Dinwiddie Brooklynban is győztes buzzert dobott, Curry megsérült

Charlotte Hornets–Atlanta Hawks 116–106

Bejött a small-ball. Három negyeden keresztül szoros, hullámzó mérkőzést vívtak a felek, egyik csapat sem tudott nyolc pontnál nagyobb előnyt kiépíteni és az utolsó játékrészt 85–85-ös egálról kezdték meg. James Borrego azonban itt változtatott: előkapta az idén ritkábban látott alacsony szerkezetet, PJ Washington volt a center és védekezésben még inkább felpörgették a ritmust, támadásban pedig Washingtonnal folyamatosan pick-and-popot játszottak – a magasember egymaga 13 pontot dobott ekkor, nagyon bejött ez a húzás. Utoljára 97–97-nél volt döntetlen az eredmény, de itt egy 11–1-es hazai futást következett Washington nyolc pontjával és Terry Rozier triplájával, ebből pedig már nem volt visszaút, magabiztos Hornets-fórral érkeztünk meg a hajrához, a Borrego-legénység pedig meg is őrizte ezt. A vendéglátó így rendkívül értékes győzelmet aratott közvetlen riválisával szemben és visszavette a keleti kilencedik helyet, ráadásul az egymás elleni mérleget is 2–2-re mentette.

Hiányoztak Young pontjai. A Charlotte védekezése arra épült, hogy Trae Young ne jusson dobáshoz, folyamatosan duplázták a vendégek sztárját, a pick-and-rolloknál sokszor késztették gondolkodásra és váratlan helyzetek megoldására, ez pedig annak ellenére eredményesnek bizonyult, hogy az irányító 15 gólpasszt osztott szét, ugyanis kilenc pontnál állt meg, ami negatív szezoncsúcs számára. A társaság így is sokáig partiban volt, a Hunter-Huerter páros 37 pontot és 8/16 triplát jegyzett, Clint Capela 17 ponttal és 15 lepattanóval dupla-duplázott, Okongwu pedig 7/8-at dobott mezőnyből, de az utolsó játékrészben mindez kevésnek bizonyult a Hornets ellen. A hazaiaknál LaMelo Ball (22 pont, 8 lepattanó, 11 gólpassz, 5/10 tripla) volt a vezér, Miles Bridges mind a 18 pontját az első félidőben dobta, a padról Montrezl Harrell 20 perc alatt 20 pontot szórt és összességében hatan jutottak el náluk legalább 12-ig, minden fontos játékos jó napot fogott ki.

A Hornets legjobb dobói: Ball 22/15, Harrell 20, Bridges 18/6, Rozier 18/6
A Hawks legjobb dobói: Hunter 21/12, Capela 17, Huerter 16/12

Cleveland Cavaliers–Philadelphia 76ers 114–118

A leolvadás után is megnyerte a Sixers. Az első félidő a vendégek szájíze szerint alakult, a Sixers már 17 ponttal is vezetett, a nagyszünetben pedig 72–59-es előnyben volt, abszolút az történt, amit a Rivers-legénység akart. A fordulás után azonban érthetetlen hullámvölgybe csúszott a gárda, kimaradt pár dobás, a Cavsnél beesett néhány „extra” és azonnal fordult a kocka, a lendületbe jövő hazaiak átgázoltak ellenfelükön: 31–13-ra (!) nyerték a harmadik negyedet és ötpontos előnybe kerültek. A záró etapra azonban összeszedte magát a Philly és visszavágott, a játékrész első felében egál volt az állás, majd három és fél perccel a vége előtt, 105–104-nél végleg visszavette a vezetést a vendégcsapat James Harden pontjaival – innentől Tyrese Maxey-nek volt egy clutch triplája, Joel Embiidnek egy clutch duplája, a hajrában sorra hozta a kulcsjátékokat a gárda. Így végül a hullámvölgy ellenére kipipálhatta a fontos idegenbeli győzelmet a Philly, Embiid 35 ponttal, 17 lepattanóval és 5 gólpasszal remekelt (13/19 mezőnyből), Harden 21 ponttal és 11 gólpasszal dupla-duplázott, Maxey 25 pontot szórt 9/15 dobással, Tobias Harris pedig 19 egységig jutott 8/13-as mezőnymutatóval – a kiegészítők keveset tettek hozzá, de most ez is elégnek bizonyult, hogy megerősítsék a harmadik helyüket Keleten.

