Holland edzők csatája Anglia legnagyobb meccsén

LÉGVONALBAN 42 KILOMÉTER, autóval 56 a távolság Erik ten Hag és Arne Slot születési helye között. A Manchester United menedzsere 1970-ben látta meg a napvilágot a német határhoz közeli Haaksbergenben, míg a Liverpool nyáron kinevezett szakvezetője kicsivel északabbra, Bergentheimben született 1978-ban. Az még hagyján, hogy Anglia két vitathatatlanul legnagyobb csapatát két holland irányítja, hiszen a Németalföldről érkezett legendás edzők sora szinte végeláthatatlan, de igazán különleges, hogy a földrajzilag szintén közel lévő ősi riválisokat is egymástól nem messze született menedzserek vezetik. Nem a vasárnapi lesz az első alkalom, hogy az adott ország két legnagyobb klubját irányítva összecsapnak egymással. Erik ten Hag az Ajaxszal, Arne Slot pedig a Feyenoorddal nyert Eredivisiét és Holland Kupát, összesen négy mérkőzésen meccseltek egymás ellen Hollandiában, de ebből csak kettő volt De Klassieker (2021 decemberében 2–0-ra, 2022 márciusában 3–2-re nyert az Ajax), hiszen Arne Slot korábban az AZ Alkmaart is irányította (2019 decemberében 1–0-ra, a következő év márciusában 2–0-ra nyert az Alkmaar).

A két edző útja azonban a korkülönbség, valamint az őket fogadó körülmények miatt is különbözik. Erik ten Hag majdhogynem visszavezette az Ajaxot a legendás elődök szintjére, másodpercekre volt a Bajnokok Ligája-döntőtől 2019-ben, sorra nyerte meg a bajnokságokat, hogy aztán a topfutball egyik legforróbb kispadjáért hagyja maga mögött Amszterdamot. A Manchester United–Liverpool találkozóra fordulva szinte össze sem lehet hasonlítani a hazaiak játékoskeretét azzal, ami még Ralf Rangnick 2022-es távozása után fogadta őt a carringtoni edzőközpontban, ám az óriási változások hatására a United messze nem vált újra félelmetes klubbá. Az Ineos szerepvállalásáig Erik ten Hagnak a csapat újjáépítése és a döbbenetes sérüléshullámok kezelése mellett gyakorlatilag sportigazgatói feladatokat is el kellett látnia, és emiatt olykor erősen túlköltekezett a United olyan játékosok kedvéért, akiket jobbára csak azért igazolt le, mert a menedzser ismerte korábbról. Továbbra is nehéz megállapítani, hogy teljes kudarc volt-e ez a néhány átigazolási időszak, amíg a csapat nem játszik sorozatban 15-20 mérkőzést teljes fegyverzetében, sérülések nélkül.

Az utóbbi két turbulens idényben Ten Hag megúszta a menesztést, pedig gyakran vállalhatatlanul nézett ki csapata taktikailag, és az elmúlt idényben mindössze nyolcadik lett a bajnokságban. Mindenesetre mindkét idényben adott okot az örömre a United a szurkolóinak, hiszen 2023-ban a Ligakupát, idén pedig az FA-kupát hódította el a csapattal. Az idénykezdet felemásra sikeredett, a Manchester City elleni angol Szuperkupát 1–1-es döntetlent követően elveszítette tizenegyesekkel, de egyáltalán nem vallott szégyent taktikailag, a Fulhamet bár szűken (1–0), de rendkívül magabiztosan győzte le, majd a lassan mumussá váló Brightontól óriási balszerencsével kapott ki idegenben (1–2). A nyáron szerződtetett Leny Yoróval, Matthijs de Ligttel, Nuszair Mazrauival, Manuel Ugartével és Joshua Zirkzeével pedig kezd kifejezetten ígéretes csapatnak kinézni a United.

