78-at szórt Harden és Westbrook; kikapott a Clippers

Philadelphia 76ers–Los Angeles Clippers 110–103

Változtatott Brett Brown. Átvariálta a rotációt a Philly trénere, Al Horford a kispadra került (2007 óta először) és helyette Furkan Korkmaz lett a kezdő a két 30+ pontos meccse után - viszont ez a változtatás nem érte el a kívánt hatást, Korkmaz ezúttal pont nélkül (!) zárt, Horford pedig elöl-hátul hasznosan szállt be, úgyhogy végül többet is játszott, mint a teljesen besülő dobógép. A hullámzó első félidő után aztán a másodikra talált "kapaszkodót" a Sixers, a Simmons-Embiid-Robinson (utóbbi vette át Korkmaz helyét) trió vezérletével rögtön egy 16-5-tel kezdték a játékrészt és innentől már végig vezettek, igaz, ennek megőrzéséhez szükségük volt még egy extrára: Josh Richardson 21 pontjából 17 a negyedik negyedben érkezett, ott átvette a labdás ember szerepét Simmonstól, lejátszotta a pick-and-rollokat, betört és a tripláit is bedobálta, ő jelentette az X-faktort. Mellette azért a labda nélkül is jól dolgozó Simmons (26 pont, 12 lepattanó, 10 gólpassz), illetve Joel Embiid (26 pont, 9 lepattanó, 28 perc) is dicsérhető és a Philly a 30% alatti triplázás ellenére jó védekezéssel és jó második félidővel fontos rangadót tudott nyerni - bizonyította, hogy képes ilyen győzelmekre, úgyhogy otthon továbbra is ligaelső a 25-2-es mérlegével.

Nem működött jól a Clippers. Patrick Beverley nélkül a Williams-George-Leonard-Morris-Zubac ötössel kezdett Doc Rivers, Landry Shamet csak a kispadról érkezett, de nem igazán működött ez az elképzelés, sem George (11 pont, 3/15 mezőnyből, 12 lepattanó, 5 gólpassz), sem Williams (13 pont, 5/15 mezőnyből) nem találta a játékát és ezzel a rotációval Montrezl Harrell sem volt különösebben veszélyes. Leonardre nem lehetett panasz (30 pont, 12/23 mezőnyből, 9 gólpassz), Shamet is beszórt 5/9 triplát, de Rivers végül azt mondta, hogy a vereségük oka a támadójátékuk esetlegessége volt, egyetlen olyan fegyverük, játékuk sem akadt, amihez stabilan nyúlhattak volna - ugyan 45%-kal tripláztak, de elvesztették a lepattanózást, csak 13 büntetőt harcoltak ki és húsz ponttal kaptak ki a festékben, a benti területet Embiidék uralták. Ez a meccs most nem nézett ki jól számukra, vereség is lett a vége, úgyhogy meccshátrányuk van a Denverhez képest, az All-Star előtt pedig vár rájuk még egy nehéz feladat, ugyanis Bostonba utaznak a túra lezárásaként.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 26/6, Simmons 26, Richardson 21/9
A Clippers legjobb dobói: Leonard 30/9, Shamet 19/15, Williams 13/6, Morris 13/9

Washington Wizards–Chicago Bulls 126–114

LaVine egyedül kevés volt. A sok sérülés miatt ezúttal is foghíjas kerettel állt fel a Chicago, így nem sok fegyver maradt a csapatban, de Zach LaVine azért megpróbálta egyedül megnyerni a találkozót: 15/21 (!) dobását a gyűrűbe küldte, elsüllyesztett 8/11 triplát és végül 41 ponttal zárta az estét. Mellette azonban nem nagyon akadtak társak, Tomas Satoransky és a padról beszálló Coby White dobásaira alapozhattak csak, de ők sem tudtak folyamatosan hozzászólni, úgyhogy így is húsz pont feletti hátrányba kerültek - itt döntött úgy LaVine, hogy akkor nekifut egyedül, a negyedik negyedben egymaga 19 (!) pontot dobott és visszahozta csapatát 114-108-ra. Itt azonban elfogyott a puskapor, a Wizards egy 6-0-val válaszolt már az utolsó két percen belül, ez pedig eldöntötte a küzdelmet, LaVine mindent megtett, de ezzel a csapattal most ennyi volt a Bullsban - sorozatban hatodszor is kikaptak és egyre távolabb vannak a rájátszástól.

