Ahova egy megy... – Gyenge Balázs jegyzete

ELŐRE SZÓLOK, ez némileg öncélú lesz. A Sporting Magyarországon – teljesen érthetően – nem sokakat érdekel, a több millió Sporting-szurkoló közül pedig kevés beszél magyarul rajtam kívül, mégis hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy rávilágítsak arra, milyen helyzetet teremtett a Manchester Unitednél megváltóként várt Rúben Amorim a lisszaboni klubnál.

Nem szükséges árnyalni, nyugodtan leszögezhetjük: ő a Sporting történetének legjobb edzője. Nemcsak azért, mert a négy teljes idényében két bajnoki címet nyert, hanem mert helyreállított egy rég elveszett status quót, azt, hogy az egyesület Portugália három óriása közé tartozik, és immár nem csupán papíron, hanem de facto is bajnokesélyesként vág neki minden idénynek. Azért ő a klubtörténet legjobb edzője, mert a győztes mentalitás mellett a szurkolók és a klub közötti harmóniát is helyreállította az eredményességével, a szakértelmével és nem utolsósorban az alázatával. Azért ő a Sporting történetének legjobb edzője, mert mindezt vészterhes időszak után valósította meg, azt követően, hogy egy populista és agresszív klubelnök, valamint a verőlegényeiként ténykedő, szurkolóknak hazudott köztörvényes pojácák sohasem látott éket vertek a mindig hűséges és egységes szimpatizánsok közé.

A Sporting történetének legjobb edzője most mégis egy pillanat alatt romba döntötte, de legalábbis aláásta saját hagyatékát. Meg is mondom, miért. A klubnál 2020 decemberében született egy mottó – „Ahova egy megy, mindannyian megyünk” –, miután a csapatot finoman szólva is a játékvezető fosztotta meg a győzelemtől a Famalicao ellen. A bírói döntések ellen tiltakozó Amorim piros lapot kapott, a csapatból viszont mindenki, még a Frederico Varandas klubelnök is nekiment a játékvezetőnek az edzőt védendő. A meccs utáni sajtótájékoztatón Amorim szájából hangzott el az ominózus mondat, amit a Sporting azonnal a zászlajára tűzött, és meg sem állt a tizenkilenc éve áhított bajnoki címig.

A mottó az évek során még jelentősebbé vált, a csapat ugyanis a következő idényben csak második, majd negyedik lett, de az „Ahova egy megy” jegyében ismét összezárt a klub, és 2024-re meglett a következő bajnoki cím. Az ünneplés során Amorim újra elővette a jelmondatot, és meghirdette a közös címvédést, amire az ötvenes évek óta nem volt példa a Sportingnál. Az ő iránymutatása tartotta a csapatnál a legnagyobb neveket a nyáron, és mindenki mögé állt be a csatasorba, mert ígéretet tett arra, hogy végigmegy a dicsőséghez vezető úton.

Hiszen „Ahova egy megy, mindannyian megyünk” – kivéve Manchesterbe…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!