Baji Balázs: a Memorial üzenet, hogy itt megvan a tapasztalat és a szándék is

– Életkorából fakadóan a nyolcvanas évek legendás magyarországi atlétikai gáláit nem láthatta. Melyik az első rangosabb versenyemléke?
– A Budapest Nagydíjak, meg a fedett pályás Tricotex-kupák valóban kimaradtak az életemből, hiszen mire megszülettem, ezek már a múltat jelentették, én meg irigykedve hallgathattam, hogy micsoda nagy versenyek voltak. Viszont még gyerekként eljuthattam a 2004-es budapesti rendezésű fedett pályás világbajnokságra, ahová a békéscsabai atlétikai klub vitt el bennünket. Így élőben láthattam a hatvan méteres gátfutó döntőt, ami óriási, mondhatni meghatározó élmény volt az életemben. Akkor természetesen nem gondolhattam arra, hogy megadatik együtt versenyeznem az akkori világbajnokkal, évekkel később kettőezer-kilencben ugyanis Szlovákiában, a dubnicei versenyen én is rajthoz állhattam az utolsó futamára készülő amerikai Allen Johnsonnal. Ezért aztán többszörösen is örülök, hogy a Gyulai István Memorial visszahozta a lehetőséget, hogy a mai fiatalok élőben láthassák a világ atlétikájának színe-javát.

– Az ön számára mindig egyértelmű volt a 2011-ben útnak indított versenyen való részvétel?
– A Memorial mindig kiemelt helyet foglalt el a versenyprogramomban. Sportszakmailag sem volt kérdéses, hiszen mindig nagyon jó időpontban rendezték, jól illeszkedve a szezon legfontosabb versenyeihez, ugyanakkor a lebonyolítás mindig is nagyon versenyzőbarátnak számított, olyan hely, ahol mindig jó volt jelen lenni. Ez a legnagyobbakra ugyanúgy érvényes, mint a magyar atlétákra, hiszen igazából ez az egyetlen alkalom, amikor népes hazai közönség előtt lehet szerepelni, megtapasztalni, milyen az, amikor felrobban a közönség egy-egy magyar név hallatán. Elképesztően jó érzés. Nem véletlen, hogy nekem is itt sikerült futnom a 13.15 másodperces országos csúcsomat, sőt, több alkalommal is itt értem el saját legjobb időmet az adott évben. Belőlem különösen képes volt kihozni a közönség a maximumot. A Memorialon való részvétel azonban nemcsak a magyarok számára volt „kötelező”, a külföldiek jelentős része is el akar jönni ide, a többségük maga érdeklődik felőle, hogyan lehet ide bekerülni. Az itt elért eredmények, a verseny évről évre megdőlő csúcsai mindenki számára nagyon vonzók.

– Hogyan foglalná össze: mitől ilyen jók a székesfehérvári körülmények?
– Sok tényezőn múlik a dolog. A létesítmény, a Bregyó közi Atlétikai Központ önmagában is nagyon jó létesítmény, a nézőtér közelsége parázs hangulatot képes kelteni, de csak ennyi nem lenne elegendő ahhoz, hogy sorozatosan ilyen versenyeket lehessen szervezni. Kell hozzá az a versenyzőközpontú gondolkodás, az a pontosság, ami elengedhetetlen a jó teljesítményekhez. Annak a hangulatnak a megteremtése, amelyben a versenyzők érzik, hogy ők a legfontosabbak, hogy szeretik őket, itt felszabadult, jó hangulatú közegben tudnak versenyezni. Nem utolsó szempont, hogy a szervezők olyan mezőnyöket állítanak össze, amelyek nem kioltják egymást, hanem egymást erősítik. Ebben Spiriev Attila sportigazgatónak óriási szerepe van, ő pontosan tudja, ki mire képes, ki milyen mezőnyben képes igazán jól teljesíteni. Így állnak össze azok a mezőnyök, amelyek évről évre emelik a verseny színvonalát.

