Phoenixben is nyert a Jazz, óriásit hajrázott a GSW ellen a Dallas

New York Knicks–Philadelphia 76ers 109–125

Szétbüntetőzte ellenfelét a Sixers sztárpárosa. Ismét remek játékot mutatott a Joel Embiid, James Harden kettős és az első közös meccsükhöz hasonlóan ezúttal is fel tudott nőni mögéjük harmadik erőnek Tyrese Maxey. A center 37 ponttal, 9 lepattanóval és 4 blokkal zárt, Harden egy masszív tripla-duplát szállított (29 pont, 10 lepattanó, 16 gólpassz, 5 labdaszerzés), Maxey pedig 21 pontot és 3/5 triplát tett a közösbe, így ez a hármas el is intézte a támadójátékot, a többiektől nem is nagyon kellett semmi, így is 125 pontot szórt a csapat. Ennek alapját pedig a büntetőzés adta meg, már Harden is 10/10-et hajított a vonalról, de az igazi pusztítást Embiid végezte, aki 27 (!) alkalommal állhatott oda a vonalra és ebből 23-at a gyűrűbe is küldött. Ennek köszönhetően mindig volt válaszuk a vendégeknek akkor, amikor a Knicks kicsit feljebb kapcsolt, a második negyedben már tíz pont feletti előnyben voltak, majd amikor a harmadikban szinte mindent eltüntetett a New York, a záró felvonásra még emelni tudtak a tempón. Ott három ponttal már a hazaiak vezettek, de jött Harden és dobott pillanatok alatt kilenc egységet, majd visszatért a pályára Embiid és ő is hamar berámolt további nyolcat, jó négy perccel a vége előtt pedig összeborult a New York – Harris és Maxey is triplákkal jelentkezett, Thybulle zsákolt, a hajrára megroppantotta ellenfelét a Philly. Összességében nem tudott végig dominálni a gárda, de a 16 pontos győzelem akkor is jól mutat, a sztárpáros pedig egyelőre tökéletesen működik, úgyhogy stabil keleti harmadikként bizakodva tekinthetnek a jövőbe.

Nem volt rossz a Knicks sem. Ezúttal a hazaiakat sem érheti nagy kritika, mert tették a dolgukat, Evan Fournier (24 pont, 6/11 tripla), a most is nagyon agresszív RJ Barrett (24 pont, 6 gólpassz) és a sokoldalú Julius Randle (16 pont, 10 lepattanó, 7 gólpassz) adta meg az alapot, a padról pedig 21 ponttal segített be Immanuel Quickley. A korábbi tíz pont feletti hátrányukat eltüntették, volt erejük arra, hogy átvegyék a vezetést, de védekezésben egyszerűen nem volt válaszuk a Harden, Embiid összjátékra és 100–100 után a Sixers 12-ből 10 pontot a büntetővonalról szerzett – egyszerűen nem tudták fault nélkül megállítani ellenfelüket, Embiidék pedig nem tették meg azt a szívességet, hogy rosszul dobjanak a vonalról. Ezzel szemben Randle-ék 13 (!) alkalommal hibáztak innen, amit 18 eladott labdával fejeltek be, ezek a hibák nem férhettek bele annak ellenére, hogy az alapjátékuk az utóbbi meccseikhez képest feltétlenül jobban nézett ki – Thibodeau szerint a rengeteg fault miatt nem volt ritmusa a meccsnek, ez nem segített rajtuk. Ezzel zsinórban ötödször kaptak ki és ha még nem is kell lemondaniuk a playinről, de ha három-négy meccsen belül nem kezdenek nagy rohamba, akkor minden bizonnyal elúszik a szezonjuk.

