Lejátszotta a Milwaukee-t a Spurs, a Bostont is megfogta a Wizards

Philadelphia 76ers–Oklahoma City Thunder 120–113

Embiid fél kézzel is megoldotta. A hazaiak centere az első negyedben szenvedett ujjficamot, de annak ellenére visszatért a pályára, hogy azt a kezét gyakorlatilag nem is tudta használni - sok lepattanóba csak belekapott, pedig lehúzhatta volna, mert úgy érezte, hogy eltört az ujja. A röntgen végül nem mutatott ki törést, de így is van rá esély, hogy bár ezt a meccset lejátszotta, a folytatásban ki kell hagynia valamennyit - ezúttal viszont még nagyot küzdött csapatáért és 18 ponttal, 9 lepattanóval, valamint 8 gólpasszal segített be. Nagy szükségük volt rá a végjátékban is, mert ugyan a nagyszünetig tízpontos előnyt építettek fel, sőt, vezettek 14-gyel is, de ez már a harmadik negyedben minimálisra olvadt, a záró etapban pedig már csak egy-két ponttal jártak előrébb, kellettek a clutch dobások - ezek viszont jöttek is, egyszer sem hagyták, hogy egyenlítsen az OKC. Az utolsó bő két percben aztán el is döntötték a küzdelmet, Embiid egyszer egy zsákolásra, egyszer pedig egy triplára találta meg Tobias Harrist, a kettő között Ben Simmons is dobott egy ziccert, ez a 7-0-s roham pedig lezárta a meccset - nagyon fontos győzelmet arattak a 0-4-es idegenbeli túra után, már csak az a kérdés, hogy mi lesz Embiiddel...

Most nem volt elég jó az OKC. Elsősorban a védekezés nem működött megfelelően a Thundernél, hiszen 50% felett dobott a Philly, ráadásul szintén 50%-kal elsüllyesztett 13 triplát, a vendégek nem tudták lelassítani ellenfelüket. Így hiába támadtak ők is viszonylag jól, végig csak üldözni tudták a hazaiakat, Steven Adams (24 pont, 15 lepattanó, 2 blokk) igyekezett kihasználni Embiid sérülését, de a Schröder-Paul-Gallinari trió is eljutott legalább 18 pontig, ők is tették a dolgukat - hiába, a negyedik negyedben minden egyes kosarukra kaptak választ, az utolsó két percben pedig egy-két hiba megpecsételte a sorsukat. Nem voltak messze az újabb győzelemtől, de ez a mai Sixers nagy falatnak bizonyult, úgyhogy öt győzelem után kaptak ki újra - így utaznak tovább a túrájuk negyedik állomására, Brooklynba.

A 76ers legjobb dobói: Richardson 23/6, Embiid 18, Harris 18/12
A Thunder legjobb dobói: Adams 24, Schröder 21/3, Paul 18/12, Gallinari 18/9

Charlotte Hornets–Indiana Pacers 104–115

Warrennek tetszik ez a helyszín. A vendégek kiscsatára, TJ Warren Észak-Karolinában született, ott is járt egyetemre, úgyhogy Charlotte-ban elég sok barátja és ismerőse van, nem beszélve arról, hogy ide a szülei is kijönnek meccset nézni. Ez pedig a jelek szerint feltüzeli a Pacers játékosát, aki novemberben 33 pontos szezoncsúcsot szórt ebben a csarnokban, most pedig még ezt is felülmúlta és 36 egységig jutott: 15/24 dobása akadt be, ezt kiegészítette 6/6 büntetővel, ráadásul a 36-ból 30-at a második félidőben jegyzett, ott teljességgel megállíthatatlannak bizonyult. Ezzel pedig hozta is a már nagyon kellő győzelmet csapatának, mert a gyenge formában érkező Indy 16 ponttal nyerte a harmadik negyedet és az itt megszerzett előnyét már beosztotta a folytatásban - Warren extráján felül azért a csapatszinten kiosztott 31 gólpasszt is említsük meg, Nate McMillan is kiemelte, hogy most milyen jól járatták a labdát. Az utóbbi öt meccsből négyszer kaptak ki, most viszont fontos idegenbeli győzelmet arattak Malcolm Brogdon nélkül, így jól hangoltak a Heat elleni rangadóra.

