MINDEN AZ 52. SUPER BOWL FELVEZETÉSÉRŐL EGY HELYEN!

NEW ENGLAND PATRIOTS (13–3)

A Hazafiak címvédőként érkeztek meg az új szezonra, és bár az előző idényben elért 14–2-es mutatójuktól éppen hogy, de elmaradtak, így is sorozatban kilencedszer nyerték meg a csoportjukat, az előző 17 évből pedig 15-ödször. A Bills 16. fordulóbeli legyőzésével sorozatban a nyolcadik idényükben érték el a 12 győzelmes határt, ami természetesen NFL-rekordnak számít, az utolsó fordulóban bebiztosították a hazai pálya előnyét, és a Titans elleni sikerrel sorozatban hetedszer jutottak be a konferenciadöntőbe, amivel tovább javították a rekordot. Tom Brady korrekordokat döntögetett, az együttes pedig megismételheti 13 évvel ezelőtti bravúrját. No, de ne rohanjunk ennyire előre...

A BAJNOK GYENGÜL, NEM?

Alapvető tézis, az erős csapatok meggyengülnek, kiváltképp a bajnokok. Erre van az egész rendszer kitalálva. Erre szolgál a draft szisztémája, hogy a leggyengébb húzhat legelőször a körökben, a bajnok csak a legvégén. Erre szolgál a fizetési sapka, hogy a felgyülemlett tehetségmennyiséget ne lehessen egyben tartani dinasztiákat kiépítve, valamint erre szolgál a szabadügynökpiac is, ahol a gyengébben teljesítő, több pénzzel rendelkező csapatok lerabolhatják a jobbakat. És akkor most olvassuk el még egyszer az előző bekezdést, hogy ez mennyire nem érdekli ebben az évezredben a Patriotsot...

Persze, itt is voltak veszteségek az új szezon előtt, távozott például LeGarretteBlount és ChrisLong éppen az Eagleshöz, ment még MartellusBennett a Packershöz (ő mondjuk idény közben visszaérkezett), LoganRyan a Tennessee védelmét ment megerősíteni, JabaalSheard Indianapolisban talált magára, ahogyan követte őt a Coltshoz BarkeviousMingo is, és MichaelFloyd sem sokáig maradt Hazafi a bajnok cím után.

Viszont maradt tenderrel Malcolm Butler, Ryan helyére érkezett StephonGilmore Buffalóból, Blount helyére RexBurkhead és Mike Gillislee, a védőfalba pedig Lawrence Guy. Az irányítók siettetésére Kony Ealyt is megszerezték Carolinából, de ez a projekt hamar besült, és a Bennett helyére – szintén csere során – elhozott DwayneAllen is inkább csak a blokkjaival, mint elkapásaival tűnt ki. Jacoby Brissett irányító helyére jött még PhillipDorsett szintén Indianapolisból, és hasonlóan nem kimagaslóan teljesítve. A kisebb-nagyobb változások után úgy tűnt, az együttes még erősödik is, már csak azért is, mert a New Orleanstól érkezett egy valódi első számú elkapó BrandinCooks személyében – persze ennek első körös ára volt.

BALJÓS ÁRNYAK

A drafton Derek Riversszel próbálták pótolni a visszavonuló Rob Ninkovichot – Sebastian Vollmer is szögre akasztotta a sisakját, de ő már tavaly sem volt alapember –, de ő az edzőtáborban olyan súlyos térdsérülést szenvedett, hogy az egész idényre kidőlt. Egyébként is igencsak szűkös volt a Patriots pickkészlete a 2017-es börzén, csupán négy játékost húztak a Hazafiak, közülük a legnagyobb teher a 4. kör végén megszerzett Deatrich Wise-ra hárult, akinek Ealy besülése, Rivers és Shea McClellin sérülése és a rengeteg távozó miatt hamar a mélyvízbe kellett ugrania.