A Knicks legjobb dobói: Fournier 24/18, Barrett 24, Quickley 21/9
A 76ers legjobb dobói: Embiid 37, Harden 29/9, Maxey 21/9

Phoenix Suns–Utah Jazz 114–118

Mélyebb volt a Jazz. A vendégek kezdői sem játszottak rosszul, de a különbséget most a cserék hozták el: a kispadok csatáját 43–11-re nyerte a Utah és velük a pályán +13-20-ban voltak az este folyamán. A pontokat onnan Jordan Clarkson hozta, aki 22-ig jutott, de nagyon aktív védekezéssel és a kezdőkhöz képest sokkal határozottabb lepattanózással jelentkezett a Whiteside, House, Forrest, Gay sor, Quin Snyder pedig bőven rotálta is a keretét – csak Donovan Mitchell kapott 30 percnél többet, egyébként „kreatívan” használta játékosait és ki is emelte, hogy így egészségesen milyen mély, milyen jól forgatható anyaggal dolgozhat. Ez most a Dallas legyőzése után újabb impresszív sikert eredményezett, hiszen a ligaelső otthonában tudtak nyerni, amelynek alapjait a harmadik negyedben, egy 16–3-as futással tették le - onnantól végig vezettek és bár a Suns folyamatosan ott volt a sarkukban, de a hajrában kimozogták a párpontos fórt. Ehhez olyan dobások is kellettek, mint Mitchell palánkos triplája nem egészen két perccel az órán, de most a szerencsével sem álltak hadilábon és egyébként is sokat tettek érte – Rudy Gobert szerint a mentalitásuk változott meg az elmúlt időszakban, sokkal egységesebbek a korábbiaknál és most is ez köszönt vissza a pályán. Összességében elöl-hátul jók voltak és az említett futással a kezükbe vették a szoros meccset, majd a végén sem remegtek meg, így 40 százalék feletti triplázással megérdemelt győzelmet arattak és közelítettek az élmezőnyhöz.

Bajban van a Suns? Óriási előnyt épített fel az All-Star előtt a Phoenix, de az alapszakaszban már nem számíthat Chris Paulra és a szünet óta eltelt három meccs alapján kicsit aggódhat a gárda: 1–2-re áll ezeken, két hónap után először kapott ki egymás után kétszer és a játéka sem olyan stabil, mint előtte. Támadásban most azért jók voltak a hazaiak, Devin Booker (30 pont, 7 lepattanó, 7 gólpassz) és Deandre Ayton (23 pont, 11/15 mezőnyből) vezetésével működött a rendszer és 10/11 jó dobással kezdték a meccset, de a harmadik negyedben átmenetileg megtorpantak, a védekezésük pedig végig komoly hibákkal dolgozott, nem tudták megállítani a Jazz gépezetét. A végén így is volt esélyük egyenlíteni, fél percnél Jae Crowder triplája 114–117-re javította az állást, majd Mitchell kimaradó dobása után maradt pár másodpercük egy utolsó hármasra, de Monty Williams nem kért időt, Crowder pedig eladta a labdát, itt úszott el a mérkőzésük. Williams magára vállalta ezt a hibát, de így tett Crowder is, az mindenesetre biztos, hogy kicsit át kell gondolniuk a helyzetüket a folytatásra, mert az utóbbi három találkozójuk egyértelműen gyengébb volt a korábbiaknál - persze így is hat meccsel vezetik a ligát, szóval nagyon aggódniuk még nem kell...

A Suns legjobb dobói: Booker 30/12, Ayton 23/3, Johnson 23/12
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 26/18, Clarkson 22/6, Gobert 16

