– Kipihente magát a súlylökésben szerzett ezüstérem után?
– Nem mondom, hogy reggel, amikor csörgött az órám, nem aludtam volna még egy kicsit, de azért kipihent voltam – mondta Márton Anita a Nemzeti Sportnak. – Egyébként nem is tudom, mikor vetettem utoljára diszkoszt ilyen korán, délután talán jobb lett volna, mert más a versenyzők bioritmusa, és jobbat lehet dobni.
– Mit szól az időjáráshoz?
– Gyönyörű napfény, igazi londoni nyár! Ne is mondja, ha ilyen időnk lett volna a súlylökés döntőjében, nem pedig zuhogó eső, biztosan jobb eredmények születnek.
– Jólesett azért kipróbálnia magát a világbajnokságon diszkoszban is?
– Persze, nekem ez a verseny már önmagában egy ajándék volt, ráadásul két versenyzőt is legyőztem, akinek jobb az egyéni csúcsa. Utolsó már nem leszek, vagyis jobb helyezettként megyek el, mint ahogy érkeztem. Kicsit szokatlan volt, hogy a mezőnyt nem ismertem, egyedül az olimpiai bajnok horvát Sandra Perkovicot, akit egyébként juniorként még le is győztem, csak aztán ő a diszkosz mellett döntött, én pedig a súlylökést választottam.
– Elégedett a dobásaival?
– Abszolút, mert ezt a szintet stabilan, bárhol és bármikor tudom hozni. Az első kísérletem lett a legjobb, utána próbáltam meghajtani, kockáztatni kicsit, szélesebb mozdulattal gyorsítani a kidobást, aminek viszont mindig megvan a veszélye, hogy kilépek. Nem is lett igazán jó, de ahogy néztem, még egy egyéni csúcshoz közeli dobással sem biztos, hogy bejutottam volna a döntőbe.
– A diszkosz jól állt a kezében a súlygolyó után?
– Hogy így mondja, kicsit furák nekem ezek az új diszkoszok, én egy öreg darabhoz vagyok szokva, az nem csúszik. Kicsit más volt, mint a súly, de megérte indulni, mert a zürichi Gyémánt Liga-döntő miatt ki kell tolni a formát, és a világbajnokság után is fenntartani a motivációt. Csúcsforma után mindig nehéz egy kicsit újrakezdeni, de ez segít átvezetni egyikből a másikba. Ha legközelebb is hívnak, újra jövök!