MU: bérükben van a transzferrekord; Torresnek fizettek, hogy menjen

Összefoglalónkat ezúttal az angolokkal és az olaszokkal kezdjük. A PREMIER LEAGUE, mint mostanában rendesen, ezúttal is megnyerte a transzferidőszakot, nagyságrendekkel többet költve topligás vetélytársainál. Jellemző módon a Manchester Unitednek sikerült Ángel Di María ügyében felüllicitálnia a PSG-t egy 74.5 millió eurós vételi ajánlattal, és az argentin támadót nem mellékesen spanyolországi eladási rekorddá tenni; a Monaco szétesésére pedig Radamel Falcao kölcsönvételével tett pontot. A kolumbiai gólsólyom elhappolásával ráadásul a Juventus, a Real Madrid, az Arsenal és a Manchester City orrára is kiosztottak egy fájó fricskát a „vörös ördögök", akiknek utóbbi esetben nem a tízmillió alatti kölcsönzési díj, hanem a 21 millió eurós fizetés a nagy tétel, ehhez képest Di María is keveset keres a maga szezononkénti 15 milliójával... Falcao (aki jövőre 57.7 millióért maradhat Manchesterben) egyébként Monacóban nettó 14 milliót keresett, de ott ugyebár úgy adóznak, mint... szóval gyakorlatilag sehogy; Madridban egyébként 3.5-öt vihetett haza a bruttó 7.2 millióból.

Louis van Gaal kinevezése után nem az volt a kérdés, hogy Daley Blindet elviszi-e az MU, hanem csak az, hogy mennyiért, és ezt természetesen az Ajax tudta legjobban. A hollandok (Amszterdam és a védő ügynöki csapata) jól alkudoztak, 17.5 milliónál álltak meg végül a felek. Felkészül még: Kevin Strootman és az AS Roma.

Falcao az érkezésével rendet vágott Van Gaal keretében, hiszen miatta a holland kármentést végzett: Kagava Sindzsit nagy ráfizetéssel visszaengedte a Borussia Dortmundhoz, Wilfried Zahának legalább a bérét megspórolta, Javier Hernández szinte már megalázó módon a Real Madridhoz került, kölcsönbe, míg a szintén útilaput kapó Danny Welbeckért legalább letett 20 milliót az asztalra az Arsenal. Ezzel utóbbi lett Arsene Wenger utolsó nagy nyári fogása, a körülbelül 74 feldobott nagy név közül.

Nem sokan hitték volna azt sem, hogy Loic Rémyvel végez a nyáron José Mourinho, a Liverpool által az orvosi vizsgálat után eltanácsolt ékért a Queens Park 13.2 millió eurót kapott. Mourinhónál is előkerült a végére a seprű: a legnagyobb eltanácsolt természetesen az egykori rekordvétel, Fernando Torres, aki a Milanban próbálja meg méltóképpen búcsúztatni legszebb éveit, aki viszont nagy eséllyel visszatérhet onnan, az a villámgyorsan befutó és aztán nagyon komolyan megsérülő Marco van Ginkel. A Pool bevégezte Mario Balotellivel, aztán már csak szelektált – innen a legmeglepőbb távozó Daniel Agger: a viking pár hete még a Barcelonával kacérkodott, most meg mehetett a Bröndbyhez...

Karcsúsított a Manchester City is, ahol jelen állás szerint a Micah Richards, Álvaro Negredo kettőssel kevesebben lettek csak, de gyengébbek nem; és őszintén szólva többet vártunk a magunk részéről a Tottenhamtől is, ahol egy nemzetközi szinten közepesen ismert védő (Federico Fazio) és egy közepesen ismeretlen szűrő (Benjamin Stambouli) maradt a hajrára – miközben Michael Dawson, Lewis Holtby és Sandro is elhagyta a fedélzetet.

Már csak azért is csodás a PL, transzferológiailag meg pláne, mert olyan, mint a motoszkaest az NDK-s női nehézatlétáknál: mindenki fog valami nagyot vagy valami nagyon érdekeset.

