Atlétika: Márton Anita bejelentette visszavonulását

Az M4 Sport Nemzeti Sporthíradó című műsorában Márton Anita úgy fogalmazott: a budapesti világbajnokság után – amelyen nem sikerült döntőbe jutnia – kis gondolkodási időt kért, és aztán úgy döntött, lezárja pályafutását.

„Nem volt egyszerű döntés, pro és kontra érveim voltak. A világbajnokság után kértem gondolkodási időt, és így döntöttem. Nem fog bekerülni a szekrény aljába a felszerelésem, továbbra is szeretnék edzeni, mozogni, viszont a versenyzésről visszavonulok” – mondta a műsorban Márton Anita.

A televíziós bejelentéssel egy időben az atlétikai szövetség hivatalos honlapján hosszú interjú jelent meg a sportolóval, amelyben Márton Anita így fogalmaz: „Eljött a befejezés, a lezárás ideje, visszavonulok a nemzetközi versenyzéstől. Azt, hogy itthon indulok-e még versenyeken, meglátjuk, de ha igen, akkor is csak kedvtelésből teszem majd. Nem volt titok, hogy a kislányunkat szeretnénk testvérrel megajándékozni és már nem akartunk tovább várni ezzel.”

A döntés előzményeiről elmondta:

„Nem volt könnyű, hiszen huszonhárom éve atletizálok, ezeket az éveket nem lehet csak úgy félretenni. De már a covidos időszak alatt és a tokiói olimpia egy évvel való elhalasztása miatt is megfordult a fejemben, hogy ideje befejeznem a pályafutásomat, a családalapítással nem szabad már sokat várni. A kislányom azonban olyan időben született meg, hogy még volt időm felkészülni Tokióra, így azt még bevállaltam. Jó időzítés lett volna utána leállni, de akkor már közel voltunk a budapesti világbajnoksághoz, amely az elmúlt években központi szerepet játszott az életünkben, így úgy döntöttem, ezt még megpróbálom végig csinálni és ez így szép lezárása lehet a pályafutásomnak.”

Ami a jövő évi párizsi olimpiát illeti: elgondolkodott azon, hogy rajthoz álljon a francia fővárosban, de…

„…úgy érzem, hogy a műtött térdem már nem alkalmas arra az iszonyú sok munkára, amellyel fel kell készülni egy olimpiára. A sérülés után is nehezen tértem vissza. Nem vagyok már fiatal, és jelenleg is nagyon sokat kell tennem azért, gyógytornázom, regenerációt végzek, hogy a térdem bírja a terhelést. Most úgy érzem, nem tudom még egyszer végigcsinálni azt a munkát, ami ahhoz kell, hogy Párizsban jó eredménnyel búcsúzzak. A másik oldalon viszont ott van az emberek szeretete, szóval nem volt könnyű dönteni.”

A beszélgetésben szóba került, hogy 2021 óta az anyaegyesülete, a Szegedi Vasutas SE atlétikai szakosztályát vezeti.

„Ebbe most szeretnék több energiát beletenni. A Magyar Atlétikai Szövetség is szeretné, hogy valamilyen szerepet vállaljak, ezt még nem véglegesítettük. Az atlétikától, a sporttól nem akarok elszakadni. Egyébként azt tervezem, hogy a magam örömére és az egészségem miatt heti három-négy edzésen ezután is részt veszek, nem lehet csak úgy leállni a sporttal. És nem is szeretnék, hiszen az életem része.”

MÁRTON ANITA LEGNAGYOBB DOBÁSA A RIÓI OLIMPIÁN

S hogy mely eredményeire emlékszik vissza a legszívesebben?

„Igazából mindenre szívesen emlékszem, de ha választanom kell, akkor természetesen az olimpiai bronzérmem, a fedett pályás világbajnoki aranyérmem a legkiemelkedőbbek, ezekre vagyok a legbüszkébb. És arra, hogy elértem egy csomó országos csúcsot is. Pedig utánpótlás-korosztályban nem voltak jó eredményeim, hetedik, nyolcadik helyeken végeztem, akkor senki sem gondolta volna, hogy nemzetközileg is eredményes versenyző leszek. De én mindig imádtam azt, amit csináltam – másképp nem is lehet ezt az irdatlan mennyiségű munkát elvégezni –, a nehezebb időszakokon pedig átsegítettek a barátságok, a rokoni, családi támogatások és a bennem lévő bizonyítási vágy is. Úgy voltam vele, engem ne korlátozzon senki az ítéletével, véleményével, majd én megnézem, hol vannak a korlátaim.”

Márton Anita döntése nem érheti teljesen váratlanul a magyar sporttársadalmat, hiszen a világklasszis sportoló a budapesti világbajnoki kiesés után a Nemzeti Sportnak úgy fogalmazott: bár döntést még nem hozott, „egy picit úgy érzem, lehet, hogy befejezem a pályafutásomat”.

Tavasszal a Sportrádiónak is hasonlóképpen nyilatkozott: „Így, harmincnégy évesen érzem, hogy egyre nehezebb a regeneráció, ráadásul a közeljövőben szeretnénk egy tesót is a kislányom mellé. Jelenleg úgy gondolom, az idei lesz az utolsó év a pályafutásomban.”