Robin van Persie portréja

Van Persie 2002-ben mutatkozhatott be a holland Eredivisiében a Feyenoord színeiben, s rögtön 10 mérkőzést kapott első szezonjában. A szélső saját nevelésűnek számított akkori klubjában, lévén 13 éves korában került a piros-fehérek közé az Excelsior Rotterdamtól. Nemsokára már stabil csapattagnak, így januárban egy új, hároméves szerződést kötöttek vele, s a Voetbal International nevű szaklap az év második legjobb fiatal játékosának választotta meg. Fejlődése töretlen volt, hiszen bár nyáron sérülésekkel bajlódott, ezeket olyan jól sikerült kihevernie, hogy bekerült a felnőtt válogatott keretébe is!
„Az U-21-esek csapatkapitánya előtt nagy jövő áll a nemzeti tizenegyben, hiszen az Oranjében mostanában szabadult fel posztja Boudewijn Zenden és Marc Overmars portugáliai Eb-gyengélkedése illetve utóbbi visszavonulása miatt” – írtuk róla akkoriban.

Hollandiától nem a legszebben búcsúzott (az Ajax elleni mérkőzésen kövekkel dobálták meg a drukkerek) és első londoni idénye sem sikerült jobban: sérüléséből lassan épült fel s bizony nehezen szokta meg a Premiership szikrázó keménységét és elképesztő iramát. Azonban a bajnokság második felében több fontos gólt szerzett, néha kiemelkedően futballozott, csereként beállva is. Bemutatkozhatott az újjászerveződött nemzeti csapatban is, de mégsem ezért figyelt fel rá a média: bombaként robbant júniusban a hír, hogy nemi erőszak vádjával vette őrizetbe van Persie-t a rotterdami rendőrség! (Két hét múlva kiengedték s később ejtették a vádat.) A válogatottban viszont Marco van Basten kapitánynak köszönhetően egyre több szerepet kapott, a 2006-os németországi világbajnokságnak már a kezdőként futott neki.

A hat selejtezőn egy gólt lövő Robin kiválóan kezdte a tornát: a szerbek ellen ő adta a mérkőzés egyetlen találata előtt az asszisztot, Elefántcsontpartnak egy szabadrúgásból maga is betalált s tarthatatlanul száguldott a bal szélen. Az argentinok ellen gyalázatosan „futballozott”, akár csak a másik 19 mezőnyjátékos, s az alibizés alaposan visszaütött a portugálok ellen nyolcaddöntőben, amikor szerencsétlenkedési versenyt vívott Arjen Robbennel, az Oranje másik önző- és műesőkirályával. A nemzeti gárdában van Basten ősszel egy kisebb nagytakarítást rendezett, amit hősünk szerencsésen túlélt, s hatalmas lendülettel látott hozzá a bizalom megszolgálásához, hiszen az első négy Eb-selejtezőn négy gólt rúgott! Klubjában viszont egyelőre nehezen válik az „új Bergkamppá”, igaz, ebben gyakori sérülései is szerepet játszanak.

2007 januárjában a 22 bajnokin elért 11 (többnyire fenomenális) gól után januárban eltörte lábujját s kidőlt hat hétre – legalább is először azt hitték, mert márciusban kiderült, hogy legkorábban nyárra lesz teljesen egészséges! Egyébként klasszikus kopunovicsi sérülést szenvedett: a MU elleni rangadón gólöröme közben eltörte lábközépcsontját… Ősszel is csak október elejéig bírta, majd decemberi visszatérése után azonnal rásérült térdére, így márciusig újabb hosszú pihenő várt rá. Ennek ellenére még három Eb-selejtezőn szerepelt, s ha egészséges, biztos hellyel bír az Oranje kezdőjében.