A szerdai atlétikai program a férfi kalapácsvetők küzdelmeivel rajtolt el. Az A-jelű selejtezőcsoportban rögtön két magyarnak is szoríthattunk, s ahogy a müncheni multisport Európa-bajnokságon – sajnos – megszokhattuk, felemás sikerrel.
A 24 éves Rába Dániel első felnőtt világversenyén a csoport hatodik helyén végzett, ami végül nem bizonyult elégnek a döntőbe jutáshoz.
„Hálát adok az Istennek, ha a 71.59-es dobásom elég a döntőre – érzett rá Rába, hogy ez kevés lesz, mielőtt a B-csoport eredményei végérvényesen eldöntötték volna, hogy nem jut be. – Nem vagyok elégedett a dobásaimmal, teljesítettem már ennél jobban. De élveztem a versenyt, és fogok még nagyobbat dobni – ha bejutok a fináléba, akkor a döntőben, ha nem, akkor is lesz még lehetőség az idén.”
A selejtezőcsoport másik magyarja, az olimpiai bajnok és kétszeres Európa-bajnok Pars Krisztián óriási meglepetésre érvényes dobás nélkül búcsúzott a küzdelmektől.
„Semmi sem állt össze – mondta Pars, akit szemmel láthatóan nem tört meg a balul elsült szereplés. – Utálom ezt a hülye tapsolást, amit a közönség erőltet. Hiába intettem ki nekik, hogy hagyják abba, nem értem el vele semmit. Amit csinálnak, az teljesen jó távolugráshoz, magasugráshoz, ad egy ritmust, de minket csak megzavar a mozgásban – három másodperces mozdulatsorról beszélünk, és zavaró, hogy minden irányból össze-vissza jönnek a hangok. Eddig minden világversenyen sikerült elcsitítani a közönséget, ezúttal nem. Életem első háromikszes versenyén – bocsánat, másodikon – vagyok túl, de néha ilyen is kell.”
Hozzátette, korábbi sérülései hátráltatták, csak január végén kezdett el dobni, és hiába érzi jól magát, „a teste tudat alatt nem engedi” végrehajtani a megfelelő technikát. Zárásként kiemelte, a jövő évi budapesti világbajnokságig szeretne 76-77 méterig felmenni, és ott bejutni a döntőbe – s megemlítette, ha jövőre nem a magyar fővárosban rendeznék a vb-t, már visszavonult volna.
A második selejtezőcsoportban a magyarok korábbi világbajnoki bronzérmese, idén a eugene-i vébén egyéni csúccsal (80.15 méter) ötödik helyet szerző Halász Bence könnyedén dobta túl 22 centiméterrel a 77.50 méteres selejtezőszintet.
„Örülök, hogy elsőre megdobtam a kvalifikációs szintet, főleg, mert így nem kell többet kint aszalódnom a napon – ismerte be Halász Bence a 32 Celsius-fokról a müncheni Olimpiai Stadion hűvös, árnyékos alagútrendszerébe érve – Meg persze azért is, mert mindig azt vallottam, hogy a selejtező mindig nagyobb izgalmakkal, stresszel jár, mint a döntő. Abba be kell jutni, viszont ha már ott van az ember, elég csak »szórni«.”
Megjegyezte, nem tartja mérvadónak, ki dobta meg a selejtezőszintet, és ki nem, példaként felhozta az amerikai vébén aranyérmes lengyel Pawel Fajdeket, aki elsőre „csak” 75.78-at dobott, mielőtt második dobásával majdnem négy métert javított.
„Egy ilyen kaliberű versenyzőnek ezt elsőre kellett volna teljesítenie. Ötszörös világbajnokról beszélünk, majdnem nyolcvannégy méteres egyéni rekorddal – magyarázta Halász. – Ennek ellenére izgulós típusnak ismerem, a selejtezőn túl kell lenni. Aztán a csütörtöki döntő egy teljesen más verseny lesz.”
Saját mozgásával ugyan nem volt teljesen megelégedve, biztató előjelnek veszi, hogy egy „félig-meddig elrontott, kicsit izgulós, kicsit visszafogott” dobás is ilyen messzire szállt, s bár a technika hibádzott, az alapok rendben vannak. Az időjárásra is kitért – csütörtökre egy hidegfront érkezését ígérik, amely esőt is hoz magával. Halász emlékeztetett, esőben is nagyon jól teljesít, nem lenne kifogása ellene, sőt. Addig azonban a pihenésé a főszerep.
„Minél jobban kell magát érezni az embernek, sokat nevetni, hogy felszabaduljon, és sokat pihenni – zárta gondolatait. – Több mint egy évet készültünk, hogy helytálljunk, az utolsó percekben már nincs más feladatom, mint hogy jól érezzem magam, és akkor az eredmény is jönni fog.”
Közben a női hétpróba tusái is megkezdődtek, Krizsán Xénia a 100 méter gátfutásban előbb elkapkodta a rajtot, amiért sárga lappal figyelmeztették, majd hatodikként zárta a futamát (13.77). A második próbatétel a magasugrás volt, az MTK Budapest versenyzője 177 centiméterrel idei legjobb eredményét érte el, ezzel összesítésben egy helyet javított, és 12. helyen állt.
„Rengeteget jelent nekem, hogy az olimpiai sérülésem után ilyen magasat tudtam ugrani – értékelt két tusa után Krizsán. – Sokat küszködtem vele, a bemelegítés is nehezen ment. Darabszámra is sokat ugrottam ma, küzdöttem. A gátfutással nem vagyok elégedett, de egyszer ez sikerül jól, másszor az. Remélhetőleg a folytatásban minden jól megy majd.”
Női 400 méter gáton Molnár Janka szintén hatodikként ért célba (57.38), időeredménnyel nem jutott tovább.
Férfi diszkoszvetésben Szikszai Róbert 61.32 méterig jutott, Huszák János pedig 59.99-ig, egyik eredmény sem ért helyet a döntőben.
„Július huszonhatodikán kezdtem a szezont, ez ahhoz képest sem jó eredmény – kritizálta saját teljesítményét Huszák. – Általában márciusban elkezdem, de sérülésekkel bajlódtam – boka, hajlítóizom, derék és térdproblémám is volt. Szerencsére tavalyról megvolt a szintem az Eb-re, ezért összedrótoztak, hogy elindulhassak. Bosszantó, hogy a Gyulai Memorialon hatvanhárom méter fölött dobtam, azzal simán döntős lennék.”