Akik örömükben sírtak, és akiknek fájt – az atlétikai vb nagy nyertesei és vesztesei

NYERTESEK

+ SHELLY-ANN FRASER-PRYCE
100 MÉTERES SÍKFUTÁS

A 35 éves jamaicai sprinter, a Zsebrakéta becenévvel illetett Shelly-Ann Fraser-Pryce olyat tett, amit még soha, senki ebben a versenyszámban: ötödik világbajnoki címét szerezte meg 100 méteres síkfutásban (2009, 2013, 2015, 2019, 2022), ráadásul 10.67 másodperces versenycsúccsal nyert. Azért „csak” az ötödiket, mert 2011-ben Teguban eltiltásból tért vissza, nem volt még topformában, így lecsúszott a dobogóról, 2017-ben Londonban pedig nem indult, mert megszületett a kisfia, Zyon. Rajta kívül csak két keletnémet futónő, Silke Möller-Gladisch (1987) és Katrin Krabbe (1991) tudott ugyanazon a vb-n 100 és 200 méteren is nyerni, Fraser-Pryce-nak ez 2013-ban sikerült. Ő lehetett volna az egyetlen, aki ezt meg tudja ismételni, de a eugene-i 200-as döntőben nem bírt honfitársával, Shericka Jacksonnal. Teljesítménye és öröksége azonban így is egyedülálló.

+ PAWEL FAJDEK
KALAPCSVETÉS

A lengyel kalapácsvető korszakos egyénisége versenyszámának annak ellenére, hogy olimpiát még nem sikerült nyernie, óriási meglepetésre sem 2012-ben Londonban, sem 2016-ban Rióban nem jutott be a döntőbe, egyedül tavaly Tokióban tudott végre (bronz)érmet szerezni. Azt viszont nyugodtan mondhatjuk rá, hogy vb-specialista, a 2013-as moszkvai világbajnokság óta senki sem tudta legyőzni, Eugene-ban sorozatban ötödször nyert aranyérmet. Erre eddig csak egyetlen ember volt képes a sportágban, a legendás rúdugró, a szovjet-ukrán Szergej Bubka hatszor diadalmaskodott egymás után, és mivel Fajdek 33 éves, és a következő világbajnokság jövőre lesz Budapesten, még az is lehet, hogy utoléri Bubkát.

+ JAKE WIGHTMAN
1500 MÉTERES SÍKFUTÁS

A brit középtávfutó kétségkívül a 2022-es világbajnokság egyik legnagyobb meglepetését okozta azzal, hogy nyerni tudott 1500 méteren, amely távon mindenki az olimpiai bajnok norvég Jakob Ingebrigtsen és a kenyai duó, a címvédő Timothy Cheruiyot és Abel Kipsang küzdelmét várta. Ehhez képest az utolsó körben onnan jött a meglepetés, ahonnan senki sem várta: az utolsó kanyar előtt az addig jól helyezkedő Wightman kiugrott az élen futó, meglepett Ingebrigtsen mögül, és óriásit hajrázott. A norvég kétségbeesetten próbálta elkapni, de hiába, még közelebb sem tudott kerülni hozzá, a 28 éves brit egyéni csúccsal, a világ idei legjobb idejével elsőként ért a célba. Édesapja és edzője, a futamot kommentátorként végig kísérő Geoff Wightman el is sírta magát.

+ SYDNEY MCLAUGHLIN
400 MÉTERES GÁTFUTÁS

Ha valaki igazán tudja, hogyan kell világcsúcsot futni a Hayward Fielden, az a 400 méteres amerikai gátfutó, Sydney McLaughlin, akinek tavaly nyár óta harmadszor sikerült. Ő volt az első nő, aki 52 másodperc alá tudott menni a versenyszámban, az amerikai bajnokságon pedig utcahosszal előzte meg a mezőnyt, de az 51.41 másodperces teljesítménye után úgy látszott, még mindig maradt benne. Az oregoni világbajnokságon ezt be is bizonyította, csak a világcsúcs volt az ellenfele, amit 50.68-ra faragott, de sohasem volt ennyire kimerült a még mindig csak 22 éves futónő. Talán ezért is nehéz elképzelni, hogy az elkövetkező években ezt a rekordot meg tudja dönteni valaki, amit ő is érezhet, mert rögtön a verseny után jelezte, hogy nagy valószínűséggel versenyszámot vált edzőjével, a legendás Bob Kersee-vel.

