Címlapsztori: a Premier League profizmusával képtelenség felvenni a versenyt

Vágólapra másolva!

2023.07.15. 07:40

Címkék

Dúskálnak a pénzben, bőkezűen költekeznek, azt csábítanak magukhoz Európából, akit csak akarnak – a topligák legtöbb csapata tehetetlen az angol élvonalbeli klubokkal szemben.

Bár még javában zajlanak az átigazolások, egyelőre Szoboszlai Dominik a nyári piac egyik legdrágábban szerződtetett futballistája. A 22 éves magyar középpályásért 70 millió eurót fizetett a Liverpool az RB Leipzignek, ezzel ő a klub történetének harmadik legdrágábban szerződtetett futballistája. Szembetűnő, hogy egyelőre a tíz legdrágábban igazolt játékos közül heten angol élvonalban szereplő csapathoz szerződtek, a három kivétel Jude Bellingham (a Borussia Dortmundtól a Real Madridhoz 103 millió euróért), Manuel Ugarte (a Sporting CP-től a PSG-hez 60 millió euróért), és Rúben Neves (a Wolverhamptontól az Al-Hilalhoz 55 millió euróért). A helyzet persze egyáltalán nem meglepő, hosszú évek óta óriási a Premier League gazdasági fölénye, a szigetországi csapatok általánosságban sokkal bátrabban költekezhetnek, mint az olasz, a spanyol, a német vagy épp francia riválisaik.

Hogy az idén összesen mennyit költenek az angol klubok, csak szeptember elejére derül ki, mindenesetre tavaly nyáron abszolút rekordot jelentő 2.245 milliárd eurót (!) fizettek ki új játékosokért a Premier League-együttesek. Szintén beszédes, hogy tíz angol klub is százmillió felett költött, a Chelsea (282 millió euró) és a Manchester United (238 millió euró) pedig a kétszázmilliós határt is átlépte 2022 nyarán.

Televíziós jogdíjak, versenyhelyzet és rendezett körülmények

És hogy miért költekezhetnek ennyire bőkezűen az angolok a többi országhoz viszonyítva? A válasz nyilvánvalóan összetett. Egyrészt a Premier League-ben futballozik a legtöbb sztárjátékos, és talán itt a legizgalmasabbak a mérkőzések, itt érvényesül leginkább, hogy a kisebb csapatok bármikor megszorongatják a nagyokat, ez pedig értelemszerűen népszerűbbé és eladhatóbbá teszi a terméket, vagyis az angol bajnokságot a világpiacon. De a profizmus és az eladhatóság kapcsán azt is szokás megemlíteni, hogy Angliában sikerült szinte teljesen visszaszorítani a lelátói huliganizmust és a rasszizmust, míg például Spanyolországban ez évek óta probléma. Emlékezhetünk, nemrég mekkora vihart kavart a rasszista bekiabálásokat megelégelő Vinícius Júnior esete, míg az olaszoknál időnként súlyos szurkolói összecsapásokról és tüntetésekről lehet olvasni. A Premier League gazdasági fölényét azonban elsősorban az elképesztő televíziós jogdíjakkal szokás magyarázni.

**NS-szakértő**
Egyszerű ok-okozat: azért a Premier League-klubok költik a legtöbbet, mert nekik van a legtöbb pénzük. Ez a folyamat a kilencvenes évekre nyúlik vissza, amikor átalakították a stadionok biztonsági működését. Akkor az állam sok pénzt adott a kluboknak, fejlődött az infrastruktúra, miközben rájöttek, kiváló üzleti lehetőség van a futballban. Olyan bajnoki rendszert – és egyben sportvállalkozást – hoztak létre, amelyre vevők a szurkolók a stadionokban és a televízió előtt. Ez gyorsan bomba üzletté vált, a csatornák elkezdték egymásra licitálva emelni a tétet, egyre nagyobb összeg került a tévés pénzek révén az angol futballba. A másik fontos pillér Ázsia. A kilencvenes években javultak az életkörülmények a kontinensen, modernizálódott az ázsiai társadalom, különösen a volt angol gyarmatok. Több pénz jutott szórakozásra, egyre többen jártak kocsmába, ott pedig tévét néztek, jellemzően sportot, azon belül is angol focit, így az ázsiai nyitással globálisan megnőtt az érdeklődés a Premier League iránt. Ott a Manchester United példája, amely ebben az időszakban emelkedett fel Sir Alex Ferguson irányításával, ekkor lett igazán népszerű a klub rengeteg ázsiai drukkert szerezve. Az angol futball fejlődését a Manchester United újkori története mutatja meg a legpontosabban. A másik mérföldkő, amikor megjelentek a külföldi, elsősorban amerikai befektetők. Persze jött az orosz Roman Abramovics, majd később az arabok is. Az angoloknak nem kellett a kereskedelmet és a vállalkozást megtanítani, de az amerikai befektetők a maguk sportos üzleti felfogását áthozva az óceánon – egy kicsit átformálva Európára – még gazdagabbá tették ezt a rendszert. Az elmúlt harminc év következménye, hogy mára az angol klubok lettek a leggazdagabbak, így ők költhetik el a legtöbb pénzt az átigazolási időszakban. – Dénes Ferenc, közgazdász