Nem volt elég agresszív a Hornets. James Borrego, a hazaiak vezetőedzője szerint csapata fizikálisan és mentálisan sem volt elég kemény, míg az Indy rendkívül élesnek bizonyult, különösen a második félidőben, ahol felőrölte a Charlotte-ot. A festékben végül húsz ponttal bukott el a Hornets, nem tudtak mit kezdeni Warrennel, elvesztették a lepattanózást és képtelenek voltak megtörni ellenfelük ritmusát, gyakorlatilag hagyták, hogy az játssza saját játékát - így hiába jutott náluk 50 pontig és 12 gólpasszig a Rozier-Graham páros, illetve hiába tett hozzá még 32 egységet a Zeller-Bridges duó, a második félidőben már egyértelműen jobb volt náluk a Pacers. Ezzel a vereséggel nem tudtak közeledni a keleti nyolcadik helyhez, következőleg pedig a Raptorst fogadják, az sem lesz egyszerű feladat.

A Hornets legjobb dobói: Rozier 28/9, Graham 22/9, Bridges 18/6
A Pacers legjobb dobói: Warren 36, Sabonis 18, Turner 15/6

Washington Wizards–Boston Celtics 99–94

Óriásölő Washington. A Miami és a Denver után újabb nagycsapatot vert meg a továbbra is rendkívül tartalékos (Beal, Wagner, Bryant, Bertans és Hachimura sem játszott Wall mellett) Wizards úgy, hogy a Thomas-Payton-McRae-Bonga-Mahinmi kezdőt a padról Ish Smith, Troy Brown Jr. és Anzejs Pasecniks támogatta, ez volt a fővárosiak rotációja. Szintén érdekesség, hogy ezúttal nem az elsöprő támadójátékukkal nyertek, hiszen még a száz pontot sem érték el, viszont csak a harmadik negyedben volt egy kisebb hullámvölgyük védekezésben, a többi játékrészben egyszerűen megfogták a Celticset - az első félidőben kétszámjegyű előnyt építettek fel, igaz, később ebből kiegyenlített a Boston. A negyedik negyedben, 80-80 után azonban Smith előlépett vezérré, egymaga dobott zsinórban nyolc pontot négy támadásból, közben kiosztottak két blokkot és itt ismét megléptek, ezt az előnyt pedig már végig tudták vinni - igyekezett a Celtics, de mindenre érkezett válasz a Wizardstól, úgyhogy újabb komoly meglepetést okozott a gárda. A helyzet abszurditását egyébként az is jól jelzi, hogy a hajrában Smithnek felcsendült az M-V-P rigmus - erről annyit mondott az érintett, hogy utoljára középiskolában fordult vele elő...

Kisiklás. Egy pillanatig sem vezetett ezen a találkozón a Boston és bár azt nem lehet mondani, hogy ne akartak volna védekezni, de támadásban egészen borzalmas napot fogtak ki: Brown 7/22-t, Smart 3/14-et, Hayward 4/11-et, Tatum 8/20-at dobott mezőnyből, csapatszinten pedig még a 35%-ot sem érték el. Így azért pokoli nehéz dolguk volt, egyszer sem tudtak felpörögni, majd amikor nagy nehezen kiegyenlítettek, akkor Ish Smith négy labdabirtoklásból megverte őket - Brad Stevens szerint a meccs eleji rossz ritmusukat képtelenek voltak megtörni, nem tudtak fordítani a dolgok menetén. Ez most egy ilyen nap volt, belefutottak egy váratlan vereségbe Kemba Walker nélkül, de így is másodikak Keleten, következőleg pedig otthon játszhatnak, a San Antoniót fogadják.