A West Hamnél kötött ki az Arsenal és a Barcelona után Alex Song, a West Bromwich szert tett egy eredeti Blancóra, a Sunderland nevetséges egymillióért kölcsönvette az Intertől Ricardo Álvarezt, a Southampton hazazavarta az Interhez Szafir Taidert, aki úgy viselkedett, mintha egy Mennyei, pontosabban egy megyei csapatban edzegetne, de kölcsönvette az Atlético Madridtól Toby Alderweireldet, a szenegáli balszélsőért, Sadio Manéért meg őrült összeget, 15 milliót adott az RB Salzburgnak – és megengedte magának azt a luxust is, hogy a tavalyelőtt még ennél is többért megszerzett Gastón Ramírezt átirányítsa egy idényre a Hull Cityhez.

Nem mondták a Queens Parknál kínos mosollyal, hogy semmi gond, megyünk tovább ezekkel a játékosokkal, hanem szert tettek az Alex McCarthy, Jack Robinson, Sandro, Niko Kranjcar négyesre; a Leicester City nagyot húzott Esteban Cambiasso magához kötésével, az Everton szépet gurított az arg szervezkedő egykori csapattársával, Samuel Eto'óval; a Hull meg 20 milliónál is többet költött, de szerintünk nagyon nem hiába: Michael Dawson, Mohamed Diamé, Abel Hernández, Gastón Ramírez és Hatem Ben Arfa benntartják a klubot az élvonalban. Mélyen a zsebébe a Crystal Palace is, ahol Zaha mellett 3.8 milliót fizettek a fiatal bekkért, Zeki Fryersért, és 8.8-at a skót szűrőért, James McArthurért, de még a Burnley is talált pár milliót az almáriumban: oda közel négymillióért jött egy skót válogatott középpályás, George Boyd.

MINDEN, AMI TRANSZFERSOROZAT: KORÁBBI TRANSZFERCIKKEK ITT!

Olaszországban nem röpködnek már úgy, mint jó egy évtizeddel ezelőtt, de ez nem azt jelenti, hogy ne lettünk volna híján az üzletkötéseknek. Sem mennyiségben (sőt), sem érdekességben nem szenvedtünk hiányt.

Az AC MILAN például megszerezte az utolsó napokban Fernando Torrest és Van Ginkelt, mint fentebb említettük, a mostani szokásoknak megfelelően aprópénzért, hiszen az igazi tétel itt is az éves járandóság. A spanyol éknek például maga a Chelsea fizet két esztendőre 5.8 millió eurót, mivel a milánóiak nem tudnak számára olyan mesést bért fizetni, mint a „kékek", akiktől tízmillió körüli summát zsebelt be az ék idényenként – olaszországi szerény, bónuszok nélküli nyomorúságos 4 milliós bérébe szépen pótol tehát a kölcsönadó fél. Beh szép is lenne ilyen üldözöttnek lenni!

Arról már nem is beszélve, hogy itáliai források szerint kapott Torres egy egyszeri, négymilliós aláírási kedvcsinálót is.

Torrest egyébként 2016-ig köti szerződés az érte anno 58.5 milliót áldozó Chelsea-hez, és éppen ekkor jár majd le a kölcsönadási kontraktusa is. Öt idényre írt alá az utolsó nagy nyári Milan-dobás, Giacomo Bonaventura, a támadósor két szélén és a csatárok mögött is bevethető legényke hétmillióért érkezett az Atalantától – Cristian Zaccardónak hála. Nem, nem a veterán védő csengette ki az árát, nem ő csábította el Milánóba, hanem egyszerűen csak nem volt hajlandó elmenni Parmába 4+1 millió euró társaságában Jonathan Biabiany játékjogáért cserébe. Az átigazolás anyagi fedezetét egyébként a Benfica adta, amely hatmillióért elvitte a 19 éves középpályást, Bryan Cristantét.

