Bemutatkozott az MU kispadján David Moyes, viszont nem volt ott a pályán Wayne Rooney, akivel kapcsolatban a szigetországban kész ténynek veszik, hogy a Chelsea-ben folytatja. Ki tudja, vajon a vállsérülést mi váltotta ki...
És bemutatkozott „valaki” más is, mégpedig a Sólyomszem elnevezésű gólvonal-technológia, amely aztán mindegyik bajnokin „figyelni” fogja, áthaladt-e a labda a gólvonalon.
„Százötven éve nem volt ilyen mértékű fejlesztés az angol futballban. A játék lényege elég egyszerű: juttasd át a labdát a gólvonalon. A mi célunk az, hogy segítsük a bírókat, hogy ne legyen többé kétes szituáció, és a játék arról szóljon, amiről kell” – mondta Alex Horne, a szövetség főtitkára.
Érdekesség, hogy az állítólag sérült Rooney David Moyes szerint játszani fog az angol válogatottban Skócia ellen a szerdai barátságos meccsen…, viszont nem lesz ott a Swansea ellen jövő vasárnap. Moyes eszerint jövőbe lát.
Alig jöttek ki a csapatok, máris egyértelművé vált, hogy a Manchester ragadja magához a kezdeményezést. A Wigan játékosai csak pillanatokra tudták megtartani a labdát, az elsősorban a jobb oldalon futó támadásokkal operáló Manchester ellen.
Aztán az első valamirevaló akció végén máris megszerezte a vezetést a Manchester United. A gólt „természetesen" Robin van Persie szerezte, akitől a következő szezonban a legtöbbet várja a futballszerető közvélemény. A 6. percben bal oldalon futott fel Evra, felnézett, majd középre adott. Az álmélkodó Wigan-védők között a tizenegyespont környékén ugorhatott fel fejelni Van Persie, aki hihetetlenül pontosan fejelte a labdát a jobb kapufa tövébe, éppen a hálóba. Carson hiába nyújtózott, nem érte el a labdát. 0–1
A gól szinte fejbekólintotta a kék-fehéreket, és alig-alig tudták megtartani a labdát. Elsősorban keménységekkel vétették észre magukat, de ez kevés volt a hatékony támadásvezetéshez. A gól után a Manchester United könnyedén passzolgatott, nem erőltette a támadásokat, a Wigan pedig egyszerűen nem tudott kibontakozni. Húsz perc is kevés volt a kupagyőztesnek, hogy eljusson a „vörös ördögök" kapujáig.
A félidő első felében egyszerűen momentumai sem voltak a Wigannek, rendszeresen nem értették meg egymást a játékosok, sokszor amatőr hibákat követtek el. Jellemző, hogy 32 percre volt szüksége a kék-fehéreknek, hogy eljussanak a Manchester kapujáig.
A 38. percben aztán növelhette volna előnyét a bajnok. Welbeck kapott szép átadást a tizenhatoson belül, egy pillanatig sem hezitált, jobbal, fordulásból megcélozta a kapu bal oldalát, de Carson résen volt, és bravúrral kiütötte a veszélyes lövést.
Lehet, hogy ez volt az ébresztő a Wigannek, mert a félidő hátralévő részében beszorították a Manchestert. Így aztán még egy helyzetet is fel tudtak mutatni, hiszen a 43. percben Holt és Vidics csapott össze 24 méterre a Manchester kapujától, és a Wigan kapott szabadrúgást. A szabadrúgás után a manchesteri védők nem figyeltek oda Boyce-ra, aki az ötös bal oldali sarkánál fejelhetett, de a fejes elment a gólvonal előtt. De Geától bemehetett volna, Barnett pedig már nem érte el a másik kapufánál.
A legnagyobb jóindulattal sem lehetett azt mondani, hogy jó a meccs, kisebb szenvedéssel ért fel a látvány. A Wigan nem tudott, a Manchester nem akart többet kiadni magából. A félidőre úgy vonulhattak a csapatok, hogy ha a Wigan nem bújik ki a bőréből, búcsút mondhat kupaálmainak.
A második félidőt aktívan kezdte a Wigan, akár támadásszerűségnek is lehetett nevezni azt, amit műveltek. Sokáig azonban ez sem volt elég, hogy helyzetbe kerüljenek. A Manchester United mintha csak a lehető legkevesebb energiával akarta volna lehozni a találkozót.
Aztán az 59. percben megrázta magát a Manchester, Perch pechhes megmozdulása pedig azt jelentette, hogy már kettővel vezetett a bajnok. Van Persie kevergetett a tizenhatos vonalánál a jobb oldalon, kapura is fordult, gyenge lövését simán védte volna Carson, de Perch belelépett a lövésbe, és a lábáról a kapu bal oldalába vágódott a labda. 0–2
Ebben a pillanatban a Manchester United játékosai úgy gondolták, ez a meccs már eldőlt, támadtak-támadgattak minden különösebb elán nélkül, de tehették, mert a Wigan a harmatnál is gyengébb volt.
A 75. perc környékén ismét aktívabbá vált a bajnokcsapat, mintha a Wigan ellőtte volna eddig elő sem szedett puskaporát. Ettől kezdve a hosszabbítás négy percét leszámítva jóval többet támadott a Manchester, de jellemző módon kapura azért nem volt veszélyes.
Meglehetősen gyenge meccs végén a Manchester félgőzzel is biztosan nyert, zsákban van tehát az idei első trófea. Hogy ez a játék mire lesz később elég? Meg nem lehet mondani. De a Wigannél vélhetőleg erősebb ellenfelek várnak a bajnokra.
A meccsen megcsodálhattuk a londoni napfényt, de a labdarúgás szépségéből alig valamit lehetett látni. David Moyes azért örülhetett, Van Persie jó formában van, ráadásul megszerezte az első trófeát a csapatával. És azért ez is valami.
PERCRŐL PERCRE
Angol Szuperkupa (FA Community Shield) 2013
Wigan Athletic–Manchester United 0–2 (0–1)
London, Wembley Stadion. Tv: Sport1. Időpont: 15.00. Vezeti: Friend (angol)
Gólszerző: Van Persie (6., 59.)
Manchester United: De Gea – Rafael (Smalling), Vidics, Jones, Evra – Zaha (Valencia), Carrick, Cleverley, Giggs (Anderson) – Van Persie, Welbeck (Kagava).
Kispad: Lindegaard, Evans, Anderson, Smalling, Valencia, Kagava, Januzaj
Wigan: Carson – Boyce, Barnett, Perch, Crainey – Watson (Espinoza), McArthur (McCann), McCarthy (Dicko) – McClean, Holt, Maloney (Gómez).
Kispad: Nicholls, Gómez, Espinoza, McCann, McManaman, Fortune, Dicko