Az alapítástól a Boot Room csodájáig – a Liverpool FC története, 1. rész

A Liverpool Football Club 1892. június 3-i megalapítása inkább heves viták, mintsem tervezett folyamat eredménye. A konfliktusos születés hátterében az áll, hogy a klub ma már legendásnak számító otthonában, az Anfielden eredetileg az Everton Football Club játszott, ám a kék-fehérek vezetősége összekülönbözött a klubelnökkel, egyben a létesítmény tulajdonosával, John Houldinggal – aki szerintük személyes politikai és pénzügyi ambícióira használta fel az Evertont –, és átköltöztette a gárdát a Goodison Parkba, Houlding pedig magára maradt egy csapat nélküli stadionnal. Nem kesergett sokáig, inkább saját csapatot alapított, hogy betöltse az Everton által hagyott űrt, és ugyan először az Everton FC and Athletic Grounds Limited névvel próbálkozott (amikor a szakítás már elodázhatatlannak tűnt, de az Everton még az Anfielden játszott), ezt azonban az Angol Labdarúgó-szövetség nem hagyta jóvá, így 1892 nyarán Liverpool FC néven regisztrálták az új egyesületet, amely a Lancashire Ligához csatlakozott.

GYORS FELEMELKEDÉS, SZÁRNYALÁS NÉLKÜL

A Liverpool FC első mérkőzésére 1892. szeptember 1-jén került sor, és az idény előtti felkészülési meccsen a kizárólag skót játékosokkal felálló gárda 7:1-re elverte a Rotherham Townt. Ezek után a Liverpool megnyerte a Lancashire Ligát, és 1893-ban csatlakozhatott a professzionális angol és walesi klubokat tömörítő English Football League-hez, és annak másodosztályában kezdhette el a küzdelmeket. Itt is egyből a csúcsra ért, és máris a nemzet elitosztályában találta magát, amelyből ugyan az első idény után kipottyant, de amelybe azonnal visszaverekedte magát.

A századfordulóhoz közeledve már érezhető volt, hogy a Liverpool FC jelentős tényező lesz az angol futballban, ám az első bajnoki cím végül csak a XX. században, 1901-ben jött össze Tom Watson vezetésével. A karakteres edző öt évvel később ismét diadalra vezette az élvonalban a csapatot, ám a gyors felemelkedést már nem követte hasonlóan markáns folytatás. A 20-as évek elején ugyan még két bajnoki címmel bővült a dicsőséglista, majd a II. világháborút követő első idényben, 1947-ben is a Poolé lett az aranyérem, ám onnantól kezdve fájdalmas lejtmenet vette kezdetét, amely az 1954-es kiesésben, valamint az azt követő nyolcévnyi pokoljárásban kulminálódott a másodosztályban.

BILL SHANKLY ÉS A TÖRTÉNELMI FORDULAT

Nem túlzás kijelenteni, hogy a történelmi fordulatot az új menedzser, Bill Shankly
1959. december 14-i kinevezése hozta el, nem sokkal azután, hogy a Liverpool kikapott a ligán kívüli Worcester Citytől az FA-kupában. Shankly egy év alatt lecserélte a teljes játékoskeretet, rávette a klubvezetőséget, hogy a lepukkant Anfieldet tegye rendbe, és három legendás segítőjével, Bob Paisley-vel, Joe Fagannel és Reuben Bennett-tel az úgynevezett Boot Roomban, a stadion egyik korábbi cipőtároló helyiségében forradalmi taktikákat dolgozott ki.

Shankly vezetésével a Liverpool 1962-ben a másodosztályt megnyerve tért vissza az élvonalba, majd a következő tizenkét évben szó szerint leigázta Angliát. A három bajnoki cím mellé 1965-ben meglett az oly áhított FA-kupa-győzelem is, amelyet Shankly utolsó évében még egy követett, ráadásul a csapat, mintegy előrevetítve a még fényesebb jövőt, 1973-ban elhódította az UEFA-kupát.

BOB PAISLEY, AZ IGAZI MÁGUS

Már a Shankly-éra alatt is nyílt titok volt, hogy a Boot Roomban Bob Paisley a taktika igazi kiötlője, és amikor a legendás menedzser némileg váratlanul 1974-ben visszavonult, nem is volt kérdéses, hogy Paisley követi a kispadon.

Az utódnak fel volt adva a lecke, hiszen amíg a Shankly előtti legsikeresebb menedzser, Tom Watson (a másodosztályt is beleszámítva) csak három trófeát nyert, addig Shankly tizenegyet. Ám ha Shankly leigázta Angliát, Paisley Európát is legázolta, kilenc év alatt végül majdnem kétszer annyi serleget tett a Liverpool vitrinjébe, mint nagynevű elődje. A hat bajnoki cím mellett Paisley három Ligakupa- és hat Charity Shield-győzelmet ért el odahaza, 1976-ban ő is megnyerte az UEFA-kupát, de amivel a futballvilág igazi nagyhatalmává tette a Liverpoolt, az a három BEK-diadal (1977, 1978, 1981) volt.

Paisley trófeagyűjteményéből ugyanakkor fájóan hiányzott a sokak szemében a bajnokságnál is fontosabb FA-kupa (csak egy vesztes döntőt játszott vele a Liverpool), de így is ő lett az első liverpooli edző, akinek sikerült a hazai duplázás az 1982-es bajnoki cím mellé megszerzett Ligakupa-győzelemmel.

Paisley 1983-ban adta át a stafétát Joe Fagannek, a Boot Room utolsó nagy képviselőjének, aki ugyan csak két idényben ült a kispadon, ám éppen korszakváltás fűződik a nevéhez. Első idényében ugyanis véghezvitte a klub első triplázását (bajnoki cím, Ligakupa- és BEK-győzelem), a következőben viszont nem nyert semmit, a Heysel-tragédia pedig nemcsak a Liverpool, de az egyetemes futball történetében is új fejezetet nyitott.

Azonban az már egy másik történet!

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. október 7-i lapszámában jelent meg.)