A sérülésekkel amúgy sem volt szerencséje az együttesnek, hiszen még az idény előtt kidőlt az együttes legjobb elkapója, Tom Brady nagy barátja, JulianEdelman – ez pedig alaposan rányomta a bélyegét a kulcsfontosságú 3. kísérletek hatékonyságára –, az említett Rivers és McClellin és a 2016-os draft második körében húzott CyrusJones is, hozzájuk hasonlóan pedig a harmadik körös Vincent Valentin sem tudott pályára lépni az idényben.

LIGAELSŐBŐL LIGAUTOLSÓ VÉDELEM

A rajt finoman szólva döcögős lett. Az rendben van, hogy az együttes még Julian Edelman és a szintén sérült Malcolm Mitchell nélkül is termelte a pontokat támadásban (129) – az már lényegesen nagyobb probléma volt, hogy az előző idényben 16 meccsen csupán 250 pontot engedő, ezzel fölényesen ligaelső védelem négy meccs alatt ennek a mennyiségnek több mint a dupláját (128) engedte!

Az együttes hiába játszotta az első négy fellépéséből hármat is hazai pályán, a Chiefs változatos támadójátéka a nem összeszokott védelmet teljesen darabjaira szedte az idénynyitón (27–42), és bár a Saints ellen úgy tűnt, ez csak egy kisiklás volt (36–20), a Texans ellen csak Bradyék utolsó perces fordítása segített (36–33), a Panthers ellen pedig a nagy feltámadás sem (30–33).

A meccsenként 32 pontot engedő védelem a legrosszabb volt az egész ligában, nem véletlenül nyilatkozta a gárda sztárvédője Devin McCourty, hogy a hátvédsor cserben hagyta a csapatot.

„Frusztráló, amikor nem a képességbeli hibák, hanem kommunikációs malőrök okozzák a szenvedést. Jobbnak kell lennem ezen a téren, a kommunikáció problémája az én saram. Nagyon rossz érzés, cserben hagytuk a csapatot” – mondta a kiváló söprögető.

LÁTSZIK A FÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN

És ezt követően mintegy varázsütésre javult a helyzet. A yardokat továbbra is könnyen lehetett halmozni a csapat ellen, a pontokat viszont egyre nehezebben. A Patriots a Buccaneers (19–14) ellen 14, a Jets (24–17) ellen 17 pontot kapott már csak, a Falcons ellen pedig már yardokat tekintve is lényegesen pofásabban nézett ki a helyzet, és csak Julio Jones erőszakosságának köszönhető, hogy a Falcons pontokat szerzett interceptiont helyett (23–7).

A Jets elleni siker pedig már a 187. volt Tom Brady kezdése során az alapszakaszban, így immáron ebben a kategóriában övé lett az örökrangsor első helye, a második pozícióba taszítva a Peyton Manning, Brett Favre (186-186) kettőst.

Hogy ne legyen felhőtlen a helyzet, ezen a meccsen kidőlt a védelem vezére, az egyetlen kezdő szintű linebackerként maradó Dont'aHightower is, majd a Chargers (21–13) elleni meccsen a támadófal jobb széléről MarcusCannon is... De legalább a csapat 6–2-re javította a mérlegét időközben.

Nehéz lenne állítani, hogy a Patriots vágyott volna rá az elmúlt években, hogy magaslati levegőn játsszon, elég csak a két, illetve négy évvel ezelőtt denveri konferenciadöntőre gondolni, ahol egyaránt alulmaradt a gárda.

Most viszont a 3–1-es rajt után összeeső, sorozatban négyszer bukó Broncos nem fejtett ki jelentős ellenállást (41–16), ahogyan a még magasabban rendezett mexikói összecsapáson a Raiders (33–8) sem, Brady pedig mindkét meccsen 3 TD-passzig jutva 22:2-re módosította TD/interception arányát. Hazatérve a Miami ellen becsúszott egy labdaeladás, no de jött négy TD-átadás is meg az újabb győzelem, így a Patriots 9–2-vel állt, a 40 éves Bradyn nem látszott a kor, a sérülések ellenére remekelt a csapat.

Belichicket nagyon meghatotta, hogy ezzel a sikerrel egyhuzamban 17. nyertes idényét jegyezte a csapat.

