Szellem a palackból – S. Tóth János jegyzete

Megvan a diszkrét bája, hogy a Manchester United szurkolói a Liverpool elleni meccset használták fel arra, hogy az Old Trafford elfoglalásával tiltakozzanak a klubot 2005 óta tulajdonló amerikai Glazer család sport- és üzletpolitikája ellen. E két ősi rivális volt, amely tavaly ősszel – jóval megelőzve az Európai Szuperliga egyelőre hamvába holt ötletét – kirukkolt az angol Premier League megreformálásának tervezetével. A többek között a kisebb klubok érdek-
érvényesítési lehetőségeit megnyirbáló, cserébe a televíziós jogdíjak elosztását ajánló tervezetet a többség (s nem mellesleg a londoni kormány is) ugyan elvetette, de a szellem kiszabadult a palackból.
érvényesítési lehetőségeit megnyirbáló, cserébe a televíziós jogdíjak elosztását ajánló tervezetet a többség (s nem mellesleg a londoni kormány is) ugyan elvetette, de a szellem kiszabadult a palackból.

Az angol labdarúgás ez idáig fő haszonélvezője volt a futballgazdaság XXI. századi boomjának. A világ legnézettebb bajnokságának profitképessége felkeltette az üzleti befektetők érdeklődését, ami találkozott a liga friss pénzek iránti mohó igényével – így jelent meg a szigetországban az ázsiai (például kínai és arab), a kelet-európai (jellemzően orosz) és persze az amerikai tőke. A futballklubok vállalati átalakulása persze már az 1970-es években elindult, ám az új tulajdonosokkal új gazdasági racionalitás és eltérő üzleti kultúra is színre lépett. Ezt a legtömörebben az Arsenal felvásárlásakor Stan Kroenke fogalmazta meg: „Nem azért vettem meg az Arsenalt, hogy címeket nyerjen.”

Hanem hogy profitot termeljen – egészíthetjük ki az amerikai milliárdos filozófiáját.

Noha a szurkolók jó néhány felvásárlásnál morgolódtak (Sepp Blatter a FIFA elnökeként már 2008-ban aggodalmának adott hangot a külföldi tulajdonosok áradata miatt), az üzleti felvirágzás majd' minden ellenérvet felülírt. A Premier League mágnesként vonzotta a játékospiac elitjét, egyre-másra épültek a csodapalotákká alakított stadionok, és a világ beletörődni látszott abba, hogy a pénz a labdarúgást is maga alá gyűri. A futball kasztosodásának ugyanakkor ára volt: az európai futballkultúra számos tradicionális értékének negligálása, elinflálása. Az amerikai befektetők jellemzően olyan üzleti környezetből érkeztek, amelyben saját döntéssel, „közvéleménykutatás” nélkül áttelepíthetik az ottani franchise-ukat egyik városból a másikba, ha üzleti érdekeik ezt úgy kívánják. Jellemző, hogy a manchesteri drukkerek által pokolba kívánt Glazer família másfél évtized után, az Európai Szuperliga meghirdetését kísérő botrány kapcsán kommunikált először nyílt levélben a United drukkereivel, s kért tőlük bocsánatot.

Ám az aranykornak vége, a világjárvány pedig betette a kaput az amúgy is túlpörgetett, a kipukkadás jeleit mutató futballüzletnek. Az Európai Szuperliga alapító klubjainak teljes adósságállománya önmagában hét és fél milliárd font. Az UEFA-nak a meccsszám felsrófolásán túl nincs érzékelhető válságkezelési stratégiája, a csalódott szurkolókat pedig nem érdeklik az üzleti gondok. A megoldás nem körvonalazódik, noha látható: az európai futball jelenlegi struktúrája fenntarthatatlan.

A gyújtózsinór javában ég.