FFT: a 13 légiós, aki útjára indította a Premier League-et

Nem épp úgy néztek ki, mint a forradalmárok. Ott volt például az Oldham Athleticben játszó Gunnar Halle, egy csontvázszerű alak, aki leginkább Edvard Munch expresszionista festő A sikoly című festményének figurájához hasonlítható. Aztán a lengyel Robert Warzycha, az Everton legjelentéktelenebb kinézetű és legkiejthetetlenebb nevű játékosa. Valamint a horpadt mellkasú izraeli, Ronnie Rosenthal. Ott volt még a Rimbaud-versekből szökött francia, aki a bajnok Leedset erősítette; egy dán az Arsenalban és a Manchester Unitedben, aki szeretett lőni, de be volt oltva gólok ellen, továbbá egy orosz szélső, aki a Cityhez szeretett volna igazolni.

Ha ez a 13 tagú vegyes felvágott egy rosszindulatú hollywoodi filmben szerepelt volna együtt, felsírtunk volna, mondván, milyen unalmas klisék. Pedig az 1992. augusztus 5. és 7. közti hétvégén mindnyájan kiszaladtak az angol pályák gyepére, és így váltak a Premier League első légiósaivá. Amit ők és követőik ezután tettek, az egy kétmilliárd fontos üzlet részévé vált, magára vonta a teljes világ figyelmét, és háttérbe szorította Olaszországot és Spanyolországot mint a világsztárok kedvelt célpontjait.

Robin van Persie így nyilatkozott: „Szenvedélyes, technikás és erős bajnokság, a stadionok mindig megtelnek. Hétről hétre meg kell feszülni, majd fájdalom járja át a testem. Az, hogy Angliában játszhatok, mindent megad nekem, ami kell.”

Hogy jutottunk el idáig? Sokat segített, hogy a nem várt forradalom akkor kezdődött el, amikor az angol futballnak a legnagyobb szüksége volt rá. Az 1992-es Eb lehűtötte azokat a nemzeti szenvedélyeket, amelyek az 1990-es világbajnokságon olyannyira felfortyantak, és nem lehet a menedzserek fejére hulló zöldségek számával kifejezni azt a mély válságot, amelyen az angol játék keresztülment.

A cikk, amely bemutatja a Premier League úttörő 13 légiósát, elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!