Spanyolok csatája a BL-döntőben: Luis Enrique és Mikel Arteta
„Mikelitót nagyra becsülöm. Még csapattársak is voltunk gyerekként… Rendkívül jó munkát végez az Arsenalnál!” – mondta Luis Enrique, a Paris Saint-Germain vezetőedzője Mikel Artetáról, miután együttese az elődöntőben kiejtette a Bayern Münchent. Csapattársak?! Vetődhetett fel sokakban a kérdés, főleg annak ismeretében, hogy a két szakember között tizenegy évnyi korkülönbség van. Nos, a helyzet kíván egy kis utánajárást, s nem is teljesen pontos, amit a kétszeres Bajnokok Ligája-győztes szakvezető mondott, ugyanakkor nem véletlen. Luis Enrique 1996-ban, 25 évesen lett az FC Barcelona futballistája, amelynek világhírű La Masia akadémiájára egy évvel később megérkezett a mindösszesen 15 esztendős Mikel Arteta, mint fiatal, tehetséges középpályás. Bár Arteta sohasem mutatkozott be a Barca felnőttcsapatában, így hivatalosan nem játszhattak együtt, az edzőközpontban rendszeresen összefuthattak, még edzéseken is. A sors iróniája, hogy Arteta végül épp a PSG-ben mutatkozott be 18 évesen profiként, amelynek Luis Enrique most a vezetőedzője, s amellyel május 30-án szembenéz Budapesten a Puskás Arénában az Arsenal mestereként. Jóllehet, a két szakvezető karrierje – már csak a korkülönbségből fakadóan is – egészen más szakaszában tart, érdemes végigvenni, mit értek el eddig, milyen játékrendszerben hisznek, s mire számíthatunk tőlük a BL-döntőben.
LUIS ENRIQUE
Játékosként a Real Madridban és az FC Barcelonában is megfordult, ráadásul a fővárosi klubból igazolt ingyen a katalánba, mégsem volt közutálat tárgya. Háromszor nyert spanyol bajnoki címet, háromszor Király-kupát, s a KEK megnyerésével Európában is jelentős sikert ért el – persze korántsem akkorát, mint később vezetőedzőként. Miután 2004-ben visszavonult, nem lett tagja rögtön a klub szakmai stábjának, csak 2008-ban vállalt vezetőedzői munkát a Barca B-csapatánál.
Első fontos megbízatását 2011-ben, az AS Románál kapta, de 2012 májusáig összesen 41 meccsen irányította csak az olasz fővárosi csapatot – akkor még nem tűnt úgy, hogy edzőklasszis matériából gyúrták volna. A Barcelona mégis hitt benne, így 2014 nyarán Pep Guardiola és Tito Vilanova sikereit követően őt nevezte ki új vezetőedzőjének. Nyomás? Volt bőven, hiszen sikerkorszakban érkezett a klubhoz úgy, hogy többek között a később legendássá váló támadótriót, az MSN-t, tehát Lionel Messit, Luis Suárezt és Neymar Jr.-t kellett irányítania. Az eredmény? Nos, három idény alatt két spanyol bajnoki cím, három Király-kupa-győzelem és 2015-ben Bajnokok Ligája-siker – nem mellesleg abban az évadban triplázott a Barcelona, története során másodszor. Bár ezek elképesztő sikerek, akkoriban az eredményeket sokan inkább a keret minőségének tulajdonították, így távoznia kellett azután, hogy 2017 májusában nem lett bajnok a csapattal, sőt, „csak” egy kupát nyert.
Ezután következett karrierje „zavaros” időszaka a spanyol válogatott élén. 2018 nyarán, a világbajnokságot követően nevezték ki szövetségi kapitánynak hazájában, de csak hat meccs jutott neki, hátrébb kellett lépnie kilencéves kislánya elvesztése miatt. Pozícióját másodedzője, Robert Moreno vette át, akivel később össze is különbözött – úgy hírlett, a megbízott kapitány idővel szerette volna megtartani hatalmát a válogatott élén még akkor is, amikor Enrique már készen állt a visszatérése. Végül 2019 novemberében újra leülhetett a nemzeti együttes kispadjára, s a 2021-ben megrendezett Eb-n elődöntőig vezette csapatát, majd a katari, 2022-es világbajnokságra is versenyképes keretet állított össze, de a nyolcaddöntőben Marokkóval szemben alulmaradt a gól nélküli döntetlent követő tizenegyespárbajban, így távoznia kellett.