Bickerstaff nem volt elégedetlen. A hazaiak vezetőedzője úgy fogalmazott, hogy ők Embiid és Harden számára is nehézzé tették a meccset, mindkettejüknek óriásit kellett dolgozniuk a dobásaikért, alaposan kifárasztották őket, de most nekik (a Cavsnek) nem volt szerencséjük, mert mindkét klasszis bedobálta az extrákat, megoldotta a nehéz helyzeteket is – főleg Embiid volt elemében, többször is átdobta még a triplázást is. A Cleveland összességében a harmadik negyed hajrájában vezetett először, amikor egy 12–0-s futással fordított, de egészen a hajráig volt esélye a győzelemre, csak ott nagyon fontos hibákat követett el elöl, míg hátul képtelen volt megállítani a Philly sztárjait. Darius Garland 22 pontos, 7 gólpasszos meccse nem rossz, de Evan Mobley kicsit elveszett Embiid ellen, az ő extrája kellett volna a győzelemhez – ez most elmaradt, így viszont utolérte őket a Toronto a keleti hatodik helyen.

A Cavaliers legjobb dobói: Garland 22/3, Okoro 17/9, LeVert 15
A 76ers legjobb dobói: Embiid 35/3, Maxey 25/9, Harden 21/3

Washington Wizards–Denver Nuggets 109–127

Kényelmes denveri győzelem. „Nincs könnyű siker” – értékelte a meccset Nikola Jokics, mégis vitatkoznunk kell a regnáló (és egyben potenciálisan kétszeres) MVP-vel, ez ugyanis nem volt túl nehéz feladat most a vendégek számára. A Nuggets már az első negyedben is könnyedén szerezte a kosarait, a Washington nem állította túl nagy kihívás elé, majd a második játékrészben állva is hagyta ellenfelét Michael Malone alakulata: a nagyszünetben már 73–52-re, 21 ponttal vezetett a társaság. Innentől csak arra figyelt Malone, hogy senkit ne terheljen túl, a kisebb hátfájdalmakkal bajlódó Jokics viszont alig 26 perc alatt is 29 ponttal, 13 lepattanóval és 8 gólpasszal zárt, 10/14 dobását a gyűrűbe küldte, azt csinált, amit csak akart. 27 percnél többet végül csak Monte Morris játszott, a többieknek jutott némi pihenő, a második félidőt már csak „muszájból” játszották le és végül így is 50 százalék feleti mezőnymutatóval, 40 feletti feletti triplázással, valamint 30 gólpasszal zártak. A Wizards sorozatban ötödször kapott ki és sorozatban negyedszer engedett 120 pont felett, ziccereket hibázott a meccs elején, nem volt köze a Denverhez – amely viszont zsinórban hetedik idegenbeli sikerét könyvelhette el, amivel franchise-rekordot döntött. Végül még egy adalék: Jokics elérte a 10 000 pontot NBA-pályafutása során.

A Wizards legjobb dobói: Avdija 19, Porzingis 16, Kispert 15/6
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 29/6, Hyland 17/6, Morris 15/9

Brooklyn Nets–Dallas Mavericks 111–113

Újabb győztes buzzer Dinwiddie-től. Szenzációs végjátékot hozott a mérkőzés, ugyan az este nagyobb részében a Brooklyn vezetett és volt már 14 pontos előnyben is, de a Dallas nem tágított és szokás szerint felzárkózott – az utolsó negyedet végül 34–20-ra nyerte meg, majd az egylabdás végjátékból is jól jött ki. A záró három percben oda-vissza érkeztek a clutch játékok, 108–108 után, 22 másodpercnél Luka Doncic vágott be egy óriási hátradőlős tempót, majd jött Kevin Durant, aki tíz másodperccel az órán, két védő felett bevert egy hatalmas triplát – 111–110 a Netsnek, időkérés után támadhat a győzelemért a Mavs. Doncic felhozta a labdát, beduplázták, kitolta a játékszert Spencer Dinwiddie-nek, aki szintén nem volt üresen (Goran Dragic időben odaugrott elé), de a hátvéd ismét hidegvérűnek bizonyult és a dudaszó pillanatában könyörtelenül elsüllyesztette a meccsnyerő hármast – az utolsó pillanatban emelte el a szlovén felett, de az idő lejártával a gyűrűbe csapódott a labda. Dinwiddie ezzel sorozatban második mérkőzésén dobott dudaszós győztes hármast, legutóbb Bostonban csinálta meg ugyanezt, a Mavs pedig ezekkel két rendkívül fontos idegenbeli rangadót tudott megnyerni.

