Szoboszlai Dominik: Most az egyéni elismerések jöttek, de az összeset elcseréltem volna egy kupára
„Boldog vagyok, mert elég hosszú volt ez az idény, és végre jön egy kis szünet – mondta Szoboszlai Dominik. – Persze van még egy meccsünk, arra próbál mindenki fókuszálni, és igyekszünk úgy befejezni az évadot, ahogy a két búcsúzó játékosunk (Mohamed Szalah és Andy Robertson – a szerk.) és a szurkolóink megérdemlik.”
Vasárnap 17 órától a Brentfordot fogadja az 5. helyezett Liverpool, amely bebiztosíthatja a Bajnokok Ligája-indulását, és még arra is van esélye, hogy fellépjen a 4. helyre a Premier League tabelláján.
„Próbálunk arra figyelni, hogy a BL-helyezés mindenképp meglegyen, de sok mindennek kéne ahhoz történnie, hogy ne legyen meg. Ahogy mindig is mondtam, nem akarom más kezébe helyezni a sorsomat, igyekszünk magunk megoldani ezt a feladatot” – közölte a Pool nyolcasa.
Szóba került Mohamed Szalah távozása, róla így beszélt a magyar válogatott csapatkapitánya: „Az egyik legjobb barátom, mi hárman, Milossal együtt elég közel állunk egymáshoz. Sajnálom, hogy elmegy a csapattól, de remélem, a pályán lehetek, amikor az utolsó meccsét játssza. Nem tudom, mikor lettünk ennyire jóban. Már az elején éreztem, hogy befogad, közel enged magához, s utólag jöttem rá, hogy bár mindenkivel jóban van, ez nála régen fordult elő. Talán legutóbb Dejan Lovrennel (2014 és 2020 között volt a Liverpool játékosa – a szerk.) volt ennyire közeli viszonyban, és nem tudom, én ezt mivel érdemelten ki.”
Pécsi Árminról is szót ejtett: „Az U21-es bajnokság már véget ért, de itt van velünk, ráadásul Alisson és Mamardasvili sérült volt, így az Everton ellen, amikor Woodman védett, és majdnem megsérült, benne volt a fejemben, hogy hárman lehetünk a pályán. Sajnos nem jött össze, de ő is ugyanolyan fontos tagja a csapatnak, mint mindenki más. Ha bárkinek szüksége van rá szabadrúgás- vagy tizenegyes-gyakorlásnál, akkor ő mindig ott van, és segít mindenkinek.”
A szurkolókkal való szoros kapcsolat jelentősége mellett Ibrahima Konaté és Virgil van Dijk fontosságáról is szó esett, valamint a magyar válogatott csapatkapitányi szerepköréről.
Gyermeke születéséről is beszélt Szoboszlai: „Ez volt az évem, talán az életem fénypontja eddig, és szerintem az is marad, ennél jobb érzés még nem kerített hatalmába. Nem tudom, a második vagy a többi gyereknél ez hogy van, változik-e ez az érzés, de ő az első gyerekünk, és ez mégis valami más.”
Mint elmondta, az Arsenal elleni gólja a legemlékezetesebb, mert azt a rangadót megnyerték (1–0). Illetve nem mentek el azon jelenet mellett sem, amikor Szoboszlai elcsúszott az Aston Villa elleni mérkőzésen (2–4), csapata pedig gólt kapott utána – ez kísértetiesen hasonlított arra a szituációra, amikor Steven Gerrard járt hasonlóan 2014-ben a Chelsea ellen (0–2), mely közrejátszhatott abban, hogy a Pool elbukta a bajnoki címet a Manchester Cityvel szemben.
„Úgyis azt mondták, hogy hasonlítok Gerrardra, így ez legalább még inkább igaz – mondta tréfásan a 25 éves játékos, majd rátért a saját esetére. – Egyébként nem könnyen lendültem túl rajta, mert egy egynél történt, és nagyon meccsben voltunk. Ha ez nincs, szerintem el tudtuk volna dönteni a mérkőzést, így ez elég nagy pofon volt nekem és az egész csapatnak is. Utána nem a két gólpasszomra gondoltam, hanem arra, hogy talán nagyobb stoplikat kellett volna a cipőmre raknom.”
Végezetül a kérdés az volt, félig tele vagy félig üres a pohár, mivel először maradt trófea nélkül egy idényben, viszont ötször is megválasztották a hónap legjobbjának.
„Ha azt mondták volna nekem, hogy kupát nyerek a csapattal, de egyszer sem leszek a hónap játékosa, akkor inkább azt választom – felelte Szoboszlai. – Azzal folytattam volna a sorozatomat, hogy minden évben trófeát nyerek. Most inkább az egyéni elismerések jöttek, ami nem baj, de az összeset elcseréltem volna egy kupára. Amennyire lehet, ezzel is boldog vagyok, és remélem, a következő idényben ismét trófeát emelhetek a magasba a csapattal.”
A teljes beszélgetés
