A kapitány hagyja el utoljára a süllyedő hajót – de nem az Arsenalnál!

Tony Adams életrajza sem volt makulátlan persze: problémái voltak az alkoholfogyasztással, gyakran keveredett bajba nightclubokban, sőt, négy hónapot börtönben töltött, mert ittasan egy falnak vezette az autóját. Adams életstílusán sokat segített Arsene Wenger érkezése 1996-ban. Az angol hátvéd egész életében az Arsenalt szolgálta, 19 idényen át volt a felnőttcsapat tagja. Ő az angol futball egyetlen játékosa, aki három évtizedben bajnoki címet nyert csapatkapitányként (1989, 1991, 1998, 2002). Adams 674 tétmérkőzésen lépett pályára az „ágyúsok” színeiben, többek között négy bajnokságot, KEK-et és három FA-kupát nyert a csapattal.

AKIK EGY CSAPATBAN JÁTSZOTTAK TONY ADAMSSZEL

Az nem lehetett kérdés, hogy Adams 2002-es visszavonulása után a csapatot 1996 óta erősítő Patrick Vieira lesz a kapitány, hiszen a kiváló középpályás addig is vezérként viselkedett a pályán. Bár csábította őt a Real Madrid (is), 2004-ben ő emelhette a magasba a Premier League első helyezettjének járó trófeát a PL-ben azóta is egyedülállónak számító módon, veretlenül megnyert bajnokság végén. 2005 nyarán a Juventus ajánlatot tett a világbajnok és Európa-bajnok labdarúgóért, s az Arsenal nem ragaszkodott Vieira megtartásához, aki ezt nehezményezve 9 év után elhagyta a gárdát. Később az Internazionaléban és a Manchester Cityben futballozott, előbbivel Bajnokok Ligáját is nyert. Vieira utolsó arsenalos labdaérintése FA-kupa-győzelmet ért a Manchester United elleni döntőben.

Vieirát honfitársa, az Arsenal történetében a legtöbb gólt szerző játékos követte. Thierry Henry kapitányként BL-döntőbe vezette a fővárosi alakulatot, a fináléban későbbi csapata, az FC Barcelona legyőzte Wengeréket. A döntő után a hírek szerint két spanyol klub csábította Henryt – vajon melyik kettő…? Ám a francia csatár hűségesküt fogadott egy új szerződés formájában. Egy évvel később azonban nagyot fordult a világ, s Henry a Barcához igazolt. Mint mondta, David Dein tulajdonos távozása és a Wenger jövőjét illető kérdőjelek miatt váltott – igaz, a 2011–2012-es évadban rövid időre visszatért szeretett klubjába.

HAT IDÉNY ALATT NÉGY KAPITÁNY

A napjainkban egyéni edzőként a Zalaegerszegi TE-nél dolgozó William Gallas 2006-ban érkezett az Arsenalhoz, cserébe Ashley Cole a Chelsea-hez került. A francia hátvéd már azzal vitatémát adott, hogy a 10-es mezszámot választotta, ami Dennis Bergkamp visszavonulása miatt szabadult fel. Wenger a 2007–2008-as idény előtt meglepetésre Gallasnak adta át a stafétabotot – úgy, hogy a keretben például Gilberto Silva is ott volt. Gallas 2008 őszén egy interjúban kritizálta csapattársait, főleg a fiatal játékosokat, emiatt Wenger elvette tőle a karszalagot, s az akkor 21 éves Cesc Fabregasnak adta. Gallas 2010-ig maradt a csapat kötelékében, alapembernek számított, ám nem tudott megegyezni a szerződéshosszabbításról, így ingyen az Arsenal legnagyobb riválisához, a Tottenham Hotspurshöz igazolt. Ő az első labdarúgó, aki futballozott a Chelsea-ben, az Arsenalban és a Tottenhamben.

