Nagyágyúi nélkül nyert rangadót a Lakers, otthon égett meg a Nuggets

Houston Rockets–Minnesota Timberwolves 139–109

Ez most sima volt. Clint Capela nélkül sem izzadt meg ezen a meccsen a Houston, a helyén kezdő Isaiah Hartenstein mondjuk finoman szólva is jól pótolta (17 pont, 15 lepattanó, 5 blokk, 2 labdaszerzés, 8/9 mezőnyből), de a csapat lényegét természetesen most is James Harden (32 pont, 12 lepattanó, 8 gólpassz, 11 eladott labda, 28 perc) és Russell Westbrook (30 pont, 6 lepattanó, 10 gólpassz) adta, ők vezették sikerre a hazaiakat. A még szorosabban alakuló első negyed (ahol PJ Tuckert is elvesztették egy vállsérülés miatt) után erélyesebben csapott a lovak közé Mike D'Antoni együttese és a nagyszünetre már 16 pontos előnybe került, a fordulás után pedig összerakott egy 45 pontos harmadik negyedet, úgyhogy itt eldőlt a mérkőzés – a záró etapban Harden már nem is játszott, nem volt rá szükség. Szakáll egyébként fontos mérföldkőhöz érkezett, mert elérte a 20 000 pontot NBA-karrierje során, mindezt hetedik legfiatalabbként tette meg, a Rockets pedig ezzel a kiütéses hazai győzelemmel továbbra is ott van a nyugati 2–5. helyen zajló öldöklő küzdelemben.

Nem volt esély. Nagyon simán kapott ki az utóbbi időszakban azért ennél jóval stabilabb teljesítményt nyújtó Minnesota, a Karl-Anthony Townst továbbra is nélkülöző társaság csak az első negyedben tudott partiban lenni. A második játékrésztől kezdve már érdemi esély nélkül kosárlabdáztak a vendégek, ezen az estén nem lehetett megállítani a két klasszisa által húzott, magas fordulatszámon pörgő Houstont, amely végül 50% feletti mezőnymutatóval zárt – cserébe a Wolves 40% alatt maradt, bőven 30% alatt triplázott és a lepattanózást is simán elvesztette. A 12 kihagyott büntető már nem is számít, most nem osztottak nekik lapot, ami a keretek közötti különbséget tekintve nem csoda, mindenesetre a 30 pontos zakó az idei legnagyobb vereségüket jelenti.

A Rockets legjobb dobói: Harden 32/18, Westbrook 30/3, Hartenstein 17, Gordon 17/15
A Timberwolves legjobb dobói: Okogie 16/6, Culver 15/9, Dieng 14/12, Reid 14/3

Boston Celtics–New Orleans Pelicans 140–105

Kitombolta magát a Celtics és Tatum. Sorozatban három vereség után ezúttal gálaelőadást rendezett a Boston, Brad Stevens csapata egészen parádés játékkal szedte ízekre a jó formában érkező New Orleanst. A hazaiak már az első negyedben megmutatták, hogy mi a rend, 41–24-re nyerték meg a játékrészt, a festékben domináltak, Jayson Tatum pedig pályafutása eddigi legjobb meccsét hozta: már a nagyszünetig bevert 22 pontot, a harmadik negyedben eljutott 37-ig, végül pedig 41-gyel karriercsúcsot szórt. 16/22 dobása beesett, volt 6/9 triplája, abszolút háttérbe szorította a többieket, de ők ezt aligha bánták, hiszen olyan sima győzelmet arattak, hogy a negyedik negyedben már csak az volt a kérdés, hogy Tatumnak meglesz-e a 40 – a hullámvölgynek vége, szenzációs teljesítménnyel szolgálták ki a közönségüket és fél meccsre visszazárkóztak a Miamira.

Ezt felejtsük el. Kiváló formában érkezett meg erre a mérkőzésre a Pelicans, a Boston vereségei miatt pedig úgy tűnt, hogy lehet is esélyük a vendégeknek, ám a Redick, Holiday, Williams, Favors sort nélkülöző gárda ezúttal nem tudott felnőni a feladathoz. Az utóbbi meccseken látott erényeikből gyakorlatilag semmit sem tudtak megmutatni, fáradtan mozogtak a back-to-back második felén, támadásban teljességgel hiányzott a dinamika és az átütőerő, védekezésben pedig rengeteg volt a hiba – csapatszinten sem kommunikáltak jól és egyénileg sem tudták megtartani az embereiket, szinte semmit sem csináltak elfogadhatóan. Alvin Gentry most abban bízik, hogy ez a meccs csak egy szabályt erősítő kivétel volt a back-to-back második felén és következőleg visszatérnek a mostanában megszokott formájukhoz – Detroitban erre lehet is esélyük.