Indiana Pacers–Boston Celtics 128–107

Bostoni összeomlás. A back-to-back ellenére a remek formában lévő, a keleti élmezőnyben támadó Celtics volt a mérkőzés esélyese, de Ime Udoka váratlanul gyenge játékkal állt elő és az első negyed után elfogyott az energiája. Udoka szerint abszolút hiányzott az agresszivitásuk, nem voltak elég fizikálisak a periméteren, a Pacers dobói ettől elkapták a fonalat és később már nem tudtak mit tenni velük, megvolt a hazaiak ritmusa és önbizalma. Közben támadásban is szenvedett a Boston, Jayson Tatum 7/22-t, Marcus Smart 5/13-at dobott csak mezőnyből, csapatszinten 43 százalékkal céloztak és főleg a tripláikat nem találták: 12/43-at hajítottak távolról, ez 27.9 százalék. A nagyon elrontott második negyed után 11 ponttal égtek a nagyszünetben, majd a fordulás után próbálták rendezni a soraikat, de komoly nyomás alá már nem tudták helyezni ellenfelüket: a harmadik negyedet rögtön egy 7-0-val kezdte a Pacers és bár innen hét-nyolc pontig még visszajött a Celtics a záró etapban, de ez volt a maximum, ott megálljt parancsolt az Indy. Az Al Horfordot ezúttal pihentető bostoniaknak tanulni kell ebből a váratlan pofonból, de a következő hat meccsükből ötöt is otthon játszhatnak, ott lesz lehetőség javítani.

Remeklő Pacers. Némileg váratlanul jól játszott most az Indiana, a hazaiak Rick Carlisle szerint kicsit változtattak a harcmodorukon és szabadabb, kreatívabb kosárlabdával rukkoltak elő, amelynek egyetlen szabálya volt: legyen meg a tempó, mozogjanak gyorsan. Ez sikerült, a lagymatag bostoni védekezés ellen már az első negyedben elkapták a fonalat távolról és később is sokszor „belesétáltak” a hármasokba, nagy önbizalommal vállalkoztak kintről – végül 17/33 triplát pörköltek be, 50 százalék felett dobták őket. Ebben élen járt Oshae Brissett, aki 6/9-szer villant távolról, de rajta kívül a háromfejű perimétersárkány minden tagja, Brogdon, Haliburton és Hield is elérte a 20 pontos határt, nem mellesleg pedig ők hárman 18 gólpasszt is szétosztottak. A remekül működő gépezet a záró etapban sem fáradt el, Hield pont az utolsó nyolc percben kapcsolt rá és akkor szerzett 11 egységet, ezzel tette kiütésessé csapata váratlan bravúrgyőzelmét – esélyük már semmire sincs, de az ilyen sikerek a morálon és a jövőképen még alakíthatnak.

A Pacers legjobb dobói: Brissett 27/18, Haliburton 22/12, Hield 21/6
A Celtics legjobb dobói: Tatum 24/6, Brown 23/6, Pritchard 14/12

Charlotte Hornets–Detroit Pistons 126–127 – hosszabbítás után

Olynyk buzzerével nyert a Detroit. Végig kiélezett, szoros meccset vívtak a felek, az egész este folyamán egyik csapat sem vezetett hét pontnál nagyobb előnnyel, egyenlő erők csatáját láthattuk - némileg meglepő módon, hiszen a Pistonst jóval kevesebbre értékelik általában és ráadásul a back-to-back második felén lépett pályára a vendégcsapat. A rendes játékidő végén Cade Cunningham kezében maradt a detroiti győzelem, amikor tíz másodpercnél kihagyott egy büntetőt, így maradt a 114–116, majd PJ Washington egy duplával hosszabbításra mentett. A túlórában már öt ponttal is vezetett a Charlotte, de az utolsó másfél percben egyáltalán nem talált a gyűrűbe, a Pistonsnak pedig a végén egypontos hátrányban maradt két másodpercre, hogy oldalról indulva nyerjen - a bedobást az emberéről leváló Kelly Olynyk kapta, aki azzal a lendülettel, félfordulattal, hátradőlve bevágott egy tempót. A labda a dudaszó pillanatában esett a gyűrűbe, a charlotte-i aréna elhűlve nézte az eseményeket, a félig már megnyert meccset ugyanis sikerült elveszteniük – Olynyk számára pedig kilencéves profi pályafutása első meccsnyerő dobását hozta ez az este. Egyébként mint kiderült, nem is ez volt a felrajzolt figura az oldalbedobásra, csak improvizáltak...

