Kezdjük egy friss kutatással: a futballvilág háttéranalízisével foglalkozó CIES Football Observatory november elején adta ki új jelentését, melyben azzal foglalkozik, melyek a legnagyobb értékű játékoskerettel (illetve a pontos meghatározás szerint legnagyobb átigazolási értékkel) bíró csapatok. Az értékeket a kutatócsapat saját fejlesztésű algoritmusával számolták ki.

Az talán nem meglepetés, hogy ez alapján a Manchester City került az első helyre, az már sokkal inkább, hogy – a Barcelonát, a Chelsea-t, a Manchester Unitedet és a Real Madridot megelőzve – a Tottenham Hotspur lett a második. A Spurs keretének transzferértékét 1.173 milliárd euróra (366 milliárd forintra) becsülte a CIES, a legértékesebb játékos, Harry Kane potenciális átigazolási díját pedig 186 millió euróra (58 milliárd forint). Kane ezzel a második legmagasabb potenciális átigazolási díjú játékos a világon Neymar (PSG, 218 millió euró) után.

Nyilván mint minden (pláne saját metodika alapján készülő) felmérés, ez is végtelen hosszúságú viták generálására alkalmas, viszont jól jelez egy dolgot: a Tottenham jelenlegi csapata „szétrobban a potenciáltól”, tele van felfelé ívelő pályájú, vagy pályafutása zenitjét valószínűleg lassan megközelítő játékossal. Nem véletlen, hogy a Spurs az európai porondon is egyre komolyabb tényező lesz – ezt a Real Madrid és a Borussia Dortmund elleni Bajnokok Ligája-mérkőzéseken is egyértelműen jelezte –, és a Premier League-ben is tartósan ott tudott ragadni a topgárdák között. A big data analízissel foglalkozó 21st Club idény eleji felmérésében az angol első osztály legjobb csapata – így a favorit a bajnoki trófeára az átigazolásokkal és keretépítéssel foglalkozó tanácsadó cégnél – a Tottenham volt.

Az egy dolog, hogy Harry Kane úgy vélekedik, a Spurs akár a BL-t is megnyerheti – a Real elleni hazai mérkőzés alapján kevés klubtól van félnivalója a Tottenhamnek, az tény –, ám ugyanerre célzott a legyőzött címvédő vezetőedzője, Zinédine Zidane is.

A kérdés, hogy a potenciáltól duzzadó együttes képes lesz-e trófeákat nyerni. Mert ez az, ami nem nagyon megy a Tottenhamnek.

TÍZ ÉV KUPA NÉLKÜL

A legutóbbi Spurs, amely el tudott hódítani egy trófeát, 2008-ban az angol Ligakupát emelhette fel, a Chelsea elleni 2–1-es győzelmet követően. Jó kvízkérdés lenne, ki tudja fejben összerakni azt a gárdát... A megoldást „lelőjük”: Robinson – Hutton, Woodgate, L. King, Chimbonda (Huddlestone) – Lennon, Jenas, Zokora, Malbranque (Tainio) – Robbie Keane (Kaboul), Berbatov összeállításban léptek pályára. A sorsdöntő gól szerzője Jonathan Woodgate volt. Az akkori játékosok közül a kitűnő képességű, de „üvegtérdű” egykori védő, Ledley King áll ma a klub szolgálatában, mint a nagykövete.

Mivel a Tottenham az angol Ligakupát ebben az idényben már biztosan nem hódítja el (a West Ham United ejtette ki), az is biztos, hogy a csapatnak lesz egy tízéves periódusa, amely alatt nem szerez egyetlen címet sem, mivel az említett Ligakupa-finálét 2008 februárjában játszották. Ez a tíz esztendőnél is hosszabb trófea nélküli időszak a leghosszabb szünet lesz a második világháború óta a Spurs történetében.

Az érem másik oldala: Mauricio Pochettino csapata az előző két idényben dobogós lett az angol élvonalban, ilyen csak az 1949–1952 közötti (egy bajnoki cím, egy ezüstérem) és az 1960–1963 közötti (egy arany, egy ezüst, egy bronz) aranykorszakban sikerült az elődöknek.

Az 1882-ben alapított, 1896 óta az angol ligarendszerben szereplő észak-londoniak trófeaszobája egyébként is viszonylag „szellős”. Két bajnoki cím, nyolc FA-kupa, négy Ligakupa, hét angol Szuperkupa, egy KEK-serleg, két UEFA-kupa van a vitrinben. Hogy a mostani együttes-e az, amelynek hosszú évek óta a legnagyobb az esélye hozzátenni ezekhez? Ez biztos.

Hogy sikerül-e?

Közel sem, tekintve a brutálisan erős konkurenciát.

És most adjuk át a szót Pochettinónak.

