42 kilométer fénysebességgel – Kelvin Kiptum, a maratoni táv új kenyai csodafutója

Csak 24 éves lesz decemberben, és már ő a maratoni futás világcsúcstartója. A kenyai Kelvin Kiptum a múlt év végén berobbant az atlétika világába, és nem kellett neki egy esztendő ahhoz, hogy átírja a sportág történetét. Annak az esélye, hogy egyszer világrekorder lesz a klasszikus távon, az áprilisi londoni verseny után szinte papírforma, sportfogadásban nagyjából 1.01-es odds kínálkozott volna rá, viszont hogy ilyen gyorsan éri el, az némiképpen meglepő volt. Fél év sem telt el, és Chicagóban 2:00:35 óra alatt ért célba, vagyis honfitársa, Eliud Kipchoge tavaly Berlinben felállított 2:01:09-es idejét 34 másodperccel túlszárnyalta. Szinte biztos, hogy Kipchoge emlékezetes, csaknem laboratóriumi körülmények között Bécsben négy évvel ezelőtt futott 1:59:40-es, nem hivatalos eredményéhez hasonlóan Kiptum is bemegy majd két óra alá – a különbség annyi lesz, hogy ő éles viadalon is képes lehet rá. Gondoljunk csak bele, körülbelül 2 perc 51 másodperces kilométereket fut a világcsúcstartó, ráadásul ebből 42-t – nem csoda, hogy a fanatikus és edzésben lévő szurkolók is legfeljebb egy-kétszáz méteren át tudják tartani a lépést a sztárokkal, amikor próbálnak mellettük sprintelni, mert ez bizony sprint az elejétől a végéig, olyan tempóban, amilyet még az élsportolók sem bírnak sokáig.

Jelenleg a valaha futott hat leggyorsabb maratoniból három az övé, ami azért különlegesen nagy tett, mert összesen éppen háromszor futott a klasszikus táv versenyén – tavaly decemberben Valenciában, idén áprilisban Londonban, valamint októberben Chicagóban. Amellett hogy természetesen az új technológiával elkészített cipők is sokat dobnak a kenyai teljesítményén, az sem elhanyagolható szempont, hogy rengeteget edz, a profik átlagánál jóval többet. Az őt három éve trenírozó ruandai Gervais Hakizimana elmondta, hogy amíg Kipchoge átlagosan 200 kilométert fut egy héten, Kiptum inkább 250 és 280 között, néha akár 300-at. Vagyis lebontva gyakorlatilag minden nap abszolvál egy maratonit, ami már az egészségre is veszélyes lehet, elkötelezettsége és fegyelmezettsége azonban nem ismer határt. Az alvást, a táplálkozást próbálja megfelelő mederben tartani, és nem feledkezik meg a masszázskezelésről sem. Csütörtökön és vasárnap kvázi versenytempóban nyom le negyven kilométert, pihenőnapja nincs, az ereje és a kitartása példa nélküli, ez repítette máris ennyire magasra. Gyakran fut magaslaton, ahol ritka a levegő, dombokon és nehéz utakon is edz, hozzászoktatja tehát a testét a lehetséges kihívásokhoz.

Hősünk sokáig titkolta, ki az edzője, el akarta kerülni a média és a nyilvánosság nyomását, de a világrekord elérése után megmutatta, kinek a segítsége kellett ahhoz, hogy ilyen gyorsan fusson. Hakizimanával a tavalyi valenciai verseny előtt nem volt szoros a munkakapcsolata, a szakember akkor még csak néhány tippet adott tanítványának, aztán ez év elején nőtt meg a szerepe Kiptum felkészítésében, úgy, hogy valójában már tíz éve követi az újdonsült sztáratléta fejlődését.

Egy gondolat erejéig térjünk vissza a cipő kérdésére: Kiptum Nike Alphafly 3-ban érte el a világ valaha volt legjobb eredményét, és ez már egy sokadik generációs termék azóta, hogy 2016-tól kezdve divatba jöttek a „szuper” lábbelik, amelyeknek alapvető tulajdonságuk, hogy vastag a talpuk, mégis könnyűek, a bennük lévő hab „visszaküldi” az energiát a lábnak, illetve merev szénszálas lemezeket tartalmaz, amelyek rugós hatást keltenek. Az összes három órán belül lefutott maratoninak több mint a felében „szupercipőt” viselt a versenyző (a női világcsúcsot idén megdöntő etióp Tigst Assefa Adidasban repesztette korszakos idejét), és nem lehet véletlen, hogy a valaha elért tíz leggyorsabb maratoni eredmény 2018 és 2023 közé tehető. Ettől még persze ezek a cipők nem illegálisak, ahogyan csodát sem tesznek, legfeljebb néhány másodpercet lehet velük nyerni, ami az élvonalbeli futóknál létfontosságú, és ehhez nyugodtan hozzáadhatjuk, hogy az évtizedek során rengeteget fejlődtek az edzésmódszerek és a regenerációs technikák is.

