Atlétika: Megkönnyebbülés minden negatív teszt – Baji Balázs

– Torunban kis híján Eb-döntőbe jutott. Sikeres volt a várthoz képest a fedett pályás idény?
– Összességében annak tekintem, pedig az időeredmények nem is mutatják meg azt, amire képes lettem volna. Kecsegtető, hogy többször is karnyújtásnyira kerültem a kiemelkedő eredménytől, ami például Európa-bajnoki döntőt ért volna. A jó idő bennem volt, noha végül nem jött ki, de a tudat, hogy képes lettem volna rá, sokat jelent és erőt ad.

– Már van összehasonlítási alapja az elmúlt tíz évből. Mi jöhet ki ebből szabadtéren?
– A hatvanméteres gátfutásom második része összeállt, úgy harminc méter után már látni lehetett, hogy látványosan gyorsultam, elléptem vagy feljöttem vele, ez bizakodásra ad okot. A rajtom még nem tökéletes, javítani kell rajta, de ha a sebességem megmarad, a szabadtéri szezon még jobb lehet, mint a fedett volt. Bízom benne, hogy így is lesz, mert a cél a 13.32 másodperces olimpiai szint teljesítése, ami nagy falat, nem is merném biztosan elérhetőnek nevezni, ettől függetlenül megcélzom. Amire viszont szerintem biztosan lehet számítani, az a 13.50-en belüli idő, azt stabilan szeretném hozni, és ha az olimpiára érném el a csúcsformát, ott még 13.40-en belülre is tudnék kerülni.

– Hogyan látja a kijutási esélyeit Tokióba?
– Nagyon nehéz feladat, hogy ott legyek sorozatban a harmadik olimpiámon, de alapvetően bizakodó vagyok, főleg egy ilyen fedett pályás idény után. Ehhez persze zavartalan felkészülés kell, hogy minél jobb formába kerüljek, mire elkezdődik a versenyszezon.

– A halasztás mennyivel dobta meg a felkészülés költségét?
– Mivel sok külföldi edzőtábort törölni kellett, talán csökkent is, mert hiába tolódott el minden egy évvel, olimpiá­tól függetlenül úgyis felkészültünk volna másra, így extra költség nemigen adódott. Sokszor otthon kellett edzenünk, erdőben vagy közterületen, és az elmaradt versenyek miatt sok utazásról le kellett mondani. Mondjuk, nehezebb is volt a profi felkészülés.

– Az utazási tilalmak hogyan befolyásolták a terveiket?
– Nemzetközi versenyzés szempontjából nekem a múlt év teljesen kimaradt. Idén fedett pályán beindult valamennyire, de még nehézkes volt, sokszor például azért nem utaztam el, mert nem tudtam megoldani az idejében elvégzett teszteléssel és az utazással járó logisztikai problémát, vagy úgy éreztem, a versenyzés többet vett volna el, mint amennyit adott volna. Szerintem a szabadtéri szezonban is valami hasonló lesz.

– Aggódik még a koronavírustesztek előtt?
– Csaknem harminc teszten vagyok túl, de igen, még nagyon bennem van, hogy mi lesz, ha pozitív. Az nemcsak az adott versenyt befolyásolná, hanem a felkészülés további részét is, rosszabb állapotból kellene újrakezdenem mindent. Tudom, nem lehet hermetikusan elzárnom magam, de nagyon figyelek, csökkentem a találkozásokat, fertőtlenítek és maszkot hordok, ezért nagy megkönnyebbülés minden egyes negatív teszt.

– Ön szerint megoldhatja a problémát, ha a lakosság nagy részét beoltják?
– Óriási segítség az oltás, de önmagában nem mentesít az előírások alól. Az oltás megvéd, és bízom benne, hogy a kutatók, az egészségügyi szakemberek és az óvintézkedések segítségével le fogjuk tudni küzdeni ezt a járványt. Nem lehet azt sem kijelenteni, hogy Tokióban mindenki be lesz oltva, hiszen nem tehetik kötelezővé, és biztosan lesz, aki nem adatja be. Ott is figyelni kell, hogy védje magát az ember, még ha a versenyhelyzet úgy is hozza, sok esetben ezt nem lehet megoldani.

– Mit gondol, a sportági vezetőknek sikerült megoldaniuk, hogy az olimpiai kvalifikáció igazságos legyen?
– Lehetetlen mindenkinek igazságos megoldást találni, meg is értem, ha valaki sérelmezi a rendszert, de ebben a helyzetben nemigen lehetett mérlegelni. Atlétikában szerintem viszonylag igazságos és a lehetőségekhez képest kifejezetten jó megoldás született, mivel a múlt év kikerült a kvalifikációból, így csaknem azonos lehetőségekkel kezdhette mindenki a felkészülést. Valahogy el kell dönteni, ki juthat ki az olimpiára, amire még mindig van lehetőség.

– Zavarná, ha erős riválisok maradnának távol, s így gyengülne a mezőny?
– Sajnálnám, ha valaki a koronavírus miatt maradna távol, ami viszont mára már az életünk részévé vált. Az olimpia nemcsak a versenyekből áll, hanem az odavezető útból is, minden akadályt le kell tudni küzdeni, amivel szembekerülünk. Az olimpián elért siker nem lesz kevésbé értékes valaki távolmaradása miatt, de azt kívánom, ebből a szempontból se legyen csonka olimpia.

– Megértené, ha valaki azért mondaná le az olimpiai részvételt, mert fél a fertőzéstől?
– Ez mindenkinek a saját elhatározása, mindenkinek el kell döntenie, mennyire fontos a sportolói pályafutása, és mit tekint túl nagy rizikónak. De úgy gondolom, aki az olimpiát lemondja erre hivatkozva, annak talán már a civil életben vannak nagyobb tervei. Persze tiszteletben tartom ezt a döntést is, de én biztos nem mondanék le az olimpiai részvételről a vírus miatt.

– Ön szerint sportpszichológus segíthet a megváltozott helyzet kezelésében?
– Tökéletes világban is sokat jelent a sportpszichológus segítsége, a mai bizonytalanságban pedig még inkább. Persze ahányan vagyunk, annyiféleképpen dolgozzuk fel a történteket, és mindenkinek magának kell eldöntenie, szüksége van-e rá, de én úgy gondolom, segít.

– Mennyire nehéz kezelni azt, hogy a halasztás miatt könnyen borulhat a papírforma, és jöhetnek váratlan eredmények?
– A semmiből jövő nagy eredmények nemcsak az érdeklődést keltik fel, de a gyanút is, nekünk, sportolóknak azonban a legjobbat kell feltételeznünk mindenkiről. Velem is előfordult már, hogy egy versenyen magamhoz képest nagyot léptem előre, és a bravúr annak volt köszönhető, hogy jó volt a felkészülésem és/vagy jó napot fogtam ki. Az olimpia egyébként is érdekes helyzetet teremt, olyan sportolókból is ki tud hozni fantasztikus eredményeket, akiktől az ember nem is várná, és olykor nagy favoritok hullanak el. Mindenre fel kell készülni Tokióban is. Én úgy állok hozzá, hogy ha magamhoz képest jól teljesítettem, kihoztam magamból mindent, mindig tudok örülni. Akkor is, ha egy váratlan eredmény miatt nem olyan a helyezésem, amilyet reméltem.