Atlétika: A szívem még folytatná – Baji Balázs

Végig megvolt a lehetősége, de végül nem jutott ki a tokiói olimpiára a gátfutó Baji Balázs, 13.58-as idei legjobbja nem volt elég ehhez, főleg azért, mert súlyos sérüléséből ugyan felépült, de még nem tudott olyan kiegyensúlyozottan és stabilan versenyezni, mint régen.

„Sajnálom, hogy nem sikerült a kijutás, mert úgy gondoltam, az elvégzett munka és a fejlődésem üteme elég lesz hozzá –   mondta a Nemzeti Sportnak a Bp. Honvéd 32 éves sprintere. – A versenyek sem úgy sikerültek, mint szerettem volna, követtem el kisebb-nagyobb technikai hibákat, és sokszor szerencsém sem volt.”

Még a szabadtéri versenyszezon elején, júniusban Prágában lábfejsérülést szenvedett, ami rányomta a bélyegét a következő versenyekre is. Kezelték, sikerült is javulást elérni, de a fájdalom nem szűnt meg, ami téthelyzetben alaposan megnehezítette a dolgát.

„Nyáron is azt éreztem, mint télen a fedett pályán, hogy sokat léptem előre, és képes leszek olyan időeredményekre, amilyeneket elterveztünk, de ezek valamiért nem jöttek ki   – folytatta világbajnoki bronzérmes gátfutónk. – Ha a legjobb idei eredményemet többször és korábban megfutom, lehet, hogy szerzek annyi pontot, ami elég az olimpiai kijutásra. De sajnos későn jött.    Örülök annak, ahová eljutottunk, de el kell fogadnom, hogy hiába próbálkoztam az utolsó pillanatig, nem értünk célt.”

Az utolsó lehetősége a kvalifikációs ranglista lezárásának napján, június 29-én Luzernben volt, ahová a mezőny az utolsó szalmaszál megragadásáért érkezett. A körülmények nem voltak ideálisak, a hideg és az eső mellett 0.5-ös szembeszél fújt, Baji szervezetét viszont jobban megviselhette, hogy a verseny előtti nap, este tízkor tudta meg, hogy rajthoz állhat, így villámgyorsan pakolt, másnap hajnalban repülőre ült, és a futam előtt néhány órával érkezett meg a svájci városba. Így persze sok ideje a regenerálódásra és a felkészülésre nem maradt.

„Minden nehezítő körülmény ellenére úgy éreztem, készen állok, élni tudok az utolsó lehetőséggel   – emlékezett vissza Baji. –   A hetedik-nyolcadik gátig vezettem, ha a tempót meg tudom tartani, szerintem nyerhettem volna, a végén egy hiba miatt csak negyedik lettem. Ez azt mutatja, hogy bennem volt egy szép eredmény, de még nem álltam készen, hogy meg tudjam valósítani. Összességében viszont vigasztal a tudat, hogy reális esélyem volt a kijutásra.”

A következő hetekben Baji arra törekszik, hogy meggyógyuljon a lábfeje, és testileg-lelkileg kipihenje az elmúlt időszak nagy hajtását és persze a csalódottságot. A szezont folytatni szeretné, reméli, hogy augusztusban és szeptemberben tud még versenyezni, utána pedig az elmúlt időszak tapasztalatai és élményei alapján el kell döntenie, hogyan tovább.

„Érzem magamban az erőt, megvan bennem az akarat, de a testem jelzéseit is komolyan kell vennem – tette hozzá a sprinter. –  Az elmúlt időszakban mindig volt valami gond a lábammal, már nem olyan egyszerű felkészülni és versenyezni, mint régen. Mérlegelnem kell, vajon a testem is készen áll-e a folytatásra, vagy csak a szívem.”