Atlétikai vb: Fel sem tudtam fogni, mi történik – Mo Farah

– Ön szerint min múlt, hogy újra meg tudta védeni a címét?
– Nagyon erősen kellett fókuszálnom, fejben nem szabadott kiengednem egy pillanatra sem, mert nem volt könnyű futam. Mindenem fájt, volt rajtam néhány vágás és zúzódás is, de nem engedhettem meg magamnak, hogy ezekkel foglalkozzam. Hosszú út vezetett idáig, nagyon sokat dolgoztam a sebességemen, hosszabb távokon.– Ön szerint min múlt, hogy újra meg tudta védeni a címét?
– Nagyon erősen kellett fókuszálnom, fejben nem szabadott kiengednem egy pillanatra sem, mert nem volt könnyű futam. Mindenem fájt, volt rajtam néhány vágás és zúzódás is, de nem engedhettem meg magamnak, hogy ezekkel foglalkozzam. Hosszú út vezetett idáig, nagyon sokat dolgoztam a sebességemen, hosszabb távokon.

– Megint próbáltak Ön ellen összejátszani a riválisai, mint Rióban?
– Igen, de a kenyaiakkal, az ugandaiakkal és az etiópiaiakkal tisztességes versenyt vívtam, nagyon kemény csata volt. Erősnek kellett maradnom, és amikor fél távnál mellettem voltak, arra gondoltam, nem lehet, hogy a semmiért fektettem bele ennyi energiát. Gondolni sem akartam arra, hogy veszíthetek.

– Mikor húztak bele igazán?
– Nagyjából tizenkét körrel a vége előtt erősíttek bele, de erre számítottam, előre tudtam, hogy onnantól lesz igazán nehéz ez a verseny. Nagyon bíztam a hajrámban, hogy elég jól tudok sprintelni, és hogy addigra a lehető legkedvezőbb helyzetben leszek. Ebben szerencsére segített az elmúlt évek tapasztalata. Tényleg minden lehetséges, ha keményen edzel, hogy elérd. De most azért nem árt, ha megnéz egy orvos az ötezer méteres döntő előtt, mert csak néhány napom van újra felkészülni.

– Milyen hatással volt Önre, mikor ötvenezer ember a nevét skandálta?
– Elképesztő este volt, csak kapkodtam a fejem. Már a rajtom is megindító volt kicsit, eleinte fel sem tudtam fogni, mi történik körülöttem. De így akartam befejezni a pályafutásomat, és itt, Londonban.

– A családjával együtt, akik befutottak Önhöz a győzelme után?
– Az is nagyon különleges pillanat volt a számomra, mert rengeteget voltam távol tőlük az elmúlt időszakban. Nagyon boldog voltam, hogy bejöttek a végén a pályára, hogy velem ünnepeljenek.