A Celtics legjobb dobói: Tatum 41/18, Kanter 22, Hayward 19/6
A Pelicans legjobb dobói: Jackson 22/18, Hayes 20, Ingram 16/9

Detroit Pistons–Chicago Bulls 99–108

Erre várt a Chicago. Sorozatban hat vereség után, egy back-to-back második felén, idegenben aratott győzelmet a Bulls, a nagyon mélyen lévő gárdánál pontosan valami ilyenben reménykedtek, hátha egy efféle meccs átlendíti őket a rossz helyzetükön. Most a fáradtságuk ellenére lejátszották a Detroitot az első negyedben, 64%-kal dobtak ebben a játékrészben és onnantól igyekeztek kézben tartani az eseményeket, ami azért a második félidőben nem igazán sikerült, mert 18 pontos előnyükből visszaengedték a Pistonst két egységre – át azonban nem adták a vezetést, amikor igazán égett a ház, akkor mindig tudtak válaszolni. Porter és Carter nélkül pláne értékes számukra ez a siker, 50%-kal dobtak mezőnyből, LaVine (25 pont, 6 gólpassz, 2 blokk) vezérkedése mellett pedig többen is hatékonyan dolgoztak – most Bostonba utaznak, ott nehéz dolguk lesz, de ezzel a játékkal azért elindulhatnak felfelé, ha állandósítani tudják.

Drummond nem bírta. Előbb bevert egy váratlan triplát, majd a harmadik negyedben kiállíttatta magát Andre Drummond, aki egy róla kapott kosár után tarkón dobta a labdával a Bulls centerét, Daniel Gaffordot – a center így 9 ponttal és 4 lepattanóval szállt ki, egyébként sem játszott jól. Csapata aztán nélküle rohamozott a folytatásban és próbálta megmenteni a hamar elúszni látszó meccset, a padról Derrick Rose (20 pont, 7 gólpassz) és Christian Wood (17 pont, 14 lepattanó, 3 blokk) is nagyon igyekezett, de nem volt bennük annyi tűzerő, hogy fordítsanak – két pontig jutottak, ott viszont megrázta magát a Chicago és több lövése már nem maradt a hazai csapatnak. Pihentebben, otthon kikapni mindig fájó, egy csoportrivális ellen idén már negyedszer alulmaradni pláne, ráadásul ezzel utol is érte őket a tabellán a Bulls, úgyhogy sokszorosan fájdalmas számukra ez a vereség.

A Pistons legjobb dobói: Rose 20/6, Wood 17, Doumbouya 12/3
A Bulls legjobb dobói: LaVine 25/3, Kornet 15/9, Gafford 14, Markkanen 14/6

Oklahoma City Thunder–Los Angeles Lakers 110–125

Nagyágyúk nélkül, kicsit váratlanul nyert a Lakers. A sérült Anthony Davis után a betegséggel küzdő LeBron James, valamint Danny Green is kihagyta ezt a meccset a vendégeknél, akik egyébként is back-to-backet játszottak a dallasi sikerük után és mivel a Thunder kiváló formában volt, így nem mellettük szóltak az esélyek. Ez az, amit már az első percekben azonnal át is írt Frank Vogel csapata, a szenzációsan játszó Kyle Kuzma (36 pont, 15/24 mezőnyből, 4/6 tripla), valamint a ritmust adó Rajon Rondo (21 pont, 12 lepattanó, 8 gólpassz) vezérletével rögtön állva hagyták ellenfelüket: 41–19-re (!) nyerték meg az első negyedet, 24-gyel vezettek a nagyszünetben, a fordulás után pedig 30 fölé növelték a különbséget. A vendégek mentalitása és agresszivitása egyértelmű volt, Rondo űzte-hajtotta övéit, ezzel pedig simán átgázoltak az OKC-n – a záró etapban ugyan fogyott az előny és a hazaiak visszajöttek tíz pont körülre, de igazán megszorítani már nem tudták a Los Angelest. A két vezér és Green nélkül, ebben a csarnokban, fáradtan ez talán idei egyik legnagyobb győzelmük volt, úgyhogy sorozatban nyolcadszor nyertek és továbbra is nagyon simán vezetik Nyugatot.