A Wizards legjobb dobói: Smith 27/3, McRae 19/6, Thomas 17/6
A Celtics legjobb dobói: Brown 23/6, Tatum 17/3, Smart 13/9

Orlando Magic–Brooklyn Nets 101–89

Nincs kiút. Ismét teljesen reménytelen támadójátékkkal rukkolt elő a Brooklyn, a vendégek minden egyes kosarukért vért izzadtak és végül 33%-os mezőnymutatóval, 21%-os triplázással, alig 89 dobott ponttal zártak - egyszerűen képtelenek kimászni a gödörből, most már sorozatban hatodszor kaptak ki. Most Spencer Dinwiddie sem tudott hozzátenni sok pozitívumot, 16 pontjához 19 mezőnykísérletre volt szüksége és bár a Magic gyengélkedését kihasználva egyszer még visszajöttek a 16 pontos hátrányukból, de ezúttal ennyi volt tőlük a maximum - vezetni is tudtak a negyedik negyedben, ám erre egy 15-1-gyel válaszolt az Orlando, közel öt percig nem tudtak kosarat dobni. Továbbra is nagyon mélyen vannak és nem látni, hogy mi rángatja ki őket ebből, főleg hogy most back-to-back fogadják az OKC-t.

Fultz eddigi legjobb meccse. Minden bizonnyal eddigi NBA-pályafutása legjobb találkozóját hozta le Markelle Fultz, a Magic irányítója, aki 25 ponttal karriercsúcsot szórt, messze ő volt csapata legeredményesebb játékosa, ráadásul a fent említett döntő jelentőségű 15-1-es futásból is kivette a részét sorozatban szerzett hét egységgel. 11/20 dobása mellett volt négy gólpassza és két labdaszerzése is, ő jelentette azt a pluszt, amivel az Orlando a Brooklyn fölé tudott nőni - egyébként a hazaiak is eléggé szenvedtek támadásban, amikor visszaengedték ellenfelüket, akkor bő kilenc percig (!) nem dobtak kosarat, de Fultz végül igazi X-faktorként eldöntötte a küzdelmet. Emeljük még ki Nik Vucsevics 24 lepattanóját, illetve a padról érkező DJ Augustin 16 pontos, 6 gólpasszos teljesítményét, a fontos győzelemmel pedig utolérték és egyben meg is előzték a Brooklynt a keleti hetedik helyen - következőleg a Washingtont fogadják, utána viszont elmennek egy brutális, két back-to-backkel tarkított hatmeccses idegenbeli túrára, melynek első öt állomására Nyugaton kerül sor.

A Magic legjobb dobói: Fultz 25/6, Augustin 16/6, Iwundu 12/3
A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 16/6, Harris 16/9, Temple 9/3, Chandler 9/3, Luwawu-Cabarrot 9

Atlanta Hawks–Denver Nuggets 115–123

Jokicsra nem volt ellenszer. Megállíthatatlan volt ezen az estén Nikola Jokics, a vendégek centere, akit ugyan sokszor ért az a kritika, hogy nem vállal eleget, de egyrészt mostanában ez nem volt igaz, másrészt most különösen agresszívnek bizonyult: 16/25-ös mezőnymutatóval, 4/8 triplával és 11/16 büntetővel eljutott 47 pontig, amellyel új karriercsúcsot állított fel. A parádézó center mellett Will Barton 28 ponttal szezoncsúcsot hozott, Jamal Murray 16 ponttal, 8 gólpasszal és egy clutch kosárral jelentkezett, úgyhogy működött a denveri támadógépezet, így pedig bár dominálni nem tudtak, de végül túldobták az Atlantát - ebben az 50% feletti mezőnymutató mellett a mindössze négy eladott labdának is jelentős szerepe volt, Jokics például ekkora terhelés mellett egyszer sem veszítette el a játékszert. Tíz pontnál nagyobb előnyük egyébként egyszer sem volt a meccs folyamán, nem védekeztek jól, de a foghatatlan Jokiccsal mindenre tudtak válaszolni és az utolsó percekben nemcsak megőrizték, de még növelték is a párpontos fórjukat - a meglepő washingtoni vereség után nagyon kellett nekik ez a siker, így ha minimálisan is, de még mindig másodikak Nyugaton.