A The Athletic cikke szerint 2022 és 2025 között a televíziós jogdíjakból 10 milliárd fontnyi (!) bevétele van a ligának, ami egybecseng a Marca által említett 12 milliárd euróval. A spanyol lap összehasonlításképp megemlíti, hogy a La Liga öt évre ötmilliárd eurót kap a televíziós jogdíjakért. Vagyis több mint kétszer annyi időszakra az angolok pénzének a felét sem... Persze ezzel kapcsolatban az egyik legfontosabb kérdés, hogyan oszlik el ez a pénz a klubok között. Nos, a The Athletic cikke szerint az összeg ötven százaléka egyenlő arányban oszlik el a húsz élvonalbeli csapat között, további huszonöt százalékot a teljesítmény alapján osztanak szét, a maradék egynegyedet pedig a televízióban közvetített mérkőzések után, úgynevezett létesítménydíjként. A 2020–2021-es idényben minden klub legalább 99 millió eurót kapott, a bajnok Manchester City 169 milliót, az utolsó Sheffield United 114.5 milliót tehetett be a kasszába. Ehhez képest a Marca információja alapján a spanyoloknál a Barcelona teljes bevétele 165.6 millió euró volt, míg az Huescáé 46.8 millió. Vagyis máshol a nagyok és a kicsit közötti különbség is nagyobb, ami a belső versenyhelyzetet is rontja.

Nem közvetítenek minden Premier League-mérkőzést, és jó okuk van rá

Ezzel kapcsolatban érdekesség, hogy ellentétben, mondjuk, a magyar NB I hazai sugárzásával, az angol élvonalbeli mérkőzések közül nem közvetítik élőben az összeset. Ennek az az oka, hogy az UEFA egyik szabályzata lehetővé teszi a tagországoknak, hogy minden hétvégén megválasszanak egy két és fél órás idősávot, amikor nem lehet labdarúgó-mérkőzést közvetíteni – Angliában ez az időszak vasárnap délután 14.45 és 17.15 közé esik. Ez elsőre furcsa lehet egy olyan országban, ahol imádják a futballt, ugyanakkor ne felejtsük el, ezzel is arra ösztönzik a szurkolókat, hogy élőben nézzék meg kedvenc csapatuk mérkőzéseit vagy hogy kimenjenek az alacsonyabb osztályú találkozókra.

A legjobb angol csapatoknak Ázsiában hatalmas a rajongótáboruk, a klubok piaci értékét ez is növeli (Fotó: Getty Images)

Az sem mellékes, hogy Angliában összesen havi 82.99 fontot, vagyis körülbelül 36 ezer forintot kell fizetni a hozzáférésért a három csatornához, amely élőben közvetíti a találkozókat, és ugye ezért sem látható valamennyi. Az is nyilvánvaló, hogy hosszú távon a streamingszolgáltatóké a jövő, ám még nincsenek meg a technikai feltételei annak, hogy minden mérkőzést mindenhol szakadozás nélkül, minimális időbeli csúszással lehessen nézni. Ez pedig egyelőre jelentős előnyt jelent a televíziós társaságoknak. A nagyjából egyenlően elosztott jogdíjaknak köszönhetően pedig sokkal több pénzből gazdálkodhatnak a PL klubjai, mint a többi topligáé. A nagy költekezés kapcsán azt is hozzá kell tenni, hogy ellentétben, mondjuk, a La Ligával a Premier League-ben nem túl szigorúak a gazdasági előírások. Igaz, a The Times cikke szerint 2025-től tervezik a fizetési sapka bevezetését, és az sem mellékes, hogy 2024-től az UEFA szabályzata alapján a bevételek hetven százalékát lehet új igazolásokra és fizetésekre költeni.