Habár az elmúlt években sok borsot tört a Manchester United a Liverpool orra alá, 2023. december 17-én, a mögöttünk hagyott Premier League-idény 17. fordulójában, az Anfielden a szakértők döntő többsége hazai sikert várt. A „vörösök” ekkoriban a bajnoki cím egyik legnagyobb esélyesének tűntek, míg a United az európai kupaszereplést érő pozíciókért harcolt. A meccs képe a várakozásoknak megfelelően alakult, Szoboszlai Dominikék 34-szer lőttek kapura, a csapat várható gólszámokat jelző xG-értéke 2.66 volt, de a heroikusan védekező manchesteri gárda óriási meglepetésre kihúzta kapott gól nélkül a találkozót (0–0), Jürgen Klopp csapata pedig elhullajtott két értékes pontot. Sokáig úgy tűnt, március 17-én, az FA-kupa negyeddöntőjében revansot vesz a Liverpool, a mérkőzés 87. percéig 1–0-ra vezetett, akkor azonban Antony egyenlített, a hosszabbításban pedig Harvey Elliott góljára Marcus Rashford és Amad Diallo válaszolt, a United hazai környezetben 4–3-ra legyőzte és kiejtette legnagyobb riválisát, később pedig meg is nyerte a sorozatot. A legrosszabb azonban még hátravolt: négy héttel később ismét az Old Traffordra utazott az együttes, a bajnoki cím sorsa pedig itt pecsételődött meg. A „vörös ördögök” fantasztikusan játszottak, a 2–2-s végeredmény a vendégek számára volt hízelgő. A meccs után negatív spirálba került a Liverpool, a bajnokságban hátralévő hét mérkőzésből mindössze hármat nyert meg, s kilencpontos lemaradással bronzérmes lett, sőt az Európa-ligából is kiesett az Atalanta ellenében. Négy hónap leforgása alatt – közvetve – a Manchester United miatt a 2023–2024-es Liverpool öt trófea helyett egyetlenegyet, a Ligakupáét nyerte meg. (S. N.)

Ilyen minőségű védőkkel az ellenfelek letámadása ellenére is gördülékenyebb lehet a labdakihozatal, kevésbé kell majd André Onana felíveléseire hagyatkozni a támadásépítés során, azonban továbbra is nagy kérdés, hogy a kontrák elleni védekezés javul-e. Az előző idényben átjáróház volt a United középpályája, amikor az ellenfelek védekezésből támadásra váltottak. Erik ten Hag az elmúlt idény végén a 4–2–4-es, gyakorlatilag csatár nélküli felállásra váltott, a letámadást a maximumra tekerte az Amad Diallo, Mason Mount, Bruno Fernandes, Marcus Rashford négyessel. Problémát okoz azonban, hogy a tizenhatoson belül ilyenkor hiányzik egy klasszikus gólvágó, és hátrányban muszáj a pályára küldeni a remekül bemutatkozó, de kevésbé hatékonyan letámadó Joshua Zirkzeét (Rasmus Höjlund jelenleg sérült). Az élet ugyanakkor egy kicsit segített döntést hozni Ten Hagnak a támadókat illetően: Mason Mount ismét izomsérülést szenvedett, így biztosan nem játszik a Liverpool ellen… Rashford lassan másfél éve önbizalomhiányosan futballozik, de így sem lenne meglepő, ha a Liverpool ellen centert játszana és Alejandro Garnacho kapna lehetőséget a bal oldalon.

Arne Slot a United bal oldalán erőltetheti a támadásokat: a sérült Luke Shaw és Tyrell Malacia helyén ezúttal is Diogo Dalotnak kell majd helyettesítenie, ráadásul a liverpooliak legnagyobb sztárját kellene megfognia, a Manchester United ellen pályafutása során eddig 11 gólt szerző Mohamed Szalahot. S ha már Arne Slot: a holland menedzser sikeres feye­noordos korszakát követően merőben más körülmények közé érkezett, mint kollégája. Egyrészt angliai kinevezése előtt jóval kevesebb időt töltött el vezetőedzőként, másrészt a Unitednél uralkodó évtizedes kuplerájhoz képest a Liverpool történetének egyik legszebb időszakában vezénylő edző helyét foglalta el, Jürgen Klopp ráadásul megkímélte őt a generációváltás nehézségeitől is. A klubhoz jövőre csatlakozó Giorgi Mamardasvilin kívül egyetlen átigazolást bonyolított le a Liverpool a nyáron, csütörtökön mutatták be a Juventustól érkező Federico Chiesát. A holland menedzsernek kis túlzással csak le kell ülnie a kispadra, és folytatnia az elődje által megkezdett munkát, de persze nem ez történik.

