a bírálat hallatán, idézhetetlen telefonbeszélgetésben kérte számon barátját. Azóta is kiengesztelhetetlen. Barkley már békült volna, de a másik oldalon nincs fogadókészség, s mindketten makacsok ahhoz, hogy olajágat lengessenek.  „Michaelt úgy szeretem, mintha testvérem lenne. Mondanám neki, lépjünk túl ezen a marhaságon, menjünk újra golfozni, szórakozni. Hiányzik, de neki is meg kell értenie, hogy a munkámat végeztem. Bármennyire szeretem, nem mondhattam, hogy jól dolgozott  – magyarázta Barkley, aki szerint Jordan rossz súgókra hallgat. – Amikor a magángépeddel repteted a holdudvarodat, te veszed az italokat és fizeted a vacsorákat, kevés ember őszinte veled.”

AZ EGYIKNEK SIKERÜLT, A MÁSIKNAK NEM

Michael Jeffrey Jordan New York Brooklyn negyedében született. A család két év elteltével visszatért Észak-Karolinába, Mike ott nőtt fel. Charles Wade Barkley az alabamai Birmingham Leeds nevű külső kerületének szülötte. A Jordan család rendezettnek mondható viszonyok között élt, Michaelt az apja tanítgatta baseballozni. Sorsa akkor dőlt el, amikor James Raymond Jordan kosárpalánkot szerelt fel az udvarra. A kis Michael tévén nézte az 1972-es müncheni olimpia döntőjét, amelyet az Egyesült Államok elvesztett a szovjetek ellen. Az amerikaiak csalást emlegettek, nem is vették át az ezüstérmeket. A csalódott Jordan azt mondta anyjának, Deloris asszonynak:  „Egy nap ott leszek az olimpián, és gondoskodom róla, hogy az amerikai csapat nyerjen.”

Barkley első afroamerikai babaként látta meg a napvilágot a leedsi kórház addig a fehéreknek elkülönített szülészetén. Csecsemő volt, amikor apja, Frank lelépett. Magára maradó édesanyja vécét pucolt a városrész gazdag, fehérek lakta részén, hogy megéljenek. Charcey asszony később újra férjhez ment, ám Charles 11 évesen a mostohaapját is elvesztette: Clee Glenn autóbalesetben halt meg.

Míg Jordannek viszonylag egyenes volt az útja a North Carolina Egyetemre, Barkley megküzdött azért, hogy bejusson az Auburnre. Elsőéves gimnazistaként a 178 centijéhez már 100 kiló társult; a testsúlya miatt egész pályafutása alatt a kritikák kereszttüzében állt. Az egyetemi meccseken az ellenfelek szurkolói azt üvöltötték neki: „Hé, kövér, a Burger Kingben dolgozol?”  Charles csókokat dobált a lelátó felé; élvezte a gazfickó szerepét. Később nem mindig intézte el ilyen békésen a vitákat...

Jordan és Barkley az 1984-es Los Angeles-i olimpia előtt barátkozott össze. Mindketten behívót kaptak a válogatott edzőtáborába. Bobby Knight feladata volt, hogy a bloomingtoni Indiana Egyetemen berendezett edzőtáborban összeállítsa a kizárólag egyetemistákból álló csapatot. A zsarnok tréner az elején leszögezte: „Ennek a seregnek egy főnöke van, s az én vagyok!” Jordannel sem kivételezett, a 78–67-re megnyert olimpiai negyeddöntőt követően az öltözőben lehordta, a játékos pedig könnyes szemmel volt kénytelen bocsánatot kérni a többiektől. „Ha tudom, milyen ember Knight, talán nem töltöm a nyarat azzal, hogy a szitkozódását hallgatom” – mondta utóbb Jordan. De ő legalább ott lehetett a játékokon, s aranyérmet vehetett át, Barkley-t viszont, noha a bő keret második legjobb kosarasa volt, kirostálta. Elvben a gyenge védekezése miatt, de az üvöltözésig fajuló vitáik előrevetítették, hogy Charlesnak nem lesz maradása. Igaz, repült a későbbi NBA-sztárok közül John Stockton, Karl Malone és Terry Porter is... Barkley az edzőtáborból hazatérve azt mondta az Auburn edzőjének, Sonny Smithnek: „Az az átkozott fickó Észak-Karolinából a legjobb kosaras, akit valaha láttam...”