„Azért vagyunk itt, hogy meccseket nyerjünk, semmi hatása nincs a következő hétre annak, hogy hány szezonon keresztül mennyit nyertünk. Úgy értem, senki sem érdekel” – „örömködött” a főedző.

DÖCÖGŐS DECEMBER

Azt megszokhattuk, hogy a december hagyományosan erős hónapja az együttesnek, most valahogy azonban mégsem akart összeállni a történet.

A Buffalót legyőzte ugyan a csapat (23–3), de Rob Gronkowskit egy buta megmozdulás miatt egy meccsre elveszítette, a Miami otthonában pedig tartalékosan simán kikapott (20–27), és nem sokon múlt, hogy a kulcsfontosságú pittsburghi összecsapáson alulmaradjon a csapat (27–24). De végül a Steelers nem tudta bevinni a végső csapást, sőt, az egyenlítést jelentő mezőnygólt sem próbálta meg végül, mivel Ben Roethlisberger labdáját Duron Harmon elcsípte. A Buffalo elleni karácsonyi meccsen a második félidőre felébredve azért nyert a gárda (37–16), és szilveszterkor a Jets sem jelentett jelentős kihívást (26–6).

Brady viszont az első Miami elleni és a második Buffalo elleni meccs között sorozatban öt fellépésen is dobott interceptiont – ilyenre 2002 óta nem volt példa nála –, és láthatóan zavarta Achilles-ín-sérülése is.

Az utolsó hat meccsén egyszer sem jutott el 300 yardig, ennek ellenére 4577-tel a liga passzkirálya lett, 40 évesen ezzel korrekordot is döntött.

A DÉLEN ÁT MINNESOTÁBA – GONDOK ÉS MEGOLDÁSOK

A TennesseeTitans ellen aztán az első negyedet leszámítva az történt a pályán, amit a Patriots szeretett volna (35–14), így sorozatban hetedszer is bejutott a konferenciadöntőbe az együttes, ahol az utolsó negyedben 10–20-ról fordítva 24–20-ra legyőzte a JacksonvilleJaguarst – úgyhogy, hogy a második félidőben már Rob Gronkowski sem tudott játszani agyrázkódás miatt.

A Patriotsnál amúgy is a célpontok kidőlése jelentette a legnagyobb gondot az idényben, Edelman és Mitchell hiányában csupán Cooks (1058) játszott kiemelkedő snapet – ő 1000 fölé jutott az alapszakaszban, rajta kívül csak Chris Hogan (591) és Danny Amendola (569) érte el a 400-at az elkapók közül... A tight endeknél Allen nem váltotta be a reményeket, Bennett pedig csak két meccset bírt a sérülése miatt, így rendkívül lényeges kérdés, hogy Gronkowski zöld utat kapjon a döntőre az orvosoktól. Cserébe a futószekció ligaszinten is kiemelkedő, Dion Lewis vette át a szerepet Gillislee-től a futásoknál, James White pedig az első számú elkapó RB – de ahogyan Lewis a passzjátékban, úgy ő a futójátékban szintén bevethető, és ott van még Burkhead is, akire szintén igaz, hogy összetett fegyver.

A támadófal nagyjából jól funkcionál Cannon kiesése ellenére is – a belső hármas a Pro Football Focusnál egyaránt a jobbak között volt –, a védőfalban az állandóság helyett inkább a rotáció a biztos, no meg a tavalyi Super Bowlon 2.5 sacket jegyző Trey Flowers, akitől a legtöbb nyomás várható az irányító felé. A linebackersorban Van Noy mellett leginkább csak olyanok vannak, akik a speciális egységben nyújtott teljesítményük miatt vannak egyáltalán a keretben, ez pedig még probléma lehet. Cserében a hátvédsor – a szélső védők és a söprögetők – kiemelkedő szintet képvisel, viszont nyomás nélkül ezeknek a játékosoknak is lényegesen nehezebb a dolguk.