Már a németek is az angoloknak nevelik a tehetségeket

Az is izgalmas kérdés, vajon a többi csúcsbajnokság képviselői mit gondolnak a szigetország nyomasztó gazdasági fölényéről. Erről megoszlanak a vélemények, az erőviszonyokkal persze a riválisok is tisztában vannak.

„Az angol klubok megtehetik, hogy vállalják a kockázatot, és sok pénzt fizessenek ki egy-egy tehetséges játékosért – mondta Ilja Kaenzig, a Bochum vezérigazgatója a The Athleticnek. – Németországban a legtöbb csapat ezt nem engedheti meg magának. A német klubok egyre inkább a Premier League-nek nevelik ki a tehetségeket. Még az olyan topcsapatok esetében is ez a helyzet, mint a Dortmund, amely az utóbbi években eladta Jude Bellinghamet, Jadon Sanchót és Erling Haalandot. Éppen ezért az ifjú titánok egyre hamarabb távoznak. Ha egy Premier League-csapat szerződtetni akarja a játékosodat, vagy eladod, vagy veszni hagyod ezt a pénzt, de akkor ingyen távozik a szerződése lejártakor.”

A spanyol élvonalbeli Betis vezérigazgatója szerint az a fő probléma, hogy Angliában nem olyan szigorúak a gazdasági előírások, mint máshol.

„Mindenki azt hangsúlyozza, hogy az angol csapatoknak több bevételük van a televíziós jogdíjakból, a jegybevételekből és a reklámszerződésekből, ami igaz, ám sok csapat így is veszteséges – foglalt állást Ramon Alarcon a The Athleticnek. – Spanyolországban a klubok korlátolt felelősségű társaságokként működnek. Itt is többet költhetsz, ha több a bevételed, de itt azt nem lehet megcsinálni, hogy valaki jön, és elkezd pénzt önteni egy klubba, mert ez hosszú távon nem fenntartható. Lehet, hogy a spanyol gazdasági előírások túl szigorúak, ám az angolok meg túl megengedőek. Köztes megoldásra lenne szükség. Még a Premier League tizenötödik csapata is több pénzt tud ajánlani egy játékosnak, mint a spanyol negyedik. Ezzel nem lehet versenyezni. Ugyancsak probléma, hogy az angolok rengeteg pénzt költenek egy-egy futballistára, és utána azonnal eredményt várnak, holott sokszor hónapokba telik, amíg valaki beilleszkedik az új környezetbe.”

A francia Toulouse elnöke szerint ugyanakkor nem panaszkodni kell, hanem felvenni a versenyt az angolokkal.

„Ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban két dolgot szoktam hangsúlyozni – kezdte Damien Comolli. – A Premier League sikere egyrészt annak köszönhető, hogy Anglia a sportág hazája, a labdarúgás mélyen beépült a társadalom életébe, és az emberek futballszenvedélye teljesen egyedülálló. A másik, hogy ha a németek vagy más ország képviselői arra panaszkodnak, hogy a Premier League túl erős, akkor miért nem tesznek érte, hogy ne így legyen? Tegyék eladhatóbbá a saját terméküket, építsenek ki nemzetközi piacot, ahogyan az angolok csinálták. Arsene Wenger mondta azt tíz évvel ezelőtt, hogy a Premier League hamarosan egyfajta szuperligává válik, és úgy gondolom, igaza lett. A futballban mindig jelen volt a verseny, de mindig voltak nagy és kis halak. Mi is tudjuk, hol a helyünk a táplálékláncban, és hogy az élvonal gyengébb csapatai között vagyunk, ám az a célunk, hogy közelítsünk a középmezőnyhöz. De lehet, nem én vagyok a megfelelő ember, akit kérdeznek, mert én imádom az angol labdarúgást, és csodálója vagyok az ottani modellnek.”