Sem a kiscsapatok ellen, sem a hosszabbításokban nem egy a Hornetsnek. James Borrego alakulata ezzel a vereséggel már 0–6-ra áll idén a hosszabbításos meccseken, ami szörnyű adat, tekintve hogy minimális különbségek döntenek a keleti középmezőnyben – de ehhez azt is tegyük hozzá, hogy a Rockets és a Magic ellen is kikapott már a gárda, vagyis a liga messze legrosszabb csapatai ellen három vereséget is sikerült begyűjteni. Borrego szerint a szoros végjátékokban nehezen oldják meg a kulcsjátékokat, Miles Bridges szerint pedig ha gyengébb ellenféllel találkoznak, akkor ők is gyengébben játszanak, ez nem mehet így tovább. Ezúttal Terry Rozier (33 pont, 6/10 tripla) és Bridges (29 pont, 10 lepattanó, 5 gólpassz) nőtt fel a feladathoz, de a túloldalon Saddiq Bey és Jerami Grant együtt 54 pontot dobott 22/37-es mezőnymutatóval, Cunningham 19 pontot és 6 gólpasszt jegyzett, Olynyk pedig a győztes dobás mellett 4/5 triplával szállt be a kispadról – egyáltalán nem volt jobb a Charlotte, így nagyon fájó vereségbe szaladt bele.

A Hornets legjobb dobói: Rozier 33/18, Bridges 29/3, Ball 17/9
A Pistons legjobb dobói: Bey 28/9, Grant 26/12, Olynyk 20/12

Houston Rockets–Los Angeles Clippers 98–99

Megúszta a Clippers. Kötelező volt nyerniük a vendégeknek a nyugati sereghajtó otthonában, de a vártnál sokkal-sokkal jobban meg kellett érte szenvednie a csapatnak. Elsősorban támadásban nem találták a ritmust, az általában gyengén védekező Rockets most valamiért felszívta magát hátul és Tyronn Lue alakulata nem pörgött elég magas fordulatszámon ahhoz, hogy folyamatosan megbontsa ellenfelét – ezt pedig a nem túl acélos dobóforma is felerősítette, így nagyon nehezen jutott el jó helyzetekig. Az első félidőben már 13 ponttal is vezetett a Houston, főleg az első negyedben lepte meg teljesen ellenfelét a texasi alakulat, de még a záró etap elején is kilenc pont volt a hazaiak előnye, a LAC csak kapaszkodott, hogy elkerülje a blamát. Ezt végül sikerült megtennie, de óriásit kellett küzdenie érte: előbb egy 13–0-s futással átvette a vezetést, majd oda-vissza billegett az előny a csapatok között, végül 95–95-nél Reggie Jackson clutch kettese volt a döntő ütés - itt már rengeteget hibázott mindkét fél, egy jó kosár aranyat, de legalábbis győzelmet ért a Los Angelesnek. A végén Jalen Green győzelemért elengedett hármasa kimaradt, Amir Coffey bedobott egy büntetőt, a végeredményt pedig már Garrison Mathews tét nélkül elvállalt triplája állította be – pokoli nehézségek árán, de csak kipipálta a kötelezőt az ezzel ismét 50 százalék fölé javuló Clippers. Jackson egyébként a 26 pontjával, 9 lepattanójával és 6 gólpasszával amúgy is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, a hazaiaknál pedig heten is kétszámjegyű pontterméssel zártak. Érdekesség, hogy a Clippers 59–37-re nyerte a lepattanózást, a Rockets pedig csak 38 százalékkal dobott mezőnyből, mégis ilyen szoros lett a meccs amiatt, hogy az eladott labdák aránya 6–18 volt a Houston javára.