PHILADELPHIA EAGLES (13–3)

PERFEKT HOLT SZEZON
Mert ugye nagy szükség volt a megfelelő „előkészületekre” – az Eagles a nyáron Nick Foles irányító, Alshon Jeffery és Torrey Smith elkapó, LeGarrette Blount futó, Chris Long irányító siettető mellett megszerezte Timmy Jernigant a Ravenstől (szintén irányító siettető), valamint Ronald Darbyt a Billstől egy-egy csere keretében, míg a draftról érkezett többek között Derek Barnett defensive end, Mack Hollins elkapó és Rasul Douglas cornerback.

Fontos megjegyezni, hogy a vezetőség Caleb Sturgis sérülése miatt az első forduló után elhozta az újonc Jake Elliott rúgót a Bengals gyakorlócsapatából, ami később nagyon jó döntésnek bizonyult.

A védelem szemmel láthatóan alaposan meg lett erősítve, Jim Schwartz védőkoordinátor megkapta a „játékszereket” ahhoz, hogy igazán félelmetes egységet tudjon felépíteni.

NEM IS KÉRDÉS AZ MVP-CÍM
Aztán pedig elindulhatott a nagy köszönetnyilvánítás a Clevelandnek. Hogy miért is? Természetesen azért a Carson Wentzért, aki igazából már a 2016-os szezonban megmutatta, micsoda potenciál lakozik benne, a 2017-es idényre viszont akkora fejlődésen ment keresztül, amire nem sok fiatal irányítónál van példa.

A 25 esztendős irányító győzelemmel, ám egy nagyon csúnya interceptionnel indított a Redskins ellen, aztán jött a Chiefs ellen egy 27–20-as vereség – ez volt az a pont, amikor a legtöbben valószínűleg még nem is sejtették, hogy ez a fiú hamarosan mit művel majd.

Az Eagles a pihenőhetéig sorozatban hét mérkőzést nyert meg, Wentz ezeken összesen 19 touchdownt passzolt, a labdát mindössze négyszer (háromszor a levegőben) adta el, magabiztossága lassan már az eget verdeste, hihetetlen meggyőző teljesítménnyel vezényelte társait, a kulcsszituációkban pedig rendre villanni tudott.

Az idény közepén Doug Pedersonék meghúztak egy nagyszerű cserét, amikor is elhozták Miamiból Jay Ajayi running backet, aki bombaként berobbanva parádésan használta ki a lehetőségeket – talán nem is véletlen, hogy a Blount, Ajayi páros vezetésével a Phillyé lett a liga harmadik leghatékonyabb futójátéka összecsapásonkénti 132.2-es yardátlaggal.

A futás ment, az előző idényben még igencsak lyukas támadófal teljesítménye annak ellenére is meggyőző volt, hogy Jason Peters, az ötös egyik láncszeme a Redskins a hetedik fordulóban szétszakította a térdét.

Sokan attól tartottak, a legrosszabbkor jön a bye week a kiváló formában lévő gárdának, de Wentz minden kétkedőre rácáfolt egy Cowboys, illetve egy Bears elleni sima sikerrel.

TELJES SOKK – EGY SÉRÜLÉS MIATT ODA A SZEZON? NA MÉG MIT NEM!
A Seahawks elleni 24–10-es zakó a 13. játékhéten azért megmutatta, hogy a Wentzre helyezett óriási nyomás és a futójáték hatástalanítása lehet az ellenszer a Philadelphiára, ám ami a Pederson-alakulat erejét mutatja, hogy a vereségből azonnal talpra tudott állni, az idény meglepetéscsapata, a Rams ellen pedig már jött az újabb Wentz-parádé, egészen addig, amíg a quarterback a harmadik negyedben az egyik játéknál meglódult, s befutott a Kosok végzónájába, viszont közben óriási ütést kapott két oldalról.

Wentz sérülése

Egy dolog, hogy a TD-t Lane Johnson szabálytalansága miatt nem adták meg, az igazán fájó hírek a találkozó után jöttek: a lesántikáló és az öltözőbe besétáló Carson Wentznek elszakadt az elülső keresztszalag a térdében – ennek ellenére adott még egy TD-passzt...– , ami miatt a 2017-es szezon véget ért számára!