Cesc Fabregas fiatal kora ellenére méltó vezére volt a Arsenalnak, ám kapitányként nem sikerült trófeát nyernie a londoniakkal. Érdekesség, annak idején Tony Adams ugyancsak 21 évesen kapta meg a kapitányi feladatot. A spanyol válogatottal vb-t és két Eb-t nyerő középpályás a Barcelonában nevelkedett, s az Arsenal pechjére a katalán klub minden erejével azon volt, hogy visszacsábítsa Fabregast, ráadásul a futballista is a váltás mellett volt. Akkoriban ez volt a leghosszabb ideig húzódó átigazolási ügy, s pont akkoriban volt a csúcson a Pep Guardiola-vezette Barca, amelynek Fabregas gyermekkori csapattársai közül Gerard Piqué és Lionel Messi is tagja volt. Fabregas végül 2011 nyarán tudta kiharcolni, hogy az Arsenal igent mondjon a Barcának, három évet játszott a katalánoknál, akikkel „csak” egy bajnoki címet nyert, és a BL-döntőbe egyszer sem jutott be. Később visszatért a Premier League-be, a Chelsea-vel két bajnoki címet könyvelhetett el.

Fabregas hazatérése után a holland Robin van Persie-nek jutott a szerep, aki 2004 óta szerepelt az Arsenalnál. A karszalag jót tett Van Persie-nek, hiszen 30 találattal övé lett a gólkirályi cím a PL-ben. A csatár a 2011–2012-es idény végén bejelentette, nem hosszabbít az Arsenallal, Sir Alex Ferguson, a rivális Manchester United menedzsere pedig lecsapott a kínálkozó lehetőségre, s megszerezte a remek támadót. A Unitednél az első szezonjában 26 góllal ismét a legjobbnak bizonyult a ligában – és ekkor már bajnoki cím is párosult az egyéni siker mellé. Az MU éppen az Arsenal elleni találkozó előtt biztosította be az első helyet a tabellán, így a londoniak sorfalat álltak az új bajnoknak – köztük Van Persie-nek is…

A belga Thomas Vermaelen következett a sorban, aki csak eggyel több idényen át volt az Arsenal kapitánya, mint Van Persie. A hátvédet utolsó két arsenalos évében sérülés és formahanyatlás hátráltatta. A 2013–2014-es kiírásban csak 14 bajnoki meccsen lépett pályára, ebből hétszer csereként. Az FC Barcelona addigra rászokott az Arsenal-kapitányok átigazolására, így Henry és Fabregas után Vermaelent is átigazolta. A védő Spanyolországban nem tudott alapemberré válni, azonban négy La Liga-elsőség és egy BL-győzelem kárpótolta őt.

KAPITÁNYOK A LELÁTÓN

Két olyan csapatkapitány következett, aki napjainkban is az Arsenalért dolgozik. Mikel Arteta 2019 decemberében vette át a felnőttcsapat irányítását, Per Mertesacker pedig 2018 óta az akadémiát vezeti. Az is közös bennük, hogy kapitányként többnyire a lelátóról tudtak segíteni a csapatnak.

Artetát – aki 2011-ben, Fabregas távozása után az átigazolási időszak utolsó napján csatlakozott a klubhoz – 2014-ben nevezték ki csapatkapitánynak. Az ezt követő két évben mindössze 16 Premier League-meccsen játszott, ebből csak hatszor volt kezdő.

A 2014-ben a német válogatott világbajnoki címet szerző Mertesacker még Artetánál is kevesebb PL-találkozón vezethette ki társait kapitányként. A 2016–2017-es kiírásban egy, a következő évadban hat bajnokin lépett pályára. A hórihorgas bekk első kapitányi szezonjában csak egyszer volt kezdő: május végén a Chelsea elleni FA-kupa-döntőben 2–1-es győzelemre vezette az Arsenalt. A finálé után többen kiemelték a rutinos játékos pazar teljesítményét.

Arteta 2016-ban, Mertesacker 2018-ban vonult vissza, mind a ketten az Arsenalban fejezték be a profi pályafutásukat.

A WENGER UTÁNI KORSZAK

Bár Arteta és Mertesacker karrierjének vége nem alakult mesésen, legalább botrányok nélkül köszöntek el a csapattól. Arsene Wenger 2010-ben – Gallas távozása után ugyebár – szerződtetett egy francia középhátvédet, aki 2019-ig meghatározó tagja volt az együttesnek. Laurent Koscielny 353 összecsapáson szerepelt az Arsenalban, ő volt az együttes első kapitánya Arsene Wenger 2018-as búcsúja után (Unai Emery menedzser első idényében).