Doncic volt a meccs legjobbja, de jól játszott a Nets. Egyénileg egyértelműen Luka Doncic emelkedett ki a mezőnyből, a szlovén klasszis 37 ponttal, 14/26 jó dobással, 5/12 triplával, 9 lepattanóval és 9 gólpasszal zárt, kérdés nélkül ő volt a találkozó legjobbja. Csapatként azonban a Brooklyn is dicséretet érdemel, a hazaiak a back-to-back második felén léptek pályára Kyrie Irving, Seth Curry és LaMarcus Aldridge nélkül, de kollektív csapatmunkával közel jártak a győzelemhez. A mérkőzés jelentős részében vezettek, két pontnál nagyobb hátrányban egyszer sem voltak az este folyamán, 19–9-re nyerték a támadópattanózást, győztek a festékben, sokat lábmunkáztak és fegyelmezettek voltak védekezésben, a hajrában egyszerűen egy dobáson és némi szerencsén múlt, hogy ne nyerjék meg a rangadót. Kevin Durant 23 ponttal, 6 lepattanóval és 10 gólpasszal próbálta összefogni csapatát úgy, hogy 40 percet játszott a b2b ellenére, Bruce Brown 17–9–5-öt szállított, Andre Drummond mély dupla-duplával segített, Dragic 21 pontot és 4 gólpasszt jegyzett, de a padról is remekül szállt be a Claxton–Edwards páros – az utóbbi meccsekkel elégedettek lehetnek, elindultak felfelé, most egy játék hiányzott a sikerhez, legközelebb a Portland ellen javíthatnak.

A Nets legjobb dobói: Durant 23/6, Dragic 21/3, Brown 17/3
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 37/15, Dinwiddie 22/6, Brunson 18/3

DINWIDDIE GYŐZELMET ÉRŐ TRIPLÁJA

New York Knicks–Portland Trail Blazers 128–98

Nem hibázott a New York. A liga egyik, ha nem a leggyengébb csapata ellen kötelező volt nyernie a Knicksnek és Tom Thibodeau alakulata nem is rontotta el ezt a feladatot, összességében az elvárásoknak megfelelő teljesítményt nyújtott. Az első félidőben nagyon könnyedén játszott a gárda, erőfeszítés nélkül szerezte a kosarait, aztán a fordulás után a védekezése is feljavult, így ott már tényleg szétnyílt az olló és volt már közte 33 pont is a negyedik negyedben. Érdekesség, hogy a kiütés ellenére RJ Barrett (31 pont, 5 gólpassz, 5/11 tripla) 40 percet játszott, Julius Randle pedig 34-et (20 pont, 9 lepattanó, 7 gólpassz), Thibodeau nem finomkodott játékosaival és a csapat végül 50 százalékos mezőnymutatót, 42 százalékos triplázást, illetve 31 gólpasszt hozott össze. A siker már csak azért is fontos volt, mert utoljára januárban tudott otthon nyerni a társaság, a Madison Square Garden azóta csak vendégsikert látott ebben a csarnokban – így is öt meccs a hátrányuk a keleti playinhez képest, úgyhogy a helyzetük sokat azért nem javult. A Blazersről nem tudunk mit írni, két jobb mérkőzés után most is volt egy egészen jó félideje a gárdának, a nagyszünetig látótávolságon belül maradt és támadásban abszolút volt keresnivalója, aztán a fordulás után megszüntette ezt a problémát a New York és onnantól ismét korábbi önmagukat adták Harték – papíron még mindig csak másfél meccsre vannak a playintől, de reálisan nézve semmi esélyük bejutni a nyugati top tízbe.