A KÖZÖS TULAJDONBAN MARADT JÁTÉKOSOK LAJSTROMA ITT!

Egyébként Zaccardo az átigazolási határidő vége felé makacsolta meg magát, miután Biabiany már az orvosi vizsgálatokon is átesett, és mint a Milan tótumfaktuma, Adriano Galliani elmondta, egyik legkülönösebb igazolása lett Bonaventura, hiszen a zárónapon 20 óra után látott neki a megszerzésének.

„A játékos úton volt Milánóba, de egy másik klubhoz tartott, ám ügynökével együtt meghallgattak engem, és meg is egyeztünk. Van Ginkel egyébként sokáig ellenállt a hívásunknak, de nem velünk volt baja, hanem bízott abban, hogy befér a Chelsea-be. De Mourinho nagyszerű edző, és azt mondta neki, hogy nyolchónapnyi kihagyás után jó lenne neki, ha csatlakozna hozzánk. Szóltam Nigel de Jongnak és Torresnek, hogy beszéljenek vele, és végül Van Ginkel igent mondott nekünk" – így Galliani, míg az Atalanta sportigazgatója, Pierpaolo Marino elárulta, hogy a két klub öt perc alatt dűlőre jutott a vételárban.

A fentiek alapján mi, egyszerű halandók meg elcsodálkozhatunk, hogy más ügyön miért kell akkor hetekig üldögélni? Talán be kellene vezetni a négyórás átigazolási ablakot?

A Bonaventura-ügyben kosárban részesülő INTER visszakapta kölcsönfordultával Taidert, de ő sem kért a szolgálataiból, mehetett kölcsönbe egymillióért a Sassuolóhoz. Nem meglepő, hogy Rubén Botta, Ezequiel Schelotto, Vid Belec és Matías Silvestre is elkerült Milánóból, míg Ricardo Álvarez elengedésével és a 11 milliós vételi opcióval nagyon jól járt – a Sunderland.

Maradt viszont Hugo Campagnaro és csodamód Fredy Guarín is, akit a végén a Valencia kaparintott meg kis híján, és nem tudta az Inter megszerezni Ezequiel Lavezzit a PSG-től és a középső középpályás Daniele Basellit sem az Atalantától.

SZÖRNYÜLKÖDNE A PÁRMAI ÁTIGAZOLÁSOKBAN: KATTINTSON IDE!

A JUVENTUS és a LAZIO nem vásárolt, hanem csak keretet szűkített, ellenben az AS ROMA Mehdi Benatia eladása után háromnegyedes mértékben egy új védelmet szerzett: az Olympiakosztól érkezett a Konsztantinosz Manolasz, José Holebasz kettős, míg a Newcastle United kölcsönadta új Kádár Tamását, Mapou Yanga-Mbiwát. Csoda érdekesen zárt a NAPOLI is, ahová a középpálya eddig sem piskóta tengelyét a 24 éves spanyollal, David Lópezzel vélik megacélosítani, miközben gyanúsan olcsón, még – a dolgok jelen állása szerint, mert folyamatosan más és más számokat vet fel a szaksajtó – két és fél millióért sem engedték el a déliek Törökországba a Goran Pandev, Blerim Dzemaili kettőst. Amelynek piaci értéke, hamarosan lejáró szerződések ide vagy oda, közel húszmillió euró...

Fejezzük be szokás szerint az FC PARMÁVAL, amely számszerűleg most is megnyerte a mercatót és transzfervilágbajnok lett: 190 játékos érkezett a klubhoz és 124 távozott onnan, szokásos táblázatunkban csak 106 sorban 10 600 karaktert dolgoztat meg a jöttmentek felsorolása. Nem is csoda, hogy a 29-es profikeret mellett fungál egy 66-os (!) árnyékkeret, ahonnan bátran szemezgethet Roberto Donadoni mester, ha úgy hozza a szükség.

És milyen lehet ott egy össznépi edzés vagy egy lazítós vasárnapi összetartás?!