A diagnózis hallatán valószínűleg egész Philadelphia sokkolódott, hiszen a 11–2-es mutatóval álló Eagles elveszítette legnagyobb fegyverét és egyben vezérét, aki a sérüléséig zseniálisan teljesített, a 3296 passzolt yardig és 33 TD-ig jutó irányító nagy esélyese volt az MVP-címért zajló versenynek.

Wentz tündérmeséje a végéhez ért, kezdetét vette viszont egy új, mégpedig a Sasoknál már másodszor szerencsét próbáló Nick Folesé! Nem elég, hogy tulajdonképpen a Wentz helyére beálló játékos közbenjárásával született meg a Rams elleni siker, de Foles a Giants ellen a következő héten egyenesen remekelt, négy TD-passzt kiosztva fontos, rájátszást érő győzelmet zsebelt be társaival (34–29), hogy aztán a Raiders ellen tisztes menedzseléssel, egy 19–10-es diadallal az első kiemelést is bebiztosítsa a gárdának.

És ha már az elején a Schwartz-féle védelmet emlegettük, bizony az egységnek is elévülhetetlen szerepe van abban, hogy a Sasok Super Bowlt játszhatnak, elvégre az egység javuló tendenciát felmutatva folyamatosan fejlődni tudott, a 2017-es idényben kis túlzással minden mutatóban a liga legjobbjai között volt: mérkőzésenként mindössze 306.5 yardot engedett, átlagban kapott 18.4 pontjánál három együttes zárt csak hatékonyabban, de a labdaszerzésekben és a levédekezett passzokban is remekelt a szekció.

Talán nem véletlen, hogy Jim Schwartzot az NFL egyik legnagyobb védőkoponyájának tartják…

Az alapszakasz utolsó összecsapásán már belefért az Eaglesnek a kiábrándító 6–0-s, Dallastól elszenvedett pofon, hiszen a kezdők alig voltak pályán, fejben már mindenki a konferencia-elődöntőre koncentrált és azt várta, vajon mely csapat látogat a Lincoln Financial Fieldre.

Az Eagles a 2016-os alapszakaszban elért 7–9-es mutató után 2017-ben 13–3-mal zárt.

MINDENKI LENÉZTE ŐKET
Hiába a hazai pálya és a kiváló védelem, a legtöbb szakértő a Falcons felé húzott az esélyek latolgatásánál a konferencia-elődöntőben – az a tipp mondjuk bejött, hogy Foles kevés lesz a philadelphiai támadóegység élén, ám Schwartz védelme olyat tett, ami a szezonban csak a Patriotsnak és a Vikingsnak sikerült: tíz ponton (vagy az alatt) tartotta a Matt Ryan vezette félelmetes atlantai offense-t!

A defense brillírozásának köszönhetően csak arra volt szükség, hogy Foles ne hibázzon, az Eagles Blount futott touchdownjára és az újonc Jake Elliott rúgó mezőnygóljaira támaszkodva 15–10-re behúzta a meccset, hogy ezt követően a konferenciadöntőbe az óriási végjátékban bejutó Minnesota Vikings ellen már olyan simán nyerjen, hogy arra szavak sincsenek.

Ezen a napon tényleg hős lett Foles, miután szinte tökéletes játékkal, 352 passzolt yarddal és három TD-átadással járult hozzá övéi 38–7-es sikeréhez, ami egyben azt jelentette, hogy a Philadelphia Eagles 2004 után újra Super Bowlt játszhat – talán a véletlen műve, de lehet, hogy a sors akarta így, de akkor is a Tom Brady vezette New England Patriots volt az ellenfél, amely végül 24–21-re meg is nyerte a döntőt.

Nick Foles előtt most élete legnagyobb lehetősége adódott, amennyiben győzelemre tudja vezetni a Philadelphiát, úgy beírja magát a sportág történelemkönyvébe, sztorija csodaszámba megy majd világszerte.