+ KIMBERLY GARCÍA
20 ÉS 35 KILOMÉTERES GYALOGLÁS

Sohasem fordult még elő a világbajnokságok történetében, hogy a rövidebb és a hosszabb női gyaloglószámban is ugyanaz a hölgy nyerjen, igaz, ez kicsit csalóka, mert ugyan a női 20 kilométeres gyaloglás 1999 óta szerepel a vb programjában, az 50 kilométerest csak 2017-ben rendezték meg először, de mivel soknak bizonyult, két verseny után máris 35 kilométeresre változtatták. A perui Kimberly Garcíának így sikerült duplán történelmet írnia, nemcsak azért, mert mindkét számot megnyerte Eugene-ban, de azért is, mert országa még sohasem szerzett aranyérmet világbajnokságon, most pedig rögtön kettőt. A 28 éves García rövidebb távon országos, a hosszabbik távon versenycsúccsal győzött.

+ ALLYSON FELIX
4x400 MÉTERES VÁLTÓ

Már a eugene-i verseny előtt is az atlétikai világbajnokságok történetének legeredményesebb sportolója volt 18 érmével az amerikai Allyson Felix, aki már korábban bejelentette, hogy a 4x400-as vegyes váltó lesz pályafutása utolsó versenye. Ott azonban a dominikaiak és a hollandok is az amerikai váltó előtt végeztek, így úgy nézett ki, bronzéremmel zárja páratlan karrierjét. Azonban néhány nappal később csörgött otthon a telefonja, az edzői stáb hívta és kérte, nem tudna-e besegíteni mégis a 4x400-as női váltóba is. A 36 éves futólegenda igent mondott, a selejtezőben másodikként futott, és a döntőben ugyan nélküle győzött a négyes, csapattagként az aranyérem neki is járt, így 20 vb-éremmel búcsúzott, stílusosan, a dobogó tetejéről.

+ ARMAND DUPLANTIS
RÚDUGRÁS

A világbajnokság férfi rúdugrásának döntőjében Armand Duplantisszal olyasmi fordult elő, ami már évek óta nem: nem vitte át elsőre az 587 centimétert. De gyorsan felszívta magát, és amíg ellenfelei a hat métert sem tudták átugrani, ő egy centivel megdöntötte az ausztrál Dmitri Markov 2001-es, 605-ös versenycsúcsát, majd kísérletet tett a 621-es világcsúcson. Kicsit húzta az időt, miközben a 4x400 méteres női váltó tagjai percekig vártak rá türelmetlenül a rekortánon, és bár az első kísérlete nem sikerült, amikor lement a váltószám döntője, még egyszer megpróbálta a 621 centit, és másodszorra már csont nélkül átvitte. Duplantis azonnal felpattant a szőnyegről, ugrott egy szaltót a rekortánon, majd megcsókolta a lelátó első sorában a barátnőjét. Szergej Bubka 1994-es kísérlete óta először döntötték meg a világcsúcsot szabadtéren!

+ TOBI AMUSAN
100 MÉTERES GÁTFUTÁS

Még el sem indult a eugene-i atlétikai világbajnokság utolsó napjának délutáni programja, máris váratlanul „beesett” egy világcsúcs, ráadásul nem is akármilyen! A nigériai Tobi Amusan elképesztő idővel, 12.12 másodperccel nyerte meg a 100 méteres gátfutás középdöntőjét, amivel nyolc századmásodpercet vert az amerikai Kendra Harrison 12.20-as, 2016-ban futott rekordjára. És ez nem volt elég neki, a fináléban valami elképesztő idővel, 12.06 másodperccel győzött, az újabb világrekord azonban a megengedettnél nagyobb hátszél (+2.5) miatt nem lett hitelesítve. A 25 éves nigériai sprinter ugyan klasszis futónak számított az elmúlt években, de ilyen rekordra és ilyen emberfeletti időre azért senki sem számított tőle, hiszen több tizedet javított az egyéni csúcsán.

VESZTESEK

– KARSTEN WARHOLM
400 MÉTERES GÁTFUTÁS

A tavalyi olimpián 400 gáton elképesztő világcsúcsot (45.94) futó norvég Karsten Warholm volt a eugene-i világbajnokság abszolút esélyese, hiszen 2018 óra nem szenvedett vereséget semmilyen versenyen, ugyanakkor nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy sérülés miatt hat hetet kellett kihagynia a vb előtt. A döntőben erősen kezdett, és sokáig úgy nézett ki, London (2017) és Doha (2019) után megszerzi sorozatban harmadik világbajnoki aranyérmét is, de az utolsó kanyarban, a nyolcadik gát után hirtelen, minden előzmény nélkül lassulni kezdett, és a célegyenesre már a nagy ellenfél brazil Alison dos Santos fordult rá elsőként. Warholm annyira besavasodott, hogy a végére teljesen elfogyott, és csak hetedikként ért célba 48.42 másodperces idővel.

