Halász Bence: Jó lenne ezt az izgulást inkább kinőni

– Hogyan telt a döntő utáni estéje?
– Volt egy kis ünneplés, ami ráadásul dupla volt, mert a bronzérmet összevontuk a pár nappal ezelőtti születésnapommal. De a nagy öröm mellett azért máris előkerültek a további tervek 2018-ra, hiszen lesz még idén négy-öt versenyem, sőt már a következő szezonról is beszéltünk.

– Egyet aludt rá. Mire emlékszik a versenyből?
– Szinte mindenre, amit én csináltam, egy ilyen eseményt nem könnyen felejt el az ember. Sőt, aznap este már azon is morfondíroztam, hogy mit kellett volna másképp csinálnom.

– Azt mondta, néha remegett a lába. Mikor izgult utoljára ennyire egy világverseny előtt?
– Talán a 2016-os junior világbajnoksághoz lehetne hasonlítani a mostani tornát, ott éreztem hasonló stresszt. Bydgoszczban is hasonló nyomás volt rajtam, mert oda esélyesként érkeztem.

– Melyik volt a legnehezebb időszak a berlini döntőben?
– Erre elég jól emlékszem: a harmadik dobás után éreztem először, hogy kezdek fáradni. Még nem annyira, hogy a teljesítményem rovására menjen, de a nagy meleg és az izgalom annyira felpörgette a szervezetemet, hogy akkor éreztem először, ebben bizony alaposan ki lehet készülni.

– És mikor érezte először, hogy meglehet a titkon remélt harmadik hely?
– Nem viccelek, már az első dobás után. Ugyanis a hetvenhét méter feletti kísérletemmel sikerült megnyugodnom, mert biztosan tudtam, hogy a nyolcas döntő azzal már megvan. Ez azért is volt fontos, mert tapasztalatból már pontosan tudom, mi történik ellenkező esetben. A tavaly londoni világbajnokságon nem sikerült az első két dobás, így tisztában vagyok azzal, hogy onnan sokkal nehezebb összeszednie magát az embernek és felállnia.

– Pedig az ellenfelek sem voltak valami meggyőzőek.
– Valóban nem, de a norvég Eivind Henriksentől és a fehérorosz Pavel Barejsától azért tartottam, mert láttam rajtuk, hogy jó formában vannak, és bármikor kijöhet belőlük egy hetvennyolc méter feletti dobás. Szóval helyesebb, ha úgy fogalmazok, hogy az utolsó sorozatig izgultam, hogy meg tudom-e tartani a harmadik helyem.

– A korosztályos győzelmekkel összehasonlítva mekkora önbizalmat ad ez a felnőtt érem?
– Nem is feltétlenül az érem, hanem inkább az a tény, hogy rögtön az első dobásommal képes voltam hetvenhét körüli eredményre, ami egyébként már szintén bronzérmet ért volna. Ez nagyszerű visszajelzés nekem, nekünk, hogy attól függetlenül is képes vagyok rá, mennyire izgulok.

– Valami baja van az izgulással?
– Eddig semmi, de az izgatottság nemcsak ösztönözni tud ám, hanem vissza is tudja fogni a teljesítményemet. Márpedig nem szeretnék idáig eljutni, jó lenne ezt az izgulást inkább kinőni.

– A győztes lengyelekkel, Wojciech Nowickivel és Pawel Fajdekkel beszélt már? Milyen a kapcsolatuk?
– Teljesen korrekt, de azért nem szoktunk együtt programokat szervezni. Most is gratuláltunk egymásnak, ennyi elég is volt.

– Most akkor jöhet a jól megérdemelt pihenés?
– Dehogy. Az Európa-bajnokság végéig maradok Berlinben, ahol először is szurkolok Gyurátz Rékának a női kalapácsvető mezőnyben, másrészt ugyanúgy folytatódnak majd az edzések a német fővárosban is, mint eddig. Még egyáltalán nincs vége a szezonomnak, hiába vagyok a főversenyen túl. Egy bronzérem miatt nem áll meg az élet.

Halász Bence eredményhirdetése

ATLÉTIKAI EURÓPA-BAJNOKSÁG, BERLIN
Kalapács. Eb: Wojciech Nowicki (Lengyelország) 80.12
2. Pawel Fajdek (Lengyelország) 78.69
3. Halász Bence (Magyarország) 77.36