Atlétika: Sportolóként már ajándék minden nap – Márton Anita

Ötször versenyzett idén a fedett pályás világbajnok súlylökő Márton Anita, aki a január 28-án a csehországi Kladnóban elért 18.22 méteres eredményével vezeti a hazai ranglistát, az európain pedig a kilencedik helyen áll.

„Kétezerhuszonegy áprilisában műtötték meg a jobb térdemet, jó másfél évnek kellett eltelnie, mire teljes értékűen tudtam használni. Az október közepén elkezdett alapozást problémamentesen végig tudtam csinálni, ősz óta nem használok térdszorítót sem. Mindent meg tudok csinálni, sőt fizikailag előre tudtam lépni – a súlyemelőszámokban például csak öt kilóra vagyok a legjobb eredményeimtől, ami egy ilyen térdműtét után azért nem rossz”  – mondta a Nemzeti Sportnak az edzésre induló Márton Anita, aki elmesélte azt is, hogyan sérült meg 2020 augusztusában három hónapos terhesen: otthon leguggolt, mire roppant egyet a térde, de csak több mint fél évvel később végezték el az MRI-vizsgálatot és műtötték meg.

Ezután is lassan javult, nem állt vissza az izomműködés. Elektromos impulzusokkal próbálták újraindítani, ami végül sikerült, most már egyre erősebb a jobb lába, aminek köszönhetően az idei eredményei is egyre jobbak lettek. Bár sok csatát megélt, a motivációval nincs gondja.

„Harmincnégy évesen nem számítok fiatalnak, én vagyok a legidősebb női súlylökő, a tokiói olimpián látszott, menyire kicserélődött a mezőny. Az én korosztályom tagjai, így Michelle Carter, Christina Schwanitz vagy Valerie Adams már abbahagyták, nekem is sokkal több idő kell bemelegíteni, vagy az edzés végén nyújtani” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a térde miatt is alkalmazkodnia kellett a mozgáshoz, nem terhelhette úgy, mint korábban. A kisebb dobóterpesz miatt pedig nem tudta olyan alacsonyra vinni a súlypontját, és nem tudott olyan sebességgel dolgozni, mint kellett volna.

Jelenleg is ennek a kijavításán dolgoznak edzőjével, idősebb Eperjesi Lászlóval. Az ereje megvan, de idő kell még ahhoz, hogy gyors technikánál is megfelelően tudja használni. Csak az augusztusi budapesti világbajnokságig tervez, utána visszavonul a profi sporttól, kivéve, ha...

„Laci bácsinak azt mondtam, ha a budapesti vébén érmet szerzek, folytatom az olimpiáig – tette hozzá félig viccelődve a Szegeden szakosztályvezetőként is dolgozó Márton. –  Komolyra fordítva a szót, sohase mondd, hogy soha, de az olimpiát már nem tervezem. Fizikailag egyre nehezebb a dolgom, nem leszek fiatalabb, és szeretnénk, ha bővülne a család egy kistestvérrel. Kereknek érzem a pályafutásomat, nekem sportolóként már ajándék minden nap.”