„Persze, nyerhet az ember trófeákat, de milyen csapatokkal? Teljesen normális, ha a Barcelona, a Real Madrid, a Bayern München, a Juventus vagy a Porto címeket gyűjt. Egy nagycsapat eleve biztosíték arra, hogy közel kerül az ember a trófeákhoz. A siker nekem kicsit más. Bekerülni a legjobb négybe. Nagy siker ez a Tottenhamnek, és talán még többet is jelent, mint egy bajnoki elsőség a Barcelonával. Én is arról álmodom, hogy trófeákat szerezzek, de úgy, ahogy az Espanyolnál. Két Király-kupát nyertünk – az Espanyollal! Ezért csodálom Diego Simeone munkáját az Atlético Madridnál. Rendkívül nehéz kupákat elhódítani az Atléticóval, és talán más edzőknél is több elismerést érdemelne. Hiszek abban, hogy beérünk, és trófeákat is fogunk nyerni, ám nekem a siker nem csak ezt jelenti. Az építkezés, az út, amíg eljutunk addig, hogy megcélozhassunk egy trófeát – ez fontosabb” – magyarázta áprilisban a Spurs szakvezetője.

Ami azt illeti, a Spurs útja valóban tanítani való.

„RENDKÍVÜL FONTOS FILOZÓFIÁT KIALAKÍTANI”

A Tottenhamnek jókora rutinja van abban, hogy befürdik a méregdrága sztárigazolásokkal, így elképzelhető, a korábbi rossz tapasztalatok is arra intették az elnök Daniel Levyt és Mauricio Pochettinót, hogy egy fenntarthatóbb stratégiát alakítsanak ki. Természetesen nem arról van szó, hogy a Spurs ne adna ki 30-40 millió eurókat egy-egy sztárjátékosra, ha szükség van rá, de az eszetlen vásárlás nem a módszere. A Tottenham rengeteg pénzt fektetett az akadémiájába és edzőkomplexumaiba, s az erősítések egy részét hosszú távon is belülről szeretné megoldani. A nyáron Levy egy tőzsdei konferencián magyarázta el a klub stratégiájának alapjait.

„Úgy gondolom, a jelenlegi átigazolási költekezés egyszerűen fenntarthatatlan. Abban nem vagyok biztos, hogy a Premier League más klubjai is így látják ezt. Hosszú távon ezek az átigazolási összegek tarthatatlanná válnak. Én a gondviselője vagyok ennek a klubnak, amely 1882 óta létezik, és utánam is létezni fog. Kötelességem ennek megfelelően menedzselni. Vannak periódusok, amikor egy klub túlköltekezik, de hosszú távon ez egyszerűen nem működhet – és a jelenlegi átigazolási tevékenység sem tűnik fenntarthatóak. Mi sok pénzt fektettünk a létesítményekbe a hosszú távú növekedés érdekében, így a miénk a világ egyik legjobb edzőkomplexuma. Több mint százmillió fontot költöttünk erre” – nyilatkozta Levy.

A (viszonylag) visszafogott átigazolási tevékenység lehetőséget biztosít arra, hogy a Tottenham együtt tartsa a keretét – és egyre jobban megfizesse a feltörekvő sztárokat –, valamint belülről építsen fel játékosokat, akik értik és ismerik a klubfilozófiát. A megtartás pedig nagy érték – ezt nem más, mint José Mourinho emelte ki a nyáron. A Manchester United mestere akkor nyilatkozott, amikor még a Spurs egyáltalán nem adott ki pénzt átigazolásra a nyári transzferszezonban – ez később aztán megváltozott, ám amit Mourinho elmondott, az áll.

„Mindenki arról beszél, hogy a Manchester City mennyit fektetett be ebbe az átigazolási időszakba, de amit a Tottenham csinál, az is fenomenális befektetés. Mindenkit megtartanak, akit meg akarnak tartani. Dele Allit, Harry Kane-t, Tobyy Alderweireldet, Eric Diert. Úgy gondolom, Kyle Walkert azért adták el, mert el akarták adni – és valószínűleg azért, mert úgy gondolták, Trippier is van olyan jó játékos” – mutatott rá Mourinho.

Elég arra gondolni, milyen teljesítményt nyújtott a Real Madrid ellen Kieran Trippier, hogy belássuk: olyan sokat nem gyengült Walker eladásával a Spurs jobbhátvédben...

Pochettino a csúcson levő Barcelona példáját tartja követendőnek, természetesen Londonra igazítva – kulcsigazolások mellé az utánpótlásból kikerülő futballistákat felépíteni.