Több lábon állt a Washington. A hazaiaknál nem kellett komoly extra senkitől, bár Bradley Beal így is eljutott 30 pontig és 7 gólpasszig 50% feletti hatékonysággal, de rajta kívül még hatan érték el a tízpontos határt, Ish Smith például 9 gólpasszt osztott szét eladott labda nélkül, Brown öt labdát szerzett, az újonc Hachimura is villogott hátul, szinte minden működött. A negyedik negyedben túl korán dőltek hátra, így a végét szorossá tette a Bulls, de amikor égett a ház, akkor Smith rögtön bevert egy triplát, majd kiosztott egy gólpasszt, ezzel azonnal stabilizálta csapatát - a fővárosiak 50% felett dobtak mezőnyből és remek támadójátékkal arattak újabb fontos (egyúttal tulajdonképpen teljesen sima) sikert, ezzel egyrészt legyőzték egy közvetlen riválisukat, másrészt három meccsre közelítettek a rájátszáshoz.

A Wizards legjobb dobói: Beal 30/9, Hachimura 20, Mahinmi 15, Napier 15/9
A Bulls legjobb dobói: LaVine 41/24, Satoransky 19/6, White 14/6

New Orleans Pelicans–Portland Trail Blazers 138–117

Williamson sok volt a Portlandnek. Pontosan olyan teljesítményt nyújtott a Pelicans 1/1-ese, amilyet vártak tőle a szezon előtt az optimistább szurkolók, a brutálisan erős magasemberről ugyanis a Blazers játékosai is lepattogtak és dominálni tudott hol a fizikumával, hol a sebességével, hol mindkettővel. Végül 28 perc alatt 31 pontos karriercsúcsot szórt, 10/17 dobása beakadt, ezt kiegészítette 11/14 büntetővel, leszedett 6 támadópattanót és kiosztott 5 gólpasszt, vele a parketten +25-ben volt a New Orleans, ami a legjobb volt a csapatban - egyszerűen nem tudtak vele mit kezdeni Whiteside-ék, valahogy mindig megverte őket. Mellette pedig azért a többiek is tették a dolgukat, a Holiday-Ball hátvédpár remek védekezés mellett 20 (!) gólpasszt osztott szét, Josh Hart kevés dobásból tett hozzá 17 pontot, a padról 33 ponttal és 7/11 triplával szállt be a Redick-Jackson páros és még Melli is elérte a tíz pontot - ugyan az első negyedben volt egy párperces leolvadásuk, amikor 16 pontos hátrányt szedtek össze, de utána átvették az irányítást és a 41-21-re (!) megnyert harmadik negyeddel eldöntötték a küzdelmet. Ezzel a nagyon fontos (és Brandon Ingram nélkül aratott) győzelemmel továbbra is meccsben vannak a playoffért, a csapat játéka és Williamson teljesítménye pedig egyébként is bizakodásra adhat okot náluk...

Ehhez kevés volt a Blazers. A vendégeknek volt egy 24-3-as futásuk még az első negyedben, itt jelentős előnybe kerültek, a folytatásban viszont nem volt sok közük a mérkőzéshez, a Pelicans egyszerűen lejátszotta őket. Damian Lillardot végig kordában tartották Ballék (20 pont, 6 gólpassz), CJ McCollum sem tudott a helyére lépni, a 14 pontos első félidő után Carmelo Anthony is eltűnt, Trevor Ariza alig találkozott a labdával, Hassan Whiteside-nak éppen elég gondot okozott Williamson és most az utóbbi meccsek csodafegyvere, Gary Trent Jr. is megállt négy pontnál. Mindezt tetézték a lyukas védekezéssel és már kész is volt a baj, voltak 26 pontos hátrányban is, a végére Terry Stotts már inkább kiültette a sztárjait, nem látta értelmét annak, hogy erőltesse a játékukat - nagyon simán kaptak ki egy riválisuk otthonában, így nem tudtak közeledni a nyugati nyolcadik Memphishez.

A Pelicans legjobb dobói: Williamson 31, Redick 20/12, Hart 17/6
A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 20/12, Lillard 20, Anthony 18

Oklahoma City Thunder–San Antonio Spurs 106–114

Orrbavágás. Kötelező lett volna nyernie ezt a meccset a pihentebb, otthon játszó, egyébként is magasabb szinten lévő OKC-nek a hosszú idegenbeli túra hatodik állomását back-to-back teljesítő, ráadásul legjobbja, DeMar DeRozan nélkül érkező Spurs ellen, de talán éppen ezt gondolták a hazai játékosok is, ezért nem pörögtek fel megfelelően. Az első negyedben dobott 14 pont megadta az alaphangot, majd ugyan Chris Paul (31 pont, 7 gólpassz, 12/18 mezőnyből, 5/9 tripla) vezérletével visszajöttek és a negyedik negyed elején egalizáltak, de ennél tovább nem jutottak, jött egy 9-0-s San Antonió-i válasz, többször pedig nem tudtak igazán "ütni" Gallinariék. Billy Donovan vezetőedző szerint a problémájuk a támadójátékban keresendő, egész este nem találták a ritmust, nem volt meg a lendület, csak erőlködtek, így nem tudtak fordítani - tízből kilenc győzelem után most sorozatban kétszer kaptak ki otthon, ezzel leszakadtak a Houstontól és megint a Dallasszal vannak egálban.