Most sem volt rossz az Atlanta. Az utóbbi meccsek javulása most is tetten érhető volt a Hawksnál, a hazaiak is jól támadtak, de nekik egyszerűen nem volt Jokicsuk és a festékben 58-34-re kaptak ki, ami olyan különbséget jelentett, hogy az a győzelmükbe került. Pedig Trae Young (29 pont, 12 gólpassz, 8/12 mezőnyből) mellett 22 ponttal, 8 lepattanóval és 6/8 triplával jelentkezett Kevin Huerter, 4/8 hármast süllyesztett el De'Andre Hunter és 17 pontot szórt John Collins is, ám ezt a dobóversenyt most nem nyerhették meg - a festékbeli gondok mellett a jóval több eladott labda is hátráltatta őket, az utolsó percekben pedig egyszerűen képtelenek voltak megállítani a Denvert. Baj nincs, de nem egyszerű a dolguk, most a Houstont fogadják, majd idegenbeli túrára utaznak, úgyhogy bár a játékuk javult, de nagy győzelmi szériára ne számítsunk tőlük...

A Hawks legjobb dobói: Young 29/12, Huerter 22/18, Collins 17/3
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 47/12, Barton 28/9, Murray 16/3

New Orleans Pelicans–Utah Jazz 126–128

Elmaradt a fújás. Az utolsó másodpercben Brandon Ingram próbálta megmenteni a New Orleanst és egy betöréssel hosszabbításra küldeni a feleket - Rudy Gobert odaért és a játékvezetők szerint blokkolta, sok mindenki más szerint viszont faultolta a Pelicans vezérét. Az elmaradt fújással így nyerni tudott a Jazz, a hazaiak részéről pedig a nyilatkozatoknál már csak annyit mondott mindenki, hogy szerintük fault volt, de a bírók nem ítélték annak, ez van - egyébként jó meccset játszottak, végig szoros volt a helyzet, az utolsó negyedet pedig még ők kezdték előnyből. Ingram (35 pont, 8 lepattanó, 6 gólpassz) mellett Redick (23 pont, 7/12 mezőnyből) és Ball (21 pont, 8 lepattanó, 7 gólpassz, 4/6 tripla) is villogott, úgyhogy Jrue Holiday nélkül is a legvégéig partiban voltak a liga egyik legjobb formában lévő csapatával, ám a végét elrontották - 126-126-nál még döntetlenre álltak, viszont innentől mindhárom dobásukat kihagyták, amit egy Mitchell-kosárral megbüntetett a Utah.

Valahogy behúzta a Jazz. Nagyon megizzadt ezért a győzelemért Quin Snyder alakulata, amely a záró etap nagy részében ugyan vezetett, de nem tudta lezárni a küzdelmet, visszaengedte a Pelicanst, majd a végén kis híján elrontotta a meccset - bő egy perccel a vége előtt állította be a végeredményt Donovan Mitchell, onnantól mindkét csapat csak hibázott támadásban. Öt másodperccel az órán Bogdanovic kimaradt hármasából indulhatott meg Ingram, de Gobert "megoldotta" a feladatot, úgyhogy egy rendkívül izgalmas, pontzáporos meccsen valahogy behúzták az újabb győzelmet - 50% feletti mezőnymutatóval, 48,5%-os triplázással persze azért bőven megdolgoztak érte. Egyénileg egyébként most Bogdanovic emelhető ki leginkább, ő 35 pontot dobott 11/21-es mezőnymutatóval és 10/10 büntetővel, de Ingles (22 pont, 6 gólpassz, 4/5 tripla), Mitchell (19 pont, 6 gólpassz, döntő kosár), Gobert (9 pont, 19 lepattanó, meccsnyerő védekezés) és Clarkson (16 pont, 4/7 tripla) is megtette a magáét - zsinórban hatodik sikerükkel továbbra is egyetlen meccsre vannak a nyugati második helytől.