„Számos jó példa van, a legjobb – ez az egységes véleményünk – a Barcelonáé. Sok remek játékos a saját akadémiáról és melléjük a világ legjobbjai közül néhány. Ez jó példa számunkra. Lehet, nagyon is másképp valósul meg, hiszen más munkafilozófiát követünk – illetve kidolgozzuk a saját filozófiánkat. Ez nagyon fontos. Az viszont állandó, hogy hiszünk a fiatal tehetségekben, és hozzuk fel őket az utánpótlásból. Ezzel a klub megőrzi az identitását. A Tottenham különbözik más kluboktól, és hogy megtartsuk ezt, folytatnunk kell az akadémisták beépítését. Miért ne hihetnénk abban, hogy egy nap mind bekerülnek az első csapatba, és elérnek valami nagy sikert? Ez az álmunk, persze mindig kellenek a tapasztalt harcosok, hogy segítsék a fiatalokat. A klub hihetetlen színvonalú létesítményekkel rendelkezik, hamarosan áll az új stadion – izgalmas és nagyszerű időszak elé nézünk” – így Pochettino.

A Tottenham legértékesebb, 25 millió eurónál többre taksált játékosai közül (a Transfermarkt értékbecslésével számolunk) Harry Kane, Dele Alli, Eric Dier és Danny Rose is a Spurs színeiben játszotta az első Premier League-mérkőzését. Négyük közül csak Kane teljesen saját nevelés, Dier a portugál Sporting CP-nél, Rose a Leeds Unitedben, Alli az MK Donsban tette meg az első lépéseket – ám a négy meghatározó játékosért mindösszesen 12.6 millió eurót fizetett a Tottenham. Mai becsült összértékük 198 millió euró.

A szintén a csapat gerincéhez tartozó Hugo Lloris, Christian Eriksen, Toby Alderweireld, Jan Vertonghen kvartett együtt 52.6 millió euróba került – és ma 137 milliót ér. A 2017–2018-as idény legtöbb játéklehetőséghez jutó Tottenham-játékosai közül csak a még „beépítés alatt álló” Davinson Sánchez, a várakozásokat eddig alulmúló Moussa Sissoko, valamint a nagyon hasznos cseretámadó, Szon Hung Min volt legalább 30 millió eurós vétel.

Az ebben az idényben legtöbb játékpercet kapó Tottenham-tizenegy (Lloris – Alderweireld, D. Sánchez, Vertonghen – Trippier, Sissoko, Dier, B. Davies – Alli, Eriksen – Kane) átlagos vételára 14.43 millió euró volt. Ez nem kevés, de aprópénz a hasonló szinten álló angol nagy klubok legtöbbet játszó kezdő tizenegyéhez képest. Hogy mást ne mondjunk, a PL-listavezető Manchester City csak a legutóbbi mérkőzésén pályára küldött védőnégyeséért (Kyle Walker, John Stones, Nicolás Otamendi, Fabian Delph) 162.7 millió eurót adott ki átigazolási díjakban. Többet, mint a Spurs a legtöbbször bevetett kezdőcsapatára.

SZINTLÉPÉS ELŐTT

A szintlépéshez szükséges következő elem a vadonatúj, 61559 fő befogadóképességű új stadion lehet, amely a vezetők reményei szerint a White Hart Lane méltó utódjának bizonyul. A White Hart Lane-nél 25000 férőhellyel nagyobb, egyelőre el nem nevezett létesítmény Anglia harmadik legnagyobb befogadóképességű arénája lesz a Wembley meg az Old Trafford után – és labdarúgó-mérkőzéseken kívül a jövőben az NFL londoni meccseit is befogadja.

A Deloitte cég éves, Football Money League névvel kiadott jelentése szerint a Tottenham Hotspur a tizenkettedik legtöbb bevételhez jutó klub a világon – ám angol riválisai közül a Manchester United, a Manchester City, az Arsenal, a Chelsea és a Liverpool is jóval előrébb jár. A vetélytársak mindegyike lekörözi a Spurst a 2015–2016-os bevételei alapján – még a londoni fehér-kékekhez legközelebb álló Liverpool is 124.1 millió euróval tartott előrébb egy idény alatt. Az új stadion – melyet a tervek szerint a 2018–2019-es idényre adnak át – lehet a kulcs ahhoz, hogy a Tottenham a világ legnagyobb bevételű tíz klubja közé kerüljön.

„A Tottenham jövője fényesnek tűnik, hiszen az árbevételt megnyomja az újratárgyalt televíziós szerződés és a Bajnokok Ligája-szereplés is. Az ideiglenes Wembley-beli tartózkodás után a Spurs beköltözhet a vadonatúj stadionjába – és ez olyan bevételhez juttatja a klubot, amely valószínűleg tartósan a Money League első tíz csapata közé emeli” – jósolta a Deloitte.

David Levy és Mauricio Pochettino is úgy látja, az új arénának döntő szerepe lesz a szintlépésben.