A Knicks legjobb dobói: Barrett 31/15, Randle 20, Quickley 18/9
A Trail Blazers legjobb dobói: Hart 17/6, Williams 14/6, Dunn 13/3

Houston Rockets–Phoenix Suns 112–129

Megoldotta a Suns. A back-to-back második felén, Paul, Johnson és Crowder nélkül pályára lépő Phoenixnek dolgoznia kellett ezért a győzelemért, nem adta könnyen magát a Houston. Ugyan rögtön egy 16–2-vel nyitottak a vendégek, de aztán még az első negyedben egy 13–0-val válaszolt a Rockets és sokáig szorosan alakult a küzdelem: a nagyszünetben csak egy pont volt a Suns előnye és a harmadik negyedben, 69–69-nél egál volt az állás. Itt azonban sebességet váltott a listavezető és egy 15–2-vel állva hagyta ellenfelét, ezt követően pedig egyszer sem engedte vissza nyolc pontnál közelebb – emelt a tempón a gárda, gyorsabban, határozottabban játszotta le a figuráit és könnyebben jutott el a kívánt dobóhelyzetekig, amiket be is dobált a szokás szerint szellős houstoni védekezés ellen. Devin Booker nagyot játszott (36 pont, 15/24 mezőnyből, 5/12 tripla), de mellette Mikal Bridges (44 perc a b2b második felén, 26 pont, 10/17 mezőnyből), Deandre Ayton (23 pont, 11 lepattanó) és a Crowder helyén kezdő Torrey Craig (21 pont, 14 lepattanó, 8/8 mezőnyből, 3/3 tripla) is kiváló teljesítményt nyújtott, csapatszinten pedig végül 56 százalékos mezőnymutatóval zártak. Ezzel lejátszották 70. meccsüket, nyolccal vezetnek a Memphis előtt, már csak formalitás az első kiemelésük bebiztosítása.

Támadásban a Houston is jó volt. Megint nem elöl volt bajban a Rockets, a texasiak ismét védekezésben bizonyultak láthatatlannak – az első félidőben még egy-két csapdájuk működött Bookerrel szemben, csináltak egy-két váratlanabb „manővert”, de aztán a fordulás után már nem maradt semmi a tarsolyukban, a Suns alapjátéka pedig tükörsimán érvényesült ellenük. A támadójátékukat lehet pozitívumként említeni, Kevin Porter Jr. (21 pont, 8 gólpassz, 5/10 tripla) és a padról érkező Dennis Schröder (17 pont, 6 gólpassz) irányításával ők is közel 50 százalékkal dobtak mezőnyből, Jalen Green 4/6 triplát süllyesztett el, Christian Wood dupla-duplázott, a pálya ezen oldalán ismét megmutatták, hogy van bennük potenciál. Az újabb vereséggel viszont megint ők a ligautolsók, fél meccsel becsúsztak a keleti sereghajtó Orlando mögé...

A Rockets legjobb dobói: Green 22/12, Porter Jr. 21/15, Wood 18/6
A Suns legjobb dobói: Booker 36/15, Bridges 26/9, Ayton 23