CIPŐSZERZŐDÉS ÉS ZABÁLÓKÚRA

Jordan az augusztus 10-i, a spanyolok ellen 96–65-re megnyert olimpiai döntő után úgy állhatott fel a győzelmi dobogóra, hogy tudta: Chicagóban kezdődik el profi pályafutása. Szíve szerint a Los Angeles Lakershez ment volna, ám az eszével tudta, ott túl sok a jó játékos. A Bullstól 7 évre 6 millió dolláros szerződést kapott, ám sokkal jobban járt azzal, hogy a remek szimatú Nike – az eredeti marketingtervet újragondolva – a sportcipőszerződésekre szánt teljes két és fél millió dollárját egy személyben neki adta. Merész húzás volt, hiszen Michael még egy percet sem játszott az NBA-ben, s a cégek akkoriban nem láttak reklámpotenciált az afroamerikai sportolókban. Kareem Abdul-Jabbar 100 ezer dolláros kontraktusa példátlanul nagy összegű megállapodásnak számított. Az üzlet azonban beütött: a Jordan-brand manapság évi 3 milliárd dollár bevételt termel a Nike-nak.

Michael Jordan nemcsak anyagi sikereket könyvelhetett el, a Chicagóval dinasztiát épített: 1991 és 1993 között sorozatban háromszor lett bajnok. Harmadjára a Phoenix Sunst győzte le a Bulls, amely már soraiban tudta a Philadelphiától megszerzett Barkleyt is. Charles mindent megtett, hogy ne kelljen a 76ers csapatánál kezdenie NBA-karrierjét. Noha az akkori klubtulajdonos, Harold Katz kérte, fogyjon le, az 1984-es draft előtt kétnapos zabálókúrát tartott. Reggelire szalonnát evett és hat palacsintát, amit vaníliás turmixszal öblített le. Ebédre a Kentucky Fried Chickenben csirkét, krumplit és káposztasalátát falt, este steakkel és három desszerttel zárt. Két nap alatt 10 kiló pluszt felszedve 136 kilósra hízott. Hiába: a Philadelphia választása így is rá esett. Olyan veteránok alkották a társulatot, mint a két évvel korábban bajnoki gyűrűt nyerő Julius Erving, Maurice Cheeks és Moses Malone. Utóbbi a szárnyai alá vette az újoncot, s amikor az 1986–1987-es idény kezdete előtt a Philly elcserélte Malone-t a Washington Bulletsszel, Barkley vette át a vezér szerepét. Csakhogy rosszkor volt rossz helyen: hiába jutott be a 76ers hatszor a rájátszásba, sohasem sikerült a döntőig menetelnie.

Miközben Barkley a pályán brillírozott, zabolátlan viselkedésével és nyers megjegyzéseivel sokakat magára haragított. 1991 márciusában New Jersey-ben le akarta köpni az őt becsmérlő drukkert, ám a „küldeménye” egy 8 éves kislány arcán landolt. A szülők megijedtek, hogy a gyerek esetleg elkaphatja a HIV-vírust – akkoriban a fertőzés terjedését illetően sok volt a bizonytalanság. Barkley-ból közellenség lett, az 1992-es olimpiára az amerikai csapatot összeállító bizottságban is vita bontakozott ki arról, számítsanak-e rá. Ez lehetett a ritka alkalmak egyike, amikor Charles megrettent, mert nagyon szeretett volna bekerülni a Dream Teambe. Végül teljesült az óhaja, s természetesen ott volt a keretben Jordan is. A San Diegó-i edzőtábor után az „álomcsapat” végigsöpört az olimpiai selejtezőtornán, majd a játékok előtt Monacóban folytatta az előkészületeket. Két óra kosárlabdázás mellett a nap többi részét golfpályákon, kaszinókban és kártyázással töltötték. Jordan és Barkley golfmániájához egy adalék: Charles houstoni időszakában, a Rockets egyik playoffkudarca után Michael hajnali három körül felhívta. Felajánlotta lelombozott cimborájának, elugrik érte a magángépével, menjenek együtt búfelejtő golfozásra. Általában lyukanként néhány száz dolláros alapon ütögettek – Jordan már-már betegesen imád fogadni –, de előfordult, hogy 300 ezer dollárig srófolták a tétet. Barkley szerényebb golftudásának is szerepe lehet abban, hogy az évek során 30 millió dollár körül bukott a különféle fogadásokon.