„Globálisan új szintre kerülhet a Tottenham, eljön a mi időnk. Olyan csapatokkal vesszük fel a versenyt, melyeknek a meccsnapi bevétele messze meghaladja a miénket. Befogadóképesség tekintetében is hátrányban voltunk, hiszen ez azt jelentette, hogy a növekvő szurkolói bázisunk egy része nem is tudott bejutni a mérkőzésekre” – vélekedett Levy.

„Az új stadion lehet a kirakós végső darabja. Amint elkészül, segítheti a klubot az újabb szintlépésben. Ez a várakozásunk, és ez az elképzelés is. Új létesítmények, új edzőkomplexum – így csatlakozhatunk a legmagasabb szinten álló csapatokhoz az európai futballban” – bizakodott Pochettino.

ÉS HA NEM NYERNEK SEMMIT?

Jól szerepel a csapat, a kulcsemberek többsége vagy pályafutása zenitjén, vagy még azelőtt jár, kiváló az utánpótlásképzés, szuper a létesítményhelyzet, épül az új stadion. Minden szép és jó? Igen, legalábbis első blikkre.

A kérdés viszont az, hogy mi történik, ha a Tottenham ezzel az együttessel – amely valószínűleg a legjobb, amit a Spurs az elmúlt 45 évben összehozott – sem nyer semmit. A szurkolótábor elvárásai ugyanis fokozatosan kúsznak fölfelé, és valószínűleg eljutnak egy olyan pontra, amikor már trófeákat akarnak látni a vitrinben. Ugyanez vonatkozik a játékosokra is. Az, hogy a Spursnek egyre többet és többet kell költenie annak érdekében, hogy együtt tartsa a keret magját, egyértelmű. Az pedig nagyon valószínű, hogy ezt a csapatot egyvalami erodálhatja: ha nem diadalmaskodnak egy-két szezonon belül valamelyik küzdelemsorozatban. A legjobb játékosok – Kane, Alli, Eriksen – ugyanis előbb-utóbb nem fognak megelégedni azzal, hogy újra dobogósok, hanem elkezdenek olyan hely felé kacsingatni, amely trófeákat ígér. Addig fognak maradni, amíg hisznek abban, hogy a Tottenhammel is nyerhetnek.

Ha az észak-londoniakat ez a kitűnően menedzselt, vezetett és összerakott játékosanyag sem emeli trónra, akkor kérdés, miként tekint majd rájuk az utókor. A saját szurkolótábor nyilvánvalóan megőrzi őket az emlékezetében, de a futballtörténelmet (is) a győztesek írják. Ezzel pedig maguk a játékosok is tisztában vannak.

„Az emberekben mindig mocorogni fog egy kis kétség, egészen addig, amíg nem nyerünk valamit” – mondta Harry Kane a Liverpool 4–1-es lemosása után.

Mocorog még valami, méghozzá egy kérdés: lehet, hogy a Tottenham már elszúrta a legnagyobb esélyét? A Leicester City csodaszezonjában ugyanis mindegyik nagycsapat messze alulmúlta a várakozásokat, és ugyan a „rókák” valószínűtlenül jó menetelést mutattak be, a Spurs négy fordulóval a vége előtt még lőtávolban, öt pont hátrányban volt. A Stoke City elleni 4–0-s győzelem után a Tottenham-drukkerek azt kántálták, „Leicester, jövünk és elkapunk.”

A listavezetőnek még játszania kellett a Manchester Uniteddel, az Evertonnal és a Chelsea-vel is, a Spurs sorsolása (West Bromwich Albion, Chelsea, Southampton, Newcastle) jóval könnyebbnek tűnt, ráadásul Jamie Vardyt két mérkőzésre eltiltották, tehát a Leicester elvesztette az első számú csatárát. Volt angol portál, amely még gondolatkísérletet is lefuttatott arra, hogyan csenheti el a Spurs a bajnoki címet. Végül esélye sem volt a Tottenhamnek: csak két pontot szerzett az utolsó négy bajnokiján, és hogy végképp fájjon az összeomlás, a Newcastle elleni 5–1-es zakó azt jelentette, az ősi rivális Arsenal még a második helyről is lelökte Pochettino legénységét.

A St. Totteringham's Day (az a nap, amelyen az Arsenal szurkolói megünneplik, hogy a Tottenham előtt végeztek) 2016–2017-ben 21 szezon után elmaradt. Változnak az idők... Most már csupán az van hátra, hogy a Premier League egyik legtehetségesebb kerete a liga egyik legjobb edzőjével a kispadján átlépje az árnyékát, és nyerjen egy (vagy több) címet. Ebben a szezonban a Ligakupa már elment, a Premier League pedig a Manchester City villámrajtja után megint csak inkább távoli lehetőség.

Ha nem nyernek trófeát, akkor valószínűleg a közvélemény úgy fog erre a Spursre emlékezni, mint egy kiváló csapatra, amely sosem tudta beteljesíteni azt, amire hivatott volt.

Vajon sikerül-e nekik?