– Az ön kettőezer-tizenhétben futott csúcsát is hasonló tervezések előzték meg?
– Én soha nem voltam az a típus, aki nagyon nézegeti, ki fut mellette, engem motivált az erős mezőny, hiszen én mindig azért dolgoztam, hogy felvegyem a versenyt a világ legjobbjaival. Abban viszont szükség volt némi együtt gondolkodásra, hogy ki fusson közvetlenül mellettem, azaz hogyan nézzen ki a pályabeosztás. Kettőezer-tizenhétben azért volt erre szükség, mert abban az időben az olimpiai bajnok jamaicai Omar McLeod volt a mezőny kimagaslóan legjobbja, aki viszont eléggé instabilnak számított, tekintve, hogy nagyon nagy sebességet ért el, ami mellett a hibázás lehetősége is nagy, és bizony sűrűn előfordult, hogy bukott. Az eredményeim és a hazai pálya okán indokolt lett volna, hogy kiemelt pályát, a négyes vagy ötöst kapjam, akkor viszont közvetlenül McLeod mellett kellett volna futnom a jelzett „veszélyek” közvetlen közelében. Így jutottunk a szervezőkkel közösen arra a döntésre, hogy a kettes pályát kapom, ami biztonságosabb versenyzést ígért. A dolog jól sült el, hiszen ott futottam az azóta is érvényes országos csúcsomat.

– Idén nem sokkal a eugene-i világbajnokság után, kevéssel a müncheni Európa-bajnokság előtt rendezik a Gyulai István Memorialt. Ebbe a sűrű periódusba hogyan illeszkedik a viadal?
– Mindenekelőtt a magam versenyzői tapasztalatából tudok meríteni, de azt hiszem, az atléták többsége hasonlóan gondolkodik. Ha nekem, mint sportolónak mindkét verseny benne van a naptáramban, a Memorialt kitűnő alkalomnak tekintettem volna a formában tartásra. Két ilyen világversenyre készülve ugyanis kétszer kell felépíteni a csúcsformát, ami nem könnyű feladat, hiszen csúcsformát az edzésmennyiség csökkentésével, a minőség fokozásával lehet elérni. Fenntartani viszont csak rövid ideig lehet. Ha nincs meg a megfelelő edzésmennyiség, fogyni kezd az állóképesség és erőnlét, amelynek visszahozatala érdekében az első csúcsformát követően újra el kell kezdeni edzeni. Ilyenkor nagyon nehéz dolguk van az edzőknek és a sportolóknak, hogy megtalálják az optimális arányt. Mert a versenyzést sem szabad hanyagolni, hiszen versenyformában kell maradni. Ha még mindig aktív versenyző lennék, a vébét követő időszakot teljesen az edzésmunkának szentelném, és a Memorial lett volna az, amellyel megpiszkálom az edzésperiódust. Ezt követően már ráfordulnék az Európa-bajnokságot közvetlenül előkészítő munkára. Ebben az összefüggésben a Memorial nagyon jó összekötés az idény két legnagyobb versenye között, és biztos vagyok benne, hogy az európai atléták többsége is így kezeli. A kontinensen kívüliek pedig már tét nélkül, felszabadultan tudnak versenyezni, ami megint csak sok jó eredmény garanciája lehet.

– Hogyan szolgálhatja ez a verseny a jövő évi budapesti világbajnokság népszerűsítését?
– Azt üzeni, hogy Magyarországon van tapasztalat, érdeklődés és szándék arra, hogy az atlétika kiemelt helyet foglaljon el. Ugyanakkor a tervek szerint jövőre a Gyulai István Memorial lesz a vébére építendő Atlétikai Központ tesztversenye, ami képes lesz tovább fokozni a sportág, a világbajnokság iránti érdeklődést. Ebből fakadóan az atléták számára jövőre talán még nagyobb lesz az attrakció, hiszen sokan ki akarják majd próbálni az új pályát.