A rossz kezdést (1–5-ös vereség az első mérkőzésen hazai pályán) kiváló folytatás követte a Blackhawks részéről, hiszen a második hazai találkozóján összejött az egyenlítés, majd két idegenbeli sikerével már elért a továbbjutás kapujába. Belépni azonban nem sikerült, legalábbis egyelőre nem. A chicagói védelem megint „gólképesnek" bizonyult, viszont az utóbbi három találkozón remek támadójátékot mutató együttes elöl ismét „besült". Csakúgy, mint az első, vesztes találkozón...

A Canucks az első perc végén vezetéshez jutott, majd a 33. percben már 3–0-ra elhúzott. Hiába a hazai mezőnyfölény, a több helyzet és kapuralövés, kétharmadnyi játék és húsz próbálkozást követően ott álltak éppen, ahol a part szakad.

Bár az 53. percben mégis sikerült megtörniük a jeget – no persze csak képletesen –, még mindig maradt a kétgólos különbség, az idő pedig nem a szárnyaszegett házigazdáknak dolgozott, lévén már alig volt valami a találkozóból. Jégkorongban ugyan gyorsan változhat a helyzet, de ez nem az a nap volt, hogy a Blackhawks számára hipp-hopp bármit változtasson.

Ez annyira igaz volt, hogy az utolsó percben még beszedtek egy újabb találatot, igaz már kapusuk nélkül voltak a jégen. A vancouveri kapus, Roberto Luongo harminc lövésből 29-et megfogott, ezzel döntő érdemeket szerzett csapata sikeréből – így életben tartotta továbbjutási reményét a Canucks.