– DEVON ALLEN
110 MÉTERES GÁTFUTÁS

Kevesen tudják manapság megszorítani 110 gáton az amerikai Grant Hollowayt, egyikük viszont idén honfitársa, az egyetemi bajnok Devon Allen lehetett volna, aki egyébként amerikaifocizik is, nem is akármilyen szinten, idén hároméves szerződést írt alá a Philadelphia Eagles profi NFL-csapatával. Az ő nevéhez fűződik a eugene-i vb egyik legvitatottabb esete, a versenyszám döntőjében ugyanis a versenybírók kizárták, miután kiugrott. A döntés óriás felháborodást váltott ki, hiszen a rajtpisztoly elsülése után 0.099 másodpercet mértek nála reakcióidőként a még elfogadott 0.1 helyett, ami azt jelenti, hogy egyetlen ezredmásodpercen múlt minden. Pedig nagy valószínűséggel érmet szerezhetett volna hazai közönség előtt, remek formában volt, a középdöntőből a negyedik legjobb idővel jutott a fináléba. A 110 gát döntőjében egyébként a nyolc futóból öt ért célba…

– LAMONT MARCELL JACOBS
100 MÉTERES SÍKFUTÁS

Az olasz Lamont Marcell Jacobs az elmúlt egy évben a legrövidebb sprintszámok abszolút uralkodója lett, 100-on és a váltóban is nyert a tokiói olimpián, 60-on pedig a bel­grádi fedett pályás világbajnokságon. Ugyan sérüléssel bajlódott a eugene-i szabadtéri világbajnokság előtt, de mivel nagy riválisa, a világ jelenlegi leggyorsabb emberének tartott amerikai Christian Coleman csak tavaly novemberben tért vissza másfél éves eltiltásából, és még nem nyerte vissza a formáját, így Jacobsnak papíron jó esélye lett volna az újabb aranyéremre. Aztán jött a tokiói olimpia ezüstérmese, Fred Kerley, aki 9.79 másodpercet repesztett az előfutamban, és Jacobs nem sokkal később combsérülésre hivatkozva vissza is lépett a versenytől. Ha egészséges, akkor sem lett volna esélye az amerikaiak ellen, akik 1983 és 1991 után újra kibérelték a teljes dobogót.

– SIFAN HASSAN
1500 ÉS 10 000 MÉTERES SÍKFUTÁS

A holland Sifan Hassan három távon is elképesztő teljesítményt nyújtott az elmúlt években, Tokióban olimpiai bajnok lett 5000 és 10 000 méteren, idén pedig világbajnoki címvédőként állt rajthoz 10 000 méteren. A 29 éves futó azonban önmagához képest halovány teljesítményt nyújtva lemaradt a dobogóról mindkét versenyszámban, 5000 méteren a hatodik, 10 000-en a negyedik helyen végzett. Utána el is ismerte, hogy nem ezért jött Eugene-ba… De nem is hibáztatott senkit, azt nyilatkozta, valószínűleg túl sokat pihent az olimpia után, és későn kezdte el a felkészülést, ezért mindkét távon lehajrázták. „Csak a tehetség ide nem elég, megtanultam a leckét” – fogalmazott, hozzátéve, a müncheni Európa-bajnokságot kihagyja.

– ELAINE THOMPSON-HERAH
200 MÉTERES SÍKFUTÁS

A jamaicai sprinter történelmet írt a tokiói olimpián: az első nő lett, aki 100 és 200 méteren is meg tudta védeni a címét a nyári játékokon. A rövidebbik távon háromszor is megnyerte a Gyémánt Liga összetett versenyét, de világbajnokságon eddig csak váltóban nyert aranyat, egyéniben egy ezüstje volt még Pekingből 200-on. Ettől persze még a két sprintszám esélyesének számított Eugene-ban, ahol ráadásul tavaly 10.54-et futott 100-on, ami a valaha volt második legjobb idő. Miután visszafogott teljesítménnyel bronzérmet szerzett a rövidebb versenyen, a sajtónak elárulta, a vb előtt Achilles- és vállsérüléssel is küzdött, de fogadkozott, hogy majd a 200-on javít. Nem javított, sőt, hetedik lett, a célba érés után gyorsan el is tűnt a pályáról, és csak annyit tudott mondani a vegyes zónában: „Ez fájt.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. július 30-i lapszámában jelent meg.)