A Pelicans legjobb dobói: Ingram 35/9, Redick 23/6, Ball 21/12
A Jazz legjobb dobói: Bogdanovic 35/9, Ingles 22/12, Michell 19/6

San Antonio Spurs–Milwaukee Bucks 126–104

Mindent megcsinált, bravúrgyőzelmet aratott a Spurs. A liga jelenleg kérdés nélkül legjobb csapata ellen tudott győzni Gregg Popovich alakulata, méghozzá úgy, hogy elöl-hátul tökéletesen felmondta a leckét: limitálták a Bucks kinti dobásait, ők maguk viszont szezoncsúcsot jelentő 19 alkalommal zörgettek be kintről, ráadásul ez utóbbit bőven 50% feletti hatékonysággal tették meg. DeMar DeRozan kiváló meccse (25 pont, 11/15 mezőnyből, 7 gólpassz) mellett többen is nagyot játszottak, Patty Mills például 6/10 hármast bombázott be, de Murray, Gay, vagy Aldridge is villogott még - uralták a lepattanózást és kordában tudták tartani az Antetokounmpo-Middleton párost, úgyhogy igazából végig vezettek. Az első félidőben kialakított 13 pontos fórjuk ugyan valamelyest csökkent a harmadik negyedben, de veszélyes közelségbe nem engedték ellenfelüket, az utolsó játékrészben pedig még rátettek egy lapáttal, dobtak 35 pontot és húsz fölé növelték a különbséget - nagy győzelmet arattak és visszavágtak a Milwaukee-nak a két nappal ezelőtti vereségért.

Az eddigi legnagyobb vereség. Idei legsúlyosabb pofonját kapta a végeredmény tekintetében a ligaelső Bucks, amely csak 40%-kal tüzelt mezőnyből és ugyanúgy a rengeteg engedett tripla miatt maradt alul, mint legutóbbi vereségénél, a Philly ellen. Az biztos, hogy nem voltak elég élesek sem elöl, sem hátul, Giannis Antetokounmpo nem volt rossz, de nem is hozta az MVP-formáját (24 pont, 12 lepattanó, 8 gólpassz, 10/22 mezőnyből, 0/5 tripla), Khris Middleton (15 pont 16 dobásból) és Eric Bledsoe (8 pont 7 dobásból) kifejezetten gyengén játszott és bár Wesley Matthews beszórt 4/6 hármast, a padról pedig DiVincenzo és Hill is pluszt tett hozzá, de most igazából nem is volt komoly esélyük a győzelemre. A váratlanul nagy vereség ellenére természetesen továbbra is simán vezetik a tabellát, meglátjuk, hogy hogyan folytatják idegenbeli túrájukat, de a Warriors-Kings-Blazers trió azért verhető ellenfélnek tűnik számukra, utána pedig nyolcból hétszer hazai pályán játszhatnak majd.

A Spurs legjobb dobói: DeRozan 25/3, Mills 21/18, Gay 17/6, Aldridge 17/6
A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 24, DiVincenzo 16/6, Middleton 15/3, Hill 15/9

Dallas Mavericks–Chicago Bulls 118–110

Luka Doncic 21 pontos negyede döntött. A szlovén zseni idei 11. tripla-dupláját jegyezte (amivel egyébként vezeti a ligát), karrierje alatt tizedik alkalommal úgy, hogy legalább 30 pontot tett bele. 22 éves kor alatt ez messze a legtöbb az NBA történetében, a második LeBron James, öt ilyen mérkőzéssel - és Doncic még csak húszéves... Az estéje nem is elsősorban a statisztikai bravúrról (38 pont, 11 lepattanó, 10 gólpassz) marad emlékezetes, hanem a harmadik negyedről, amikor egymaga vert be 21 egységet. Nagyon nagy szükség is volt erre, mert a példáját nem nagyon követték a csapattársak, ebben a tizenkét percben összesen hat pont jött tőlük, vagyis Doncic gyakorlatilag egymaga tartotta meg a párpontos félidei fórt. Összességében akadtak azért társai, Tim Hardaway Jr. sérülésből visszatérve limitált idő alatt is kiválóan dobott (3/4 tripla), Dwight Powell nem tudott hibázni (6/6 mezőnyből, 4/4 büntető), a kispadról pedig a hátvéd Delon Wrightot érdemes kiemelni (9 pont egyetlen rontott büntetővel, 6 pattanó, 3 gólpassz, 2 blokk). A kezdőben JJ Barea 15 perc alatt elszórt 5 labdát, a cseresorban a Curry-Kleber-Jackson trió 2/16-os triplázást rakott össze, volt tehát mit kompenzálni – a negyedik negyedben is küzdeni kellett, de végül a sérült Kristaps Porzingis nélkül is győzött a Dallas, talán megállította a zuhanást, most pedig jön a Denver egy „hatpontos” rangadóra.