Minnesota Timberwolves–Los Angeles Lakers 124–104

Semmi váratlan. Az utóbbi meccsek eseményei után aligha meglepő, hogy a Minnesota remekül, a Lakers pedig szörnyű játékkal kezdte a találkozót, az első negyedet rögtön 31–17-re nyerték a hazaiak, amellyel megadták az alaphangot. A nagyszünetben már 21 ponttal vezetett Chris Finch alakulata, de volt korábban 25 egységnyi fórban is, simának tűnt a meccs, a Los Angeles viszont felállt a padlóról és a fordulást követően átvette az irányítást – olyannyira, hogy a harmadik negyedben bejött tíz egység alá, a záró etapban pedig a cserékkel egészen négy pontnyira közelített. Itt azonban megrázta magát a Minnesota, Karl-Anthony Towns egymaga 16 pontot termelt ebben az időszakban és a hazaiak könnyedén visszaépítették korábbi jelentős fórjukat, egyúttal leverték a Lakers „lázadását” – a bealvás ellenére összességében magabiztos, húszpontos győzelmet arattak, az utóbbi tíz találkozójukból már a kilencediket. Towns (30 pont, 8 lepattanó 26 perc alatt, faultgondok) mellett Anthony Edwards (27 pont, 6/11 tripla) és Pat Beverley (18 pont, 6/9 mezőnyből) is kitett magáért, D'Angelo Russell 2/11-es mezőnymutatója is belefért és továbbra is harcban vannak az „egyenes ágú” playoff-szereplésért – a következő időszak viszont eldönti, hogy mire alkalmasak, sorozatban hat olyan ellenféllel játszanak két héten belül, amely valamely konferencia top hét csapata közé tartozik.

Nincs kiút. Sorozatban harmadik mérkőzésén került 25 pontos hátrányba a Lakers, ez a legrosszabb ilyen jellegű széria LeBron James nem rövid pályafutása során, a vendégek vezére pedig el is mondta, hogy ez a szezon minden korábbinál jobban próbára teszi a türelmét egyszerűen azért, ahogy játszanak. Most a térdproblémákkal bajlódó James is csak 19 pontot dobott, Russell Westbrooktól ismét láttunk egy gyűrűt sem érő triplát, az egész csapat pontosan úgy nézett ki, ahogy azt lassan megszokhattuk már – a harmadik-negyedik negyedben volt egy időszak, amikor kicsit összeállt a védekezésük és úgy tűnt, hogy lehet keresnivalójuk, de ahogy rendezte a sorait a Wolves, úgy domborodott ki megint, hogy mennyire nincs esélyük. Az elmúlt másfél hónapban 24–24 óta 5–16-ot sikerült összehozniuk, a hátralévő 13 meccsükből rengeteg olyan lesz, ahol jelen állapotukban nincs sok esélyük, az 50 százalékos idényről már gyakorlatilag lemondhatnak...

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 30/3, Edwards 27/18, Beverley 18/6
A Lakers legjobb dobói: James 19/3, Anthony 16/3, Westbrook 15/3

San Antonio Spurs–Oklahoma City Thunder 122–120

Lonnie Walker IV triplája döntött. A mérkőzés során a Spurs többször is kétszámjegyű előnyt tudott kialakítani, a harmadik negyedben már 16 ponttal is vezettek, de a Thunder rendre közelebb tudott zárkózni, a meccs hajrájában pedig a vezetést is többször át tudták venni. 1:45-tel a vége előtt Shai Gilgeous-Alexander kulcsfontosságú büntetőt hibázott, így Jakob Pöltl kosarával a Spurs vissza tudta venni a vezetést (119–118), majd miután mindkét oldalon többen is hibáztak, Alekszej Pokusevszki talált be 4.8 másodperccel a vége előtt. A Spursnek ugyanakkor ennyi idő is elegendő volt egy újabb kosárhoz, Lonnie Walker IV szórt be egy nagy triplát az időkérés után, míg Gilgeous-Alexandernek kimaradt a nagyon kiszorított helyzetből elengedett válaszkísérlete. A Thunder ezzel sorozatban a hetedik meccsét bukta el, ami a leghosszabb élő sorozat a ligában, legközelebb a Heat otthonában próbálhatnak meg javítani.

