Julian Jenner: Kovács Bendegúzban minden megvan, hogy a magyar válogatott első számú csatára legyen

– Mi jut eszébe először Kovács Bendegúz neve hallatán?
– Hogy nagyon érdekes játékos – mondta lapunknak a 42 éves Julian Jenner, a Ferencváros és a DVTK korábbi futballistája, aki az NB I-ben a ZTE FC és az MTK Budapest szakmai stábjában dolgozott, jelenleg a Dordrecht U21-es csapatának az edzője. – Erős, gyors, jól használható középcsatár, aki meg tudja tartani a labdát és a kombinatív játékból is kiveszi a részét. Fejjel is jó, de nekem a mentalitása tetszik leginkább: megszállottan gólt akar rúgni, ami egy csatárnál nagyon fontos. Ugyanakkor két nagyszerű futballista van előtte a sorban, Troy Parrott és Mexx Meerdink mellett kell megküzdenie a helyéért.

– Az eddig látottak alapján milyen jövőt jósol neki?
– Ha így fejlődik tovább, száz százalékig biztos vagyok benne, hogy ő lehet a magyar válogatott első számú kilencese. Nem véletlenül kapott meghívót, megvan benne a potenciál ehhez. Hozzáteszem, nem mindig gondoltam így.

–  Merthogy?
– Amikor az Ajax utánpótlásában futballozott, még inkább csak az erejével emelkedett ki. Nagydarab volt és erős, de technikailag nem tartott ott, ahol most. Az AZ-nál rengeteget fejlődött, képzettebb lett. Sokkal intelligensebben használja a testét, jobb döntéseket hoz, támadásban is érettebb lett.

– Esetében ennyit számított a környezet?
– Csak meg kell nézni, milyen ívet vett a pályafutása kevesebb mint egy év leforgása alatt. Az AZ fantasztikus hely a fiataloknak – annak idején játszottam és edzősködtem ott –, pontosan tudják, hogyan kell felépíteni őket. A klubnál nemcsak edzenek, hanem konkrét fejlődési tervet készítenek minden futballistának. Leülnek vele, megkérdezik, hová akar eljutni, aztán lebontják, hogy ehhez milyen lépések szükségesek, majd a mérések, adatok alapján gyakori visszajelzéseket adnak. Alkmaarban mindenről információt gyűjtenek: a sprintek számáról, a lövésekről, a labdaérintésekről, a mélységi futásokról, a párharcokról, a pulzusról. Ezenkívül csúcstechnológiát használnak, például speciális 3D-s szemüvegekkel támadószituációkat modelleznek egy szobában, hogy a futballisták gyorsabban hozzanak jó döntéseket a pályán.

– Ha Kovács Bendegúz jelentkezne önhöz egyéni képességfejlesztő edzésre, mire helyezné a hangsúlyt, miben van lemaradása?
– Talán meglepő, de itt, Hollandiában járt hozzám foglalkozásokra, igyekeztem különedzéseken csiszolni a játékán. Csatárként folyamatosan ismételnie kellett a befejezéseket, hogy minél jobban érezze a kaput. Állítom, hogy a futballistáknak nem elég kizárólag csapatban edzeniük. A gyakorlást követően még plusz húsz-huszonöt perc munka következik: rengeteg lövésre, ismétlésre, különböző szituációk gyakorlására van szükség. Segédedzőként mindennap negyven-ötven befejezést csináltattam a támadóimmal. Ha ezt hosszú távon végzed, egyszerűen természetessé válik a gólszerzés. Az MTK-nál például Molnár Rajmunddal, Marin Jurinával és Gruber Zsomborral sokat foglalkoztam külön is, a gólszámaik önmagukért beszélnek, hatékonyabbak lettek a kapu előtt.

– Melyik magyar támadóban lát nagy potenciált azok közül, akikkel korábban együtt dolgozott?
– Szerintem rengeteg ígéretes magyar csatár van, de Gruber Zsombort külön ki kell emelnem. Óriási tehetség, nemzetközi szinten is magasra juthatna, akár a Premier League-ig is. Csakhogy az ilyen játékosokat folyamatosan tolni kell előre, meg kell adni nekik a lehetőséget, sokat kell velük dolgozni. Egy fiatal tehetségnél nem elég az adottság, napi szinten fejleszteni kell.

–  Úgy tűnik, az egyéni fejlesztés kulcsfontosságú önnél.
– Az is! Ez az én védjegyem edzőként. Bárhol dolgoztam, mindig ez volt a legfontosabb számomra. Nemcsak csapatot akarok építeni, hanem játékosokat próbálok fejleszteni. Egy edzőnek szerintem kötelessége jobb futballistát nevelni abból, akivel dolgozik. Szerencsére kellő tapasztalatom van a témában, az Ajaxnál sok topjátékossal találkoztam: Frenkie de Jonggal, Hakim Zijessel vagy Dusan Tadiccsal is foglalkoztam bizonyos egyéni képzéseken. Ezzel együtt folyamatosan tanulok, nemcsak a futballról, hanem például táplálkozásról, mentális felkészítésről vagy teljesítményfejlesztésről. Mindig azt keresem, hogyan lehet még egy kicsit jobbá tenni a játékosokat és a csapatot.

– Jelenleg a Dordrecht U21-es korosztályánál vezetőedző. Élvezi a szerepet?
– Nagyon. Korábban segédedzőként dolgoztam a ZTE-nél, az MTK-nál. Rengeteget tanultam ezekből a szerepkörökből, de rájöttem, én inkább vezetőedző típus vagyok. A Dordrechtnél Dirk Kuyt mellett dolgoztam, de közben az U21-eseknél is volt feladatom, és a kettő szerepkör egyszerűen túl sok lett. Nem tudtam úgy koncentrálni az edzésekre és a saját elképzeléseimre, ahogyan szerettem volna, ezért úgy döntöttem, a hozzám jobban passzoló vezetőedzői szerepkörben folytatom – a fiataloknál. A csapat szempontjából jól alakult a váltásom, a kilencedik helyről a másodikra jöttünk fel, ráadásul több saját nevelés profi szerződést kapott. Nekem ez jelenti az igazi sikert. És még van valami, ami nagyon mozgat.

– Mégpedig?
– Szeretném segíteni a magyar labdarúgás fejlődését. Magyar útlevelem is van már, a családom magyar, ezer szállal kötődöm az országhoz. Szerintem rengeteg ígéretes játékosuk van, csak bátrabban kellene fejleszteni őket. Ha egy csapatnál úgy gondolják, szükségük van egy edzőre, aki elősegíti a tehetségek kibontakozását, emellett az eredményesség is ugyanolyan fontos, örömmel vállalom a kihívást.

A „gengsztermentalitás” hiánya miatt nem lesz világbajnok Hollandiából

A Ronald Koeman szövetségi kapitány vezette holland válogatott a nyári világbajnokság előtt is a torna egyik esélyesének számít, de Julian Jenner szerint a csapatból még mindig hiányzik valami ahhoz, hogy végre felérjen a csúcsra: „Fantasztikus futballistáink vannak, nagyszerűen játszunk, de hiányzik az a bizonyos gengsztermentalitás, a könyörtelen győzni akarás, amit például az argentinokon láthattunk Katarban. Ha olyan lenne a mentalitásunk, mint a magyaroké, háromszoros világbajnokok lennénk. Nagyon szeretném, ha sikerülne, de tartok tőle, hogy a kiváló labdarúgóink ellenére ezúttal sem leszünk aranyérmesek. Szerintem inkább Franciaország, Spanyolország, Németország vagy Brazília a favorit.”