Halász Bence még az ítéletidőben zajló, négy órán át tartó versenyről is éremmel térhetett haza

– Ha Leiria, akkor nehéz időjárási viszonyok és Halász Bence-érem. Feküdtek önnek a körülmények?
– Igazi ítéletidő volt, „esélytelen” körülményekkel. Amit el lehet képzelni, az megtörtént – mondta nem sokkal a hazaérkezés után Halász Bence, a Szombathelyi Dobó SE kalapácsvetője a Nemzeti Sportnak. – Nagyon hideg volt Portugáliában, az öt fokot alig érte el a hőmérséklet. Többször villámlott is, így nem elég, hogy csúszással kezdődött a verseny, még félbe is szakították. Négy órán át tartott, a végére be is sötétedett. Nekem nagyon nem kedvez, amikor ennyire elhúzódik egy verseny, mert általában hosszú bemelegítés után kezdem el a sorozatot, két dobás között nem ülök le, hanem próbálom melegen tartani az izmaimat és mozogni. Ukrán ellenfe­lem elég jól dobott, mert ő hozzá volt szokva ehhez, két dobás között alap­esetben is sokat ücsörög. Szóval az időjárás nem az én malmomra hajtotta a vizet.

– Kell ilyenkor változtatni a dobás technikai kivitelezésében?
– Az igazat megvallva verseny közben már csak az érdekelt, hogy ne sérüljek meg, mert szó szerint kihűlve kellett dobnunk, ami több mint veszélyes. Nem is a technikai kivitelezésen kell változtatnunk ilyenkor, hanem sokkal „tónusosabban” kell dobni, tudatosan összefogni az izmait az embernek.

– Mennyire elégedett a szezon első, vagyis inkább nulladik szakaszában nyújtott teljesítményével?
– Jó formában vagyok, ha olyan szép idő van, mint amilyen február végén a téli dobó országos bajnokságon volt, meglett volna a hetvenhét méter feletti eredmény, amiért kimentünk. Azért örülök, hogy így is tovább javítottam az idei legjobbamat, nem baj, hogy az igazán nagy dobás nem márciusban jött ki.

– „A legjobb magyar dobóatléták a télen Mauritiuson edzőtáborozhattak” – első hallásra irigylésre méltó hírnek tűnik…
– Valóban, de ha megnéznék az elvégzett edzésmunkát, már egyáltalán nem így gondolnák. Előzetesen kicsit izgultunk, mert új helyre mentünk, de teljesen megérte, elég jól sikerült az az időszak. Azáltal, hogy ennyire jó körülmények között, modern felszerelésekkel tudtunk készülni a téli alapozó időszakban, mindenki sokat fejlődött. Nagy ismétlésszámmal, nehéz súlyokkal edzünk, a konditeremben a szakítás, a felvétel és a guggolás a legtöbbször elvégzett gyakorlat. Egy-egy edzőtáborban a dobóedzéseken nem ritka a harminc-negyven közötti dobás sem. Szóval nem leányálom, de még mindig jobb, mint az oda vezető hosszú repülőutak, amelyeket az alkatom miatt nem szeretek.

– Február 29-én a téli dobó országos bajnokságot a 2023-as budapesti világbajnokság helyszínén, pontosabban annak bemelegítő pályáján rendezték meg. Milyen érzés volt visszatérni a Nemzeti Atlétikai Központba fél évvel az augusztus 20-i események után?
– Az egész verseny a mai napig élénken él bennem. Augusztus 20-án olyan extázis kapott el engem az egész döntő alatt, mint azelőtt soha. Ha egy pillanatot kellene kiemelni, akkor azt mondanám, amikor az első dobásom után lekerült rólam az a gigantikus teher, amit a magyar csapat éremesélyeseként a vb előtti időszakban cipelnem kellett. Sikerült elsőre 80 méter fölé repítenem a kalapácsot, ez hatalmas adrenalinlöketet adott nekem, önkívületi állapotba kerültem.

– Mi következik most önnek és a csapatának?
– Hazatérésünk után visszaállunk a kemény edzésekbe, jó ideig nem lesz versenyem, március harmincegyedikén indulunk Ciprusra még egy edzőtáborba. Azt követően már kezdődik is a szezon.

– Milyen célokat fogalmazott meg a nyári Európa-bajnokságra és a párizsi olimpiára?
– Mivel már háromszor is sikerült – legutóbb Budapesten a vébén –, szeretnék mindkét nagy világversenyen ismét nyolcvan méter fölé jutni és minél feljebb állni a dobogón. Sportértékét tekintve már az is óriási dolog, ha valaki olimpián nyolcvan méter felett tud dobni, de remélem, minél fényesebb éremmel térhetek haza Párizsból.