Gilgeous-Alexander kezében maradt. Ahhoz képest, hogy előzetesen kérdéses volt Gilgeous-Alexander játéka, végül majdnem győzelemre vezette csapatát, 34 ponttal, 6 lepattanóval és 8 gólpasszal jelentkezett, ráadásul 14/22 dobását is elsüllyesztette, de a végére elfáradt, kihagyott egy fontos büntetőt, míg az utolsó támadásnál nem tudta kellően tisztára játszani magát. Mellette Darius Bazley (25 pont, 9 lepattanó) tette hozzá a legtöbbet támadásban, de az elmúlt időszakban egyre biztatóbban mozgó Pokusevszki (16 pont, 6 lepattanó) is fontos játékokat csinált meg, csak ez most nem volt elég a győzelemhez. A Spurs élére szokás szerint Dejounte Murray állt, aki ugyan csak 7/18 dobását süllyesztette el, de így is 26 ponttal, 9 lepattanóval, 12 gólpasszal és 4 labdaszerzéssel zárt, ráadásul a triplái azért ültek is – ez csapatszinten is igaz volt, idénycsúcsot jelentő 19 triplát dobtak 46,3%-kal. Ebből Murray 4/8-cal vette ki a részét, Keldon Johnson (22 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz) 5/10 hármast küldött a helyére, a győztes dobást elsüllyesztő és végül 20 pontig jutó Walker IV 4/10-zel zárt, de Josh Richardson is beköszönt háromszor kintről, ehhez jött hozzá Pöltl (15 pont, 14 lepattanó) masszív dupla-duplája. A hazaiak két vereség után tudtak javítani, legközelebb pedig a play-in harc szempontjából vívnak kiemelt rangadót, a Pelicanst fogadják.

A Spurs legjobb dobói: Murray 26/12, Johnson 22/15, Walker IV 20/12
A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 34/3, Bazley 25/12, Pokusevszki 16/3

Utah Jazz–Chicago Bulls 125–110

Mitchelll felpörgött, jobb volt a Jazz. Nagyon megnyomta a harmadik negyedet Donovan Mitchell, akit egy általa hevesen vitatott játékvezetői ítélet húzott fel, majd „bosszúból” egymaga 25 pontot rámolt be csak ebben a játékrészben – ami azért is nagyon fontos volt, mert ott szilárdította meg vezetését a hazai alakulat. Mitchell végül 37 ponttal, 9/15 triplával és 5 gólpasszal állt csapata élére, mellette Rudy Gobert (14 pont, 20 lepattanó, 4 blokk), a 26 pontos Jordan Clarkson, valamint Conley és Alexander-Walker is kitett magáért, csapatszinten remek hatékonysággal támadtak és a záró etapban már végig ők jártak előrébb, sőt egy kisebb megingást leszámítva végig tíz pont körüli előnnyel vezettek. Az a megingás 103–99-ig hozta vissza a Chicagót, de ott Mitchell dobott egy kettest, majd Alexander-Walker back-to-back triplákkal jelentkezett, összességében egy 14–0-t rohant a társaság és 117-99-nél már hátradőlhetett, megnyerte a rangadót. A cseresor 49–32-re győzte le a Bulls kispadját és összességében védekezésben is tették a dolgukat, kellett Mitchell extrája (főleg hogy a negyedik negyedben már nagy terüleket nyitott a többieknek azzal, hogy mindenki rá figyelt), de végül megérdemelten nyertek és egyelőre őrzik a nyugati negyedik helyüket.

Megint nem volt jó a védekezés. Billy Donovan, a vendégek vezetőedzője azt emelte ki fő problémaként, hogy a hátvédsor egyáltalán nem tudott nyomást helyezni az ellenfél labdás embereire, akkor és úgy indította el a játékokat a Jazz, amikor és ahogy akarta, a periméteren súlytalannak bizonyult a Chicago. Ez főleg a második félidőben jelentkezett, amikor szinte tehetetlenek voltak Dosunmuék és csak abban bízhattak, hogy a Jazz hibázik vagy hogy ők maguk túl tudják dobni ellenfelüket. Ez viszont nem sikerült, Zach LaVine 33 pontos, 5/10 triplás teljesítménye és DeMar DeRozan 25–5–7-je nem bizonyult elégnek, kaptak 19 triplát Mitchelléktől, így még a szoros végjátékról is lemaradtak – egyetlen jobb meccsük volt mostanában védekezésben, egyébként hónapok óta tartó problémáról van szó, muszáj lenne kisimítaniuk ezt a playoffig.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 37/27, Clarkson 26/3, Alexander-Walker 16/9
A Bulls legjobb dobói: LaVine 33/15, DeRozan 25/6, Dosunmu 15/6