A Rockets legjobb dobói: Mathes 17/12, Wood 15/3, Sengün 15/3
A Clippers legjobb dobói: Jackson 26/6, Zubac 14, Morris 13/6

Golden State Warriors–Dallas Mavericks 101–107

Hogy vesztette ezt el a Warriors? A mérkőzés túlnyomó részében csak az volt a kérdés, hogy kiütéssel vagy szorosabb eredménnyel nyer majd a Thompson, Green, Iguodala, Wiseman sort nélkülöző GSW, ugyanis a hazaiak parádés védekezéssel és Steph Curry (27 pont, 10 gólpassz) vezetésével végig kontrollálták az eseményeket. Steve Kerr alakulata már az első negyedben 30–12-re vezetett, majd a Dallas visszajött nyolc-tíz pontra, hogy aztán a harmadik játékrész elején ismét állva hagyja a Warriors és 70–50 álljon az eredményjelzőn. Innen a Mavs megint felkapaszkodott nyolc pontra, majd tíz perccel a találkozó vége előtt megint közte 19 volt az állás, egyáltalán nem úgy tűnt, hogy lehet esélye a Dallasnak. Ebben az utolsó szűk tíz percben viszont érthetetlen összeomlást produkált a ligamásodik: a hátralévő időt 33–8-ra (!) vesztette el, amely egy 26–1-es (!) Mavs-rohammal indult. A texasiak bő három perccel a vége előtt vették át a vezetést, majd kerültek hatpontos előnybe és bár itt Wiggins, majd Curry megtörte a jeget, de ez már késeinek bizonyult: agyonnyert, végig irányított meccset vesztett el a Kerr-legénység. A tréner viszont ebben is megtalálta a pozitívumot: mint mondta, jó ezt most megtapasztalni, mert a playoff pontosan ilyen lesz, egy meccsnek csak a lefújáskor van vége...

Doncic és Dinwiddie is kitett magáért. Nehéz mást írni a Dallasról, mint azt, hogy a siker kulcsa a hozzáállás volt, az, hogy bő három negyednyi alárendelt szerep után sem adta fel a gárda és ahogy némi esélye nyílt a csodára, azt meg tudta ragadni. A csapatjáték tekintetében egészen az említett 26–1-ig nem sok köze volt az együttesnek a Warriorshoz, de így az egész estét vizsgálva mégis ki kell emelnünk két játékost: Luka Doncic 34 pontot dobott 11/12 büntetővel, míg Spencer Dinwiddie 24 ponttal szállt be a kispadról és ebből tízet a záró etapban dobott. Doncicnál azért említsük meg, hogy két gólpasszára kilenc eladott labda jutott, nem mondhatjuk, hogy nem fogta meg őt valamennyire a GSW, de a végén ő is nagyon kellett a bravúrhoz, mint ahogy a Bertans, Green páros is a kispadról, a nagy felzárkózás jelentős részében ők voltak a parketten. Az „ellopott”, de összességében természetesen megérdemelt győzelemmel nem esett vissza a gárda a Denver mögé a tabellán, tartja a holtversenyes nyugati ötödik-hatodik helyét.

A Warriors legjobb dobói: Curry 27/9, Wiggins 18/6, Payton II 13/3
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 34/9, Dinwiddie 24/6, Finney-Smith 14/6

Portland Trail Blazers–Denver Nuggets 92–124

Edzőmeccs volt. Nem izzadt meg ezen a találkozón a Nuggets, Michael Malone alakulata az első negyedben kocogva is előnybe került, majd a másodikban főleg a cserék vezetésével lelépte ellenfelét és végül tükörsima győzelmet aratott. A vendégcsapat a nagyszünetben már 16 ponttal vezetett és könnyedén, minimális energiabefektetéssel is uralta a mérkőzést, majd a záró etapban még egy lapáttal rátett és így kiütéssel hozta a kötelezőt. A találkozóról mindent elárul, hogy a denveri kezdők 21–26 percet töltöttek a parketten pont úgy, mint az előszezonban, ráadásul amikor fent voltak, akkor sem szakadtak meg, csak próbálták a lehető legkevesebb energiát elégetve nyerni. Ez sikerült, az All-Star óta a törölközőt bedobó Portland nem kellemetlenkedett, nem nehezítette meg ellenfele dolgát, a back-to-back második felén játszó Nuggets pedig köszönte szépen a felajánlást. A vendégeknél a kispad 76 pontot tett hozzá, az MVP-jelölt Nikola Jokicsnak pedig ezúttal a pontjai hiányoztak a tripla duplához: 8-at dobott 3/5-ös mezőnymutatóval, 18 lepattanóval és 11 gólpasszal 26 perc alatt. A zsinórban hatodik győzelem mellett az is jó hír a csapat számára, hogy úgy fest, Michael Porter Jr. visszatérhet még ebben a szezonban, így abszolút jó hangulatban várhatják a folytatást – most van pár nap pihenőjük, majd hétből hat hazai meccs következik számukra.