Meglepődtek a hazaiak. 13-ból 11 győzelemmel a háta mögött, a Houston sima legyőzése után érkezett meg erre a találkozóra az OKC, ez pedig a Lakers fáradtságával és hiányzóival együtt azt jelentette, hogy inkább nekik állt a zászló. Az első negyedben azonban kaptak egy irtózatosan nagy pofont, ugyanis a LAL nem feltartott kezekkel, hanem csőre töltött fegyverrel futott ki a parkettre és olyan tempót diktált, amelyre látszólag nem volt felkészülve Billy Donovan alakulata – Chris Paulék csak nyomozták a labdát és az ellenfelet, mire felocsúdtak a sokkból, már 25 volt közte. Innentől pedig nem volt miről beszélni, ugyan már történetük van a 20 pont körüli hátrányból való felállásokról, de ez nem az az este volt, amikor erre reális esélyük nyílt, annyi volt a maximum, hogy vállalhatóra mentették a vereséget – megvolt az esély, hogy a játéknap végére utolérik a Dallast, így viszont két meccsre nőtt a hátrányuk a texasiakkal szemben. Danilo Gallinari egyébként meg is mondta a frankót: „Szerintem ők olyan energiát és intenzitást hoztak a pályára, amihez mi nem nőttünk fel az első perctől kezdve.”

A Thunder legjobb dobói: Gallinari 24/12, Gilgeous-Alexander 24/3, Paul 16/3
A Lakers legjobb dobói: Kuzma 36/12, Rondo 21/3, Cook 13/6

Dallas Mavericks–Philadelphia 76ers 109–91

Egy félidő volt a Sixersben. Legutóbb a Bostont sikerült megvernie a Phillynek Joel Embiid nélkül, most viszont idegenben még pihentebben sem volt komoly esélye a győzelemre, legalábbis a második félidőben – a nagyszünetig még rendben mentek a dolgok, sőt, vezettek is kilenc ponttal, utána azonban elfogyott a tudomány a pálya mindkét oldalán. Végül 38%-os mezőnymutatóval és 24%-os triplázással zártak, a fordulás után pedig 68 pontot engedélyeztek a Dallasnak, a kispad értékelhetetlen teljesítményt nyújtott és a meccs egészét nézve a kezdőben sem volt senki, aki kiemelést érdemelne – Tobias Harris szerint egyébként semmi különös nem történt, csak a harmadik negyedben sok üres dobást hagytak ki és ott megfordult a meccs. Így viszont nincs új a nap alatt, sorozatban ötödször, összességében húszból tizenharmadszor kaptak ki idegenben, úgyhogy már 9,5 meccs a hátrányuk a listavezető Buckshoz képest, de a második Miami is három mérkőzésre van tőlük.

A második félidőben elszabadult a Dallas. A nagyszünetig nagyjából kontrollálta az eseményeket a Philly és benne volt a pakliban, hogy a Kristaps Porzingist ezúttal is nélkülöző, egy sima vereséggel induló back-to-back második felén pályára lépő, rossz formában lévő Dallas nem tud megújulni a folytatásban sem, de Luka Doncicéknak sikerült váltaniuk és végül egyértelműen ellenfelük fölé kerekedtek. Ebben kulcsszerepe volt Dwight Powellnek, aki 5/6 jó dobással és négy lepattanóval jelentkezett a döntő jelentőségű harmadik negyedben, ebben a játékrészben 18–9-re nyerték a lepattanózást és a kilencpontos hátrányukból hétpontos előnyt csináltak, majd egy nagy rohammal percek alatt meglett a közte húsz – itt valósággal kiütötték a Phillyt, ahogy elkapták a fonalat, már teljesen más ritmusban játszottak, mint ellenfelük. Nagyon kellett már nekik ez a győzelem, kicsit ismét megléptek a Thundertől, ráadásul a hírek szerint most már nagyon közel van Porzingis visszatérése – igaz, a következő kilenc mérkőzésükből hatot is idegenben játszanak majd.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 19/3, Powell 19, Finney-Smith 16/6
A 76ers legjobb dobói: Harris 20/6, Horford 16/9, Richardson 16/6

Denver Nuggets–Cleveland Cavaliers 103–111

Kínos betli. Nem az első ilyen mellément meccs ez a Denver számára ebben a szezonban, de ettől még nagyon kínos, hogy egy ennyire ordító hazai kötelezőt nem tudott megnyerni a csapat – Mike Malone-ék a nyugati trónra törnek, nem férnek bele ezek a hibák. A védekezésük semmire sem volt elég ezen az estén és támadásban is lassabbnak tűntek a mostanában megszokottnál, Malone nem véletlenül tartott attól, hogy nem lesz meg a tűz egy ilyen meccsen – nem is volt, egyértelműen hátradőlve akartak nyerni a játékosai. A végén azért felébredtek és bár 14 pontos hátránnyal kezdték meg az utolsó negyedet, de egy 25–10-es rohammal fordítani tudtak már az utolsó öt percbe lépve és úgy tűnt, hogy minden korábbi hibájukat semmissé teszik – a Cavs azonban óriási tartásról tanúbizonyságot téve visszaütött, úgyhogy hoppon maradtak Nikola Jokicsék. A Denvernek a nagy futás után az utolsó szűk négy percben összesen öt pontot sikerült feltenni a táblára, míg a védekezés ismét a meccs korábbi szakaszában látott szintre süllyedt, úgyhogy néhány labdabirtoklás alatt megint vesztett helyzetbe kerültek – nem érdemeltek győzelmet, de a végén még az ennek ellenére megteremtett esélyükkel sem tudtak élni. Ezzel a vereséggel utolérte őket a Rockets és a Jazz is, most pedig készülhetnek a Clippers elleni hazai rangadóra, ahol sokkal-sokkal többre lesz szükségük a mostani teljesítményüknél.