Golden State Warriors–Boston Celtics 88–110

Curry megsérült, összeomlott a Warriors. Hamar elúszott ez a találkozó a GSW számára, hiszen bár amúgy is pocsékul kezdtek a hazaiak, de igazán a második negyedben lett nagy a riadalom, amikor Steph Curry lábára Marcus Smart ráeesett egy szabad labdáért zajló csata során. Currynek be kellett mennie az öltözőbe és többször nem is tért vissza, 14 perc után elvesztette őt a Warriors, a társaság játéka pedig innentől kezdve teljességgel atomjaira hullott – a nagyszünetig összesen 32 pontot sikerült dobniuk és a húsz egységet közelítette a hátrányuk. A harmadik negyedben egyszer megrázták magukat, csak ott beszórtak 37 pontot és közelíteni is tudtak, de ezzel ellőtték minden puskaporukat, a záró etapban megint nem érték el a húszat sem és végül teljesen simán szenvedtek vereséget. Curry nélkül 37 százalékos mezőnymutatót és 22 százalékos triplázást hoztak össze, Klay Thompson 1/11-et szenvedett ki magából távolról és egyedül Jordan Poole (29 pont, 6/13 tripla) mutatott érdemi dolgokat, egyébként rajta kívül csak Thompson érte el a tízpontos határt. A sima hazai vereségnél persze fontosabb, hogy mi van Curryvel – ráadásul Kerr meglehetősen feldúltan nyilatkozott erről, azt mondta, hogy szerinte Smart szándékosan nekivetődött Curry térdének, többet majd az MRI után tudhatunk.

Meggyőző Boston. A vendégek mindentől függetlenül végig kontrollálták a találkozót, rendkívül agresszív, kemény, fegyelmezett periméter-védekezést mutattak be, sokat ütköztek, leradírozták a pályáról a Warriorst – a harmadik negyedben kicsit kiengedtek, illetve ott Poole révén extrákat is bedobált a GSW, de így sem forgott veszélyben a bostoni siker. Egyénileg Jayson Tatum (26 pont, 12 lepattanó, 4 gólpassz) és Jaylen Brown (26 pont, 7 lepattanó) is hozta a szükséges kosarakat, de az említett Smart (20 pont, 8 gólpassz, 4/7 tripla) is remekelt, vigyáztak a labdára és ha nem is brillíroztak elöl, de lemenedzselték, amit kellett. Most már hosszú-hosszú hetek óta abszolút ligaelit szinten játszanak, az utóbbi húsz meccsükből tizenhetet megnyertek és jelenleg bármire képesek, bármi elképzelhető tőlük – még van három mérkőzés a nyugati túrájukból, de jelenleg bárhol esélyesnek számítanak.

A Warriors legjobb dobói: Poole 29/18, Thompson 18/3, Looney 9
A Celtics legjobb dobói: Tatum 26/9, Brown 26/6, Smart 20/12

Sacramento Kings–Milwaukee Bucks 126–135

Csak a végén döntötte el a Milwaukee. Az első negyedet még három ponttal a Sacramento nyerte, aztán a másodikban 40 pontot szórt a Bucks és megfordította a találkozót – a harmadik játékrész végén Janisz Adetokunbo egymaga süllyesztett el zsinórban 12 egységet, de még itt is tíz alatt maradt a címvédő előnye. A záró etapban aztán addig kellemetlenkedett a Kings, hogy a vezetést is visszavette, nem egészen négy perccel a vége előtt 123–120 állt az eredményjelzőn, de itt megrázta magát a Milwaukee és megsorozta ellenfelét: Jrue Holiday, Khris Middleton, majd másfél percnél Wesley Matthews is bevert egy-egy triplát, ez utóbbi 126–126 után érkezett, a Sacto pedig nem tudta tartani a lépést, a következő támadását elrontotta, Adetokunbo kettese után pedig összeomlott a hazai együttes. Az utolsó másfél percet tehát 9–0-ra nyerte a bajnok, a pontzáporos, védekezés szempontjából nem túl élvezetes mérkőzésen behúzta idei 44. sikerét és két meccsre megközelítette a keleti listavezető Miamit.

