Színpadra vitték a törött nyakkal FA-kupát nyerő kapus történetét

Könnyen lehet, hogy hamarosan a nagy londoni színházakban is bemutatják Bill Cronshaw író Bert leszek (I’ll be Bert) című színdarabját, melynek az alapja minden idők legjobb Manchester City-kapusa, a német Bert Trautmann élettörténete.

„Hihetetlen, hogy a darabom egyre népszerűbb, és nem csak a City- vagy a futballrajongók szeretik” – nyilatkozta a színmű fogadtatásáról Bill Cronshaw.

És hogy ki volt Bert, azaz Bernhard Carl Trautmann? Nos, a jelenleg Spanyolországban élő kiváló kapus története valóban a legregényesebbek közé tartozik a futballvilágban.

Az 1923-ban született Trautmann egy, a gazdasági válság miatt elszegényedett családban nőtt fel Brémában, és már nagyon fiatalon kitűnt a különböző labdajátékokban, de atlétikában is nyert helyi versenyeket. A második világháború kitörésekor műszerészsegédként dolgozott, majd 1941-ben a Luftwafféhoz került, előbb rádiósként, majd ejtőernyősnek képezték ki.

A keleti fronton kiváló harcossá vált (Vaskeresztet is kapott), majd nyugaton is harcolt, és szívósságára jellemző, hogy szovjet hadifogságból, valamint a francia ellenállóktól is meg tudott szökni. A háború végén brit fogolytáborba került, és a northwichi gyűjtőben kezdett komolyan foglalkozni a labdarúgással. Egy meccsen beállt a kapuba, és pályafutása további részében ott is maradt.

Az akkoriban egy farmon dolgozó Trautmann először az St. Helens Town kiscsapatában játszott, és hamarosan százak mentek ki a mérkőzéseire csak azért, hogy a kiváló képességű német kapust lássák. Egy ízben a St. Helens általában néhány százas szurkolótábora 9000 főre duzzadt a helyi Mahon-kupában.

Teljesítményére felfigyeltek az élvonalbeli csapatok is, és végül a Manchester City szerződtette. A szurkolók nem rajongtak az egykori Luftwaffe-katona leigazolásáért: az ügylet bejelentése után húszezer drukker tüntetett Trautmann ellen, többen pedig bojkottra szólítottak fel miatta.

A klub kapitánya, a szintén háborús veterán Eric Westwood közölte ekkor: „az öltözőben nincs háború”. Trautmannt jó teljesítménye miatt hamar megkedvelték a szurkolók, de az idegenbeli meccseken állandóan „kraut” és „náci” bekiabálásokkal hergelték. Egy Fulham elleni meccsen az ellenséges közönség Trautmann fantasztikus védései után már vastapssal búcsúztatta…

„Kisfiúként éreztem, hogy mennyire ellenséges volt a fogadtatása, de nekem csak a teljesítménye számított” – mondta Cronshaw, aki gyerekként rajongott a kapusért.

Néhány éven belül a játékos legendává vált Manchesterben, és a Schalke 04 haza akarta csábítani – de a City nem engedte el az ekkor már közönségkedvenc Trautmannt.

Legnagyobb sikerét 1956-ban aratta, amikor az év labdarúgójává választották, és FA-kupát nyert a Cityvel, méghozzá elképesztő körülmények között. A Birmingham City elleni döntőn 15 perccel a vége előtt ütközött Peter Murphyvel és a földön maradt, de láthatóan megszédülten tovább folytatta a mérkőzést. Trautmann még több védést is bemutatott, az pedig csak a finálé után derült ki, hogy az ütközés következtében elmozdult öt és eltört egy nyakcsigolyája.

A hőstettével legendássá váló hálóőr 545 meccsen állt a City kapujában, és 1964-ben 47 ezer fős tömeg köszöntötte a búcsúmeccsén. Kisebb csapatokban még próbálkozott, majd edzősködött, a DFB alkalmazottjaként fejlődő országokban volt futballinstruktor (többek között Tanzániában, Libériában, Pakisztánban és Jemenben). Burma válogatottját kivezette az 1972-es olimpiára. 1988 óta Spanyolországban él, és egy, az angol-német futballbarátság érdekében alapított egyesület elnöke. No meg most már a színházak „sztárja” is, kalandos élettörténete miatt.