A letámadás az Ipswich és a Brentford ellen némileg visszafogottabb volt a Klopp-érához képest, és a kontrák elleni védekezése is feljavult a csapatnak, ám érdemes megcsillagozni ezt a két találkozót, hiszen várhatóan a tabella hátsó felébe tartozó ellenfelekkel szemben sikerült kétszer 2–0-ra győzni, az igazi erőpróba most következik. Slot az Ipswichtől kaphatott egy kis ízelítőt abból, hogy milyen az, ha már a tizenhatosnál megkezdi a letámadást az ellenfél, és Erik ten Hagnak is figyelmeztető lehetett, milyen hatékonysággal sikerült megjátszani a presszing semlegesítésére használt felívelésekkel Mohamed Szalahot. Ebben komoly szerepe lehet Szoboszlai Dominiknak is az Old Traffordban, hiszen az újonnan centert játszó Diogo Jotával együtt a csatár mögötti pozíciójából rengeteg labda nélküli mozgással segítette társait az elmúlt két mérkőzésen.

Mivel Szoboszlai Dominik játékát Magyarországon mindenki nagyítóval figyeli, valószínűleg sokaknak feltűnt, hogy a jobb oldalról középre került, a tízes pozíciójában nemcsak a labdával kap több feladatot, hanem a stílusához sokkal közelebb álló módon futballozhat. Jó érzékkel indul be a felszabaduló területekre, sebességének köszönhetően ígéretes helyzetekben megjátszható, a kapura is veszélyesebben futballozik. Bár megállta a helyét Jürgen Klopp rendszerében is, erényeit jóval nagyobb eséllyel csillogtathatja ebben pozícióban, főleg, ha rá hárul a kellemes feladat, hogy kiszolgálja az életveszélyes Szalahot és Luis Díazt (vagy akár Cody Gakpót és Federico Chiesát) a két szélen, Diogo Jotát előtte. A Manchester United várhatóan a Manchester City elleni közelmúltbeli találkozóihoz hasonlóan alacsonyabb intenzitással támad majd le, s mivel Arne Slot előszeretettel erőlteti a labdabirtoklásra épülő játékot, így Szoboszlai Dominik szerepe is változatosabb lehet annál, mint hogy folyamatosan üres területre kell beindulnia. Az elmúlt idény három egymás elleni összecsapásához képest tőle és a Liverpooltól is sokkal jobb helyzetkihasználásra lesz szükség, nem mellesleg hatékonyabb védekezésre, hiszen a mostaninál jóval szerényebbnek tűnő United tavasszal két meccsen hatszor vette be Caoimhin Kelleher és Alisson kapuját az Old Traffordban.