Jó féléves pihenőt követően aztán megkereste a Paris Saint-Germain – a két fél együttműködése pedig máig gyömölcsöző. Enrique a harmadik idényét tapossa a PSG-nél, mindháromszor bajnok lett csapatával a Ligue 1-ben, amely persze elvárás is a klubnál, a lényeg a Bajnokok Ligája. Amikor odaszerződött, a párizsiak még mindig a katari hatalomátvétel és pénzzuhatag következtében egyre inkább áhított BL-cím után epekedtek, de hitték, a spanyol szakemberrel végre elnyerhetik a trófeát. Két korábbi játékosa, Messi és Neymar még a hatalomátvétele előtt távozott a klubtól, megszabta a szakmai irányvonalat, a PSG pedig elkezdett koncepciózusan igazolni. Első idényében együttese BL-elődöntőig jutott – még Kylian Mbappéval a soraiban – úgy, hogy a Dortmund elleni visszavágón többször is a kapufa állta az útját, de a francia klasszis távozását követően végleg összeállt a győztes mag, a párizsiak pedig 2025-ben előbb megnyerték történetük első Bajnokok Ligája-címét (az Intert 5–0-ra ütötték ki a döntőben), majd idén újra bejutottak a BL-fináléba.
Enrique már így is két különböző klubbal nyert BL-t, de az idei esetleges duplázás olyan tett lenne a kupasorozatban, amelyre eddig csak a Real Madrid volt képes, s amivel beírná a nevét a szakma legnagyobbjai közé. Az 55 éves szakember mindig is a sokpasszos, labdabirtokláson alapuló pozíciós futballra épített, de idővel csapatai elkezdtek az átmenetekben és a gyors ellentámadásokban is fejlődni, sőt, a jelenlegi PSG-nek már ez az egyik fő erőssége az Ousmane Dembélé, Hvicsa Kvarachelia, Desiré Doué nevével fémjelzett támadósorral. A PSG kétségtelenül pazar keretén kívül Enrique zsenije is kell ahhoz, hogy ez a csapat ilyen sikereket érjen el, ahogyan a 2015-ben triplázó Barcelona esetében is megállapíthatjuk ezt utólag. Tavaly, az Inter elleni döntőben összejött a gála, a formaidőzítés most is hasonló a párizsiaktól, de az biztos, hogy az Arsenal keményebb ellenállást mutat majd védekezésben.
MIKEL ARTETA
Ahogyan már említettük, játékos-pályafutása a Barcelona kötelékében kezdődött, de a PSG-nél vált belőle profi. Mikel Arteta kölcsönben futballozott Párizsban, majd 2002-ben előbb a skót Rangershez igazolt, amelytől két évvel később tért vissza Spanyolországba, a Real Sociedadhoz. Otthon mindössze egy idény jutott neki, visszahúzta a szíve a brit futballhoz, az Evertonhoz szerződött, amelynél alapemberré vált. Egészen 2011-ig a liverpooliakat erősítette, onnan igazolt az Arsenalhoz, amelyben karrierje utolsó öt idényét töltötte, s amelynél később vezetőedzői karrierjét is megkezdte – de előtte volt egy rendkívül fontos kitérője.
Artetának már profi futballistaként sem volt kérdéses, hogy előbb-utóbb az edzői pályára lép, karrierje vége felé pedig pontosan tisztában volt vele, hogy a legjobbaktól akar tanulni. 2016-os visszavonulását követően azonnal csatlakozott Pep Guardiola stábjához a Manchester Citynél, amelyben több mint három éven át dolgozott. Kétszer nyert Premier League-címet a manchesteriekkel, de amellett, hogy minden idők egyik legjobbjától tanult, már hozzátette a magáét is a sikerekhez. Guardiola akkoriban többször nyilatkozott arról, hogy tanítványából egyszer még kiváló vezetőedző lesz, aki taktikailag rengeteget adott hozzá a csapat folyamatos fejlődéséhez. A szakításra 2019 decemberében került sor, de csak azért, mert Arteta visszautasíthatatlan ajánlatot kapott: korábbi csapatát, a szívéhez közel álló Arsenalt vehette át, amely akkor a tizenegyedik helyen szerénykedett a Premier League-ben és évek óta szenvedett az Arsene Wenger távozása után hagyott űr betöltésével.
