621 centivel a föld fölött – 22 évesen mindent megnyert a svéd rúdugrófenomén

Még a legendás Usain Bolt esetében sem lehettünk annyira biztosak a győzelemben egy-egy versenyen, mint a rúdugró Armand Duplantiséban, aki megerőltetés nélkül ver tíz-húsz centiket ellenfeleire. Ha elindul, az aranyérem biztosan az ő nyakába kerül, csak az a kérdés, a viadalt versenycsúccsal vagy világcsúccsal zárja-e.

Idén mindkettőre akadt példa. Az oregoni világbajnokságon az ellenfelei hat méterig sem jutottak, ő viszont második kísérletre átvitte a 621 centit, azaz megdöntötte saját világcsúcsát. A Hayward Fielden elért döbbenetes teljesítményét aztán egy hátraszaltóval és a barátnőjének adott csókkal ünnepelte meg. A rekord azért is volt újabb mérföldkő a svéd klasszis karrierjében és a sportág történetében egyaránt, mert Szergej Bubka 1994-es, 614 centis ugrása óta először dőlt meg a világrekord szabadtéren – ebből a szempontból fontos információ, hogy kétezer óta a rúdugrásban nem különböztetik meg a szabadtéri és a fedett pályás rekordokat.

A jelenkori atlétika kétségtelenül legnagyobb csillagát a közelmúltban Magyarországon is megcsodálhattuk. Az Eb előtt Székesfehérváron versenycsúccsal győzött a szeles időben megrendezett Gyulai István Memorialon, s augusztusban, a müncheni Európa-bajnokságon is „megelégedett” annyival, hogy egy centivel megdöntse saját, 605 centiméteres versenyrekordját – a világcsúcskísérletet azonban ezúttal kihagyta.

APU, ANYU, RÚDUGRÓ LESZEK!

A Mondo becenévre hallgató 22 éves sportoló az elmúlt két évben ötször javította meg a világ legjobb eredményét, ami várható is, ha valaki nemcsak tehetséges, de egész életében erre készül.

„Azt nem tudom, mikor döntöttem el, hogy rúdugró leszek, de az biztos, hogy hároméves koromban kezdtem el ugrálni a kertünk hátsó részben felállított szivacson. Arra sem emlékszem, miért kezdtem el, de arra igen, hogy nagyon izgalmasnak találtam a rúdugrást, kalandnak fogtam fel, és tetszett, hogy milyen magasra tudok ugrani” – mondta a Nemzeti Sportnak Duplantis, amikor az Eb előtt a Gyulai István Memorialon járt, és rögtön eloszlatott egy vele kapcsolatos városi legendát is. – Nem, nem aludtam együtt a rúddal kiskoromban, de csak azért, mert túl hosszú volt. Ha rövidebb lett volna, valószínűleg úgy tettem volna, annyira szerettem a rúdugrást.”

Armad Duplantis az Egyesült Államokban született, amerikai apa és svéd anya gyerekeként. Édesanyja, Helena Hedlund hétpróbázott és röplabdázott, édesapja, Greg Duplantis pedig rúdugróként jeleskedett, egyéni csúcsa 580 centi volt. Három testvére van, két bátyja (Andreas és Antoine) és egy húga (Johanna), akik szintén sportolnak. Lánytestvére és idősebbik bátyja ugyancsak a rúdugrással próbálkozott, utóbbi a 2009-es ifjúsági és a 2012-es junior-világbajnokságokon Svédország színeiben versenyzett, fiatalabbik bátyja pedig középiskolás korában a baseball mellett kötött ki. Egyébként Mondónak is választania kellett a két sportág között, és csak tizenkét évesen horgonyzott le végleg a rúdugrás mellett, ám mind a mai napig lemennek ütögetni testvéreivel a baseballpályára, ha együtt akarnak lógni.

VILÁGCSÚCSDÖNTÉS A VILÁGBAJNOKSÁGON

ALAPOSAN MEGFONTOLTA, SVÉDORSZÁGOT VÁLASZTOTTA

A Dupantis gyerekek a kert végében egymást próbálták legyőzni rúdugrásban, ám a kis Mondo mindenkinél komolyabban vette a versengést, sírt dühében, ha valamelyik testvére legyőzte. Na, nem sokáig fordult elő vele hasonló! Hétévesen már korosztályos világcsúcsot állított be, és tizenkét éves korig most is ő tart minden rekordot. 2015-ben, elsős középiskolásként úgy döntött, Svédország színeiben fog versenyezni, így nyerte meg első nemzetközi aranyérmét abban az esztendőben az ifjúsági világbajnokságon 530 centiméteres ugrással, amit további sikerek követtek a junior-világversenyeken.

