A 70 éves Jarmila Kratochvílová világcsúcsai örökké élnek

Már 27 éves volt, amikor először futotta le 53 másodpercnél rövidebb idő alatt a 400-at, és bőven elmúlt harminc, amikor világcsúcsokat döntött. Nem típuskarrier Jarmila Kratochvílováé, igaz, a külseje, az izomzata és ebből fakadóan máig élő megítélése sem az.

A történelmi Cseh Királyság és Morva Őrgrófság határán fekvő Golcuv Jeníkovban született kevéssel a háború után (puszta érdekesség: ebben a kisvárosban látta meg a napvilágot Kronfeld Zsigmond, a századforduló egyik legmódosabb pesti bankára, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatója, a fővárosi áru- és értéktőzsde elnöke is), 100-tól 800-ig minden távon kipróbálta magát, mindenütt ma is elismerésre méltó időket futott, de legnagyobb sikereit 400-on és 800-on aratta. Már 29 éves volt, amikor a moszkvai olimpián szerzett ezüstérmével igazán jegyzett futó lett belőle.

A legrövidebb távon 11.09-et is tudott, amivel még 2016-ban is majdnem döntős lett volna Rióban, 200-as 21.97-e azonban jó lett volna egy bronzra, négy évvel korábban Londonban pedig aranyat ért volna. De ezekre a távokra csak kirándult (fedett Eb-t azért 1984-ben nyert 200-on is), irtózatos fizikuma kijelölte számára az utat a gyilkos 400 és 800 felé.

Olimpiai bajnok sohasem lett belőle, hiszen amikor 1980-ban Moszkvában betört az elitbe, 400-on második lett a nagy Marita Koch mögött, négy évvel később pedig – 1984-ben gyakorlatilag meg sem szoríthatták volna 800-on – a „béketábor”, így a csehszlovákok olimpiai bojkottja miatt nem lehetett ott Los Angelesben. Az olimpiát helyettesíteni igyekvő ún. Barátság-versenyt a női atléták számára éppen Prágában rendezték (a férfiakét a moszkvai Lenin-stadionban, itt Bakos György győzött is 110 gáton), de Kratochvílová ezen nem állt rajthoz.

A 800-at négy másodperccel gyengébb idővel nyerték meg, mint az egy évvel korábban Münchenben futott világrekordja (1:53.28), az óceán túloldalán az olimpiai aranyéremhez pedig még annyi sem kellett.

Kratochvilová müncheni világcsúcsa 800 m-en

Addigra viszont már mindent megnyert, ami megnyerhető. Fedett pályán például 1982 márciusa óta, azaz lassan 39 éve tartja 49.59-cel a 400 m rekordját – ha honfitársnője, az ugyancsak mackós Helena Fibingerová súlylökésben nem jut el 1977-ben (!) 22.50 m-ig, ez lenne a ma élő legrégebbi atlétikai világcsúcs. Pályafutása csúcsa egyértelműen az 1983-as első világbajnokság, hiszen Helsinkiben 400-on és 800-on duplázni tudott – ami rajta kívül egyedül a kubai Alberto Juantorenának sikerült az 1976-os montreali olimpián, nőnek soha. Ráadásul a rövidebb távon 47.99-es fantasztikus világcsúccsal nyert, ezt az addigi rekorder NDK-s Marita Koch 1985. október 6-án szorította le máig felülmúlhatatlan 47.60-ra... Másik egyéni számában, 800-on Helsinkiben 1.54.68-ra volt képes, itt is másfél másodpercet vert a mezőnyre.

Amikor 1983 nyarán Münchenben 800-on megfutotta a máig élő 1:53.28-at, különösebben nem hördült fel a világ, hiszen őt megelőzően az 1980-as olimpián futott 1:53.5-tel (elektronikus méréssel: 1:53.43) a győztes szovjet Nagyezsda Olizarenko tartotta a rekordot, amely a hetvenes években (a csúcs 1971-ben került először két perc alá) többször is gazdát cserélt – 1983 óta viszont egyszer sem. Sőt, minden idők 25 legjobb eredménye közül mindössze öt született 2000 után, és a Kratochvílová, Olizarenko duón kívül senki sem volt képes 1:54 alá menni. Az állandó támadások kereszttüzében álló hermafrodita Caster Semenya legjobbja is egy másodpercre van a csehszlovák futógép rekordjától. Az orosz Szvetlana Masztyerkova, 1996 olimpiai bajnoka azt mondta Kratochvílová 800-as csúcsáról: „Túl gyors, egy nő képtelen ilyen gyorsan futni. A rekord legalább száz évig élni fog...”

Hogy mi volt Jarmila „Jarka” Kratochvílová titka? Az eredendően robusztus, férfias testalkat mellett – ne legyünk álszentek: természetesen a dopping. Edzője, Miroslav Kvác úgy fogalmazott: „Csak olyan szereket szedett, amelyek engedélyezve voltak, de úgy hatottak, mint az anabolikus szerek...” No, igen. Egyfelől a nőket akkoriban viszonylag kockázatmentesen (értsd: a lebukás veszélye nélkül) kezelhették férfihormonnal, tesztoszteronnal, másrészt a fáma szerint éppen az 1983-as első vb-n a nemzetközi szövetség, az IAAF is meglehetősen lazán kezelte a doppingellenőrzéseket, hiszen a projektet be kellett futtatni, és a nagy cél ebben az esetben is szentesítette az eszközöket.

Hazájában ma is nagy tiszteletnek örvend, még akkor sem sározták be a nevét, amikor 2006-ban a prágai Mladá fronta DNES napilap cikksorozata lerántotta a leplet a kommunista Csehszlovákia sportjának szervezett doppingprogramjáról. A külföld nem bánt ilyen kesztyűs kézzel vele, de érmei és csúcsai a mai napig háborítatlanul élnek.

Kratochvílová 800 m-es vb-aranya 1983-ból

A Sports Illustrated színtiszta provokációnak nevezte Kratochvílová jelenlétét az atlétikában, a futónő azonban erre csak ennyit reagált: „Az edzőm és én jól tudtuk, mi az a kemény munka. Az eredményeim mögött tizenhat év edzés állt. A sikereimet csak a munkának köszönhetem.”

Tény, hogy horrorisztikus tréningeket vállalt be a vágyott aranyakért, állítólag 780 tonna vasat emelt fel a moszkvai olimpia előtt, délelőttönként 18x300 métert futott le időre, eközben száz méter séta után jöhetett a következő adag. Amúgy pedig vízzel teli edényekkel edzett, katonai maszkban és tízkilós mellényben...

Mindenesetre a '80-as évekből származó 12 szabadtéri atlétikai világcsúcs tulajdonosai közül csak a 100-on és 200-on rekorder Florence Griffith-Joyner és egykori sógornője, a hétpróbában felülmúlhatatlan Jackie Joyner-Kersee nem a keleti blokk szülötte. A gyönyörű Flo-Jo 1998-ban, 38 éves korában váratlanul elhunyt...

Kratochvílovának pedig sohasem született gyermeke. Ha úgy tetszik, ezt az árat fizette az aranyakért és a történelmi világrekordokért, nem kevés.


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. január 23-i lapszámában jelent meg.)