Nagy skalp. Váratlan győzelem volt ez a Cleveland számára, de a vendégek rászolgáltak az ünneplésre, hiszen a mérkőzés túlnyomó részében ráerőltették akaratukat a sokkal esélyesebb Nuggetsre. A clevelandi frontcourt végig dominált lepattanózásban, Thompson (18 pont, 13 lepattanó), Love (19 pont, 15 lepattanó) és Osman (11 pont, 12 lepattanó) is dupla-duplázott, a fiatal hátvédpár pedig bontotta a védekezést és hozta a kosarakat – Sexton 25-öt szórt 50%-os hatékonysággal, Garland pedig 18 pontja mellett 8 gólpasszt is szétosztott. Az egyensúlyban lévő gárda a negyedik negyedben azért belekerült egy hullámvölgybe, de amikor már azt hihettük volna, hogy vége, kifulladtak, találtak magukban még egy sebességi fokozatot: Osman és Sexton back-to-back tripláival visszavették a vezetést, majd Garland dobott sorozatban három clutch kosarat, amelyekkel végül mégis megnyerték a mérkőzést. A nagy győzelem után a Lakers vendégei lesznek, ott is hasonlóan esélytelenül léphetnek majd pályára...

A Nuggets legjobb dobói: Murray 24/6, Jokics 19/6, Barton 18/3
A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 25/12, Love 19/6, Thompson 18, Garland 18/6

Portland Trail Blazers–Milwaukee Bucks 101–122

Ez sem volt akadály a Bucksnak. Egy négymeccses túra végén, a back-to-back második felén aratott teljesen sima győzelmet a ligaelső, Mike Budenholzer csapata ismét megmutatta, hogy miért vezeti jókora előnnyel a bajnokságot – mert mindegy, hogy milyenek a körülmények, képes érvényesíteni a saját akaratát. Semmiféle fáradtság, vagy tompaság nem látszott a gárdán, az első három negyed mindegyikében 30 pont fölé jutottak, védekezésben végig leszedték a Portlandet, úgyhogy ennyi idő alatt el is döntötték a győzelem kérdését, hiszen senki sem érte el náluk a 30 perces határt. Jannisz Antetokunbo a várakozásoknak megfelelően ismét remek volt a tegnapi gyengébb estéje után (32 pont, 17 lepattanó, 6 gólpassz, 13/23 mezőnyből, 29 perc), Khris Middleton 30 pontot szórt 4/4 triplával, Eric Bledsoe pedig 29-ig jutott 11/20 jó dobással – ez a trió nagyon-nagyon sok volt a Blazersnek, úgyhogy nem volt kérdés, hogy ki nyeri a mérkőzést. A Milwaukee ezzel a sikerrel 6.5 meccses előnnyel vezeti Keletet és a Nyugatról hasonlóan kilógó Lakerst is előzi két meccsel, ráadásul a következő nyolc találkozójukból hetet is otthon játszhatnak majd.

Ez más szint. Az idei Blazers egészen máshol tart, mint az idei Bucks, ez pedig ezen a meccsen is egyértelműen megmutatkozott – egy pillanatig sem tudtak igazán kiszabadulni a hazaiak, hiába voltak otthon, hiába voltak pihentebbek, komoly esélyt nem tudtak maguknak teremteni. Igyekeztek, küzdöttek, hajtottak, de nem bírtak a Milwaukee-val, végül 40% alatt maradtak mezőnyből, hiába Damian Lillard 26 pontos meccse, vagy Carmelo Anthony 19 pontos, 11 lepattanós dupla duplája, a sérült Hassan Whiteside nélkül eszköztelennek tűntek a ligaelsővel szemben – persze sokan jártak már így idén, a sima vereség után viszont most már rendezniük kell a soraikat, mert tízből nyolcadszor kaptak ki és továbbra sincsenek playoffhelyen.

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 26/9, McCollum 20/9, Anthony 19/9
A Bucks legjobb dobói: Antetokunbo 32/6, Middleton 30/12, Bledsoe 29/9