A Manchester United és a Liverpool hagyományos vetélkedését az ipari forradalom korszakából öröklött városközi feszültségek is magyarázzák, a legutóbbi közvetlen átigazolást még Bill Shankly és Matt Busby ütötte nyélbe 1964-ben, Sir Alex Ferguson pedig legfőbb edzői büszkeségeként említette a nagy trónfosztást. A 18. SZÁZADIG KELL VISSZANYÚLNI, ha a Manchester United és a Liverpool vetélkedésének gyökereit kutatjuk, egészen az ipari forradalom kibontakozásáig merülhetünk el a múltban, amikor a két északnyugat-angliai város gazdasági versengése kezdett kiéleződni. Liverpool szerepét erősítette a nemzetközi kereskedelemben is meghatározó tengeri kikötője, míg Manchestert a gőzgépek terjedésével rohamosan fejlődő pamutipar emelte az ország meghatározó tényezőjévé. Súlyos feszültséget szült az egymástól mindössze 56 kilométerre eső két település között a 19. század végén a manchesteri hajócsatorna megépítése, a vízi útvonal megnyitotta a tengeri hajók útját a szárazföldi ipari központ felé, gyengítve a liverpooliak kereskedelmi pozícióit. A ma is működő kanálist 1894-ben adták át, néhány hónappal az előtt, hogy a két csapat megvívta egymással története első mérkőzését; az osztályozót 2:0-ra megnyerte a másodosztály bajnokaként pályára lépő Liverpool az akkor még Newton Heath néven szereplő, az élvonal utolsó helyén végző machesteri vetélytárs ellen, amely azzal a bukással ki is esett a második vonalba. A két klub messze a legeredményesebb az angol labdarúgás szereplői közül, együttesen 39 bajnoki címen, 21 FA-kupa-, 16 angol Ligakupa-, 37 angol Szuperkupa-győzelmen osztozkodnak, és akkor a nemzetközi diadalokról, a kilenc Bajnokcsapatok Európa-kupája-/Bajnokok Ligája-, négy UEFA-kupa-, egy Kupagyőztesek Európa-kupája-, öt európai Szuperkupa-, egy világkupa- és két klubvilágbajnoki aranyról még nem is beszéltünk. A sikerességet illetően a tendenciákat többé-kevésbé kirajzolja a bajnoki címek időbeli eloszlása: úgy vezet összességében 20–19-re a Manchester United, hogy győzelmeinek kétharmadát (13) az 1992–1993-as idénnyel kezdődő Premier League-időszakban aratta, míg a Liverpool az új korszakban csupán egyszer (2020-ban) ért a csúcsra, 1900 és 1990 között viszont ti­zennyolcszor. A második világháború utáni évtizedek emblematikus edzőegyéniségeként itt is, ott is egy-egy skót szakembert azonosíthatunk: a Manchester Unitednél az 1958-as müncheni légikatasztrófát súlyos sérülésekkel, de szerencsésen túlélő Matt Busby ült a kispadon 1945 és 1969 között, majd az 1970–1971-es idényben, a Liverpoolt pedig a legendás Bill Shankly vezette 1959 és 1974 között. A manchesteriek kedvenc anekdotája vele kapcsolatban, hogy amikor Tom Williams, a Liverpool elnöke felkereste az akkor még a Huddersfield Town trénereként dolgozó kiszemeltet, megkérdezte tőle: „Mondja, Mr. Shankly, miként vezetné Anglia legjobb csapatát?” Mire az edző szemtelenül visszakérdezett: „Miért, Busby csomagol a Manchester Unitednél?” Szintén a két edzőóriás nevéhez kapcsolódik a megegyezés Phil Chisnall átigazolásáról. A mérsékelten tehetséges csatár nem tartozik az angliai futball ikonjai közé, jelentősége másban áll: ő volt mindmáig az utolsó labdarúgó, aki közvetlenül az egyik riválistól szerződött a másikhoz – az eset hatvan (!) évvel ezelőtt, 1964-ben történt… A Manchester United mezét a Liverpooléra cserélő, 2021-ben elhunyt sportember így emlékezett vissza a nevezetes tárgyalásra: „Kiváltságosnak érzem magam, hogy egy szobában ültem a két korszakos edzővel, miközben a jövőmről beszélgettek. Shankly nagyra becsülte Busbyt, felnézett rá, kicsit úgy, mint fiú az apjára. Mindketten két lábbal a földön járó edzők voltak, ebben állt a nagyságuk is.” Ugorjunk nagyot az időben, egy harmadik skót menedzserig, a Manchester Unitedet 1986 és 2013 között igazgató Sir Alex Fergusonig, akinek a szájából elhangzott valamikor a kétezres évek elején a két csapat rivalizálásának sokat idézett tételmondata: „A sikerrel vett manchesteri kihívásaim közül a legfontosabb az volt, hogy a Liverpoolt letaszítottuk a kib...ott kakasülőről. És ezt nyugodtan le is írhatják így.” Frappáns idézetekből persze bőven lehet válogatni a témában, az ősmanchesteri Gary Ne­ville például így foglalta össze a másik féllel kapcsolatos érzéseit: „Ki nem állhatom a Liverpoolt, az ottani embereket, és semmit, ami a klubhoz kötődik.” De hogy a kijelentés liverpooli párját is citáljuk, elevenítsük fel Jamie Carragher szavait is: „Tisztázzunk valamit! Én azt akarom, hogy a Manchester United veszítse el minden meccsét. Elégedetté tesz, amikor elbukik.” Nemegyszer fordult sportszerűtlen jelenetekbe a két együttes párharca, kirívó eset volt például, amikor Neil Ruddock liverpooli hátvéd egy kilencvenes évekbeli tartalékmérkőzésen durva belépőjével eltörte Andy Cole mindkét lábát, az pedig főként visszatetszést keltett, hogy utóbb így magyarázta a történteket: „Nem akartam eltörni mindkét lábát. Csak az egyiket…” (CS. P.)

PREMIER LEAGUE
3. FORDULÓ
augusztus 31., vasárnap
Arsenal–Brighton & Hove Albion 1–1
Brentford–Southampton 3–1
Everton–AFC Bournemouth 2–3
Ipswich Town–Fulham 1–1
Leicester City–Aston Villa 1–2
Nottingham Forest–Wolverhampton Wanderers 1–1
West Ham United–Manchester City 1–3
Szeptember 1., vasárnap
14.30: Chelsea–Crystal Palace (Tv: Match4)
14.30: Newcastle United–Tottenham Hotspur (Tv: Match4)
17.00: Manchester United–Liverpool (Tv: Spíler1) – élőben az NSO-n!