Meglepően jó volt a Spurs. Az említett körülmények miatt sokkal inkább egy fáradt, tompa, pontatlan San Antoniót várhattunk, de Gregg Popovich csapata meglepően élesnek bizonyult, jó védekezéssel kezdett, vigyázott a labdára, 90% felett büntetőzött és amikor az OKC lecsiszolta a hátrányát, akkor sem esett össze, hanem tudott újítani. Egyénileg LaMarcus Aldridge (25 pont, 14 lepattanó), Dejounte Murray (25 pont, 9 lepattanó, 9/12 mezőnyből), Patty Mills (20 pont, 7/13 mezőnyből) és Derrick White (17 pont, 8 gólpassz, 6/9 mezőnyből) jelentette a sarokpontokat és közülük valaki mindig hozzá tudott szólni, amikor kellett, az említett Thunder-egyenlítés és 9-0-s válasz után a végjátékot már kontrollálni tudták - hat pontnál közelebb nem engedték ellenfelüket és ez is már csak a végén alakult ki, amikor nem volt esély a fordításra. Nagyon kellett nekik ez a bravúr még az All-Star előtt, sorozatban öt vereség után végre nyertek egy meccset, így a Pelicanshöz hasonlóan 23-31-gyel, a playoffhoz képest látótávolságon belül állnak.

A Thunder legjobb dobói: Paul 31/15, Gilgeous-Alexander 17/6, Gallinari 15/6
A Spurs legjobb dobói: Aldridge 25, Murray 25/3, Mills 20/9

Houston Rockets–Boston Celtics 116–105

Foghatatlan volt a Harden-Westbrook páros. Valami ilyesmit képzelhettek el Houstonban akkor, amikor nyáron megszerezték Russell Westbrookot, a két korábbi MVP ugyanis egymást licitálta túl: James Harden 42 pontot dobott 19 mezőnykísérletből és 17/18 büntetőből, volt még 8 lepattanója és 7 gólpassza is, míg Westbrook 36 pontot szerzett 13/23-as mezőnymutatóval, 10/13 büntetővel, 10 lepattanóval és 5 gólpasszal - ketten együtt eladtak ugyan tíz labdát, de a közel 80 ponttal és 30 bedobott büntetővel ellensúlyozták ezt. Körülöttük a csapat nem volt az igazi, 30% alatt tripláztak, így simán azért közel sem alakult a meccs, de a billegő első félidő után Harden 19 pontos harmadik negyedével kézbe vették az irányítást, majd amikor Szakáll fél perc alatt három faultot ütött be és visszajött a Boston 96-94-re, akkor is tudták rendezni a soraikat: egy 20-4-gyel (!) válaszoltak, úgyhogy az utolsó két percre el is dőlt a meccs, lehetett üríteni a kispadokat. Két vereség után nagyon fontos volt ez a megnyert rangadó a Rockets számára, a két szupersztár egyszerre mutatott extra formája pláne biztató a folytatásra nézve, van még szűk harminc meccsük igazán formába lendülni a rájátszás előtt.

A sorozat vége. Zsinórban hét győzelem után szenvedett vereséget a Celtics és most sem volt azért elveszett a gárda, de a kulcsemberek teljesítménye ellenük döntötte el a derbit: amíg ők nem tudták lelassítani a Harden-Westbrook párost, addig náluk Kemba Walker és Jayson Tatum együtt 10/32-es mezőnymutatót és 1/13 triplát rakott össze. Gordon Hayward (20 pont, 8 lepattanó, 6 gólpassz) és Jaylen Brown (19 pont, 4/8 tripla) azért igyekezett, Marcus Smartnak is voltak jó játékai, de igazából sem elöl, sem hátul nem most voltak a legélesebbek, így az Eric Gordont nélkülöző Rockets jobbnak bizonyult náluk - baj persze abszolút nincs, így is jól állnak, a mostani hibáik nem feltétlenül megszokottak és az All-Star előtt még javíthatnak is, ha megverik otthon a Clipperst.

A Rockets legjobb dobói: Harden 42/21, Westbrook 36, House Jr. 17/9
A Celtics legjobb dobói: Hayward 20/6, Brown 19/12, Tatum 15

A tabella IDE KATTINTVA megtekinthető.