A baszk szakember mindig is a pozíciós futball híve volt, ez a Guardiolával töltött időszaka alatt csak erősödött benne, mégis egyből látta, nem kezdhet Londonban ennek meghonosításával, mert a keret alkalmatlan rá. Arteta először a védekezésre és a kontrákra rendezkedett be, az Arsenal pedig elkezdte hozni az eredményeket, olyannyira, hogy első (még nem teljes) idénye végén FA-kupát nyert, a döntőben a Manchester Cityt legyőzve. 2020 nyarán aztán kapott egy kis mozgásteret, hogy átalakítsa a keretét, s elkezdhette a saját játékelképzeléseit megvalósítani annak ellenére, hogy a legtöbb labdarúgója még mindig nem volt alkalmas a pozíciós futballra. Ennek kis híján meglett az ára, az Arsenal pocsékul indította a 2020–2021-es évadot, Arteta menesztéséről már ősszel pletykáltak, ám a vezetőség végül úgy döntött, megkapja a bizalmat. Az idény végén ugyanúgy a nyolcadik helyen zárt a csapat, mint egy évvel korábban. Pozitívum volt, hogy játékban előrelépett, negatívum, hogy nem lett meg az európai kupaszereplés…
Ahogy Arteta, úgy fejlődött egyre gyorsabban az Arsenal kerete – okos igazolások, egyre nagyobb tőke, szépen lassan beérő fiatalok. 2022-ben már kis híján a BL-indulás is meglett, két ponton múlt a negyedik hely, majd következett egy minden szempontból fantasztikusan sikerült nyár, s a valódi előrelépés. A 2022–2023-as évad előtt még nem ítélték bajnokesélyesnek az Arsenalt, ennek ellenére egészen a hajráig az élen állt, ám végül a Manchester City végzett az első helyen. Akkor még legtöbben a csikócsapat rutintalanságának számlájára írták a hajrábeli zuhanást, de egy évvel később, amikor megtörtént ugyanez, már a mentális felkészítést hiányolták. Az elmúlt idényben sorozatban harmadszor is ezüstérem jutott Mikel Artetának és az Arsenalnak, amely már végképp csalódásnak számított, hiszen a 2024–2025-ös évadra „sötét lóból” valódi bajnokesélyes lett, amely harmadjára nem tudott felérni a csúcsra. Igazságtalan? Meglehet, főleg, hogy 2025-ben a BL-ben is elődöntőig jutott az együttes, de a szurkolók a PL-címre több mint 20 éve várnak, Bajnokok Ligája-sikert pedig még nem ízlelték meg, miközben Arteta eddig „csak” egy FA-kupa-győzelmet szállított a két Community Shield-siker mellett…
A másodikat már a most futó évad elején hozta össze az Arsenal, amely úgy tűnt, ezúttal a sérülésekre sem foghat semmit, hiszen 2025 nyarán úgy megerősítette keretét, hogy minden posztra jut két hasonló profilú játékosa. A védelem évek óta a világ legerősebbje (szükség sincs az egyik jelzőre), a támadósor pedig jóllehet, néha akadozik, de Arteta a gólszerzés hatékonyságának kimaxolására is talált megoldást a pontrúgásokra való hangsúlyáthelyezéssel.
Kockázatkerülő, olykor meglehetősen defenzív, kemény, nem mindig nézőcsalogató, de kimért, tűpontos és hatékony az Arsenal játéka a 2025–2026-os idényben, amely könnyen lehet, hogy egyszerre eredményez majd Premier League-győzelmet és Bajnokok Ligája-címet. Előbbi már megvan, 22 év után csúcsra ért a klub, utóbbiban a rettegett címvédő, a PSG lesz az ellenfele. Jóllehet, Arteta játékának is a pozíciós futball az alapja, a megvalósítás mégis más, mint Enriquénél: kevesebb kockázat, több kiszámíthatóság. A kérdés csak az, ez lesz-e a győztes recept?
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. május 16-i lapszámában jelent meg.)