Koscielny Van Persie-hez hasonlóan egy idényig „hordta” a karszalagot, 2019 júliusában (egy évvel a szerződése lejárta előtt) ugyanis nem volt hajlandó elutazni a gárda amerikai turnéjára. A háromszoros FA-kupa-győztes futballista célja az volt, hogy így elengedjék őt a Bordeaux-hoz. Koscielny sikerrel járt, eligazolt a londoniaktól. Érdekesség, a francia együttes néhány nappal ezelőtt bontott szerződést vele. Koscielny volt az első kapitány Henry óta, aki európai kupadöntőbe vezette az Arsenalt – igaz, a 2019-es Európa-liga-döntőt is elvesztette az együttes. A Bordeuax-nál a bemutatkozó videójában levette magáról az Arsenal mezét, amit nem néztek jó szemmel az angol drukkerek.

Emery 2019 szeptemberéig várt a következő kapitány kinvezésével. A választása a svájci válogatott Granit Xhakára esett, aki jelenleg is az Arsenal labdarúgója. Alig egy hónappal később a Crystal Palace elleni összecsapás 61. percében Xhakát lecserélték, amire néhány Arsenal-szurkoló tapsviharral reagált, majd kifütyülte a középpályást. Az albán családból származó Xhaka ezt (érthetően) nem fogadta jól, gúnyosan mutogatott és beszólt a nézőknek, majd levette a felsőjét és dühösen az öltözőbe vonult. Néhány héttel később az eset miatt a klub elvette Xhakától a karszalagot.

Így jutottunk el Pierre-Emerick Aubameyanghoz, az Arsenal legutóbbi kapitányáig. A gaboni csatár számos góljával igazi vezére volt a csapatnak, amellyel 2020-ban FA-kupa-serleget emelhetett a magasba. Tavaly februárban Arteta fegyelmi okból kihagyta őt a kezdőcsapatból a Tottenham elleni derbin, az ősszel pedig hasonló indok miatt Aubameyang keretben sem volt néhány találkozón. Állítólag Aubameyang nem érkezett vissza időben küföldről. Az Arsenal decemberben fosztotta meg a futballistát a kapitányi tisztségtől, utódját egyelőre nem nevezte meg.

Aubameyang pedig – Henryhoz, Fabregashoz és Vermaelenhez hasonlóan – az FC Barcelonához szerződött…

KI LESZ AZ ARSENAL KÖVETKEZŐ CSAPATKAPITÁNYA?

A közelmúltban többnyire Alexandre Lacazette viselte a karszalagot az Arsenal mérkőzésein. A francia csatárnak az idény végén lejár a megállapodása, valószínűleg nem marad sokáig Londonban – hacsak Gallas példáját követve nem ír alá a Spurshöz…

A szurkolók körében és a helyi sajtóban Gabriel, Kieran Tierney, Rob Holding, Martin Ödegaard, Aaron Ramsdale, Ben White, Thomas Partey, Bukayo Saka és Emile Smith Rowe nevét rebesgetik. Sőt, nem elképzelhetetlen, hogy ismét Xhakát bízzák meg a feladattal.

A kérdés az, ki lesz az Arsenal új csapatkapitánya. Az „ágyúsok” hívei remélik, az új vezér egyben nem a Barca új kiszemeltje is lesz…

AZ ARSENAL CSAPATKAPITÁNYAI A 2002–2003-AS IDÉNYTŐL KEZDVE
Patrick Vieira (francia, 2002–2005) – a Juventushoz igazolt
Thierry Henry (francia, 2005–2007) – az FC Barcelonához igazolt
William Gallas (francia, 2007-től 2008 novemberéig) – a Tottenhamhez igazolt
Cesc Fabregas (spanyol, 2008 novemberétől 2011-ig) – az FC Barcelonához igazolt
Robin van Persie (holland, 2011–2012) – a Manchester Unitedhez igazolt
Thomas Vermaelen (belga, 2012–2014) – az FC Barcelonához igazolt
Mikel Arteta (spanyol, 2014–2016) – visszavonult
Per Mertesacker (német, 2016–2018) – visszavonult
Laurent Koscielny (francia, 2018–2019) – a Bordeaux-hoz igazolt
Granit Xhaka (svájci, 2019 szeptemberétől 2019 októberéig)
Pierre-Emerick Aubameyang (gaboni, 2019 októberétől 2021 decemberéig) – az FC Barcelonához igazolt