A Trail Blazers legjobb dobói: Simons 16/3, Eubanks 13, Williams 12/6
A Nuggets legjobb dobói: Green 20/3, Cousins 19/6, Forbes 17/15

Los Angeles Lakers–New Orleans Pelicans 95–123

Kilátástalan Lakers. Teljesen reménytelen mérkőzést játszott Frank Vogel csapata, amely morálisan, fizikálisan, szerkezetileg, minden szempontból padlón van a látottak alapján. A Staples közönsége pedig most már megunta a pocsék játékot és pocsék eredményeket, elfogyott a türelem, az óriási pofont kapó és egy mögötte lévő csapattól hazai pályán kiütéses vereséget szenvedő társaságot szinte egész este pfújolta saját szurkolótábora - ami tovább rontott a helyzeten, LeBron James és Trevor Ariza is ki-kiszólogatott a nézőknek. James egyébként játszott 36 percet, dobott 32 pontot, hátul két labdaszerzést és két blokkot is betett a közösbe, ő volt az egyetlen, aki nem játszott rosszul, de ez a csapat ebben a formában annyira diszfunkcionális, hogy teljességgel kilátástalannak tűnik a helyzete. A 7/34-es triplázás és a 23 eladott labda is beszédes, James szerint ez a Pelicans most nagyon jó csapat, Russell Westbrook pedig a keménységet emelte ki, hogy Los Angelesben mindenki keményebben játszik - mindent értünk, de jelenleg hat meccsel vannak 50 százalék alatt és nem hogy a feljebb lépésre kevés az esély, de hátrafelé kell tekintgetniük, hogy legalább a playin vége meglegyen, ha minden így megy tovább.

Alakul a New Orleans. A Pelicans összeszedte magát, a deadline után a védekezés még nem volt egyben, de a szünet óta azt is rendezték a jelek szerint és a Suns legyőzése után újabb önbizalomnövelő sikert könyvelhettek el. A vendégek végig uralták a találkozót, kisebb fölényt már az első félidőben is kialakítottak, majd a harmadik negyedben 44 pontot tettek fel a táblára és eldöntötték az estét – 32 ponttal is vezettek már, egyszerűen átgázoltak a Lakersen. Ehhez nem is kellett megszakadniuk, csak a 22 pontos, 5 lepattanós, 8 gólpasszos CJ McCollum játszott 31 percnél többet, összesen hatan dobtak náluk kétszámjegyűt, 51 százalékos mezőnymutatóval, 43 százalékos triplázással és 29 gólpasszal zárták a találkozót. Az utóbbi találkozóikon látszik a bennük rejlő potenciál, ezzel a sikerrel már el is érték a playint jelentő 10. helyet és csak 2.5 meccsel vannak lemaradva a Lakerstől – ha ilyen formában folytatják, akkor bizakodhatnak.

A Lakers legjobb dobói: James 32/3, Westbrook 16, Anthony 13/3
A Pelicans legjobb dobói: McCollum 22/12, Valanciunas 19/3, Ingram 19

NBA, ALAPSZAKASZ
New York Knicks–Philadelphia 76ers 109–125
Phoenix Suns–Utah Jazz 114–118
Indiana Pacers–Boston Celtics 128–107
Charlotte Hornets–Detroit Pistons 126–127 – h. u.
Houston Rockets–Los Angeles Clippers 98–99
Golden State Warriors–Dallas Mavericks 101–107
Portland Trail Blazers–Denver Nuggets 92–124
Los Angeles Lakers–New Orleans Pelicans 95–123