Janisz egyre jobb formában van. Ezúttal 36 pontot és 10 lepattanót jegyzett a tavalyi nagydöntő MVP-je, a görög klasszis pedig saját csapattársai szerint egyre éhesebb a sikerre, a szezon végéhez közeledve egyre motiváltabbnak tűnik – márciusban eddig 32 pontot, 12.6 lepattanót és 5 gólpasszt átlagol 57 százalékos mezőnymutatóval és zsinórban ötödször érte el a 30-as határt. Mellette Khris Middleton (32 pont, 8 lepattan, 8 gólpassz, 7/10 tripla) is klassisteljesítményt nyújtott, támadásban az egész Bucks nagyon élt és Mike Budenholzer vezetőedző szerint játékosai érzik az alapszakasz végét, egyre izgatottabbak amiatt, hogy jön a rájátszás, ezt pedig tökéletesen érezni rajtuk. A Kingsnél Domantas Sabonis (22 pont, 5 lepattanó, 7 gólpassz) volt a legeredményesebb, de bár többen is jól játszottak, az igazi egyéni extra elmaradt – most már egyre közelebb vannak ahhoz, hogy lemaradjanak a playinről.

A Kings legjobb dobói: Sabonis 22, Fox 21/9, Mitchell 19/9, DiVincenzo 19/12
A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 36, Middleton 32/21, Holiday 21/9

Los Angeles Clippers–Toronto Raptors 100–103

Achiuwa két nagy játéka is kellett a Raptorsnak. Küzdelmes mérkőzést játszottak a csapatok, a hajrához is közel egymáshoz érkeztek meg, noha a negyedik negyed közepén 93–83-ra vezetett a Raptors. Az utolsó percre fordulva 101–97-re vezettek a vendégek Precious Achiuwa még éppen időben elengedett dobásának köszönhetően, majd 35.1 másodperccel a vége előtt Nicolas Batum triplájával egyetlen pontra közelített a Clippers. A hazaiak ezt követően sokáig jól védekeztek, közel is jártak egy eladott labda kiharcolásához, de Terance Mannre faultot fújtak. Fred VanVleet csak az első büntetőjét dobta be, viszont végül az ő kezébe került vissza a kimaradó második után a labda, majd ismét mehetett a vonalra, ahonnan ismét csak az elsőt küldte a helyére. Ezúttal némi nehézségek árán ugyan, de sikerült a Clippersnek megszereznie a labdát, az időkérés után viszont nem tudtak megfelelő dobóhelyzetig jutni, Achiuwa nagyot védekezett Marcus Morris ellen, akinek a triplája a gyűrűig sem jutott el. A Clippers ezzel az elmúlt hét meccséből az ötödiket bukta el, és már csak ötvenszázalékos mérleggel állnak a nyugati nyolcadik helyen, ahová egyre inkább bebetonozzák magukat a play-in előtt.

A második esélyek jelentették a különbséget. A Raptors játékosai ugyan csak 14 gólpasszt osztottak ki egymás között a Clippers 27-ével szemben, ez mégsem jelentett számukra problémát, mert leszedtek 13 támadólepattanót, és ezekből a lehetőségekből 21 pontot szereztek, ráadásul gyorsindításból is 12–7-re múlták felül ellenfelüket. A vendégeknél ezúttal a 31 pontig és 12 lepattanóig jutó Pascal Siakam volt a fő pontfelelős, de Fred Van Vleet és Scottie Barnes is betett a közösbe 21, illetve 15 pontot, az is belefért, hogy Gary Trent Jr. megálljon 1/9 jó dobásnál. A Clippersnél Reggie Jackson (23 pont, 9 gólpassz) és Marcus Morris (22 pont, 6 lepattanó, 7 gólpassz) voltak a legaktívabbak, miközben Terance Mann (16 pont, 9 lepattanó, 4 gólpassz) vezetésével a Clippers padja 35–20-ra múlta felül a Raptors második sorát, de ezt ellensúlyozni tudták a vendégek kezdői. A Raptors ezzel a vesztes első meccse után sorozatban öt győzelemmel zárta az idegenbeli túráját, legközelebb hazai pályán fogadják a Lakerst.

A Clippers legjobb dobói: Jackson 23/12, Morris 22/6, Mann 16/6
A Raptors legjobb dobói: Siakam 31/9, VanVleet 21/9, Barnes 15/3