A visszahúzódó, mértéktartó személyiségű Kiptum nem számolt azzal, hogy már Chicagóban felülmúlja Eliud Kipchoge csúcsát, „csak” a pályarekordot szerette volna megdönteni, de tökéletes időjárási körülmények várták, és összesen csupán hetvenméternyi szintkülönbséggel kellett megbirkóznia az amerikai metropoliszban rendezett majorversenyen. Az olympics.com oldalnak a chicagói viadal előtt nem sokkal adott interjújában Kiptum elmondta, már kisgyerekként arról álmodozott, hogy egyszer a hazájáért futhat és fantasztikus versenyeket nyer meg – elképzelései maradéktalanul valóra is váltak.

A tévében látta néhány környékbeli ismerőse győzelmét a nemzetközi maratonikon, reggelente iskolába menet csodálattal nézte az éppen edző atlétákat. Hozzá hasonlóan Chepkorióból származik Geoffrey Kamworor, a New York-i majormaratoni kétszeres bajnoka.

Kiptum 13 évesen kezdett futni egy helyi csoportban, öt évvel később már 1:02:01-es idővel nyert félmaratonit Kenyában. Rögvest az országúti versenyek felé fordult, mert a környékükön nem voltak atlétikai pályák, és nem volt pénze, hogy oda utazzon, ahol volt. 2019-ben már külföldi eseményeken indult, de akkor a maratoni lefutására még nem volt lehetősége, azt mondta magának, vár még két-három évet, aztán megpróbálja. 2020 decembe­rében hatodik lett a valenciai félmaratonin, 58:42-es masszív egyéni csúcsot ért el. Két évvel később már maratonit futott a spanyol városban, 2:01:53-mal mutatkozott be, ami bizonyosan megijesztette a vetélytársait, miközben Kiptum célja a 2:04-2:05 körüli idő volt. Hát, jóval merészebb terveket is szövögethetett volna, mert 2023 tavaszán Londonban 2:01:25-tel nyert – szerénysége nem ismer határt, mivel a jó versenyben és a győzelemben ugyan bízott, abban nem, hogy 16 másodpercre megközelíti Kipchoge világrekordját.

Mivel más tervei voltak, nem vállalta az indulást a budapesti világbajnokságon, és nem jött létre a csata Kipchogével Berlinben sem, de ezt vélhetően cseppet sem bánja, pláne, hogy Berlin valójában egy pillanatig sem szerepelt az úti céljai között.

A kérdés az, vajon már jövőre képes lesz-e két óra alatt futni hitelesített pályán. Jelenleg sokkal valószínűbb az igen, mint a nem. A legközelebbi versenye április 14-én lesz Rotterdamban, vagyis nem tér vissza Londonba, hogy megpróbálja megvédeni címét, és elengedi Bostont is. A helyszínválasztás legalábbis gyanús, ugyanis a hollandiai város utcáin aztán lehet repeszteni (45 méterrel kevesebb a szintemelkedés, mint a brit fővárosban, sokan ott akarják abszolválni a 2:08:10-es ötkarikás szintidőt), tehát ott lebeghet a szeme előtt az újabb világcsúcs, a sportág történetének mérföldköve. A verseny rekordja (meg egyébként országos csúcs is) 2021 októberéből a belga Bashir Abdi nevéhez fűződik, 2:03:36 óra alatt ért célba három hónappal azután, hogy bronzérmes lett a tokiói olimpián. Rotterdam egy héttel korábban van Londonnál, ami azt jelenti, hogy ennyivel több ideje jutna Kiptumnak a felkészülésre a párizsi olimpia előtt, amelyen bizonyára meg akarja akadályozni, hogy Kipchoge másodszor is megvédje Rióban, 2016-ban megszerzett olimpiai bajnoki címét. Egy taktikai összecsapáson persze nem mindig a sebesség dönt, azt még nem láthattuk, élesben hogyan szerepel, amikor nem az óra ellen kell harcolnia, hanem a világ másik legjobb maratoni futóját akarja maga mögé utasítani. Különösebben azért nem kell félteni őt...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. november 11-i lapszámában jelent meg.)