Megint csak egy kicsi hiányzott. A mostanában megszokott forgatókönyv szerint zajlott a Bulls meccse, mentek előre, közel voltak a győzelemhez, de megint nem sikerült behúzni. Most igencsak kellett volna egy 30 pont körüli teljesítmény Zah LaVine-tól, de hiába dobott közelről jól és osztott ki hét gólpasszt, a triplákkal hadilábon állt (0/5), ráadásul hátvédtársa, Tomas Satoransky is hiába osztott ki 14 gólpasszt, ha gyengén dobott kintről (1/5). A két fazonszabász gyenge dobásait a rossz bokával is alkotó Lauri Markkanen (26 pont, 9 lepattanó), valamint a kispad igyekezett pótolni: Coby White 60 százalékkal, Thaddeus Young 50-nel, Daniel Gafford pedig hibátlan mezőnymutatóval jutott 10 pont fölé, ám nem tudták átvenni a játék irányítását a harmadik negyedben, utána pedig már nem maradt erő a fordításra. Utóbbiban szerepe volt annak is, hogy Wendell Carter Jr. a harmadik negyedben kapott a lábához és tolószékben fejezte be a meccset – bár törése nincs, valószínűleg jó pár meccset ki kell hagynia bokaficam miatt.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 38/15, Powell 16, Hardaway Jr. 15/9.
A Bulls legjobb dobói: Markkanen 26/12, LaVine 20, White 15/9.

Sacramento Kings–Golden State Warriors 111–98

Drága győzelem lehet. Bogdan Bogdanovics továbbra is harcképtelen, Marvin Bagley még hetekig lesz távol a parkettől, most pedig a Bagley-t eddig ragyogóan pótló erőcsatár, Richaun Holmes dőlt ki egy vállsérüléssel. Pedig alapvetően sima sikert aratott a D'Angelo Russellt és Draymond Greent is nélkülöző Warriors ellen a Sacramento, az első félidőben mindössze 40 ponton tartották ellenfelüket, a harmadik negyed végén 26 egységgel jártak előrébb. A gyengébb ellenfél ellen működött a Hield-Fox páros (bár Fox 7 gólpasszra jutó 6 eladott labdája ez ellen a GSW ellen nehezen magyarázható), a kezdőben Barnes, Bjelica és a sérüléséig Holmes is kiválóan teljesített, a padról pedig két veterán, Cory Joseph és Trevor Ariza is a megszokottnál több dobást vállalt (nem lehetetlen, hogy utóbbinak köze van a Lakers-es cserepletykákhoz). A Kings így is nyolc meccset vesztett az utolsó 10-ből, ugyanakkor mindössze két győzelemre állnak a playoff-helytől – most mennek egy gyors back-to-backre a közvetlen rivális Phoenixhez, egyelőre kérdéses, hogy kikkel...

Steve Kerr nagyjelenete a legemlékezetesebb mozzanat. A második negyedben kérdezte fel a játékvezetőt a Warriors vezetőedzője nem éppen irodalmi stílusban, hogy vajon miért nem egyformán ítéli meg ugyanazokat a játékhelyzeteket mindkét oldalon, tette mindezt olyan vehemenciával, hogy kérdés nélkül „mehetett is zuhanyozni”. Pedig addig sem volt sok esélye a csapatának, hiszen Green a bokája, Russell a válla miatt hiányzott, igazi vezér nélkül pedig még a rossz állapotban lévő Sacramento ellen is csak szenvedtek támadásban-védekezésben. A második félidőben hamar el is dőlt a meccs, a cseresor a negyedik negyedben szépen kozmetikázta a zsinórban ötödik vereség mértékét, de ebben a formában a listavezető Bucks ellen még otthon is esélytelenek lesznek.

A Kings legjobb dobói: Hield 21/12, Fox 21, Ariza 18/12, Barnes 18/9.
A Warriors legjobb dobói: Robinson III 16/3, Spellman 13, Paschall 12.

A tabellát IDE KATTINTVA tekinthetik meg!