„Fontosnak tartom a svéd és az amerikai gyökereimet is, mindkét országot nagyon szeretem, de nem versenyezhetek mindkettőért. Svédországot választottam, és sosem bántam meg a döntésemet – mondta lapunknak. – A döntés fő oka az volt, hogy nem könnyű profi atlétának lenni az Egyesült Államokban, mert nincsenek igazi nagy versenyek. Azokat Európában rendezik, ezért ha profi akarsz lenni, ide kell jönni. Már kiskorom óta a világ legjobb rúdugrója akartam lenni, és már akkor is úgy gondoltam, csak akkor lehetek az, ha a legjobbakkal mérem össze a tudásomat. Erre pedig Svédországban sokkal több lehetőségem volt, mint az Egyesült Államokban.”

A 22 éves sportoló 2020-tól, noha már előtte is kettős állampolgár volt, kétlaki életet él, és ugyan az angol mellett a svédet is jól beszéli, utóbbira azért igencsak rá kellett feküdnie az elmúlt három évben, hogy ne csak jól, de választékosan is ki tudja fejezni magát. Svédországban persze egy csapásra népszerű lett, amihez nyilván hozzájárulnak az olyan külsőségek is, hogy csak svéd kocsit vezet: az Egyesült Államokban Volvója van, Svédországban pedig egy Polestart hajt.

22 ÉVES, DE MÁR MINDENT ELÉRT

Armand Duplantis tizennyolc évesen, három hónappal az érettségi után lett felnőtt Európa-bajnok Berlinben, 605-ös junior-világrekorddal, és húszévesen, 2020. február 8-án döntötte meg először a felnőttvilágcsúcsot – lengyelországi Torunban ugrott egy centivel nagyobbat a francia Renaud Lavillenie 2014-es, 616 centis csúcsánál.

Azóta centinként emeli a tétet, és mivel a sportág állócsillagaként kiemelkedik a mezőnyből, elkerülhetetlen az összehasonlítás a legendás szovjet-ukrán Szergej Bubkával, aki 1984 és 1994 között harmincötször javította meg (vagy állította be) a rúdugrás világcsúcsát, s az első atlétaként vitte át a hatméteres magasságot, új perspektívába helyezve ezzel a versenyszámot.

„Néhányszor találkoztunk, éremátadókon például, de csak rövid ideig beszélgettünk, semmi különös” – mondta Fehérváron Duplantis, aki első látásra olyan, mint egy srác a szomszéd házból. A kölyökképű srác azonban valójában zseni, akinek van (legalább) egy szuperképessége. „A mentális erő különbözteti meg a jó rúdugrókat a nagyszerű rúdugróktól. Nekem ez mindig is az egyik nagy erősségem volt, igaz, ha kiskorodtól fogva azzal kelsz és azzal fekszel, hogy a világ legjobbja akarsz lenni és meg akarod dönteni a világcsúcsot, akkor nem is fog másként menni.”

Csak a párhuzam kedvéért: Bubka 21 éves volt, mikor először döntött világcsúcsot, és 31, amikor utoljára. Ha ezt nézzük, Armand Duplantis előtt is termékeny évtized állhat, bár jó kérdés, hogy a jelenlegi 621 centire mennyit képes „rápakolni”.

„Ezt én sem tudom megmondani, csak annyit állíthatok biztosan, hogy a jelenlegi világcsúcsom nem az utolsó. Nem itt van a vége” – tette hozzá a 22 éves korára már minden létező címet megnyerő klasszis. És valóban: olimpiai aranyérmes, világbajnok és kétszeres Európa bajnok, a versenyszám egyeduralkodója, húszévesen a világ legjobb atlétájának választottak, és meglepetés lenne, ha idén nem újrázna. Még a karrierje elején jár, de már mindent elért, amit gyermekkorában akart.

Vajon ezek után mi lesz a következő állomás Armand Duplantis karrierjében?

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. augusztus 27-i lapszámában jelent meg.)