A barcelonai nyári játékok alatt az ETA baszk terrorszervezet támadásaitól rettegő biztonságiak hermetikusan elzárták a külvilágtól az olimpiai falu helyett a vadonatúj Ambassador Hotelbe beköltöztetett Dream Teamet. Barkley azonban az „aranykalitkából” egy hátsó bejáraton át meglógva rendszeresen csatangolt a Las Ramblason. A szuperalakulat történelmet írva lett aranyérmes, az egyetlen hibapontot Barkley ámokfutása jelentette: az angolaiak ellen háromszor könyökölte le Herlander Coimbrát. Az Amerikai Olimpiai Bizottság a renitens hazazavarását fontolgatta. Végül persze maradhatott: egyszerre volt Amerika rajongott olimpiai nagykövete és potenciális rémálma.

Az olimpiai arany után a Phoenixhez igazoló Barkley azt remélte, az oly áhított NBA-bajnoki címet is megszerezheti. Ehhez az 1992–1993-as bajnokság döntőjében Michael Jordan triplázásra készülő Chicagóját kellett volna megállítania a Sunsnak. Barkley pazar formát futott, ő lett az alapszakasz MVP-je. A finálé első két hazai meccsének elvesztésével azonban elérhetetlen távolságba került a Larry O'Brien-kupa; a párharcot a Bulls nyerte meg 4–2-re.

A MESSI-MEZEK ELADÁSA IS HASZNOT HOZ

Az első mesterhármast követően Jordan – ideiglenesen – visszavonult, hogy aztán 1996 és 1998 között újabb triplázással koronázza meg karrierjét. Levezetésképpen megfordult a Washington Wizardsnál is, majd 2003-ban végképp felhagyott a játékkal. A sportágtól nem szakadt el, jelenleg 97 százalékban tulajdonolja a Charlotte Hornetset, s többségi tulajdonosa a NASCAR-kupa autós sorozatban versenyző 23XI Racing istállónak. Üzleti partnere a Gatorade, a Hanes és a Nike is. Lionel Messi PSG-hez igazolásával ő is jól járt; részesül tudniillik a mezeladások hasznából, mivel a párizsiak Nike-dresszén ott virít az Air Jordan logó is... Kétszer nősült, első feleségétől, Juanita Vanoytól három gyereke született. 2007-es válását követően – ami házassági szerződés híján 168 millió dollárjába került – 2013-ban vette feleségül a kubai modell Yvette Prietót; 2014-ben születtek ikerlányaik, Ysabel és Victoria.

Barkley a négy phoenixi idény után további négy évadot húzott le a Houston Rocketsnél. Noha háromszor bekerültek a rájátszásba, a döntőig egyszer sem jutottak el. Pedig „Sir” Charles a pénze egy részéről is lemondott, hogy Dream Team-beli csapattársát, a chicagói Scottie Pippent megszerezhesse a Houston, de a Barkley, Pippen, Hakeem Olajuwon, Clyde Drexler kvartettben nem működött a kémia. Barkley Pippen motiválatlanságára, Pippen Barkley sajnálatosan nagy fenekére panaszkodott...

Charles 16 idényre nyúló karrierjét egy 1999 decemberében elszenvedett súlyos térdsérülés zárta le. Ezzel csatlakozott az NBA azon legendáihoz – például Karl Malone-hoz, Patrick Ewinghoz és Elgin Baylorhoz –, akik bajnoki gyűrű nélkül maradtak. Visszavonulása után a jövőjét firtató kérdésre azt felelte: „Éppen az leszek, amire ennek az országnak szüksége van: egy újabb munkanélküli fekete férfi.”  Valójában már 2000-ben csatlakozott a TNT-hez, s noha korábban azt nyilatkozta, ha betölti a hatvanat, nyugdíjba megy, tavaly 30 millió dollárért további három évre elkötelezte magát a Warner Bros. Discovery tulajdonában lévő csatornához. Ha nincs úton, az arizonai Scottsdale-ben felépített, négymillió dollárt érő rezidencián él három évvel idősebb feleségével. A korábbi modell Maureen Blumhardttal 1989-ben keltek egybe, s még abban az évben megszületett a lányuk, Christina. Az afroamerikai férfi és a fehér nő házasságára sokan tündérmeseként tekintenek, hiszen a pár megküzdött a faji előítéletekkel is, hogy együtt élhessen.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. február 18-i lapszámában jelent meg.)